Hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik ellenzik az igazságot?
„Ti magatok közül is támadnak majd férfiak, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (CSELEKEDETEK 20:30).
1, 2. a) Milyen hasznot meríthetünk ma a bibliai történelem régmúlt eseményeiből? b) Izrael történetének és a korai keresztény gyülekezet történetének mely különleges eseményei érdekelnek bennünket, és miért?
AMIKOR levelet írt a korinthusi gyülekezetnek, Pál apostol elmondta hivőtársainak, hogy a régen megírt dolgok figyelmeztető példaként kell hogy szolgáljanak számukra. Ez olyan alapelv, amelynek érvénye napjainkban is fennáll. A bibliai történelem számos eseményére modernkori párhuzamot találhatunk, és ez segít nekünk helyes irányba terelni az életünket (1Korinthus 10:11; Róma 15:4).
2 Hasznunkra válik tehát, ha megvizsgálunk néhány ókori eseményt Izrael történetéből, valamint az első keresztény gyülekezet idejéből. Különösen azok az események és történések érintenek minket, amelyekben az Isten munkájával szembehelyezkedő egyének szerepelnek, valamint az, hogy milyen kihatással voltak azok az események Jehova akkori szolgáira. Ezek a történések segítenek ráirányítani Jehova népének figyelmét bizonyos modernkori párhuzamokra és az ezen a téren rájuk háruló felelősségre (2Timótheus 3:16, 17).
3. Milyen módon kapott Jeremiás figyelmeztetést és egyben vigasztalást?
3 Mintegy 40 évvel az előtt, hogy Jeruzsálem i. e. 607-ben elesett, Jehova megbízta hű szolgáját, Jeremiást, hogy nyilvánosan tegye szóvá a Judában elkövetett igazságtalanságokat. Azok miatt az igazságtalanságok miatt Juda idővel elvesztette Isten jóindulatát és lakosait Babilonba hurcolták száműzetésbe. Jehova figyelmeztette Jeremiást, hogy némelyek ellenkezni fognak vele. Azt mondta: „Harcolnak majd ellened, de nem diadalmaskodnak feletted, mert ’én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged’, ez Jehova kijelentése” (Jeremiás 1:19). Mily nagyszerű vigasztalást jelenthetett ez Jeremiásnak, hogy képes legyen maradéktalanul teljesíteni Isten rá vonatkozó akaratát!
4. a) Miféle ellenállást kellett eltűrnie Jeremiásnak? b) Mit mond el nekünk a Zsidók 11:32–38 Isten szolgáinak ellenfeleiről?
4 Jeremiás ellenfelei közül az egyiket Passúrnak hívták. Juda egyik papjának volt a fia, és vezető szerepet töltött be Jehova házában. A bibliai beszámoló a Jeremiás 20. fejezetében elmondja, hogy Passur megütötte Jeremiást és kalodába záratta. Jehova azonban kiszabadította Jeremiást szorult helyzetéből, ámde az ellenállás folytatódott. Hanániás, a Gibeonból való próféta Jeremiás ellen beszélt, azzal vádolta Jeremiást, hogy hamis és vészpróféta. Hanániás tulajdonképpen azt állította, hogy Babilon járma össze fog törni, Juda pedig helyreáll (Jeremiás 28. fejezet). Juda királya, Joákim is szembeszállt Jeremiással és felvette ellene a harcot, sőt odáig ment, hogy tűzbe vetette Jeremiás könyvtekercsét! (Jeremiás 36. fejezet). Voltak, akik Jeremiás halálát követelték. Ők a felelősek azért, hogy Jeremiást egy iszapos víztárolóba vetették, hogy ott meghaljon (Jeremiás 38. fejezet). Sok hűséges héber próféta jutott hasonló sorsra, mivel ezek Jehova nevében szóltak, és megtámadták és bántalmazták őket azok, akik ellenezték Jehova Isten ítéletüzenetét. (Lásd Zsidók 11:32–38.)
’Hagyjátok őket’
5. a) Milyen ellenállással találkozott Jézus? b) Milyen jelentéktelen vitapontokat vetettek fel Jézus ellenfelei?
