Istennek és az ő Fiának pontos ismerete élethez vezet
„Az jelent örökké tartó életet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust” (János 17:3).
1. Miért olyan fontos az Istennel és Jézus Krisztussal kapcsolatos pontos ismeret?
ISTENNEK és az ő Fiának, Jézus Krisztusnak pontos ismerete létfontosságú mindazok számára, akik örök életet szeretnének nyerni. [Isten] azt akarja, hogy mindenfajta ember megmeneküljön és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timótheus 2:4). Isten ihletett Szavából, a Bibliából nyerhető ilyen ismeret arra képesít minket, hogy megtudjuk, ki az Isten és milyen kötelességeink vannak vele kapcsolatban (2Timótheus 3:16, 17; 1János 2:17). Arra is képessé tesz minket, hogy helyesen ismerjük fel Jézus Krisztus azonosságát és a személyéhez fűződő kapcsolatunkat (Zsoltárok 2:12; Filippi 2:5–11).
2. Mi lehet a következménye a pontos ismeret hiányának?
2 Pontos ismeret nélkül könnyen eshetünk Isten ellensége, Sátán az Ördög által sugallt hamis tanítások csapdájába. Ő ugyanis „hazug és a hazugság atyja” (János 8:44). Ha tehát egy tantétel ellentmond Isten Szavának, ha az a tantétel hazugság, annak elfogadása és tanítása Jehova hitelét rontja és ellenséges viszonyba hoz minket vele. Ezért gondosan meg kell vizsgálnunk az Írásokat, hogy meg tudjuk különböztetni az igazságot a hamisságtól (Cselekedetek 17:11). Mi nem szeretnénk olyanok lenni, akik „folyton tanulnak, de az igazság pontos ismeretére sohasem képesek eljutni” (2Timótheus 3:1, 7).
3. Mit tanít világosan a Biblia Istenről, Jézus Krisztusról, és a szent szellemről?
3 Amint az előző cikkből is láthattuk, a háromságtan nem bibliai tanítás. Isten a saját Szavában világosan elmondja nekünk, hogy minden dolognak ő a Teremtője, és legelső teremtése a mennyben az ő Fia volt (Jelenések 4:11; Kolossé 1:15, 16). Isten elküldte Fiát a földre, hogy mint ember, váltságáldozatról gondoskodjon, ami alapul szolgál az emberiség bűneinek a megbocsátásához, és hogy további felvilágosítást adjon Istenről és szándékáról az őszinte személyeknek (Máté 20:28; János 6:38). Ámde elferdítették az évszázadok alatt az egyszerű és világos tanítást, amely szerint Isten és Krisztus két külön személy, a szent szellem pedig nem személy, hanem Isten tevékeny ereje. Ehelyett a háromság tana lett a kereszténység alapvető tantétele.
„Én és az Atya egyek vagyunk”
4. Miért nem igaz, amit az egyházak a János 10:30-ról állítanak?
4 Az egyházak gyakran idézik a János 10:30. versét, hogy megpróbálják támogatni a háromság tanát, jóllehet itt szó sincs ebben a versben valamiféle harmadik személyről. Jézus itt azt mondja: „Én és az Atya egyek vagyunk.” De vajon Jézus azt akarta mondani, hogy ő volt Isten a Mindenható, csak más formában? Nem, ez nem lehetett így, mivel Jézus mindig is azt mondta, hogy ő Isten Fia, alacsonyabb az Atyánál, és alárendeltje az Atyának. Mit akart tehát mondani Jézus a János 10:30 szerint?
5, 6. a) Milyen értelemben mondta Jézus, hogy ő és az Atya egyek? b) Hogyan szemléltethető ez a Jézus tanítványaival kapcsolatban?
5 Jézus azt akarta mondani, hogy egy gondolaton és egy szándékon volt az Atyával. Ez a János 17:21, 22-ből is látható, ahol Jézus azért imádkozott Istenhez, hogy a tanítványai „mindannyian egyek legyenek, úgy, ahogyan te, Atyám, egységben vagy velem és én veled, ők is egységben legyenek velünk. . ., hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk”. Vajon Jézus azért imádkozott volna, hogy az összes tanítványa mind egyetlen személlyé legyen? Nem, ő azért imádkozott, hogy egységben legyenek, egyazon gondolatmenetben és szándékban, ahogyan Jézus és Isten is voltak.
