MESSIÁS

A szó héber alapigéje a má·sachʹ, amelynek jelentése: ’ken’, ennélfogva ’felken’. (2Mó 29:2, 7). A messiás (má·síʹach) kifejezés jelentése: ’felkent (személy)’, és görög megfelelője a Khri·sztoszʹ, vagyis Krisztus (Mt 2:4, Rbi8, lábj.).

A Héber Iratokban a melléknévi igenévi formát, a má·síʹach szót sok személyre alkalmazták. Dávidot úgy nevezték ki királynak, hogy felkenték olajjal, ezért a Biblia ’felkentnek’, vagy betű szerint „messiásnak” mondja (2Sá 19:21; 22:51; 23:1; Zs 18:50). Más királyokról, például Saulról és Salamonról is úgy esik szó, mint akik ’felkentek’ vagy ’Jehova felkentjei’ (1Sá 2:10, 35; 12:3, 5; 24:6, 10; 2Sá 1:14, 16; 2Kr 6:42; Si 4:20). A Szentírás a főpapról is mint ’felkentről’ beszél (3Mó 4:3, 5, 16; 6:22), sőt Ábrahám, Izsák és Jákob patriarchát is Jehova ’felkentjének’ nevezi (1Kr 16:16, 22, Rbi8, lábj.). A perzsa Círusz királyról ugyancsak azt olvassuk, hogy ’felkent’, mert Isten bízta meg egy bizonyos feladattal (Ézs 45:1; lásd: FELKENT, FELKENETÉS).

A Keresztény Görög Iratokban a János 1:41 ezt a magyarázatot fűzi a görögül átírt Mesz·sziʹasz szóhoz: „ami lefordítva azt jelenti: ’Krisztus’”. (Lásd még: Jn 4:25.) A Khri·sztoszʹ szó időnként önmagában áll, és arra a személyre utal, aki a Messiás, tehát a Felkent, illetve annak mondja magát (Mt 2:4; 22:42; Mk 13:21). Legtöbbször mégis a Jézus névvel fordul elő, mint például a „Jézus Krisztus” vagy a „Krisztus Jézus” kifejezésekben, őt jelölve meg a Messiásnak. Adott esetben egyedül áll ugyan, de egyértelműen Jézusra utal, és azt az értelmet közvetíti, hogy Jézus a Krisztus. Ilyen például a következő kijelentés: „Krisztus meghalt értünk” (Ró 5:8; Jn 17:3; 1Ko 1:1, 2; 16:24; lásd: KRISZTUS).

A (M)messiás a Héber Iratokban: A Dániel 9:25, 26-ban a má·síʹach szó kizárólag az eljövendő Messiásra utal. (Lásd: HETVEN HÉT.) Van ellenben sok más írásszöveg is a Héber Iratokban, amely ha nem is kizárólagosan, de erre az eljövendő Személyre mutat. A Zsoltárok 2:2 például először nyilván akkor teljesedett be, amikor a filiszteus királyok megpróbálták letaszítani a felkent Dávid királyt a trónjáról. Másodszor azonban már a megjövendölt Messiáson teljesedett be, ahogy azt a Cselekedetek 4:25–27 is megerősíti, amely Jézus Krisztusra alkalmazza a szövegrészt. Megjegyzendő még, hogy sok férfi, akit a Biblia „felkent”-nek nevez, valamilyen módon Jézus Krisztust és az általa elvégzendő munkát árnyékolta elő vagy vetítette előre. Ilyen volt például Dávid vagy Izrael főpapja, és Mózes is (róla a Héb 11:23–26 mint ’Krisztusról’ ír).

