ANNÁS
(héb. eredetű; jel.: ’kegyes; könyörületes’):
Főpap, akit i. sz. 6 vagy 7 táján nevezett ki Kviríniusz, Szíria római kormányzója; kb. i. sz. 15-ig töltötte be ezt a tisztet (Lk 2:2). Következésképpen Annás volt a főpap, amikor a 12 éves Jézus ámulatba ejtette a tanítókat a templomban (Lk 2:42–49). Valerius Gratus prokurátor mozdította el Annást a főpapi székből. Hivatalosan már nem viselte ugyan a címet, de egyértelmű, hogy továbbra is nagy hatalma és tekintélye volt mint egykori főpapnak és a zsidó előkelőség befolyásos tagjának. Fiai közül öten, továbbá a veje, Kajafás is viselte a főpapi tisztséget. Kiemelkedő rangjánál fogva a Szentírás méltán sorolja Annást a papi elöljárók közé (Mt 26:3; Lk 3:2). Amikor Jézust elfogták, először Annáshoz vitték kihallgatásra, majd Kajafáshoz küldték, hogy ott tárgyalják az ügyét (Jn 18:13). Annás neve áll annak a felsorolásnak az élén, mely megnevezi Jézus Krisztus apostolainak legnagyobb ellenségeit (Cs 4:6).
Annás vagyonos és hatalommal bíró családja Lévi törzséhez tartozott. Bevételeik nagy része az áldozatra szánt állatoknak a templom területén folyó árusításából származott. Ez kellően megmagyarázza, hogy miért akarták Jézus halálát, aki kétszer is megtisztította a templomot, melyet ők „rablók barlangjává” tettek (Jn 2:13–16; Mt 21:12, 13; Mk 11:15–17; Lk 19:45, 46). Annás feltehetően azért is gyűlölte Jézust és az apostolait, mert Jézus a feltámadást tanította, élő bizonyítékul feltámasztotta Lázárt, és az apostolok ugyanezt a tant hirdették és tanították. Ha ugyanis Annás csakugyan szadduceus volt, akkor nem hitt a feltámadásban (Cs 23:8; vö.: 5:17).