6 Ugyanez a gondolat jut kifejezésre az 1Korinthus 1:10. versében is, ahol Pál apostol kijelenti, hogy a keresztények ʼegybehangzóan beszéljenek, és ne legyenek nézeteltérések közöttük, hanem megfelelően egységesek legyenek ugyanabban az értelemben és ugyanabban a gondolatmenetbenʼ. Amikor tehát Jézus azt mondta, hogy ő és az Atya egyek, nem azt akarta mondani, hogy ők egyazon személy, mint amikor a tanítványairól szólva sem azt akarta mondani, hogy azok ugyanazon személy legyenek, mivel azt mondta róluk, hogy egyek legyenek.
Ki volt „a Szó”?
7. a) Mit állít a kereszténység a János 1:1. versét illetően? b) Mit tartalmaz a János 1:1. verse, ami azonnal megmutatja, hogy itt semmiféle háromság nem szerepel?
7 De vajon mit mondhatunk a János 1:1. verséről, ahol az Ökumenikus fordítás szerint ezt olvassuk: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige.” A János 1:14 azt mondja, hogy „a Szó hústestté lett és közöttünk lakozott”. A kereszténység azt állítja, hogy ez a „Szó” (görögül, loʹgos), aki mint Jézus Krisztus a földre jött, maga Isten, a Mindenható. De figyeljük meg, hogy még az Ökumenikus fordítás-ban is ez áll a János 1:1-ben: „az Ige az Istennél volt”. Valaki, aki egy másik személynél van, nem azonos azzal a másik személlyel. Tehát még ebből a fordításból is kitűnik, hogy két külön személyről van szó. És egyáltalán nem történik említés egy háromság harmadik személyéről.
8. Hogyan adja vissza néhány fordítás a János 1:1. versének második részét?
8 Ami pedig az Ökumenikus fordítás kifejezését illeti a János 1:1. versének második részében, tudniillik hogy „Isten volt az Ige” más fordítások ezt némiképp máshogyan mondják:
1808: „és a szó egy isten volt”. The New Testament, in an Improved Version, Upon the Basis of Archbishop Newcomeʼs New Translation: With a Corrected Text, London. (Az Újszövetség egy javított fordításban, Newcome érsek új fordítása alapján: Javított szöveggel.)
1864: „és egy isten volt a Szó”. The Emphatic Diaglott (Hangsúlyos kétnyelvű szöveg), Benjamin Wilson műve, New York és London.
1935: „és a Szó isteni volt”. The Bible—An American Translation (A Biblia — Egy amerikai fordítás), J. M. P. Smith és E. J. Goodspeed műve, Chicago.
1935: „a Logos isteni volt”. A New Translation of the Bible (A Biblia egy új fordítása), James Moffatt műve, New York.
1975: „és egy isten [vagy isteni fajta] volt a Szó”. Das Evangelium nach Johannes (János evangéliuma), Siegfried Schulz műve, Göttingen, Németország.
1978: „és istenhez hasonló féle volt a Logos”. Das Evangelium nach Johannes (János evangéliuma), Johannes Schneider műve, Berlin.
1979: „és egy isten volt a Logos”. Das Evangelium nach Johannes (János evangéliuma), Jurgen Becker műve, Würzburg, Németország.
Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat, New York, Inc. kiadásában 1950-ben megjelent New World Translation of the Christian Greek Scriptures (Keresztény Görög Iratok Új Világ fordítása) a mondatrészt így fordítja: „és egy isten volt a Szó”.
9. Mi előzi meg a görög szövegben a the·osʹ (isten) szó első előfordulását a János 1:1. versében, ami azt mutatja, hogy itt a mindenható Istenről van szó?
