Izráel történelmében mérföldkőnek számító ünnepek

„Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt . . . De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt!” (5MÓZES 16:16).

 1. Mi mondható el a bibliai idők ünnepi alkalmairól?

MI JUT eszedbe az ünnepről? A régi időkben némely ünnepet dőzsölés és erkölcstelenség jellemzett. Ugyanez igaz néhány mai ünnepre is. De az Izráelnek adott isteni Törvényekben vázolt ünnepek mások voltak. Bár örömteli alkalmak voltak, mégis „szent gyülekezéseknek” is lehetett nevezni őket (3Mózes 23:2).

 2. a) Mit kellett az izraelita férfiaknak tenniük háromszor egy évben? b) Mi az „ünnep” abban az értelemben, ahogyan az 5Mózes 16:16 használja?

² A hűséges izraelita férfiaknak, akiket gyakran elkísért a családjuk is, felüdítő volt Jeruzsálembe utazni, arra ’a helyre, melyet az Úr kiválasztott’, és nagylelkűen hozzájárulni a három nagy ünnephez (5Mózes 16:16). Egy bibliai tanulmány az 5Mózes 16:16-ban „ünnep”-nek fordított héber szót így határozza meg: ’nagy örömre okot adó alkalom . . ., amikor Isten kegyének némely kiemelkedő példájáról emlékeztek meg áldozatokat mutatva be és ünnepelve’ (Old Testament Word Studies).a

A nagy ünnepek értéke

 3. Milyen áldásokra emlékeztetett az évenként megtartott három ünnep?

³ Mivel az izraeliták földművelő társadalomban éltek, attól függtek, hogy Isten megáldotta-e őket esővel. A Mózesi Törvényben a három nagy ünnep egybeesett a kora tavaszi árpa aratásával, a késő tavaszi búza aratásával és a többi aratással a nyár végén. Ezek olyan alkalmak voltak, amikor nagyon örültek, és hálásak voltak a vízkörforgás Fenntartójának és a termőföld Alkotójának. De az ünnepek ennél jóval többet foglaltak magukban (5Mózes 11:11–14).

 4. Milyen történelmi eseményről emlékeztek meg az első ünnepen?

⁴ Az első ünnepet az ókori bibliai naptár szerinti első hónapban tartották meg, niszán hó 15—21-ig, ami a mostani március végének vagy április elejének felel meg. Ezt a kovásztalan kenyerek ünnepének hívták, s mivel közvetlenül a niszán hó 14-én megtartott pászka után következett, „a páska (húsvét) ünnepének” is nevezték (Lukács 2:41, Vida fordítás; 3Mózes 23:5, 6). Ez az ünnep az izraelitákat az egyiptomi nyomorúságból való szabadulásra emlékeztette, a kovásztalan kenyereket ezért „nyomorúság kenyerének” nevezték (5Mózes 16:3). Arra emlékeztette őket, hogy olyan sietősen kellett Egyiptomból menekülniük, hogy nem volt idejük kovászt tenni a tésztába, és megvárni, hogy megkeljen (2Mózes 12:34). Ennek az ünnepnek az idején nem lehetett egy izraelita otthonában sem kovászos kenyér. Az ünnep résztvevői közül mindenki halállal lakolt, aki kovászos kenyeret evett, még az idegen lakosok is (2Mózes 12:19).

 5. Milyen kiváltságra emlékezhettek a második ünnepen, és kiket kellett bevenni az örvendezők közé?

⁵ A második ünnepet hét héttel (49 nappal) niszán hó 16. után tartották, ez a harmadik hónap, sziván hó 6. napjára esett, amely a mostani késő májusnak felel meg (3Mózes 23:15, 16). Ezt a hetek ünnepének nevezték (Jézus napjaiban pünkösdnek is hívták, amely görögül ’ötvenedik’-et jelent), és nagyjából ugyanabban az időben tartották, amikor Izráel bekerült a Törvényszövetségbe a Sínai-hegynél (2Mózes 19:1, 2). Ezen az ünnepen a hűséges izraeliták azon a kiváltságukon elmélkedhettek, hogy Isten szent nemzeteként voltak elkülönítve. Mivel Isten különleges népe voltak, engedelmeskedniük kellett Isten Törvényének, mint például annak a parancsolatnak, hogy szerető módon törődjenek a hátrányos helyzetűekkel, hogy ők is élvezhessék az ünnepet (3Mózes 23:22; 5Mózes 16:10–12).

