„Szánalmat érzett irántuk”

1–3. a) Hogyan reagál Jézus, amikor két vak koldus segítségért könyörög hozzá? b) Mit jelent a „szánalmat érzett” kifejezés? (Lásd a lábjegyzetet.)

JERIKÓTÓL nem messze két vak ember ül az út mellett. Mindennap kijönnek ide, keresnek egy olyan helyet, ahol valószínűleg nagy tömeg halad el, és kéregetnek. Ma azonban valami olyat tapasztalnak, ami gyökeresen megváltoztatja az életüket.

² A koldusok hirtelen hangzavarra lesznek figyelmesek. Mivel nem látják, mi történik, az egyikük megkérdezi, hogy mi ez. Ezt a választ kapja: „A názáreti Jézus megy el erre!” Jézus most utoljára tart Jeruzsálembe. De nincs egyedül, nagy sokaság követi. Amikor a koldusok meghallják, hogy ki megy arra, így kiabálnak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” A sokaság határozottan csendre inti őket, de a két férfit nem lehet elhallgattatni.

³ Jézus a sokaság hangján keresztül is meghallja a kiáltozásukat. Mit tesz? Sok minden nyomasztja, hiszen nemsokára megkezdődik földi életének utolsó hete. Tudja, hogy szenvedés és kegyetlen halál vár rá Jeruzsálemben. Mégsem hagyja figyelmen kívül a kitartó segélykérést. Megáll és kéri, hogy kísérjék oda hozzá a koldusokat. „Uram, hadd lássunk újra!” – könyörögnek. Jézus szánalmat érez irántuka, ezért megérinti a szemüket, és visszanyerik a látásukat. Nyomban követni kezdik őt (Lukács 18:35–43; Máté 20:29–34).

4. Hogyan teljesítette be Jézus azt a próféciát, hogy „megszánja az alacsony sorút”?

⁴ Nem ez volt az egyetlen eset, amikor Jézus könyörületesen bánt másokkal. Számos alkalommal és sok különböző helyzetben tanúsított őszinte könyörületet. A bibliai prófécia megjövendölte róla, hogy „megszánja az alacsony sorút” (Zsoltárok 72:13). Ezzel összhangban Jézus odafigyelt mások érzéseire, kezdeményező volt, ha segíteni kellett, a könyörület pedig arra indította, hogy prédikáljon. Nézzük meg, hogyan mutatják be az evangéliumok Jézus szavain és tettein keresztül, hogy milyen könyörületes volt. Azt is látni fogjuk, hogy hogyan követhetjük a példáját.

Figyelembe venni mások érzéseit

5–6. Milyen példák mutatják, hogy Jézus együttérző volt?

⁵ Jézus mélyen együtt tudott érezni másokkal. Megértette a szenvedők érzéseit, és bele tudta magát képzelni a helyzetükbe. Noha nem élte át mindazt, amit ők, mégis átérezte a fájdalmukat (Héberek 4:15). Amikor meggyógyított egy tizenkét éve vérfolyásos asszonyt, kínzó betegségként utalt a bajára. Ezzel elismerte, hogy a betegség nagy fájdalmat és gyötrelmet okozott a nőnek (Márk 5:25–34). Amikor látta, hogy Mária és a vele lévők sírnak Lázár halála miatt, a szomorúságuk olyan mélyen megindította, hogy nyugtalanná vált. Jóllehet tudta, hogy fel fogja támasztani Lázárt, mégis annyira megrendítette ez az eset, hogy könnyekre fakadt (János 11:33, 35).

⁶ Egy másik alkalommal egy leprás ment Jézushoz, és így esedezett: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.” Hogyan reagált Jézus, a tökéletes ember, aki sohasem volt beteg? Szívből együttérzett a leprással, megszánta, és valami rendkívülit tett (Márk 1:40–42). Jól tudta, hogy a leprások a törvény szerint tisztátalanok, és nem mehetnek emberek közé (3Mózes 13:45, 46). Jézus természetesen képes lett volna meggyógyítani ezt a férfit anélkül is, hogy hozzáért volna (Máté 8:5–13). Ő mégis kinyújtotta a kezét, és megérintette a leprást, ezt mondva: „Akarom. Tisztulj meg!” A lepra azonnal eltűnt róla. Milyen gyengéd és együttérző volt Jézus!

