A Hegyi Beszéd — 6-tól 9-ig terjedő boldogságok
JÉZUS a következő szavakban jelentette ki Hegyi Beszédében a hatodik boldogságot: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” — Máté 5:8.
A „tiszta szívűek” olyan személyek, akik belsőleg tiszták. Tiszták az érzelmeik, vágyaik, értékeléseik és indítékaik. Ez kifejezett ellentétben van a csupán külső vagy szertartásos tisztasággal. (Máté 23:25-28; Márk 7:3, 4) Ahelyett, hogy a kegyesség külső megnyilvánulását hangsúlyoznák, az Írások „a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretetre” buzdítanak. — 1Tim 1:5.
A tiszta szívű emberek főként azért boldogok, „mert ők meglátják Istent”. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy betű szerint, emberi szemekkel látják meg, mert ,egyetlen ember sem láthatja meg Istent úgy, hogy mégis éljen’. (2Móz 33:20; Ján 1:18; 1Ján 4:12) De vannak más módjai is annak, hogy a helyes indítékkal rendelkező imádók a földön jelenleg is „lássák” Istent. Például megfigyelni, hogyan cselekszik Isten valakinek az érdekében, tekintettel az illető feddhetetlenségére, egyik módja annak, hogy valaki „meglássa” Istent. (Jób 19:26; 42:5) A jeruzsálemi templomban tett látogatásokat imádat céljából úgy írják le, mint amikor valaki elmegy, hogy „lássa Jehova orcáját”, vagy megjelenjen előtte. — 2Móz 34:24; 5Móz 31:11; És 1:12.
A görög szó, amelyet Máté a „látni” kifejezésre használ azt is jelenti: „meglátni az elmével, felfogni, megismerni”. Mivel Jézus tökéletesen visszatükrözte Isten egyéniségét, joggal mondhatta: „Aki engem látott, látta az Atyát is.” (Ján 14:7-9) A tiszta szívűek, akik elfogadták Jézust mint Messiást és hallgattak rá, mély betekintést nyerhettek Isten személyiségébe. Amikor hitet gyakoroltak Jézus bűnengesztelő áldozata iránt, bűnbocsánatot nyertek és jó viszonyba kerültek Istennel, s így képesek voltak elfogadható áldozatot bemutatni az ő trónja előtt. (Ef 1:7) Isten meglátása ebben az értelemben akkor éri el a tetőpontját a szellemtől felkent keresztények számára, amikor eljutnak a mennybe, mert ott ténylegesen meglátják Istent és Krisztust. — 1Ján 3:2; 2Kor 1:21, 22.
Isten meglátásának a lehetősége pontos ismeret és igaz imádat által azonban csak a tiszta szívűek osztályrésze. Az Írások megmutatják, hogy a bűnt gyakorlók se meg nem látják, se meg nem ismerik Istent és az ő Fiát. „Aki gonoszt cselekszik, nem látta meg Istent.” — 1Ján 3:6; 3Ján 11; Zsolt 24:3, 4.
„A BÉKESZERETŐK” ISTEN FIAIVÁ LESZNEK
Jézus a Hegyi Beszédének hetedik boldogságaként ezt adta meg: „Boldogok a békeszeretők, mert ,Isten fiainak’ nevezik majd őket.” — Máté 5:9.
A békeszeretők könnyen felismerhetők arról, amit kerülnek és arról, amit gyakorolnak. A békeszerető egyének nem agresszív vagy harcos természetűek; nem fizetnek rosszal rosszért, amikor méltatlanul bánnak velük. (Róma 12:14-21) De hozzáállásuknak van határozott vonása is.
A békeszerető kifejezésre használt görög szó jelentése: „békéltető, békeszerző”. Nemcsak ők maguk viselkednek békésen, hanem mindent megtesznek annak érdekében, hogy vitában álló feleknél békességet és összhangot hozzanak létre. Nem hajlandók semmi olyanban részt venni vagy semmi olyat helyeselni, ami arra szolgál, hogy ,szétválassza egymástól a barátokat’. (Péld 16:28; 17:9) Szóval és jó példával buzdítanak a békességre mind a keresztény gyülekezeten belül, mind azon kívül. — Róma 14:19; Zsid 12:14.
A békeszeretők boldogok, „mert ,Isten fiainak’ nevezik majd őket”. Bensőséges viszonyt élveznek Istennel és az ő gyermekeivel. Ennek a viszonynak a fenntartása azonban megköveteli tőlük, hogy Isten egyéniségének a tulajdonságait utánozzák, amelyek közé a békeszerető magatartás is tartozik. (2Kor 13:11; Fil 4:9; 1Thess 5:23; Zsid 13:20; Jak 3:17) Bárki, aki szeretet nélküli módon ellenséges viszonyt tart fenn felebarátjával, „nem Istentől származik”. — 1Ján 3:10.