Próféciák, amelyekben nem szerepel a „Messiás” szó: A Héber Iratokban számos egyéb írásszöveg van, amely nem említi külön a „Messiás” szót, de amelyet a zsidók messiási próféciának tekintettek. Alfred Edersheim 456 olyan helyet talált, amelyekre az „ókori zsinagóga úgy utalt, mint messiási részekre”, és a legrégibb rabbinikus írások 558 olyan utalást tartalmaztak, amely támogatta ezeket az értelmezéseket (The Life and Times of Jesus the Messiah. 1906, I. köt. 163. o.; II. köt. 710–737. o.). Példának okáért: Az 1Mózes 49:10 megjövendölte, hogy a jogar Júda törzséé lesz, és hogy ezen a leszármazási vonalon jön el Siló. Az Onkelosz-targum, a Jeruzsálemi targumok és a midrás mind-mind a Messiásra vonatkoztatják a „Siló” kifejezést.

A Héber Iratokban sok olyan prófécia található, amely részleteket közöl a Messiás hátteréről, megjelenésének idejéről, tevékenységéről, illetve arról, hogy miként bánnak vele, és milyen helyet foglal el Isten elrendezésében. Így a Messiással kapcsolatos különféle utalások egyetlen nagy képpé állnak össze, amely segít az igaz imádóknak azonosítani őt, ez pedig alapul szolgál arra, hogy higgyenek benne mint az igaz Vezetőben, akit Jehova küldött. Még ha a zsidók nem is ismerték fel előre a Felkentre vonatkozó összes próféciát, az evangéliumok bizonysága szerint elegendő ismeretük volt ahhoz, hogy azonosítani tudják a Messiást, amikor az megjelent.

Amit megértettek az i. sz. I. században: A rendelkezésünkre álló történelmi ismeretek átfogó képet adnak arról, hogy mit is értettek meg az i. sz. első századi zsidók a Messiásról. Ezek az ismeretek elsősorban az evangéliumokból származnak.

Király és Dávid fia: A zsidók körében általában elfogadott nézet volt, hogy a Messiás egy Dávidtól származó király lesz. Amikor az asztrológusok ’a zsidók megszületett királya felől’ érdeklődtek, Nagy Heródes tudta, hogy ’a Krisztusról’ kérdezősködnek (Mt 2:2–4). Jézus a farizeusokat arról kérdezte, hogy kinek a leszármazottja lesz a Krisztus, vagyis a Messiás. Bár ezek a vallási vezetők nem hittek Jézusban, azt tudták, hogy a Messiás Dávid fia lesz (Mt 22:41–45).

Betlehemben születik: A Mikeás 5:2, 4 rámutatott, hogy ’Izrael uralkodója’, aki ’naggyá lesz a föld legtávolabbi részéig’, Betlehemből fog származni. Ezt is úgy értették, hogy a Messiásra vonatkozik. Amikor Nagy Heródes megkérdezte a papi elöljáróktól és az írástudóktól, hogy hol kell a Messiásnak megszületnie, azt felelték, hogy „a júdeai Betlehemben”, majd idézték a Mikeás 5:2-t (Mt 2:3–6). Még az egyszerű emberek közül is tisztában voltak némelyek ezzel (Jn 7:41, 42).

Próféta, aki sok jelt tesz: Isten Mózes által megjövendölte egy nagy próféta eljövetelét (5Mó 18:18). Ezt a valakit várták a zsidók Jézus napjaiban (Jn 6:14). Az, ahogyan Péter apostol a Cselekedetek 3:22, 23-ban felhasználta Mózes szavait, jól tükrözi azt a meggyőződését, hogy még a vallásos ellenségek is elfogadják majd azokat mint a Messiásra vonatkozó kijelentéseket. Ez azt bizonyítja, hogy az 5Mózes 18:18-at széles körben értették. A szamáriai asszony is úgy vélekedett a kútnál, hogy a Messiás próféta lesz (Jn 4:19, 25, 29). Az emberek ezenkívül jeleket vártak a Messiástól (Jn 7:31).