7. Mi segíthet, hogy együttérzők legyünk, és hogyan mutathatjuk ki ezt a tulajdonságot?

⁷ Keresztényekként azt a felszólítást kapjuk, hogy utánozzuk Jézust az együttérzésben. A Biblia arra ösztönöz minket, hogy legyünk együttérzők (1Péter 3:8).b Lehet, hogy nem egyszerű megértenünk olyanok érzéseit, akiket krónikus betegség vagy depresszió gyötör, különösen akkor, ha mi magunk még nem szenvedtünk ilyesmitől. De ne felejtsük el, hogy az együttérzés nem függ attól, hogy átéltünk-e hasonlót. Jézus együttérzett a betegekkel, noha ő maga sosem volt az. És mi hogyan lehetünk együttérzők? Úgy, ha türelmesen figyelünk, amikor valaki megosztja velünk az érzéseit. Feltehetjük magunknak ezt a kérdést: „Én hogyan érezném magam a helyében?” (1Korintusz 12:26). Ha jobban odafigyelünk mások érzéseire, akkor még inkább meg tudjuk vigasztalni a lehangoltakat (1Tesszalonika 5:14). Időnként nemcsak szavakkal, hanem könnyekkel is kifejezhetjük az együttérzésünket. „Sírjatok azokkal, akik sírnak” – mondja a Róma 12:15.

8–9. Hogyan vette figyelembe Jézus mások érzéseit?

⁸ Jézus figyelmes volt, és a tetteivel kifejezte, hogy törődik mások érzéseivel. Gondolj arra az esetre, amikor egy olyan férfit vittek hozzá, aki siket volt, és nehezen tudott beszélni. Vélhetően Jézus érezte, hogy a férfi szorong, ezért valami olyasmit tett, amit általában mások gyógyításakor nem: „félrevonult vele”. A tömegtől és a bámészkodó tekintetektől távol gyógyította meg a férfit (Márk 7:31–35).

⁹ Jézus ugyanilyen figyelmes volt, amikor egy vak férfit vittek hozzá, és kérték, hogy gyógyítsa meg. „Kézen fogta a vakot, kivezette a falun kívülre”, és fokozatosan meggyógyította. Talán azért tett így, hogy a férfi szeme és agya hozzászokjon a napfényhez, és ahhoz a sokféle látványhoz, ami körülvette (Márk 8:22–26). Milyen figyelmes volt Jézus!

10. Hogyan vehetjük figyelembe mások érzéseit?

¹⁰ Jézus követőiként figyelembe kell vennünk mások érzéseit. Ezért ügyelünk a beszédünkre, észben tartva, hogy ha meggondolatlanul használjuk a nyelvünket, azzal megbánthatunk másokat (Példabeszédek 12:18; 18:21). Az igaz keresztények között nincs helye a durva szavaknak, a becsmérlő megjegyzéseknek és a bántó viccelődésnek (Efézus 4:31). Vének, hogyan vehetitek figyelembe mások érzéseit? Amikor tanácsot adtok, válasszatok kedves szavakat, mert így tiszteletben tartjátok a másik méltóságát (Galácia 6:1). Szülők, hogyan vehetitek figyelembe a gyermekeitek érzéseit? Fegyelmezéskor törekedjetek rá, hogy ne szégyenítsétek meg őket (Kolosszé 3:21).

Kezdeményezni a segítségnyújtást

11–12. Milyen bibliai beszámolók mutatják, hogy Jézust nem kellett kérni, hogy könyörületes legyen másokkal?

¹¹ Jézus nem csak olyankor volt könyörületes, amikor kérték. Elvégre a könyörület nem passzív, hanem aktív tulajdonság. Nem meglepő hát, hogy a gyengéd könyörület indította Jézust arra, hogy kezdeményező legyen a segítségnyújtásban. Például, amikor egy nagy tömeg maradt vele három napig élelem nélkül, nem kellett Jézus tudtára adni, hogy az emberek éhesek, és javasolni sem kellett neki, hogy tegyen valamit. A beszámoló így szól: „Jézus pedig magához hívta a tanítványait, és ezt mondta: »Szánalmat érzek a sokaság iránt, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket éhesen elküldeni, mert még összeesnek az úton.«” Majd saját elhatározásából csodát tett, és jóllakatta a sokaságot (Máté 15:32–38).