9 Vajon ezek: a fordítások megegyeznek a János 1:1. versének nyelvtani felépítésével a görög nyelvben? Igen, megegyeznek. A János 1:1-ben a görög the·osʹ (isten) szónak kétféle előfordulása van. Az első a mindenható Istenre utal, akinél a Szó volt — „és a Szó [loʹgos] Istennél volt [a the·osʹ egyik formája]”. Ezt az első the·osʹ-t a görögben a görög ho határozott névelő egyik formája előzi meg. A the·osʹ főnév a ho határozott névelővel együtt egy megkülönböztetett azonosságra utal, ebben az esetben a mindenható Istenre — „és a Szó [az] Istennél volt”.
10. A the·osʹ szó második előfordulása tekintetében a János 1:1-ben mit jelez a ho névelő elmaradása?
10 A János 1:1 második részében azonban a 8. bekezdésben felsorolt fordítások a második the·osʹ szót (állítmánynevet) „Isten” helyett „isteni” vagy „egy isten” szavakkal fordítják. Vajon miért? Azért, mert a második the·osʹ egyesszámú állítmánynév a görögben az ige előtt fordul elő, méghozzá ho határozott névelő nélkül. Ebben a versben az ilyen mondatszerkesztés az alany jellegzetességére vagy tulajdonságára utal. Kiemeli a Szó természetét, amely „isteni” volt, „egy isten”, de nem a mindenható Isten. Ez összhangban van a számos írásszöveggel, amely azt mutatja, hogy „a Szó” Isten szócsöve volt, akit Isten a földre küldött. Ahogyan a János 1:18 kijelenti: „Istent ember soha nem látta; az egyetlen-nemzett isten [a mindenható Isten által a mennyben megteremtett Fiú], aki az Atya kebelhelyzetében van, ő [aki ember Jézusként jött a földre] adott felvilágosítást róla [a mindenható Istenről].”
11. Milyen bibliai példái vannak az „egy” határozatlan névelő közbeszúrásának ott, ahol a görög szövegben egyáltalán nincs névelő, és miért történik ez?
11 Egy sor olyan bibliavers létezik, ahol azok, akik görögből fordítanak más nyelvre, az „egy” határozatlan névelőt teszik az állítmánynév elé, holott a görög szövegben nincs névelő. Ez a névelő beszúrás a fordításba kiemeli a név jellegzetességét vagy minőségét. Például, a Márk 6:49-nél, amikor a tanítványok látták Jézust a vízen járni, a King James Version azt mondja: „. . .feltételezték, hogy egy szellem” (görögül, phanʹta·sma). Az Új Világ fordítás még pontosabban adja vissza ezt a kifejezést: „Azt gondolták: ʼEz egy kísértet!ʼ” Ugyanilyen módon a János 1:1 pontos fordítása azt mutatja, hogy a Szó nem „Isten” volt, hanem „egy isten”.
12. Az „egy” határozatlan névelő használatának milyen hasonló esetét találjuk meg a János 8:44. versében?
12 Két hasonló példát találunk a János 8. fejezetében, a 44. versben. Ott Jézus az Ördögről szólva, ezt mondja: „Ő egy embergyilkos volt kezdettől fogva. . . Egy hazug és a hazugság atyja ő.” A János 1:1-hez hasonlóan, az eredeti görögben az állítmánynév mindkét kifejezésnél („embergyilkos”, „hazug”) megelőzi az igét és nincs határozott névelője. Mindkét esetben az ördög tulajdonságát vagy jellegzetességét írják le, és ezért számos mai nyelvű fordításban szükséges beszúrni az („egy”) határozatlan névelőt ennek a nyelvtani sajátosságnak a feltüntetésére. Ezért adja vissza a King James Version ezeket a kifejezéseket így: „Ő egy gyilkos volt. . . ő egy hazug és a hazugság atyja.” (Lásd még Márk 11:32; János 4:19; 6:70; 9:17; 10:1, 13, 21; 12:6.)
„Én Uram és én Istenem”
13, 14. Miért nevezhette Tamás Jézust „én Istenem”-nek anélkül, hogy ez azt jelentette volna: Jézus Jehovával azonos?
