Meghívások egy étkezésre

Miután Jézus meggyógyítja a vízkórban szenvedő férfit, még a farizeus házában marad. Megfigyeli, hogy vannak vendégek, akik a főhelyeket választják, ezért megragadja a lehetőséget, hogy az alázatról tanítson.

„Ha valaki meghív egy menyegzőre, ne telepedj le a főhelyre – mondja Jézus. – Lehet, hogy meghívott olyan valakit is, aki nagyobb tiszteletben áll, mint te. Majd odajön az, aki mindkettőtöket meghívott, és ezt mondja neked: »Engedd át neki a helyedet.« És akkor szégyenkezve elindulsz, hogy a legutolsó helyet foglald el” (Lukács 14:8, 9).

Majd ezzel folytatja: „ha meghívnak, menj, és telepedj le a legutolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj előrébb.« Akkor tisztelni fog a többi vendég.” Sokkal többről van szó, mint csupán jó modorról. Jézus így magyarázza: „Mert mindenkit, aki felmagasztalja magát, meg fognak alázni, és aki megalázza magát, azt fel fogják magasztalni” (Lukács 14:10, 11). Igen, Jézus arra ösztönzi a hallgatóit, hogy legyenek alázatosak.

Ezután egy újabb leckét tanít a farizeusnak, aki meghívta őt. Elmondja neki, hogyan láthat vendégül másokat úgy, hogy azzal Isten elismerését vívja ki. „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat vagy testvéreidet vagy rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat hívd meg. Valamikor talán még ők is meghívnak téged viszonzásul, és ezzel visszafizetik neked a vendégszeretetet. Hanem amikor vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mivelhogy nincs miből visszafizetniük neked” (Lukács 14:12–14).

Teljesen természetes, hogy valaki vendégségbe hívja a barátait, rokonait vagy a szomszédait. Jézus nem arról beszél, hogy ez helytelen lenne. Inkább azt hangsúlyozza, hogy gazdag áldással jár, ha valaki szegényeket, nyomorékokat és vakokat lát vendégül. Ezzel magyarázza szavait: „az igazságosak feltámadásakor lesz ez visszafizetve neked.” Az egyik vendég egyetértését kifejezve így szól: „Boldog, aki Isten királyságában étkezik” (Lukács 14:15). Felismeri, hogy ez milyen nagy kiváltságot jelenthet. Ám nem mindenki mutat ilyen értékelést, ahogyan az Jézus következő szemléltetéséből is kitűnik:

„Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. . . .elküldte a rabszolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert minden készen van már.« De azok mind elkezdtek mentegetőzni. Az első ezt mondta neki: »Szántóföldet vettem, és ki kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki az uradnál!« Egy másik pedig ezt mondta: »Öt pár igavonó marhát vettem, megyek, kipróbálom őket. Kérlek, ments ki az uradnál!« Megint egy másik így szólt: »Éppen most nősültem, és emiatt nem tudok elmenni«” (Lukács 14:16–20).

Ezek igazán gyenge kifogások! Ha valaki földet vagy valamilyen állatot vásárol, akkor általában már előtte megvizsgálja, úgyhogy utána már nem sürgős megnéznie. A harmadik férfi pedig nem most készül házasodni. Már megnősült, így hát ez nem akadályozhatja abban, hogy elfogadjon egy ilyen fontos meghívást. Hallva a mentegetőzéseket, a ház ura dühösen így utasítja a rabszolgáját:

„Menj ki gyorsan a város főutcáira és szűk utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat.” A rabszolga így is tesz, de még mindig van hely. Az úr ezért ezt mondja neki: „Menj ki az utakra és a szűk utcákra, és kényszerítsd az embereket, hogy bejöjjenek, és így megteljen a házam. Mert mondom nektek, hogy a meghívottak közül senki sem fogja megízlelni a vacsorámat” (Lukács 14:21–24).

A példázat jól szemlélteti, hogy Jehova Isten Jézus Krisztus által még kiterjeszti a meghívását más személyekre is, hogy örököljék az egek királyságát. Először a zsidók, és különösképpen a vallási vezetők kaptak meghívást. A legtöbbjük azonban elutasította ezt, amíg Jézus a földön volt. De a meghívás nem csak rájuk korlátozódik. Jézus egyértelműen utal rá, hogy a jövőben lesz egy második meghívás is. Ekkor olyan zsidókat hívnak meg, akiket lenéz a zsidó társadalom, valamint prozelitákat. És végül lesz egy harmadik meghívás, mely azokra terjed ki, akik a zsidók szerint méltatlanok Isten szemében (Cselekedetek 10:28–48).

Jézus kijelentése tehát valóban megerősíti annak a vendégnek a szavait, aki így szólt: „Boldog, aki Isten királyságában étkezik.”