Jézus napjaiban a zsidók azt hitték, hogy ők Isten gyermekei, mivel az ő emberi teremtményei. (És 64:8) De Jézus rámutatott, hogy ez nem volt igaz, noha ők Ábrahám természetes magva voltak. (Ján 8:39, 41) Valóban, Jézus azt jelentette ki egyeseknek: „Ti az Ördögatyától valók vagytok.” (Ján 8:44) Mivel minden ember örökli Adám bűnét, aki a teremtésekor ,Isten földi fia’ volt, az Istennel kapcsolatos fiúság nem lett automatikussá. — Róma 3:23; 5:12; Luk 3:38
Csupán a békeszeretők, akik Messiásnak és bűn-hordozónak fogadták el Jézust, azok kaptak „hatalmat, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mivel hitet gyakoroltak az ő nevében”. (Ján 1:12; És 53:12; 1Pét 2:24) A Jó Pásztor, Jézus Krisztus ,Örökkévaló Atyja’ lesz a békeszerető „más juhok” „nagy sokaságá”-nak az ezeréves uralom alatt, de annak a végén visszaadja őket a saját mennyei Atyjának, hogy Isten gyermekeivé legyenek. — Jel 7:9-17; Ján 10:14-16; És 9:6; 1Kor 15:27, 28.
ÜLDÖZÖTTEK, MÉGIS BOLDOGOK
A sorozat nyolcadik boldogságaként Jézus kijelentette: „Boldogok akiket üldöznek az igazságosságért, mert övék a mennyek királysága.” (Máté 5:10) Ennek kiegészítéseként, Jézus egy kilencedik boldogságot határozott meg: „Boldogok vagytok, amikor az emberek gyaláznak és üldöznek titeket és hazug módon mindenféle gonosz dolgot szólnak ellenetek énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyekben; mert ilymódon üldözték tielőttetek a prófétákat is.” — Máté 5:11, 12; hasonlítsd ezt össze a Lukács 6:22, 23-mal!
„Akiket üldöztek”, olyan keresztények, akik gyalázkodást, rágalmazást és kitaszítottságot szenvedtek el az „igazságosságért” vagy „az ember Fia miatt”. Azért kellett szenvedniük, mert Jehovát imádták és Jézus Krisztus nevét viselték s közvetlenül az ő nyomdokain jártak. — 1Pét 2:19-21.
Az örvendezés oka itt ugyanaz, mint amit az első boldogságban kapnak, nevezetesen az, hogy „övék a mennyek királysága”. (Hasonlítsd ezt össze a Máté 5:3-mal!) Jóllehet ez azt jelenti, hogy gyalázzák, a társadalomból kitaszítják, sőt némely esetben halálra is adják őket, a keresztények azonban tudják: sokkal többet ér az „öröm”, hogy uralkodhatnak Krisztussal az Isten mennyei királyságában vagy tökéletes emberi életet élhetnek, mint annak földi alattvalói. — Máté 25:21, 23; Zsid 12:2; Jel 21:1-5.
Ez a ,jutalom a mennyben’ (vagyis Istentől) nem a végzett munka fejében járó bér. Bűnös emberek semmilyen körülmények között nem érdemelhetik ki Isten kegyét vagy nem kötelezhetik őt arra, hogy megáldja őket. (Gal 2:16; Jak 2:10) A Királyság-áldások jutalma „leírhatatlan ingyen ajándék”, Isten nagylelkűségének és jóindulatának bizonyítéka. (2Kor 9:15; Jak 1:16-18) Ez a keresztényeknek fizetett jutalom azért, amiért hűséggel elviseltek gyalázatot, üldözést és ellenük mondott gonosz hazugságokat Isten iránti törhetetlen önátadásuk miatt.
Jézus e két utolsó boldogság ellenkezőjét is bemutatta, amikor ezt mondta: „Jaj nektek, ha mindenki jót mond rólatok, mert ezt tették ősatyáitok is a hamis prófétákkal.” (Luk 6:26) Ahelyett, hogy Isten igazságát hirdették volna, az ókori Izrael „hamis prófétái” azt beszélték, amit a nép hallani akart; és „a nép így szerette”. (Jer 5:31) De az ilyenfajta népszerűség sohasem volt Isten kegyének a bizonyítéka. Jehova Isten helyeslése csak azokon a személyeken nyugszik, akik az ő Igéjével összhangban beszélnek és cselekszenek. (Zsolt 15:1, 2) Akik ezt teszik, számíthatnak azonban üldözésre; mert Jézus azt mondta: „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.” — Ján 15:20.