 6. Milyen tapasztalatra emlékeztette Isten népét a harmadik ünnep?

⁶ Az évenként megtartott három nagy ünnep közül az utolsót a betakarítás ünnepének vagy sátoros ünnepnek is nevezték. A hetedik hónapban, tisri vagy etanim hónap 15—21-éig tartották, ami a mostani október elejének felel meg (3Mózes 23:34). Ez idő alatt Isten népéből az emberek házukon vagy fedett lakásukon kívül laktak átmeneti menedékhelyen (sátorban), amelyet faágakból és levelekből készítettek. Ez a 40 évig tartó útjukra emlékeztette őket, amikor Egyiptomból az Ígéret földjére mentek, s a nemzetnek meg kellett tanulnia, hogy Istenre támaszkodjon a napi szükségletei miatt (3Mózes 23:42, 43; 5Mózes 8:15, 16).

 7. Hogyan válik a javunkra, ha áttekintjük az ókori Izráelben megtartott ünnepeket?

⁷ Tekintsünk át néhány ünnepet, amely mérföldkőnek bizonyult Isten ókori népének a történelmében. Ennek buzdítólag kell hatnia ránk napjainkban, mivel minket is arra kértek, hogy jöjjünk össze rendszeresen hetente, és háromszor egy évben nagy kongresszusokon (Zsidók 10:24, 25).

A Dávid-házi királyok idejében

 8. a) Milyen történelmi ünnepséget tartottak meg Salamon király napjaiban? b) Az ellenképi sátoros ünnep milyen nagyszerű csúcspontját várhatjuk?

⁸ Salamon királynak, Dávid fiának virágzó uralma alatt tartottak egy történelmi ünnepséget a sátoros ünnep idején. „Nagy gyülekezet” jött össze az Ígéret földjének még a legtávolabbi részéről is a sátoros ünnepre és a templom átadására (2Krónika 7:8). Amikor vége volt az ünnepnek, Salamon király elbocsátotta az ünnepség résztvevőit, akik „áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével” (1Királyok 8:66). Ez valóban mérföldkőnek számító ünnep volt. Isten szolgái ma alig várják az ellenképi sátoros ünnep kiemelkedő csúcspontját a nagyobb Salamon, Jézus Krisztus ezeréves uralma végén (Jelenések 20:3, 7–10, 14, 15). A föld bármely szegletén élő emberek, a feltámadottak és Armageddon túlélői is, ekkor majd egyek lesznek Jehova Isten örömteli imádatában (Zakariás 14:16).

9—11. a) Mi vezetett egy mérföldkőnek számító ünnephez Ezékiás király napjaiban? b) Milyen példát állítottak fel sokan az északi tíztörzs-királyságban élők közül, és ez mire emlékeztet minket napjainkban?

⁹ A Bibliában feljegyzett következő kiemelkedő ünnepet a gonosz Akház király uralkodása után tartották, aki bezáratta a templomot, és Júda királyságát hitehagyásba vitte. Akház utódja a jó Ezékiás király volt. Uralkodásának az első esztendejében, 25 éves korában Ezékiás nagy helyreállító és reformprogramba kezdett. Rögtön megnyitotta a templomot, és megszervezte a tatarozását. Ez után a király levelet küldött azoknak az izraelitáknak, akik Izráel ellenséges tíztörzs-királyságában éltek északon, s meghívta őket, jöjjenek el, és ünnepeljék meg a pászkát és a kovásztalan kenyerek ünnepét. Sokan eljöttek társaik gúnyolódása ellenére (2Krónika 30:1, 10, 11, 18).

¹⁰ Vajon sikeres volt az ünnep? A Biblia így számol be róla: „Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklő szerszámokkal” (2Krónika 30:21). Milyen nagyszerű példát állítottak fel ezek az izraeliták Isten mai népének, akik közül sokan ellenségeskedést szenvednek el, és hosszú utat tesznek meg, hogy jelen legyenek a kongresszusokon!

¹¹ Gondoljunk például az 1989-es, Lengyelországban megtartott három „Isteni önátadás” kerületkongresszusra. A 166 518 résztvevő között nagy csoportok voltak ott a korábbi Szovjetunióból és Kelet-Európa más országaiból, ahol Jehova Tanúinak a munkáját akkoriban tiltották. „Néhány résztvevő számára ez a kongresszus volt az első alkalom, hogy egy olyan nagy összejövetelen vett részt, ahol több mint 15 vagy 20 személy volt jelen Jehova népe közül. Szívük csordultig telt értékeléssel, amint végignéztek a stadionokban lévő tízezreken, csatlakoztak hozzájuk az imában, és hangjuk Jehovát dicsérő énekekben egyesült” — számol be róla a Jehova Tanúi — Isten Királyságának hirdetőib című könyv (279. oldal).