13 A háromságtan követői idézik a János 20:28. versét állításuk alátámasztására. Ebben a versben Tamás ezt mondja Jézusnak: „Én Uram és én Istenem!” A fentebb mondottak alapján nem kifogásolható, hogy Tamás úgy utaljon Jézusra mint egy istenre. Ez összhangban lenne azzal a ténnyel, hogy Jézus, emberré válása előtti létformájában valóban egy isten, vagyis hatalmas isteni személy volt. És bizonyosan az a halála és a mennyei életre való feltámadása óta is. Jézus még a Zsoltárokból is idézett, hogy megmutassa: hatalmas embereket is „istenek”-nek szólítottak (Zsoltárok 82:1–6; János 10:34, 35). Pál apostol is megjegyezte: „sok ʼistenʼ van és sok ʼúrʼ” (1Korinthus 8:5). Még Sátánt is „a dolgok e rendszerének istene”-ként említi meg az Írás (2Korinthus 4:4).
14 Krisztus sokkal magasabb állást tölt be, mint a tökéletlen emberek, vagy mint a Sátán. Ha ezekre úgy utalhatunk, mint „istenek”-re, Jézusra feltétlenül úgy utalhatunk, és úgy utalnak is, mint egy istenre. Jehovával kapcsolatos egyedülálló viszonya következtében Jézus „az egyetlen-nemzett isten” (János 1:18), egy „hatalmas Isten” (Ésaiás 9:6), és „egy isten” (János 1:1). Semmi helytelen nem volt tehát abban, amikor Tamás ily módon utalt Jézusra. Tamás azt mondta, hogy Jézus egy isten volt az ő számára, egy isteni, hatalmas lény. De nem azt mondta, hogy Jézus volt Jehova, és ezért mondta így: „én” Istenem, nem pedig így: „az” Isten.
15. Hogyan mutat rá világosan Jézus azonosságára a János 20. fejezet 31. verse?
15 Csupán három verssel ezután, a János 20:31-ben a Biblia kijelenti: „Ezek azért írattak le, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia.” Itt eloszlik minden kétely az iránt, hogy Tamás mit akart mondani. A bibliaíró János világosan megmondja, hogy Jézus az Isten Fia, nem pedig maga a mindenható Isten.
Nem egyenlő Istennel
16. Mit állítottak a zsidók, és hogyan cáfolta meg őket Jézus?
16 Egy további írásszöveg, amit az egyházak felhasználnak a János 5:18. Ez a vers azt mondja, hogy a zsidók azért akarták megölni Jézust, mert „saját Atyjának nevezte Istent, egyenlővé téve magát Istennel”. Ki mondta, hogy Jézus egyenlővé tette magát Istennel? Nem Jézus. Ezt már a következő versben (19) tisztázza, amikor ezt mondja: „A Fiú semmit sem tehet a saját kezdeményezéséből, hanem csak azt, amit az Atyától lát.” Jézus tehát nem állítja, hogy ő a mindenható Isten vagy egyenlő vele. Megmutatja a zsidóknak, hogy tévednek: ő nem Isten, hanem az Isten Fia, és mint Isten szócsöve, nem cselekedhet a saját kezdeményezéséből. El tudjuk vajon képzelni a világegyetem mindenható Istenét olyasmit kijelenteni, hogy ő semmit sem tehet a saját kezdeményezéséből? A zsidók tehát vádat emeltek, és Jézus megcáfolta azt.
17. a) Milyen világos tanúbizonyságot találunk Jehova, Jézus Krisztus, és a szent szellem azonosítása tekintetében Isten saját ihletett Szavában? b) Mit kell tenni minden olyan írásszöveggel, amit a trinitáriusok abban a törekvésükben próbálnak felhasználni, hogy igazolják a hitnézetüket?
