A Biblia — reménység könyve

WILLIAM GLADSTONE, akiről azt tartják, hogy ő volt „a 19-ik évszázad legnagyobb brit államférfia”, egyszer ezt írta: „A tudomány és kutatás sokat tett az Ótestamentum történelmi hitelességének fenntartására: . . . ezzel erőt adtak annak az érvnek, amely szerint isteni kinyilatkoztatást találunk benne; . . . a bizonyíték, ésszerűen tekintve, mind tartalmára, mind eredményeire vonatkozóan arra kötelez bennünket, hogy ott álljunk, ahol ősatyáink álltak, a Szentírás bevehetetlen szikláján.”

A Biblia valóban kiállta az idő viharait, mint egy mozdíthatatlan szikla. Aki ezen a sziklán áll, igen nagy magasságból képes látni nem csupán vissza a múltba, hanem messze előre a jövőbe. Vizsgáljuk most meg azokat a belső bizonyítékokat, amelyek igazolják, hogy a Biblia a reménység könyve, melyben megbízhatsz.

BELSŐ ÖSSZHANG EGY KÖZPONTI TÉMA KÖRÜL

A Biblia 66 könyvét mintegy 40 különböző író több mint 16 évszázados időszak alatt írta. Ezt a megállapítást elolvasni könnyű. De gondolkozz csak rajta! Tudsz-e olyan könyvről, amelyet, mondjuk, az időszámításunk szerinti negyedik század vége felé kezdtek el írni, és folyamatosan hol írja, hol abbahagyja tucatnyi különféle ember különféle társadalmi állással, egészen a mai napig?

Ilyen könyv nem létezik. De még ha volna is ilyen, s ha a római birodalom idejétől a monarchiák idején át a mai modern köztársaságokig különféle emberek írnák azt, katonák, királyok, papok, halászok, sőt egy pásztor és egy orvosdoktor, elvárhatnád-e, hogy az a könyv minden egyes részében ugyanazt az alap-megközelítést és ugyanazt a központi témát kövesse? Aligha!

Mégis a Bibliát hasonló hosszú időszak alatt írták különféle politikai rezsimek alatt, mégpedig az összes fenti kategóriába, sőt még ezeken kívül más kategóriába tartozó emberek és három nyelven. Mindamellett végig összhangban van. Alapüzenete elejétől végéig ugyanúgy érvényesül benne. Hát nem bámulatos ez?

Ilyen belső harmónia megteremtése lehetetlen lett volna valami időtlen, egyesítő szellem nélkül, amely áthatotta az egész írócsapatot. Az a szellem Isten tevékeny ereje volt. Péter apostol tanúskodott e tény mellett, mondván: „Az írás egyetlen próféciája sem származik valamilyen egyéni értelmezésből. Mert prófécia sohasem emberi akaratból jött létre, hanem Istentől szóltak emberek, amint a szent szellem vezette őket” (2Pét 1:20, 21).

Az egy isteni szerzőség alatt ezek a Biblia-írók kidolgoztak egyetlen központi témát: Jehova szuverenitásának igazolását és elhatározásának végső teljesedését a földre vonatkozóan királysága által, az ígéret „Magva”, a Krisztus alatt. (Lásd a következő oldalt!)

A PRÓFÉCIA KÖNYVE

Talán a legnagyobb ok arra, hogy a Bibliát nem mint ember szavát, hanem mint Istenét higgyük el, az a tény, hogy a Biblia figyelemreméltó próféciák könyve. Az emberek bonyolult tudományos felszereléseikkel még mindig képtelenek rendszeresen pontos időjárási prognózist készíteni, nem is szólva arról, hogy események százait előre megmondjanak. Ezzel szemben a Biblia szó szerint a próféciák százait tartalmazza, melyek meglepően pontosaknak bizonyultak. Nem azt jelzi-e ez, hogy az ilyen próféciák mögött az a nagy mesterelme áll, aki kijelentette: „Én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló. Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt és előre megmondtam, amik meg se történtek még” (És 46:9, 10, K73).

A Bibliában sok fontos prófécia beletartozik a könyv központi témájába: Isten igazolásába a megígért „Mag” királysága által. Isten, hogy eloszlasson minden kételyt a „Mag” pontos azonosítása tekintetében, sok különböző prófétát ihletett, hogy részleteket közöljenek ennek a megígért szabadítónak a születéséről, életéről és haláláról. Ezek a „Magról” vagy „Messiásról” szóló próféciák — melyekből 300-nál is többet tartanak számon — mind beteljesedtek Jézus Krisztusban.a

Néhány szabadgondolkodó azzal a gondolattal hozakodott elő, hogy Jézus alkalmazkodott ezekhez a próféciákhoz és így tisztességtelenül befolyásolta teljesedésüket. A szabadgondolkodók általában azzal büszkélkednek, hogy nagyon logikusak. De hát józan gondolkozás-e azt állítani, hogy Jézus tisztességtelenül befolyásolta saját születését Betlehembe (Mik 5:2; Máté 2:1, 5, 6), Júda törzsébe (1Móz 49:10; Luk 3:23, 33) és mint Dávid király leszármazottja? (És 9:7; Máté 1:1).