12. Mi vezetett a Jósiás király idejében megtartott mérföldkőnek számító ünnephez?

¹² Ezékiás halála után a júdeaiak újra hamis imádatba estek Manassé és Amon király uralkodása alatt. Utánuk egy másik jó király uralma következett, a fiatal Jósiásé, aki bátran cselekedett, hogy helyreállítsa az igaz imádatot. Jósiás 25 éves korában elrendelte, hogy tatarozzák ki a templomot (2Krónika 34:8). A tatarozás közben megtalálták a templomban a Törvényt, melyet Mózes írt. Jósiás királyt mélyen megindította, amit Isten Törvényében olvasott, és megszervezte, hogy az egész népnek felolvassák (2Krónika 34:14, 30). Ez után az írottak alapján megszervezte a pászka megünneplését. A király abban is nagyszerű példát mutatott, hogy bőkezűen adakozott erre az alkalomra. A Biblia beszámolója szerint ennek eredményeként „ehhez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétől fogva” (2Krónika 35:7, 17, 18).

13. Mire emlékeztetnek minket napjainkban az Ezékiás és Jósiás idejében megtartott ünnepek?

¹³ Ezékiás és Jósiás reformjai az igaz imádat csodálatos helyreállításának felelnek meg, amely az igaz keresztények között Jézus Krisztus trónra emelése, 1914 óta történik. Ahogy az igaz volt különösen Jósiás reformjainál, a modernkori helyreállítás is az Isten Szavában írottakra épül. Ezenkívül Ezékiás és Jósiás napjaival megegyezően a modernkori helyreállítást kongresszusok jellemzik, ahol kiemelkedő bibliai próféciák lelkesítő magyarázatait és a bibliai alapelvek időszerű alkalmazását tárgyalják. Ezeknek az oktató jellegű alkalmaknak az öröméhez még hozzájárul a megkeresztelkedők nagy száma. Az Ezékiás és Jósiás napjaiban élt, megbánást tanúsító izraelitákhoz hasonlóan az újonnan megkeresztelkedettek hátat fordítottak a kereszténység gonosz szokásainak és Sátán világa többi részének. 1997-ben több mint 375 000-en keresztelkedtek meg a szent Istennek, Jehovának való önátadásuk jelképeként; naponta átlagosan több mint 1000 személy.

A fogság után

14. Mi vezetett el egy mérföldkőnek számító ünnephez i. sz. 537-ben?

¹⁴ Jósiás halála után a nemzet ismét lealacsonyító hamis imádathoz tért vissza. Végül i. e. 607-ben Jehova megbüntette népét, felhozva a babiloni hadsereget Jeruzsálem ellen. A várost templomával együtt lerombolták, és a földet pusztává tették. Ez után következett a zsidók 70 éves babiloni fogsága. Utána Isten újra aktívvá tette a bűnbánatot tanúsított zsidók maradékát, amely visszatért az Ígéret földjére, hogy helyreállítsa az igaz imádatot. I. e. 537. év hetedik hónapjában érkeztek meg Jeruzsálem lerombolt városába. Az volt a legelső, hogy felállítottak egy oltárt a rendszeres naponkénti áldozatra, amint azt a Törvényszövetség leírta. Ez épp időben történt ahhoz, hogy egy újabb történelmi ünnepség legyen. „És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van” (Ezsdrás 3:1–4).

15. Milyen munka várt a visszatérő maradékra i. e. 537-ben, és hogyan egyezik ez meg az 1919-es helyzettel?

¹⁵ Nagy munka várt ezekre a visszatérő foglyokra; újjá kellett építeniük Isten templomát és Jeruzsálemet a falaival együtt. Sokszor ellenségesek voltak velük szemben az irigykedő szomszédok. „Kicsiny kezdetnek” számított, amikor újjáépítették a templomot (Zakariás 4:10). Ez a helyzet megegyezett a hűséges felkent keresztényekével 1919-ben. Ebben az emlékezetes évben szabadultak ki Nagy-Babilon, a hamis vallás világbirodalmának szellemi fogságából. Mindössze néhány ezren voltak, és egy ellenséges világgal kerültek szembe. Vajon Isten ellenségei meg tudják állítani az igaz imádat előrehaladását? A felelet erre a kérdésre eszünkbe juttatja a Héber Iratokban feljegyzett utolsó két ünnepet.

