„Bátorság! Én legyőztem a világot”

AZ A nap, amelyen Jézus meghalt — a zsidó niszán hónap 14. napja — időszámításunk szerint 33. március 31-én, csütörtökön naplementekor kezdődött. Ezen az estén Jézus és az apostolai egy jeruzsálemi ház felső szobájában gyűltek össze a pászka megünneplésére. Miközben Jézus arra készült, „hogy elmenjen ebből a világból az Atyához”, kimutatta, hogy mindvégig szereti az apostolait (János 13:1). Hogyan tette ezt? Úgy, hogy nagyszerű tanulságokra vezette rá, s ezzel felkészítette őket az előttük álló eseményekre.

Az est előrehaladtával Jézus ezt mondta a tanítványainak: „bátorság! Én legyőztem a világot” (János 16:33). Mit akart mondani ezzel a határozott kijelentéssel? Részben ezt: A világban lévő gonosz sem megbántani nem tudott, sem arra késztetni, hogy álljak rajta bosszút. Nem engedtem, hogy a világ a saját öntőformájába préseljen. Ez a ti esetetekre is igaz lehet. Amit Jézus a földi életének ezekben az utolsó óráiban tanított a hűséges apostolainak, nekik is segíteni fog legyőzni a világot.

Ki tagadná, hogy a mai világban határtalan a gonoszság? Hogyan reagálunk az igazságtalanságra és az értelmetlen erőszakra? Vajon keserűséggel töltenek el minket, vagy arra késztetnek bennünket, hogy toroljuk meg a minket ért sérelmeket? Hogyan érint minket a körülöttünk tapasztalható erkölcsi hanyatlás? És akkor még nem is beszéltünk az emberi tökéletlenségeinkről, valamint bűnös hajlamainkról. Mindezek miatt két fronton kell harcolnunk: a külső gonosz világ és a belső rossz hajlamaink ellen. Remélhetjük-e bízvást, hogy Isten segítsége nélkül győztesen kerülhetünk ki ebből a harcból? Hogyan kaphatunk segítséget Istentől? Milyen tulajdonságokat kell ápolnunk ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a testi vágyaknak? Mivel szeretnénk választ kapni ezekre a kérdésekre, fordítsuk most a figyelmünket arra, amit Jézus a földi életének az utolsó napján tanított szeretett tanítványainak.

A büszkeséget alázattal győzzük le!

Vizsgáljuk meg például a büszkeséget vagy gőgöt. A Bibliában ezt olvashatjuk erről: „Az összeomlás előtt büszkeség jár, a botlás előtt gőgös szellem” (Példabeszédek 16:18, NW). Máshol a Szentírás még kijelenti: „ha valaki úgy gondolja, hogy ő valami, holott semmi, a saját elméjét ámítja” (Galácia 6:3). Tehát a büszkeség romboló és megtévesztő. Bölcsen tesszük, ha gyűlöljük „az önhittséget” és „a büszkeséget” (Példabeszédek 8:13, NW).

Vajon Jézus apostolainak kellett küzdenie az önhittség és a büszkeség ellen? Legalább egyszer arról vitatkoztak egymás között, hogy ki a nagyobb (Márk 9:33–37). Egy másik esetben Jakab és János kiemelkedő helyet kért a Királyságban (Márk 10:35–45). Jézus vágyott rá, hogy segíthessen a tanítványainak megszabadulni ettől a hajlamtól, ezért a pászkavacsora közben felállt, maga köré tekert egy törülközőt, és elkezdte megmosni a tanítványai lábát. Nem hagyta őket kétségek közt afelől, hogy milyen tanulságra szeretné rávezetni őket. Kijelentette: „ha én Úr és Tanító létemre megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát” (János 13:14). A büszkeséget annak ellenkezőjével, vagyis az alázattal kell felváltani.

Csakhogy a büszkeség felett nem olyan könnyű győzedelmeskedni. Később az este folyamán, miután Jézus elküldte az őt elárulni készülő Iskariót Júdást, heves vita támadt a tizenegy apostol között. Mi nyugtalanította őket? Az, hogy melyikük tűnik a legnagyobbnak! Jézus nem szidta le őket, hanem inkább türelmesen újból hangsúlyozta, mennyire fontos másokat szolgálni. „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják. De ti ne legyetek ilyenek. Hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legifjabb, és aki vezetőként tevékenykedik, mint aki szolgál” — mondta. Majd emlékeztetve őket a saját példájára, hozzátette: „Én . . . az vagyok közöttetek, aki szolgál” (Lukács 22:24–27).

