Cselekedetek

7 A főpap pedig megkérdezte: „Így vannak ezek?” 2 István ezt felelte: „Férfiak, testvérek és apák, figyeljetek! A dicsőség Istene megjelent ősapánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,+ 3 és ezt mondta neki: »Menj ki a földedről és rokonaid közül, és menj be arra a földre, amelyet mutatok neked.«+ 4 Akkor ő kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja,+ Isten arra indította, hogy azon a földön telepedjen le, amelyen most ti laktok.+ 5 Ám nem adott neki örökséget ott, nem, egy talpalatnyit sem, de megígérte, hogy neki és az utódainak adja azt a földet,+ pedig még nem is volt gyermeke.+ 6 Isten ezenkívül azt is elmondta neki, hogy az utódai egy olyan földön fognak lakni, mely nem az övék. És ott rabszolgasorba döntik és nyomorgatják őket* 400 évig.+ 7 »De megítélem azt a nemzetet, amelynek rabszolgaként szolgálnak majd+ – mondta Isten –, ők pedig ezek után kijönnek, és szent szolgálatot végeznek nekem ezen a helyen.«+

8 Aztán megkötötte vele a körülmetélkedés szövetségét.+ Ő lett Izsák apja,+ és körülmetélte őt a nyolcadik napon.+ Izsák Jákob apja lett, Jákob pedig a 12 családfőé. 9 A családfők pedig féltékenyek lettek Józsefre,+ és eladták Egyiptomba.+ Isten azonban vele volt,+ 10 minden nyomorúságából megszabadította,+ és kedvessé meg bölccsé tette a fáraó, Egyiptom királya előtt. A fáraó pedig kinevezte őt Egyiptomnak és egész házának az élére.+ 11 Ám éhínség jött egész Egyiptomra és Kánaánra, igen, nagy nyomorúság, és ősapáink nem találtak ennivalót.+ 12 Jákob azonban hallotta, hogy Egyiptomban van élelem*, és odaküldte ősapáinkat.+ 13 Amikor másodszorra mentek oda, József felfedte a kilétét a testvérei előtt, és a fáraó megismerte József családját.+ 14 Így hát József üzent, és elhívta Kánaánból apját, Jákobot és minden rokonát,+ összesen 75 embert.+ 15 Jákob tehát lement Egyiptomba,+ és ott halt meg,+ csakúgy, mint ősapáink.+ 16 Elvitték őket Sikembe, és abba a sírba fektették őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg Hámor fiaitól Sikemben.+

17 Amint közeledett az ideje, hogy beteljesedjen az ígéret, amelyet Isten Ábrahámnak tett, a nép növekedett és sokasodott Egyiptomban, 18 míg egy másik király került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet.+ 19 Ez ravaszul bánt népünkkel*, és jogtalanul arra kényszerítette apáinkat, hogy hagyják magukra* kisgyermekeiket, hogy ne maradjanak életben.+ 20 Ebben az időben született Mózes, aki rendkívül szép volt. És három hónapig az apja otthonában gondoskodtak róla*.+ 21 Mikor pedig magára hagyták*,+ a fáraó lánya magához vette, és a saját fiaként nevelte fel.+ 22 Mózest tehát oktatták az egyiptomiak minden tudományára, és hatásosan beszélt, és nagy dolgokat tett.+

23 Mikor pedig 40 éves lett, elhatározta, hogy meglátogatja* testvéreit, az izraelitákat.+ 24 Amikor meglátta, hogy az egyikkel igazságtalanul bánnak, megvédte és bosszút állt érte, leütve az egyiptomit.+ 25 Azt hitte, a testvérei felismerik majd, hogy Isten őáltala menti meg őket, de nem így történt. 26 Másnap meg éppen akkor ment hozzájuk, amikor verekedtek, és megpróbálta kibékíteni őket, ezt mondva: »Férfiak! Testvérek vagytok. Miért bántok így egymással?«+ 27 De az, aki bántalmazta a társát, ellökte Mózest, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak fölénk? 28 Csak nem akarsz velem is végezni, mint ahogy tegnap az egyiptomival?«+ 29 Ennek hallatán Mózes elmenekült, és bevándorlóként élt Midián földjén, ahol aztán két fia született.+