16. Mi volt kiemelkedő egy i. e. 515-ben megtartott ünnepben?

¹⁶ Végül a templom újjáépítése i. e. 515 ádár havában befejeződött, éppen időben, mert niszán hónapban tartották a tavaszi ünnepet. A Biblia így számol be erről: „azután megtarták a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon örömmel, mert megvidámította vala őket az Úr, hozzájok hajtván az Assiriabeli király szívét, hogy erősítse kezöket az Istennek, Izráel Istenének háza építésében” (Ezsdrás 6:22).

17., 18. a) Milyen mérföldkőnek számító ünnepet tartottak meg i. e. 455-ben? b) Miért vagyunk hasonló helyzetben napjainkban?

¹⁷ Hatvan évvel később, i. e. 455-ben egy másik mérföldkőhöz érkeztek. Ebben az évben a sátoros ünnep jelezte a jeruzsálemi falak újjáépítésének a befejezését. A Biblia ezt írja: „Csinála pedig az egész gyülekezet, mely hazatért a fogságból, leveles színeket, és lakának a leveles színekben; mert nem cselekedtek vala így Józsuénak, a Nún fiának idejétől fogva Izráel fiai mind az napiglan, és lőn felette igen nagy örömük” (Nehémiás 8:17).

¹⁸ Milyen emlékezetes helyreállítása ez Isten igaz imádatának a heves ellenállás ellenére! Hasonló a helyzet napjainkban. Az üldözések és ellenségeskedések hulláma ellenére az Isten Királysága jó híre prédikálásának a nagyszerű munkája már elért a föld végső határáig, és Isten ítéletüzenetét hangoztatják mindenütt (Máté 24:14). A 144 000 felkent maradékának a végső elpecsételése közeledik. A „más juhokhoz” tartozó társaik közül már több mint ötmilliót gyűjtöttek be minden nemzetből „egy nyájba” a felkent maradékkal (János 10:16, Újfordítású revideált Biblia; Jelenések 7:3, 9, 10). Mily nagyszerű beteljesedése ez a sátoros ünnep prófétai képének! És ez a nagyszerű begyűjtőmunka folytatódik még az új világban is, ahol a feltámadottak milliárdjai kapnak majd meghívást arra, hogy vegyenek részt az ellenképi sátoros ünnep megtartásában (Zakariás 14:16–19).

I. sz. az első században

19. Mi tette kiemelkedővé i. sz. 32-ben a sátoros ünnepet?

¹⁹ A Bibliában feljegyzett ünnepek közül kétségtelenül azok voltak a legkiemelkedőbbek, amelyeken jelen volt Isten Fia, Jézus Krisztus. Vegyük például azt, amikor Jézus jelen volt a sátoros ünnepen (vagy lombsátorünnepen) i. sz. 32-ben. Arra használta fel ezt az alkalmat, hogy fontos igazságokat tanítson, a Héber Iratokból vett idézetekkel támasztva alá tanításait (János 7:2, 14, 37–39). Általában jellemző volt erre az ünnepre, hogy a templom belső udvarában meggyújtottak négy nagy kandelábert. Ez hozzájárult az ünnepi elfoglaltságokkal járó örömökhöz, ami még éjszaka is folytatódott. Jézus nyilván erre a nagy fényre utalt, amikor ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12).

20. Miért volt kiemelkedő a pászka i. sz. 33-ban?

²⁰ Ez után következett a jelentőségteljes, i. sz. 33. évnek a pászkája és kovásztalan kenyerek ünnepe. Ezen a pászkanapon végezték ki Jézust az ellenségei, és így lett az ellenképi Pászkabárány, aki meghalt, hogy elvegye „a világ bűneit” (János 1:29; 1Korinthus 5:7). Három nappal később, niszán hó 16-án Isten feltámasztotta Jézust halhatatlan szellemi testtel. Ez megfelelt a Törvényben leírt árpaaratás zsengéje bemutatásának. Így a feltámasztott Úr Jézus Krisztus „zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak” (1Korinthus 15:20).