Mások azzal vágnak vissza, hogy ha Jézus Isten Fia volt és előzőleg a mennyben élt, úgy intézhette emberi születését, hogy beteljesítsen ilyen próféciákat. Igaz, de ha a szabadgondolkodó ilyen érvet használ fel, akkor ezzel meghiúsítja a célját, ami éppen tagadása mindannak, hogy Jézus valami más volt, mint közönséges ember.

És mi a helyzet Jézus halálának körülményeivel: megverték, leköpték, fára szegezték és (egészen kivételes módon, eltérően a cölöpre szegezettekkel való szokástól) nem törték el egyetlen csontját sem? (És 50:6; Mik 5:1; És 53:5; Zsolt 34:20 [Károli 34:21]; Máté 27:26, 30; Luk 23:33; Ján 19:33–36). Vajon Jézus ezeket a dolgokat is befolyásolta? Ez teljességgel lehetetlen! Ezek tehát igaz próféciák voltak, melyek több mint 700 évvel a beteljesedésük előtt lettek megírva. Valóban hatalmas tanúbizonyság a Biblia megbízható volta mellett!

Egyik legfigyelemreméltóbb prófécia, amelynek teljesedésére legbőségesebb a világi történelem bizonyítéka, Jézusnak a Jeruzsálem pusztulásáról szóló jövendölése. Ez nem csupán olyan jóslat volt, amelyet valamiféle ügyes politikai jós mondhatott volna, tekintettel arra, hogy a zsidók felingerelték a rómaiakat. Ez olyan részleteket is foglalt magában, amelyeket egyetlen jövőkutató (futurológus) sem láthatott előre. Ki tudta volna elképzelni, hogy i. e. 66-ban Cestius Gallus római parancsnok visszavonja csapatait Jeruzsálemtől „a világon minden ok nélkül”, amint Josephus Flavius mondja, éppen akkor, amikor a város érett gyümölcsként a kezébe készült esni. Jézus azonban előre jövendölt olyan alkalomról, hogy egyesek kimenekülhessenek az ostromlott városból (Luk 21:20–22). Az ő tanítványai, akik figyelték ezt a jelet, így meg tudtak menekülni. Aztán mintegy négy évvel később i. sz. 70-ben bekövetkezett Jeruzsálem és a templom teljes pusztulása is, pontosan úgy, ahogy Jézus előre megjövendölte (Luk 19:41–44; Máté 24:2).

Jézus próféciája az első századi Jeruzsálem pusztulásáról ma is nagy jelentőségű számunkra, mert egybefonódik a jelen gonosz rendszer végével és Isten királyságának az ígéret „Magva” kezeiben való megalapításával. Ahogy Jézus jelt adott az első századi keresztényeknek, amely által felismerhették, hogy Jeruzsálem vége közeledik és menekülniük kell a biztonságba, úgy adott a ma élő keresztényeknek is jelt, amelyből tudják, hogy az ő királysága közel van.

Miután nemzetközi háborúkról, nagy földrengésekről, járványos betegségekről, élelmiszerhiányokról és az igaz keresztények üldözéséről szólt, Jézus megemlítette ’a nemzetek gyötrődését [nemcsak a zsidókét]’, és megjövendölte, hogy az emberek „elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre [nem csupán Jeruzsálemre] következnek” (Luk 21:10, 19, 25, 26). Már egyedül ezek a kifejezések megcáfolják azt az állítást, hogy a próféciája maradéktalanul beteljesedett Jeruzsálemnek i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásával. Az ő próféciájának sokkal szélesebb terjedelme volt és arra az időre is kinyúlik, amelyben nemcsak a hitehagyott Jeruzsálem, hanem minden hamis vallás és sátán gonosz rendszerének többi része el fog pusztulni, hogy helyet adjon az igazságos „új földnek, amelyet várunk az Ő [Isten] ígérete szerint” (2Pét 3:13).

Ezt megerősíti Jézus tanítványainak a saját kérdése: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének [a világ végének — Károli]?” (Máté 24:3).

Tovább kimutatva, hogy Jézus elméje messze túlszárnyalt Jeruzsálem pusztulásán, egészen addig az ideig, amikor újra eljön hatalommal és megalakul Isten királysága, Jézus azt mondta: „És aztán meglátják az ember Fiát eljönni felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. Figyeljétek meg a fügefát és az összes többi fát: amikor már kirügyeztek, ezt látva magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ily módon ti is, amikor látjátok ezeket megtörténni, [háborúk, földrengések, élelmiszerhiányok, keresztények üldözése, a nemzetek gyötrődése] tudjátok, hogy közel van az Isten királysága” (Luk 21:10–31).

Ahogy Jézusnak a Jeruzsálem pusztulására vonatkozó próféciája beteljesedett a legapróbb részletekig, ugyanúgy be fog teljesedni a dolgok jelen gonosz rendszerének végére vonatkozó próféciája is. 1914 óta bőséges bizonyítékát látjuk annak, hogy Jézusnak a Máté 24., 25. fejezeteiben, Márk 23. és Lukács 21. fejezetében feljegyzett próféciái teljesedőben vannak. Miután Jézus megállapította, hogy „mindezek pedig a szorongató fájdalmak kezdete”, hozzátette: „És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják tanúskodás végett az egész lakott földön minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:8, 14).