¹² Vegyünk egy másik példát. I. sz. 31-ben szomorú látvány fogadta Jézust, amikor Nain városának közelébe ért. Egy temetési menet jött a város felől. A gyászolók vélhetően a közeli domboldal sírjaihoz tartottak, hogy eltemessék egy özvegy egyetlen fiát. El tudod képzelni, milyen fájdalom járta át az anya szívét? Éppen arra készült, hogy eltemesse egyetlen fiát, és nem volt férje, aki osztozott volna a bánatában. Bár többen is vonultak a temetési menetben, Jézus a gyászoló özvegyre figyelt fel. Ez a kép meghatotta őt, és megszánta az asszonyt. Nem kellett könyörögni neki, az őszinte könyörület indította arra, hogy kezdeményezzen. Így hát „odament, megérintette a ravatalt” és életre keltette az ifjút. Mi történt ezután? Jézus nem kérte arra a fiút, hogy csatlakozzon a követőihez, hanem „átadta az anyjának”; így újra együtt lehetett a család, és volt, aki gondoskodjon az özvegyről (Lukács 7:11–15).

13. Hogyan lehetünk mi is olyan kezdeményezőek, mint Jézus, amikor valakinek segítségre van szüksége?

¹³ Hogyan utánozhatjuk Jézus példáját? Persze mi nem vagyunk képesek arra, hogy csoda útján élelemről gondoskodjunk, vagy hogy halottakat támasszunk fel. De arra mi is képesek vagyunk, hogy olyan kezdeményezőek legyünk, mint Jézus, amikor valakinek segítségre van szüksége. Előfordulhat, hogy egy hittársunk komoly anyagi nehézséggel küzd, vagy elveszíti az állását (1János 3:17). Talán egy özvegy otthona sürgős javításra szorul (Jakab 1:27). Lehet, hogy ismerünk olyan gyászoló családot, amelynek vigaszra vagy gyakorlati segítségre van szüksége (1Tesszalonika 5:11). Amikor tudomást szerzünk egy ilyen helyzetről, nem kell arra várnunk, hogy segítséget kérjenek tőlünk (Példabeszédek 3:27). A könyörület arra fog indítani bennünket, hogy mi tegyük meg az első lépést, ha a körülményeink megengedik, és ha ez helyénvaló. Sohase felejtsük el, hogy egy egyszerű, kedves tett, illetve néhány szívből jövő, vigasztaló szó milyen erőteljesen fejezheti ki a könyörületet (Kolosszé 3:12).

A könyörület indította a prédikálásra

14. Miért biztosított elsőbbséget Jézus a jó hír hirdetésének?

¹⁴ Ahogy láttuk a 2. részben, Jézus nagyszerű példát mutatott a jó hír hirdetésében. Ezt mondta: „Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságáról szóló jó hírt, mert Isten ezért küldött el” (Lukács 4:43). Miért biztosított elsőbbséget ennek a munkának? Legfőképpen azért, mert szerette Istent. De volt egy másik oka is: az, hogy könyörületes volt. Ahogy már volt róla szó, sokféleképp kifejezte a könyörületét, de ezek közül a legfontosabb az volt, hogy megismertette másokkal az Atyját. Nézzünk meg két esetet, amelyből kiderül, hogy hogyan gondolkodott Jézus azokról, akiknek prédikált. Ez segíthet megvizsgálnunk, hogy mi milyen indítékból végezzük a szolgálatunkat.

15–16. Mondj el két esetet, amelyből kiderül, hogy hogyan gondolkodott Jézus azokról, akiknek prédikált.

¹⁵ I. sz. 31-ben Jézus, miután már körülbelül két éve buzgón végezte a szolgálatát, megsokszorozta erőfeszítéseit, és „körútra indult minden városba és faluba” Galilea területén. Megérintette a szívét az, amit látott. Máté apostol így számol be erről: „Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert látta, hogy elnyomják és elhanyagolják őket, és olyanok, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:35, 36). Jézus együttérzett az egyszerű emberekkel. Tudta, hogy szeretnének jó kapcsolatban lenni Istennel, de nem igazán ismerik őt. Azzal is tisztában volt, hogy a vallási vezetők – pont azok, akiknek pásztorkodniuk kellett volna az emberek felett – rosszul bántak velük, és semmibe vették őket. Jézust az őszinte könyörülete arra indította, hogy vigaszt és reményt adjon az embereknek. Tudta, hogy leginkább az Isten királyságáról szóló jó hírre volt szükségük.

¹⁶ Hónapokkal később, nem sokkal i. sz. 32 pászkája előtt valami hasonló történt. Jézus és az apostolai ez alkalommal csónakba szálltak, és átszelték a Galileai-tengert, hogy keressenek egy csendes pihenőhelyet. De a sokaság a parton futva kísérte őket, és az emberek a csónakot megelőzve értek a túloldalra. Hogyan reagált erre Jézus? „Amikor Jézus kiszállt, nagy tömeget látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És kezdte őket sok mindenre tanítani” (Márk 6:31–34). Jézus ismét megszánta az embereket, mert tudta, hogy mennyire szükségük van Istenre. „Pásztor nélküli juhok” voltak, vagyis senki sem tanította őket, és kénytelenek voltak magukról gondoskodni. Jézust a könyörület indította arra, hogy prédikáljon, és nem pusztán a kötelességtudat.