17 Így tehát Isten tanúbizonysága alapján, amit a saját Szavából vettünk, valamint Jézus tanúskodásából, és Jézus tanítványainak a tanúskodása alapján, elsöprő, világos bizonyítékunk van arra, hogy a mindenható Isten és Jézus Krisztus két külön személyiség, Atya és Fiú. Ez a bizonyíték azt is világosan megmutatja, hogy a szent szellem nem valamilyen háromság harmadik személye, hanem Isten tevékeny ereje. Hiábavaló dolog kiragadni írásszövegeket a kapcsolt szövegrészekből vagy megpróbálni elferdíteni azokat a háromság bizonyítása érdekében. Minden ilyen írásszövegnek összhangban kell lennie a Biblia többi világos tanúságtételével.
Miért alakult ki a háromságtan?
18. Honnan ered a háromságtan?
18 Ha áttekinted a 16. oldalon levő bekeretezett részt, amelynek a címe: „A háromságtan kialakulásának történeti áttekintése”, megfigyelheted, hogy a háromságnak pogány gyökerei vannak. Nem bibliai tanítás, hanem a negyedik században fogadta el azt a kereszténység. Már hosszú idővel azelőtt léteztek háromságok az ősi Babilonban, Egyiptomban, és másutt. A kereszténység tehát egy pogány fogalmat honosított meg a tanításaiban. Ez Konstantin római császártól jövő ösztönzésre történt, akit nem az igazság érdekelt ebben az ügyben, hanem a pogányokból és hitehagyott keresztényekből álló birodalom megszilárdítása. Korántsem valamilyen keresztény tanítás kialakulásáról van itt szó. A háromság annak a bizonyítéka, hogy a kereszténység megtagadta a krisztusi tanítást és helyébe pogány tanokat fogadott el.
19. Miért volt képes kialakulni a háromság tana?
19 Vajon miért fejlődhetett ki és terjedhetett el ilyen tanítás? Biztos, hogy nem szolgálta Isten érdekeit az, hogy Őt, a Fiát, és a szent szellemét zavarossá és titokzatossá tették. És az emberek érdekeit sem szolgálja az, ha zavarban vannak. Sőt, minél nagyobb zűrzavar uralkodik az emberek közt Isten és a céljai tekintetében, annál jobban megfelel ez Sátán az Ördög, Isten ellensége és ʼe világ isteneʼ céljainak, aki ʼmegvakítja a hitetlenek elméjétʼ (2Korinthus 4:4). És megfelel a kereszténység vallási vezetőinek is, mivel azt a látszatot kelti, hogy csak a teológusok képesek megérteni a Biblia tanításait. Ez hozzásegíti őket ahhoz, hogy uralkodjanak az egyszerű emberek felett.
20. a) Mi az egyszerű igazság a háromság tekintetében? b) Mit jelent számunkra az, ha pontos ismeretet szerzünk a felszabadító igazságokról?
20 Pedig az ezzel kapcsolatos igazság oly egyszerű, hogy még egy gyermek is megértheti. Egy kisfiú is tudja, hogy ő nem ugyanaz a személy, mint az édesapja, hanem ők ketten két külön egyén. Hasonlóképpen, amikor a Biblia azt mondja, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, akkor ez is azt jelenti. Ez az egyszerű igazság, de a háromság nem az. Az hazugság. Attól ered, „akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9). Viszont az Istennel, Fiával, Jézus Krisztussal, és Isten hatalmas szent szellemével kapcsolatos egyszerű és felüdítő igazságok felszabadítják az embereket a pogányságban gyökerező és Sátántól eredő hamis tanítások rabszolgasága alól. Ahogy Jézus mondta az őszinte igazságkeresőknek: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:32). A felszabadító igazságok megismerése és azok követése „örök életet jelent” (János 17:3).
Hogyan válaszolnál rá?
◻ Miért olyan fontos az Istenről és az ő Fiáról szóló pontos ismeret?
◻ Mit akart Jézus mondani, amikor ezt mondta: „Én és az Atya egyek vagyunk”?
◻ Hogyan tesz különbséget a Szó és Isten között a János 1:1. verse?
◻ Miért nevezhette Tamás helyesen Jézust „én Istenem”-nek?
◻ Honnan ered a háromságtan, és ki annak a szerzője?