21. Mi történt i. sz. 33 pünkösdjén?

²¹ Igazán kiemelkedő volt i. sz. 33 pünkösdje. Ezen a napon sok zsidó és prozelita jött össze Jeruzsálemben, köztük Jézus mintegy 120 tanítványa is. Az ünnep közben a feltámadt Úr Jézus Krisztus kitöltötte Isten szent szellemét a 120 tanítványra (Cselekedetek 1:15; 2:1–4, 33). Ezáltal felkentek és Isten új, választott nemzete lettek az új szövetségen keresztül, melynek Jézus Krisztus volt a közvetítője. Ezen az ünnepen a zsidók főpapja felajánlotta Istennek a búzaaratás zsengéjéből készült két kovászos kenyeret (3Mózes 23:15–17). Ezek a kovászos kenyerek a 144 000 tökéletlen embert jelképezték, akiket Jézus ’vásárolt meg Istennek’, hogy szolgáljanak ’királyokként és papokként, és uralkodjanak a földön’ (Jelenések 5:9, 10, Úf; 14:1, 3). A két kovászos kenyér azt is jelképezheti, hogy ezek az égi uralkodók a bűnös emberiség két ágából származnak, a zsidók és a nem zsidók közül.

22. a) Miért nem tartják meg a keresztények a Törvényszövetség ünnepeit? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²² Amikor életbe lépett az új szövetség i. sz. 33 pünkösdjén, ez azt jelentette, hogy az ó szövetségnek már nem volt értéke Isten szemében (2Korinthus 3:14; Zsidók 9:15; 10:16). Ez nem jelenti azt, hogy a felkent keresztények törvény nélkül vannak. Az alá az isteni törvény alá kerültek, melyet Jézus Krisztus tanított nekik, s amely a szívükbe van írva (Galátzia 6:2). Mivel az évenként megtartott három ünnep a régi Törvényszövetségnek a része, ezért nem kell megtartaniuk a keresztényeknek (Kolossé 2:16, 17). De azért sokat tanulhatunk Isten keresztény kor előtt élt szolgáinak az ünnepek és más imádati összejövetelek iránti magatartásából. Következő cikkünkben olyan példákat fogunk megvizsgálni, amelyek kétségkívül arra fognak indítani mindannyiunkat, hogy felismerjük, szükség van arra, hogy rendszeresen jelen legyünk a keresztény összejöveteleken.

[Lábjegyzetek]

Ismétlő kérdések

◻ Milyen célt szolgált Izráel három nagy ünnepe?

◻ Mi jellemezte Ezékiás és Jósiás napjainak az ünnepeit?

◻ Milyen mérföldkőnek az elérését ünnepelték i. e. 455-ben, és miért buzdító ez számunkra?

◻ Mi volt a különleges i. sz. 33 pászkájában és pünkösdjében?

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

Ünneppel kapcsolatos tanulság napjainkra

Aki szeretné tartósan a javára fordítani Jézus bűnengesztelő áldozatát, összhangban kell élnie azzal, amit a kovásztalan kenyerek ünnepe jelképezett. Ez az ellenképi ünnep a felkent keresztények örömteli ünnepe, amelyet e gonosz világból való szabadulásuk miatt tartanak, és amiatt, hogy Jézus váltsága által megszabadulnak a bűn kárhozatától (Galátzia 1:4; Kolossé 1:13, 14). A szó szerinti ünnep hét napig tartott — ezt a számot a Bibliában a szellemi teljesség jelképeként használják. Az ellenképi ünnep a felkent keresztények földi gyülekezetének a teljes időtartamáig folytatódik, és ’tisztasággal és igazsággal’ kell ünnepelni. Ez azt jelenti, hogy mindig ügyelni kell a jelképes kovászra. A Bibliában a kovászt a romlott tanítások, a képmutatás és a rosszaság jelképeként használják. Jehova igaz imádóinak ki kell mutatniuk, hogy gyűlölik az ilyen kovászt, nem engedve meg, hogy a saját életüket megrontsa, és nem engedve, hogy beszennyezze a keresztény gyülekezet tisztaságát (1Korinthus 5:6–8; Máté 16:6, 12).

[Kép a 9. oldalon]

A frissen aratott árpából felajánlottak egy kévét minden év niszán hó 16-án, azon a napon, amelyen Jézus is feltámadt

[Kép a 10. oldalon]

Jézus valószínűleg az ünnepi fényre utalt, amikor „a világ világosságának” nevezte magát