Különféle hitnézetek: Még ha a zsidók általánosságban tudtak is az eljövendő Messiásról, világos, hogy nem mindenkinek voltak egyformák az ismeretei vagy a vele kapcsolatos hitnézetei. Például sokan tudták, hogy Betlehemből fog származni, némelyek viszont nem (Mt 2:3–6; Jn 7:27). Egyesek úgy hitték, hogy a Próféta és a Krisztus két különböző személy (Jn 1:20, 21; 7:40, 41). Bizonyos messiási próféciákat még Jézus tanítványai sem értettek. Ez főleg azokra volt igaz, amelyek a Messiás elutasításáról, szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szóltak (Ézs 53:3, 5, 12; Zs 16:10; Mt 16:21–23; 17:22, 23; Lk 24:21; Jn 12:34; 20:9). Amikor azonban beteljesedtek és magyarázatot nyertek, akkor a tanítványok – sőt azok is, akik még nem voltak azok – kezdték megérteni e Héber Iratokban levő írásszövegek prófétai természetét (Lk 24:45, 46; Cs 2:5, 27, 28, 31, 36, 37; 8:30–35). Mivel a legtöbb zsidó nem ismerte fel, hogy a Messiásnak szenvednie kell és meg kell halnia, az első keresztények erre helyezték a hangsúlyt, amikor zsidóknak prédikáltak (Cs 3:18; 17:1–3; 26:21–23).

Megalapozatlan várakozások: Lukács beszámolójából kiderül, hogy sok zsidó pontosan abban az időben várta feszülten a Messiás megjelenését, amikor Jézus a földön volt. Simeon más zsidókkal együtt már „várta Izrael vigaszát” és „Jeruzsálem megszabadítását”, amikor a kisgyermek Jézust a templomba hozták (Lk 2:25, 38). Keresztelő János szolgálata idején a nép ’várakozással’ tekintett a Krisztusra, vagyis a Messiásra (Lk 3:15). Mindazonáltal sokan arra számítottak, hogy a Messiás majd az ő előre kialakított elképzeléseiknek fog megfelelni. A Héber Iratok próféciáiból kiderült, hogy a Messiás két szerepkörben jelenik meg. Az egyikben „alázatos, és szamárháton ül”, míg a másikban „az egek felhőivel” jön el, hogy elpusztítsa ellenségeit, és minden uralkodói hatalmat a szolgálatába állítson (Za 9:9; Dá 7:13). A zsidók nem látták át, hogy ezek a próféciák a Messiás két különböző megjelenésére utalnak, és hogy a kettő között hosszú idő telik el.

Zsidó forrásművek alátámasztják a Lukács 2:38 azon kijelentését, hogy az emberek akkoriban várták Jeruzsálem megszabadítását. A The Jewish Encyclopedia megállapítja: „Sóvárogva várták a Dávid házából származó, megígért szabadítót, aki felszabadítja őket a gyűlölt, idegen bitorló igája alól, véget vet az istentelen római uralomnak, és létrehozza az Ő saját békeuralmát” (1976, VIII. köt. 508. o.). Földi királlyá akarták tenni őt (Jn 6:15), de miután nem felelt meg a várakozásaiknak, elutasították.

Keresztelő János és a tanítványai láthatólag szintén arra számítottak, hogy a Messiás földi király lesz. János tudta, hogy Jézus a Messiás és Isten Fia, hiszen látta, amint felkenetett szent szellemmel, és hallotta, amint Isten kifejezi a helyeslését. Jánosból nem hiányzott a hit (Mt 11:11). Az a kérdése tehát, hogy ’másvalakit várjanak-e’, azt jelenthette, hogy ’mást is várjanak-e még, aki majd a zsidók minden reményét valóra váltja’. Krisztus erre tudatta vele, hogy milyen tetteket visz véghez (amelyek a Héber Iratokban meg voltak jövendölve), és így zárta szavait: „És boldog, aki nem botránkozott meg miattam.” Ez a válasz, miközben utalt a hit és a tisztánlátás szükségességére, kielégítette és megvigasztalta Jánost, biztosítva őt afelől, hogy Jézus fogja beteljesíteni Isten ígéreteit (Mt 11:3; Lk 7:18–23). Az is megjegyzendő, hogy Jézus tanítványai még Uruk égbe menetele előtt is úgy vélekedtek, hogy abban az időben fogja felszabadítani Izraelt a nem zsidó uralom alól, és akkor állítja fel a Királyságot (állítja helyre a dávidi uralmat) a földön (Lk 24:21; Cs 1:6).