17–18. a) Mi ösztönöz bennünket a szolgálatra? b) Mi segít, hogy könyörületesek legyünk?

¹⁷ Jézus követőiként mi ösztönöz bennünket a szolgálatra? Ahogy láttuk a 9. fejezetben, az a megbízatásunk, vagyis felelősségünk, hogy prédikáljunk és tanítványokat képezzünk (Máté 28:19, 20; 1Korintusz 9:16). De nem csupán kötelességtudatból végezzük ezt a munkát. Mindenekelőtt a Jehova iránti szeretet indít minket arra, hogy hirdessük a királyságról szóló jó hírt. De a könyörület is ösztönöz minket, hogy beszéljünk másoknak az igazságról (Márk 12:28–31). Mi segít, hogy könyörületesek legyünk?

¹⁸ Úgy kell látnunk az embereket, ahogy Jézus. Ő „látta, hogy elnyomják és elhanyagolják őket, és olyanok, mint a pásztor nélküli juhok.” Képzeld el, hogy találsz egy elveszett bárányt. A gyámoltalan teremtmény éhes és szomjas, mert nincs mellette pásztor, aki zöld legelőkhöz és vízhez vezetné. Biztosan megesne rajta a szíved, és mindent megtennél azért, hogy enni és inni adj neki. Sokan, akik még nem ismerik a jó hírt, egy ilyen bárányhoz hasonlítanak. A hamis vallások pásztorai nem törődnek velük, ezért éheznek és szomjaznak az igazságra, és nincs valódi reményük. Nekünk viszont a birtokunkban van az, amire szükségük van: igazi szellemi táplálék és az igazság frissítő vize, mely Isten Szavában található (Ézsaiás 55:1, 2). Ha elgondolkodunk ezeken, megesik a szívünk a körülöttünk élő embereken. És ha Jézushoz hasonlóan mélyen együttérzünk velük, akkor minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy megosszuk velük a reménységünket.

19. Hogyan ösztönözhetünk egy előrehaladó bibliatanulmányozót a szolgálatra?

¹⁹ Hogyan segíthetünk másoknak, hogy kövessék Jézus példáját? Tegyük fel, hogy a prédikálószolgálat elkezdésére szeretnénk bátorítani egy előrehaladó bibliatanulmányozót. Vagy talán segíteni szeretnénk egy tétlen személynek, hogy újra részt vegyen a szolgálatban. Hogyan segíthetünk nekik? A szívükre kell hatnunk. Emlékezzünk rá, hogy Jézus először megszánta az embereket, és azután tanította őket (Márk 6:34). Ezért, ha segíteni tudunk egy tanulmányozónak vagy egy tétlen testvérünknek abban, hogy könyörületessé váljon, akkor az biztosan arra indítja majd, hogy utánozza Jézust, és megossza a jó hírt másokkal. Megkérdezhetjük tőle: „Hogyan tette jobbá az életedet az, hogy elfogadtad a jó hírt? Mi a helyzet azokkal, akik még nem ismerik ezt az üzenetet? Szerinted nekik is szükségük van a jó hírre? Te mit tehetsz, hogy segíts nekik?” Természetesen a szolgálat végzésére leginkább az Isten iránti szeretetünk indít bennünket, és az a vágy, hogy szolgáljuk őt.

20. a) Mit foglal magában az, hogy követjük Jézust? b) Mit vizsgálunk meg a következő fejezetben?

²⁰ Az, hogy követjük Jézust, többet foglal magában annál, hogy egyszerűen csak elismételjük a szavait, és utánozzuk a tetteit. Ugyanúgy kell gondolkodnunk, mint ő (Filippi 2:5). Mennyire hálásak lehetünk azért, hogy a Biblia feltárja, hogy milyen gondolatok és érzések voltak Jézus szavai és tettei mögött. Ha megismerjük, hogy Krisztus hogyan gondolkodott, még együttérzőbbek és könyörületesebbek leszünk, és ezáltal úgy bánunk majd másokkal, ahogy ő (1Korintusz 2:16). A következő fejezetben megvizsgáljuk, hogyan fejezte ki a szeretetét Jézus a követői iránt.