Igen, a jelen idő „szorongatása” egy dicsőséges remény valóra válásának előhírnöke. „A királyságnak ezt a jó hírét” ma prédikálják „az egész lakott földön” Jehova tanúi. Széltében-hosszában hirdetik a legnagyszerűbb hírt, hogy Jehova Isten szuverenitása nemsokára igazolva lesz és a földre vonatkozó elhatározása megvalósul, amikor a „Mag”, Jézus Krisztus királysága elpusztítja a gonoszt és gondoskodik arról, hogy Isten akarata történjék a földön is, mint a mennyben (Máté 6:9, 10). Akkor minden férfi és nő, aki szereti az igazságosságot, mind akik túlélik a jelen rendszer végét, mind a feltámadottak milliói alkalmat nyernek a paradicsomi földön való örök életre (Ján 5:28, 29).

Ilyen csodálatos reménységet tár az emberiség elé a Biblia. E világ filozófusai, tudósai és politikusai nem tudnak ilyen reményt nyújtani. Miért vetnéd hát el a reménység egyetlen könyvét, amely ma rendelkezésünkre áll, A BIBLIÁT? Jehova tanúi boldogan segítenek neked jobban megismerni a Bibliát.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

A BIBLIA EGYETLEN KÖZPONTI TÉMÁT FEJT KI:

Jehova Isten szuverenitásának igazolását és a földre vonatkozó akaratának végső teljesedését a megígért „Mag”, a Krisztus alatti királysága útján

AZ ELSŐ IGAZSÁG:

„Kezdetben . . . Isten . . .” (1Móz 1:1).

ISTEN JÓ INDULÁST ADOTT AZ EMBERNEK:

„Isten látta mindazt, amit alkotott és íme! az nagyon jó volt” (1Móz 1:31).

ISTEN SZÁNDÉKA EGY EGÉSZ FÖLDRE KITERJEDŐ PARADICSOM LÉTREHOZÁSA VOLT:

„Azt mondta nekik Isten: ’Legyetek termékenyek, sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá’” (1Móz 1:27, 28; 2:8).

AZ ELSŐ EMBER FELLÁZADT ÉS HALÁLT ADOTT TOVÁBB UTÓDAIRA:

„Egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, és ilyenformán a halál minden emberre átterjedt” (Róma 5:12).

ISTEN SZABADULÁST ÍGÉRT A „MAG” ÁLTAL:

„A te [Ábrahám] magod által bizony áldásban részesül majd a föld összes nemzete” (1Móz 22:17, 18, hasonlítsd össze az 1Mózes 3:15-tel).

KRISZTUS A MEGÍGÉRT „MAG”:

„Márpedig az ígéreteket [Isten] Ábrahámnak és az ő magvának adta. Nem azt mondta: ’És a magvaknak’, mintha sokról lenne szó, hanem mint amikor egyről van szó: ’És a te magodnak’, aki a Krisztus” (Gal 3:16).

ISTENNEK A „MAG” ALATTI KIRÁLYSÁGA TELJESÍTI ISTEN FÖLDRE VONATKOZÓ AKARATÁT:

„Ti így imádkozzatok tehát: ’Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te királyságod, legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is’” (Máté 6:9, 10; Jel 12:10).

MINDEN LÁZADÓ ELPUSZTÍTÁSA IGAZOLJA ISTEN NEVÉT ÉS SZUVERENITÁSÁT:

„Ó szégyenüljenek meg és zavarodjanak meg örök időkre, piruljanak és pusztuljanak, hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egyedül vagy a Legfelségesebb az egész föld felett’ (Zsolt 83:17, 18 [Károli: 83:18, 19]).

KRISZTUS 1000 ÉVES URALMA HELYREÁLLÍTJA A PARADICSOMOT AZ EMBERISÉG KÖZÖTT:

„Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban; ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai és királyokként uralkodnak vele ezer esztendeig” (Jel 20:6).

A BŰN HATÁSAI EL LESZNEK TÖRÖLVE:

„Azután hangos hang hallatszott a trón felől: ’Íme az Isten sátora az emberekkel van és Ő náluk lakozik és ők az ő népei lesznek. És Isten maga lesz velük. És eltöröl az ő szemeikről minden könnyet és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Az előbbi dolgok elmúltak’” (Jel 21:3, 4).

A REND HELYREÁLL ÉS ISTEN VÉGLEG IGAZOLÁST NYER:

„Ezt követően a vég, amikor átadja a királyságot az ő Istenének és Atyjának, amikor mindenféle kormányzatot, mindenféle tekintélyt és hatalmat megsemmisített. Mert királyként kell uralkodnia, amíg Isten minden ellenséget a lábai alá nem vetett. Utolsó ellenségként lesz megsemmisítve a halál. . . . Amikor azonban minden dolog Őalá vettetett, akkor a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden, mindenkinek” (1Kor 15:24–28).