Cselekedetek

13 Antiókiában pedig, a helyi gyülekezetben voltak próféták és tanítók:+ Barnabás,+ Simeon, akit Nigernek hívtak, a cirénei Lúciusz, és Manaen, aki Heródessel,+ a területi uralkodóval együtt kapott oktatást, meg Saul. 2 Amint ezek szolgáltak Jehovának, és böjtöltek, a szent szellem így szólt: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault+ arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”+ 3 Miután böjtöltek és imádkoztak, rájuk tették a kezüket, és elküldték őket.

4 Ők tehát a szent szellemtől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusra. 5 Amikor Szalamiszba értek, hirdetni kezdték Isten szavát a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt mint segítőtárs.+

6 Miután átmentek az egész szigeten, Páfoszba értek, és ott találkoztak egy Barjézus nevű zsidó férfival, aki varázsló és hamis próféta volt. 7 Ez Szergiusz Paulusz prokonzulnak, egy intelligens férfinak a szolgálatában állt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert nagyon szerette volna hallani Isten szavát. 8 Elimász, a varázsló azonban (így fordítják ugyanis a nevét) kezdett ellenszegülni nekik, és próbálta megakadályozni a prokonzult, hogy higgyen az Úrban. 9 Akkor Saul, akit Pálnak is neveznek, a szent szellemtől áthatva rászegezte tekintetét, 10 és így szólt: „Ó, mindenféle csalással és mindenféle gazsággal teli ember, te Ördög fia,+ az igazságosság ellensége! Miért ferdíted el Jehova helyes tanításait? 11 Ezért Jehova megbüntet téged. Vak leszel, és nem fogod látni a napfényt egy ideig.” Azon nyomban sűrű köd és sötétség szállt rá, és körbejárkált, hogy találjon valakit, aki kézen fogva vezeti őt. 12 Akkor a prokonzul a történtek láttán hívő lett, mivel ámult Jehova tanításán.

13 Pál és a társai pedig hajóra szálltak Páfoszban, és megérkeztek a pamfíliai Pergába+. János+ azonban otthagyta őket, és visszatért Jeruzsálembe.+ 14 Ők viszont továbbmentek Pergából, és eljutottak a pizidiai Antiókiába+. Sabbatnapon bementek a zsinagógába,+ és helyet foglaltak. 15 A Törvényből és a Prófétákból való nyilvános felolvasás+ után a zsinagóga vezetői ezt üzenték nekik: „Férfiak, testvérek, ha tudtok valami bátorítót mondani a népnek, mondjátok el!” 16 Erre Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta:

„Férfiak, izraeliták és ti többiek, akik mélységesen tisztelitek* Istent, halljátok! 17 Ennek a népnek, Izraelnek az Istene kiválasztotta ősapáinkat, és felmagasztalta a népet, amikor idegenekként éltek Egyiptom földjén, és nagy hatalommal* kihozta őket onnan.+ 18 Majd egy körülbelül 40 éves időszakon át elviselte őket a pusztában.+ 19 Miután elpusztított hét nemzetet Kánaán földjén, kiosztotta nekik a földjüket örökségül.+ 20 Mindez mintegy 450 év alatt történt.

Később bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.+ 21 Ezután azonban királyt követeltek,+ és Isten Sault, Kís fiát adta nekik, egy Benjámin törzséből való férfit,+ 40 évre. 22 Miután őt elmozdította, Dávidot adta nekik királyul,+ akiről tanúskodott is, és ezt mondta: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát,+ a szívem szerint való férfit.+ Ő megteszi majd mindazt, amit kívánok.« 23 Az ő utódai közül Isten az ígéretéhez hűen megmentőt adott Izraelnek, Jézust.+ 24 Mielőtt ő eljött, János nyilvánosan hirdette Izrael egész népének, hogy a megbánásuk jelképeként keresztelkedjenek meg.+ 25 Ám amikor János a szolgálata befejezése felé járt, ezt mondta: »Kinek gondoltok engem? Én nem ő vagyok.*+ De jön utánam valaki, akinek a lábáról nem vagyok méltó levenni a sarut.«+