Vajon megértették a lényeget az apostolok? Kétségkívül igen. Évekkel később Péter apostol ezt írta: „legyetek mindnyájan egyféleképpen gondolkodók, rokonérzést tanúsítók, testvéri vonzalommal élők, gyengéden könyörületesek, elmebelileg alázatosak” (1Péter 3:8). Mennyire lényeges, hogy az alázatossággal mi is legyőzzük a büszkeséget! Bölcsen tesszük, ha nem bonyolódunk bele a hírnév, a hatalom vagy a pozíció megszerzésébe. „Az Isten a gőgösöknek ellenáll — írja a Biblia —, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (Jakab 4:6). Ehhez hasonlóan egy ókori bölcs példabeszéd kijelenti: „Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet” (Példabeszédek 22:4).

Győzzük le a gyűlöletet — hogyan?

Vegyünk szemügyre egy másik tulajdonságot, amely elterjedt a világban, mégpedig a gyűlöletet. Úgy tűnik, mindenütt gyűlölet vesz körül bennünket, akár félelemből, tudatlanságból, előítéletből, elnyomásból, igazságtalanságból, nacionalizmusból vagy faji- és törzsi megkülönböztetésből származik is. Jézus napjaiban szintén elterjedt volt a gyűlölet. Az adószedőket a zsidó társadalom kitaszítottjaiként gyűlölték. A zsidók nem ápoltak kapcsolatot a szamaritánusokkal (János 4:9). Ezenkívül a nem zsidókat is lenézték. Jézus azonban olyan imádati formát vezetett be, amely később minden nemzetből szívesen fogadta az embereket (Cselekedetek 10:34, 35; Galácia 3:28). Így hát Jézus szeretettől indíttatva valami újat adott a tanítványainak.

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” — jelentette ki Jézus. A tanítványoknak meg kellett tanulniuk ennek a szeretetnek a kimutatását, mivel Jézus így folytatta: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). Ez annyiban volt új, hogy többet jelentett a „szeressed felebarátodat, mint magadat” parancsnál (3Mózes 19:18). Milyen értelemben? Nos, Jézus tisztázta ezt: „Az a parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (János 15:12, 13). Készeknek kellett lenniük arra, hogy a saját életüket áldozzák fel egymásért és másokért.

Hogyan képesek a tökéletlen emberek kiiktatni az életükből a rosszindulatú gyűlölködést? Úgy, ha önfeláldozó szeretettel váltják fel. Őszinte emberek milliói teszik ezt, noha különféle etnikai, kulturális, vallási és politikai hátterük van. Egyetlen egységes, gyűlölettől mentes közösségbe szerveződnek, és ők alkotják Jehova Tanúi világméretű testvériségét. Megszívlelik János apostol ihletett szavait: „Aki gyűlöli a testvérét, az mind emberölő, és tudjátok, hogy e g y emberölőnek sincs örök élete, amely megmaradna őbenne” (1János 3:15). Az igaz keresztények nemcsak visszautasítják, hogy bármilyen konfliktusban fegyvert fogjanak, hanem egyben keményen fáradoznak azon, hogy kimutassák egymás iránt a szeretetüket.

Hogyan gondolkodjunk az olyan emberekről, akik nem a hívőtársaink, és talán még gyűlöletet is táplálnak irántunk? Jézus a kínoszlopon függve imádkozott azokért, akik kivégezték: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lukács 23:34). Amikor gyűlölettől túlfűtött emberek megkövezték István tanítványt, ezek voltak az utolsó szavai: „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” (Cselekedetek 7:60). Jézus és István a legjobbat kívánták még azoknak is, akik gyűlölték őket. Nem volt keserűség a szívükben. „Cselekedjük a jót mindenkivel” — tanácsolja nekünk a Biblia (Galácia 6:10).

’Segítő örökre’

Ahogy telt az idő azon az összejövetelen, amelyen Jézus és a tizenegy hűséges apostola vett részt, Jézus elmondta nekik, hogy már csak kis ideig lesz velük testben (János 14:28; 16:28). Ám biztosította őket: „kérni fogom az Atyát, és másik segítőt ad nektek, hogy az örökre veletek legyen” (János 14:16). A megígért segítő Isten szent szelleme. Erről mondta Jézus, hogy majd megtanítja nekik a Szentírás mélységes dolgait, és eszükbe juttatja azokat, amiket Jézus a földi szolgálata idején tanított nekik (János 14:26).

