Jézus élete és szolgálata

Könyörületes küldetés Júdeában

NÉHÁNY héttel korábban a jeruzsálemi templomszentelési ünnepen, a zsidók kísérletet tettek Jézus megölésére. Ezért Jézus tudatosan északra utazott, arra a vidékre, amely közel volt a Galileai-tengerhez.

De most újból dél felé, Jeruzsálem felé tartott, s útközben prédikált Perea falvaiban, ezen a Jordán folyótól keletre eső területen. Épp az imént fejezte be a gazdag emberről és Lázárról szóló példázatát, és most folytatja tanítványainak tanítását olyan dolgokra, amiket már korábban elmondott nekik Galileában.

Például azt mondja, jobb valakinek „ha malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe vetik”, mintha csak egyet is megbotránkoztat Isten „e kicsinyei” közül. Azt is hangsúlyozza, mennyire fontos a megbocsátás: „És ha naponta hétszer vétkezik is [egy testvér] ellened és hétszer tér vissza hozzád, ezt mondva: ’Megbántam’, bocsáss meg neki!”

Amikor tanítványai azt kérik: „Növeld a mi hitünket”, Jézus így válaszol: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, ezt mondanátok ennek a fekete eperfának: ’Szakadj ki gyökerestül és gyökerezz meg a tengerben’, az engedelmeskedne nektek.” Mekkora nagy dolgokra képes még az ilyen kicsiny hit is!

Jézus ezután elmond egy életből merített példát, amely helyesen világítja meg, milyen legyen a Mindenható Isten bármelyik szolgájának a magatartása. „Ki az közületek, aki rabszolgájának a szántás és legeltetés után – jegyzi meg Jézus – rögtön azt mondja, mihelyt megjön a mezőről: ’Jöjj ide és telepedj az asztalhoz?’ Nem azt mondja-e inkább neki: ’Készíts nekem valami vacsorára valót, kösd fel a kötényedet és szolgálj fel nekem, amíg eszem és iszom, és azután te is ehetsz és ihatsz’? Vajon megköszöni-e a rabszolgának azt, hogy teljesítette, amit megparancsolt neki? Azért tehát ti is, ha mindent elvégeztetek, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: ’Haszontalan szolgák vagyunk. Azt tettük, ami kötelességünk volt.’” Isten szolgáinak tehát nem szabad azt érezniük, hogy Istennek tesznek szívességet, ha őt szolgálják. Inkább arra kell gondolniuk, hogy milyen kiváltság, ha őt imádhatják mint házanépének megbecsült tagjai.

Nem sokkal e példázat elmondása után megérkezik egy hírmondó, aki Máriától és Mártától, Lázár e két nővérétől hozott hírt, akik Júdeában, Bethániában laknak: „Uram, íme, akit szeretsz, megbetegedett” – mondja a hírhozó.

Jézus így válaszol: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségéért van, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.” De még ezután két napig ott marad és akkor azt mondja tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába.” Ők azonban emlékeztetik: „Mester, most akartak megkövezni a júdeaiak, és ismét oda mégy?”

„Nem tizenkét órája van-e a nappalnak?” – kérdezi válaszul Jézus. „Ha valaki nappal jár, nem botlik bele semmibe, mert látja a világ világosságát. De ha valaki éjjel jár, megbotlik könnyen, mert nincs világossága.”

Amire Jézus itt egyértelműen gondol, az az, hogy a „nappal órái”, vagy az Istentől a földi szolgálata számára engedélyezett idő még nem ért véget, és mindaddig, amíg az tart, senki sem árthat neki. Ezért jól ki kell használni azt a rövid időt, ami még a „nappalból” hátra van, mert utána jön az „éjszaka”, amikor ellenségei megölik.

Jézus hozzáfűzi: „Lázár, a mi barátunk alszik, de elmegyek, hogy felébresszem őt az alvásból.”

A tanítványok, nyilván annak a tudatában, hogy Lázár alvásban pihen, ami biztos jele a gyógyulásnak, ezt válaszolják: „Uram, ha alszik, meggyógyul.”

Jézus ekkor nyiltan megmondja: „Lázár meghalt, és én örülök, hogy nem voltam ott, tiérettetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”

Tamás, bár felismeri, hogy Jézust megölhetik, de abbeli vágyában, hogy támogassa őt, így buzdítja a tanítványtársait: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.” A tanítványok tehát életük kockáztatásával elindulnak Jézussal Júdeába erre a könyörületes küldetésre. Lukács 13:22; 17:1–10; János 10:22, 31, 40–42; 11:1–16.

◆ Hol prédikált Jézus nemrégen?

◆ Milyen tanításokat ismétel meg, és milyen életből vett példával akar szemléltetni egy lényegbevágó pontot? De mit?

◆ Milyen értesítést kap Jézus, és mit ért a „nappal” és az „éjszaka” kifejezésen?

◆ Mire gondol Tamás akkor, amikor ezt mondja: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele”?