26 Férfiak, testvérek, akik Ábrahám családjának a leszármazottai vagytok, és mások közöttetek, akik mélységesen tisztelik* Istent! Isten nekünk küldte el ezt az üzenetet arról, hogy hogyan ment meg minket.+ 27 Jeruzsálem lakosai és a vezetőik nem ismerték fel őt, mégis amikor bíráskodtak, beteljesítették a Próféták kijelentéseit,+ melyeket minden sabbaton felolvasnak. 28 És bár semmi halálra való okot nem találtak,+ a kivégzését követelték Pilátustól.+ 29 Mikor pedig mindent elvégeztek, ami meg van írva róla, levették az oszlopról, és egy sírba fektették.+ 30 Isten azonban feltámasztotta őt a halottak közül,+ 31 és ő sok napon át láthatóvá vált azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe. Ezek most tanúi a nép előtt.+

32 Így mi a jó hírt hirdetjük nektek, mely az ősapáknak tett ígéretről szól. 33 Isten maradéktalanul beteljesítette ezt az ígéretet nekünk, a gyermekeiknek Jézus feltámasztása által,+ mint ahogy meg is van írva a második zsoltárban: »Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.«+ 34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halottak közül, és nem fog többé visszatérni a romlandóságba, így jelentette ki: »Odaadó szeretettel fogok bánni veletek, ahogy arra Dávidnak ígéretet tettem, és ez az ígéret megbízható*.«+ 35 Ezért egy másik zsoltárban ezt is mondja: »Nem engeded, hogy hűséges* szolgád teste bomlásnak induljon.«+ 36 Egyfelől Dávid Istent szolgálta a maga nemzedékében, majd meghalt*, és eltemették az ősapái mellé, a teste pedig bomlásnak indult.+ 37 Másfelől, akit Isten feltámasztott, annak a teste nem indult bomlásnak.+

38 Legyen azért tudtotokra, testvérek, hogy a bűnök megbocsátása csak általa lehetséges, és ezt hirdetjük most nektek.+ 39 Mindabban, amiben Mózes törvénye által nem lehetett vétlennek nyilvánítani benneteket,+ általa mindenkit vétlennek nyilvánítanak, aki hisz.+ 40 Vigyázzatok tehát, nehogy eljöjjön rátok, ami megmondatott a Prófétákban: 41 »Lássátok, ti gúnyolódók, hogy egy olyan tettet hajtok végre a napjaitokban, amelyről el sem hiszitek, hogy megtörténhet, még akkor sem, ha valaki részletesen elmondja nektek. Meg fogtok döbbenni, és elpusztultok.«”+

42 Mikor pedig mentek kifelé, az emberek kérlelték őket, hogy a következő sabbaton is beszéljenek ezekről a dolgokról. 43 Így, miután véget ért az összejövetel a zsinagógában, a zsidók közül és az Istent imádó prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy továbbra is maradjanak méltók Isten ki nem érdemelt kedvességére.+

44 A következő sabbaton csaknem az egész város egybegyűlt, hogy hallja Jehova szavát. 45 Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, féltékenység töltötte el őket, és elkezdtek gyalázkodni, és ellentmondani annak, amit Pál mondott.+ 46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták: „Először veletek kellett megosztani Isten szavát.+ Ti azonban elvetitek azt, és így nem bizonyultok méltónak az örök életre, ezért a nemzetekhez fordulunk.+ 47 Jehova ugyanis ezt parancsolta nekünk: »Nemzetek világosságává neveztelek ki, hogy szabadítást hirdess a föld végéig.«”+

48 Amikor a nemzetekből valók hallották ezt, ujjongtak, és dicsőíteni kezdték Jehova szavát, és mindazok, akik helyesen viszonyultak az örök élethez, hívőkké lettek. 49 Jehova szava pedig továbbra is terjedt szerte az egész vidéken. 50 A zsidók azonban felbujtották az istenfélő, tekintélyes asszonyokat meg a város főembereit, és üldözést szítottak+ Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a város határain kívülre. 51 Ők akkor lerázták a port a lábukról, bizonyítékul ellenük, és elmentek Ikóniumba.+ 52 A tanítványok pedig továbbra is nagyon örültek,+ és áthatotta őket a szent szellem.