Hogyan segíthet ma nekünk a szent szellem? Nos, a Biblia Isten ihletett Szava. Azok a személyek, akiket Isten felhasznált, hogy jelentsék be próféciáit, valamint írják meg a Bibliát, a „szent szellemtől vitettek” (2Péter 1:20, 21; 2Timóteus 3:16). Ha tanulmányozzuk a Szentírást, és alkalmazzuk a tanultakat, akkor ismeretre, bölcsességre, megértésre, éleslátásra, tisztánlátásra és gondolkodóképességre teszünk szert. Hát nem vagyunk akkor felkészültebbek arra, hogy szembenézzünk e gonosz világ nyomásaival?

A szent szellem más módon is segítő. Isten szent szelleme hathatós, jóra ösztönző erő, amely által Istennek tetsző tulajdonságokat tudnak kimutatni a szellem hatása alatt lévők. „A szellem gyümölcse . . . szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” — írja a Biblia. De hiszen éppen ilyen tulajdonságokra van szükségünk ahhoz, hogy legyőzzük testi vágyainkat, melyek az erkölcstelenségre, viszálykodásra, féltékenységre, haragkitörésekre és ehhez hasonlókra vinnének! (Galácia 5:19–23).

Ha Isten szellemére támaszkodunk, akkor „a szokásosnál nagyobb erőt” is kaphatunk, amellyel bármilyen nehézséget meg tudunk oldani, és mindenféle szorult helyzetből meg tudunk szabadulni (2Korintus 4:7). Bár a szent szellem nem távolítja el a próbákat vagy a kísértéseket, de feltétlenül segít elviselnünk azokat (1Korintus 10:13). Pál apostol ezt írta: „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” (Filippi 4:13). Isten a szent szelleme által ad ilyen erőt. Mennyire hálásak lehetünk a szent szellemért! Az ígéret szerint azok kapják meg ezt, akik szeretik Jézust, és megtartják a parancsolatait (János 14:15).

„Maradjatok meg a szeretetemben”

Jézus az emberi életének utolsó estéjén ezt is mondta az apostolainak: „Akinél megvannak a parancsolataim, és aki megtartja őket, az az, aki szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám” (János 14:21). Majd így ösztönözte őket: „maradjatok meg a szeretetemben” (János 15:9). Hogyan segíthet a belső bűnös hajlamok és a külső gonosz világ elleni harcunkban az, ha megmaradunk az Atya és a Fiú szeretetében?

Nos, vajon tudunk-e igazán uralkodni a rossz hajlamainkon, ha nincs erős indíttatásunk rá? Mi lehetne nagyobb indítóerő annál, mint hogy szeretnénk jó kapcsolatot ápolni Jehova Istennel és a Fiával? Ernestoa olyan fiatalember, aki kemény harcot vívott az erkölcstelen életmóddal szemben, noha már tizenéves korának elejétől kezdve úgy élt. „Szerettem volna tetszeni Istennek — meséli —, és a Bibliából megtudtam, hogy nem helyesli azt, ahogy élek. Ezért elhatároztam, hogy megváltozom, és Isten útmutatását fogom követni. Mindennap egy küzdelem volt, mert harcolnom kellett a romboló, szennyes gondolatok ellen, amelyek ekkor még elárasztották az elmémet. De eltökéltem magamban, hogy győzni fogok a csatában, és buzgón imádkoztam Istenhez, hogy segítsen. Két év elteltével túljutottam a nehezén, bár még mindig szigorú vagyok magammal.”

A külső világgal szemben vívott harcot illetően figyeljük meg Jézus befejező imáját, amelyet a jeruzsálemi felső szobából való távozása előtt mondott. A tanítványaiért imádkozva ezt kérte Atyjától: „Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (János 17:15, 16). Mennyire hiterősítő! Jehova őrködik azok felett, akiket szeret, és megerősíti őket, miközben folyton elkülönülten élnek a világtól.

„Gyakoroljatok hitet”

Ha megtartjuk Jézus parancsolatait, az valóban segít győztesen kikerülnünk a gonosz világgal és a bűnös hajlamainkkal szemben vívott harcból. Bár ezek a győzelmek fontosak, mégsem képesek megsemmisíteni sem a világot, sem az öröklött bűnt. Nem kell azonban kétségbe esnünk!

„A világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is — írja a Biblia —, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Jézus az életét adta azért, hogy megszabadítsa a bűntől és a haláltól ’mindazokat, akik hitet gyakorolnak benne’ (János 3:16). Miközben jobban megismerjük Isten akaratát és szándékait, szívleljük meg Jézus tanácsát: „Gyakoroljatok hitet az Istenben, gyakoroljatok hitet bennem is” (János 14:1).

[Lábjegyzet]

[Kép a 6. oldalon]

„Maradjatok meg a szeretetemben” — ösztönözte Jézus az apostolait

[Kép a 7. oldalon]

Hamarosan valósággá válik, hogy megszabadulunk a bűntől és annak hatásaitól