30 Majd 40 év elteltével megjelent neki egy angyal a Sínai-hegy közelében levő pusztában, egy égő tövisbokor lángjában.+ 31 Amikor Mózes meglátta ezt, nagyon elcsodálkozott. De amint közelebb ment, hogy szemügyre vegye, Jehova hangja hallatszott: 32 »Én vagyok ősapáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.«+ Mózest ekkor remegés fogta el, és nem mert közelebb menni. 33 Jehova ezt mondta neki: »Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.+ 34 Láttam, hogy elnyomják népemet, mely Egyiptomban van, és hallottam sóhajtozásukat.+ Lemegyek, hogy kiszabadítsam őket. Most pedig gyere, elküldelek Egyiptomba.«+ 35 Ezt a Mózest, akit ők megtagadtak, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak?«,+ Isten elküldte+ mint uralkodót és egyben szabadítót az angyal által, aki megjelent neki a tövisbokorban. 36 Ez az ember kivezette őket,+ és csodákat meg jeleket tett Egyiptomban,+ a Vörös-tengeren+ és a pusztában 40 éven át.+

37 Ez a Mózes mondta az izraelitáknak: »Isten prófétát ad nektek a testvéreitek közül, olyat, mint én vagyok.«+ 38 Ő az, aki ott volt Izrael népe közt a pusztában az angyallal,+ aki a Sínai-hegyen vele beszélt,+ és a mi ősapáinkkal. Szent kijelentéseket kapott, melyek élőek, hogy nekünk adja azokat.+ 39 Ősapáink azonban nem voltak hajlandók engedelmeskedni neki, hanem félrelökték,+ és a szívük visszavágyott Egyiptomba.+ 40 Ezt mondták Áronnak: »Készíts nekünk isteneket, hogy vezessenek minket! Mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.«+ 41 Borjút készítettek hát azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és ünnepet tartottak annak örömére, hogy bálványt készítettek.+ 42 Így hát Isten elfordult tőlük, és hagyta, hadd végezzenek szent szolgálatot az ég seregének,+ ahogy meg van írva a Próféták könyvében: »Ugye nem nekem ajánlottatok fel különféle áldozatokat 40 éven át a pusztában, ó, Izrael népe? 43 Hanem Molok sátrát+ és Refán isten csillagát emeltétek a magasba. Ezeket a bálványokat azért készítettétek, hogy imádjátok őket. Ezért elhurcollak titeket Babilonon túlra.«+

44 Ősapáinknál ott volt a hajlék a pusztában, ahogy Isten arra utasításokat adott, amikor elmondta Mózesnek, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amelyet látott.+ 45 És ősapáink, akik átvették azt, bevitték Józsuéval azoknak a nemzeteknek a földjére,+ amelyeket Isten kiűzött ősapáink elől.+ Ott maradt egészen Dávid napjaiig. 46 Isten jóindulattal volt Dávid iránt, aki azt kérte, hogy hadd gondoskodhasson* lakhelyről* Jákob Istene számára.+ 47 De Salamon épített neki házat.+ 48 A legfelségesebb Isten azonban nem lakik kézzel készített házakban,+ mint ahogy a próféta mondja: 49 »Az ég a trónom,+ a föld pedig a lábzsámolyom.+ Miféle házat fogtok építeni nekem? Ezt mondja Jehova. Vagy hol van a lakóhelyem? 50 Hát nem az én kezem alkotta mindezeket?«+

51 Ti konok emberek, akik befogjátok a fületeket, és nem vagytok hajlandóak változtatni a gondolkodásotokon,+ mindig ellenálltok a szent szellemnek. Ahogy ősapáitok tettek, úgy tesztek ti is.+ 52 Melyik prófétát nem üldözték ősapáitok?+ Igen, megölték azokat, akik előre bejelentették az igazságosnak az eljövetelét,+ akinek most árulói és gyilkosai lettetek,+ 53 ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt,+ de nem tartottátok meg.”

54 Mikor aztán ezeket hallották, feldühödtek, és vicsorgatni kezdték rá a fogukat.+ 55 István azonban a szent szellemtől áthatva az égre szegezte a szemét, meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll Isten jobbján.+ 56 Ekkor ezt mondta: „Látom az eget megnyílva, és az Emberfiát,+ amint ott áll Isten jobbján.”+ 57 Erre teljes erejükből felkiáltottak, befogták a fülüket, és mindannyian rárohantak. 58 Miután pedig kiűzték a városból, köveket kezdtek hajigálni rá.+ A tanúk+ lerakták a felsőruháikat egy fiatal férfi lábához, akit Saulnak hívtak.+ 59 Miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő így könyörgött: „Úr Jézus, fogadd el szellememet.” 60 Aztán letérdelt, és hangosan felkiáltott: „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”+ És miután ezt mondta, meghalt.