Hamis messiások: Jézus halála után a zsidók sok hamis messiást követtek, ahogy azt Jézus megjövendölte (Mt 24:5). „Josephus írásaiból ítélve úgy tűnik, hogy az első században, a Templom [i. sz. 70-ben történt] lerombolása előtt, számos messiás jelent meg a színen, aki szabadulást ígért a római iga alól, és találtak is maguknak készséges híveket” (The Jewish Encyclopedia. X. köt. 251. o.). I. sz. 132-ben aztán az egyik legnevesebb álmessiást, Bar Kohbát (Bar Koszibát) üdvözölték úgy, mint messiás-királyt. A római katonák mindamellett leverték az általa vezetett lázadást, és több ezer zsidót megöltek. Az ilyen hamis messiások személye jól mutatja, hogy sok zsidó elsősorban politikai messiást szeretett volna látni, de az is világos, hogy helyénvalóan úgy várták a Messiást, mint aki személy, és nem pusztán messiási korszakban vagy messiási nemzetben gondolkodtak. Egyesek szerint Bar Kohba Dávid leszármazottja volt, ami megerősíthette azt az állítását, hogy ő a Messiás. Mivel azonban a leszármazási feljegyzések i. sz. 70-ben nyilván megsemmisültek, azok, akik ezután pályáztak a messiási címre, nem tudták bizonyítani, hogy Dávid családfájához tartoznak. (Következésképpen a Messiásnak i. sz. 70 előtt kellett megjelennie, miként Jézus, hogy alátámaszthassa azt az állítását, hogy ő Dávid örököse. Ebből is látszik, hogy akik még mindig azt várják, hogy a Messiás megjelenjen a földön, tévednek.) Ezek között a későbbi önjelölt messiások között említhetjük a krétai Mózest, aki azt bizonygatta, hogy kettéválasztja a tengert Kréta és Palesztina között, és Serenust is, aki sok zsidót becsapott Hispániában. A The Jewish Encyclopedia 28 hamis messiást sorol fel, aki i. sz. 132 és 1744 között ténykedett (X. köt. 252–255. o.).

Jézust elfogadták mint Messiást: Az evangéliumok történelmi tényei azt bizonyítják, hogy valóban Jézus volt a Messiás. Az első században élt emberek, akik kikérdezhették a tanúkat és megvizsgálhatták a bizonyítékokat, történelmileg megbízhatónak találták, amit olvastak és hallottak. Annyira biztosak voltak azok pontosságában, hogy készek voltak még az üldöztetést és a halált is elszenvedni az ezeken a megerősített tényeken alapuló hitükért. A történelmi feljegyzéseket tartalmazó evangéliumok szerint többen is elismerték nyíltan, hogy Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás (Mt 16:16; Jn 1:41, 45, 49; 11:27). Jézus nem mondta, hogy tévednek, sőt olykor maga is kijelentette, hogy ő a Krisztus (Mt 16:17; Jn 4:25, 26). Mindazonáltal nem mindig mondta meg egyenesen, hogy ő a Messiás, és időnként arra utasított másokat, hogy ne tegyék ezt közhírré (Mk 8:29, 30; 9:9; Jn 10:24, 25). Ott volt, ahol az emberek hallhatták őt, és láthatták a cselekedeteit, mert azt akarta, hogy a hitük a bizonyítékok szilárd alapjára épüljön, tehát az alapján higgyenek, hogy saját szemükkel látják a Héber Iratok beteljesedését (Jn 5:36; 10:24, 25; vö.: Jn 4:41, 42). A Héber Iratokkal együtt, amely sok mindent közölt arról, hogy mit tesz majd Jézus, ma már az evangéliumok is elérhetők, amelyek leírják, hogy ki volt ő, és mit tett. Így az emberek megtudhatják és hihetnek abban, hogy csakugyan Jézus a Messiás (Jn 20:31; lásd: JÉZUS KRISZTUS).