[Bekeretezett rész a 16–17. oldalon]
A háromságtan kialakulásának történeti áttekintése
A The New Encyclopaedia Britannica 1985. Micropaedia, 11. kötet, 928. oldalán azt olvassuk a Háromság címszó alatt: „Sem a Háromság szó, sem a kifejezett tantétel nem szerepel az Újszövetségben, de Jézus és a követői sem kívántak ellentmondani az Ószövetség Shema-jának: ʼHalljad, ó Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úrʼ (5Mózes 6:4).” Ez az enciklopédia ezt is mondja: „A tantétel fokozatosan fejlődött ki több évszázadon át és számos vita közepette. . . A niceai zsinat 325-ben megállapította a tantételre vonatkozó döntő formulát abban a hitvallásában, amely szerint a Fiú ʼugyanabból a lényegből való. . . mint az Atyaʼ, jóllehet vajmi keveset mond a Szent Szellemről. . . . A IV. század végére. . . a háromságtan lényegében abban a formájában állt, amelyet azóta is megtartott.”
A New Catholic Encyclopedia (Új Katolikus Enciklopédia) az 1967-es kiadás, 14. kötet, 299. oldalán elismeri: „Az ʼegy Isten három Személybenʼ formula nem volt szilárdan meghatározott, sem nem integrálódott teljesen a keresztény életbe és annak hitvallásába egészen a IV. század végéig. . . . Az Apostoli Atyák között semmi olyan nem található, amely akárcsak távolról is megközelítené ezt a nézetet vagy perspektívát.”
A háromságtan tehát nem Szentírás szerinti tanítás, a niceai Zsinat azonban hivatalosan elfogadta i. sz. 325-ben. A tantétel olyan pogány felfogást testesít meg, amely jóval korábbról az ősi Babilonból és Egyiptomból ered és más országokban is megvolt már. Will Durant történész The Story of Civilization (A civilizáció története) című könyve III. kötetében, az 595. oldalon megjegyzi: „A kereszténység nem pusztította el a pogányságot, hanem elfogadta azt. . . . Az isteni háromság gondolata Egyiptomból származik.”
Az An Encyclopedia of Religion (Egy vallási enciklopédia), amelyet a Vergilius Ferm adott ki 1964-ben, a 793. és 794. oldalon „triad” címszó alatt felsorolja a babiloni, buddhista, hindu, norvég, taoista, és egyéb vallások, valamint a kereszténység háromságait. Ennek egyik példája, hogy Indiában „a nagy Háromság magában foglalja Brahmát, a Teremtőt, Visnut, a Megmentőt és Sivát, a Pusztítót. Ezek képviselik a létezés ciklusait, ahogyan a babiloni háromság: Anu, Enlil és Ea képviseli a létezéshez szükséges anyagokat: a levegőt, a vizet, és a földet”.
A londoni British Museum-ban láthatók bizonyos műtárgyak, amelyek ősi háromságokat ábrázolnak; ilyenek például az egyiptomi Izisz, Harpokratész, és Neptisz. A Középkori- és késő ókori múzeumi osztály egyik kiadványa idézi a következő szöveget, amely egy ősi ékszerre volt rávésve: „Az első [oldalon] az egyiptomi istenek Hórusz-Bait (sólyom fejű), Buto-Akori (a kígyó), és Hathor (béka fejű). A hátsó [oldalon] a görög versszak: ʼEgy Bait, egy Hathor, egy Akori; egy a hatalmuk. Üdvözlégy világ atyja, üdvözlégy három alakú isten!ʼ Ezek az istenek egyazon hatalom háromféle megnyilvánulásaként azonosíthatók, valószínűleg a napisten ábrázolásai.”
A történelem megerősíti, hogy a háromság fogalmát a pogányoktól vették kölcsön és már évszázadokkal Jézus földrejövetele előtt létezett ez a fogalom. És hosszú idővel a halála után azok támogatták a háromság tanát, akiket a pogány filozófiák befolyásoltak és akik megtagadták az Isten igaz imádatát, amit Jézus és az apostolai tanítottak.