5 Az első században is nagy volt az igazsággal szembeni ellenállás, amikor Jézus a földön volt. A saját népe közül való ellenlábasai szerették volna megakadályozni a Jézus által véghezvitt jótetteket. De ahogyan Jehova Jeremiást is támogatta, ugyanúgy Jézus mellett is kiállt és megszabadította ellenségeitől (Lukács 4:14–30; 11:53, 54; János 7:1). Jézus gúnyolói gyakran próbáltak nagy ügyet csapni egészen jelentéktelen dolgokból. Azzal vádolták Jézust, hogy falánk, hogy részegesek és adószedők és bűnösök társaságában szeret lenni (Máté 11:19). A szombatnap törvényének megszegésével vádolták Jézus követőit, mivel azok kalászt szedtek szombat napon (Márk 2:23–28). Megvetették Jézus tanítványait, mert azok „nem mostak kezet étkezés előtt” (Máté 15:1, 2).
6. Mennyire vált komollyá a Jézussal szembeni ellenállás?
6 Ezek az ellenállók a jelentéktelen dolgoktól odáig mentek, hogy tagadni kezdték Isten szellemének erejét is, amely a Jézus által véghezvitt csodákban megnyilvánult. Amikor Jézus meggyógyított démontól megszállt vak és néma férfit, ellenfelei ezt mondták: „Nem űzheti ki ez a démonokat másként csak Belzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével” (Máté 12:22–28). Úgyszintén a Cézár elleni lázadással is vádolták Jézust (Lukács 23:1, 2). Végül pedig a halálát követelték (Lukács 23:13–25).
7. Hogyan reagált Jézus az igazsággal szembehelyezkedők magatartására?
7 Vajon hogyan reagált Jézus az ellenség mesterkedéseire? Így szólt apostolaihoz: „Hagyjátok őket! Vak vezetők ezek. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek” (Máté 15:14). Jézus bölcs tanácsa tehát így szólt: ’Hagyjátok őket!’ Idővel úgyis ki kellett derülnie, hogy kik is voltak ők a valóságban.
Belülről támadt ellenállás
8, 9. a) Milyen szembehelyezkedési magatartást jövendöltek meg a keresztény gyülekezettel kapcsolatban, ami azonos volt a Jeremiás és a Jézus által tapasztalt ellenállással? b) Írd le, hogyan bizonyult igaznak ez a körülmetélés kérdésében.
8 Jézus halála után a tanítványai hasonló ellenállással találkoztak. De kérjük, jegyezzétek meg: Miként Jeremiás és Jézus ellenfelei a zsidó nemzetből kerültek ki, a keresztény gyülekezet megalapítását követően az ellenállás szintén a gyülekezeten belül támadt (Cselekedetek 20:29, 30). Bár előre meg volt jövendölve, komoly próbatételt jelentett a hűségeseknek. Jehova azonban bebizonyította, hogy népe mellett áll és megszabadítja őket, ahogyan Jeremiást és Jézust is megszabadította. (Lásd 1Péter 5:8–11.)
9 Ez az első századi belülről keletkezett ellenállás kicsinyben kezdődött. A szembehelyezkedők először abban a hiszemben voltak, hogy ésszerű indíték vezeti őket. Ámde az a vágyuk, hogy ők legyenek az első helyen és az ő nézetük kerüljön előtérbe, az igazság ellen harcolókká tette őket. De harcolni kezdtek azok ellen is, akik az igazság mellett állva nem fogadták el helyesnek az ő nézeteiket (1Timótheus 1:19, 20). Érdekes, hogy amikor a körülmetélkedés kérdése vitaponttá lett, és egy különleges tanács ült össze Jeruzsálemben az ügy megvitatására, a gyülekezetekhez küldött üzenet egyik pontja a következő volt: „Meghallottuk, hogy közülünk egyesek felzaklattak benneteket beszédeikkel, megpróbálván feldúlni lelketeket, pedig mi nem adtunk nekik semmiféle utasítást” (Cselekedetek 15:24). A gyülekezeten belüli ilyen személyek okozták a zűrzavart, mivel szembeszálltak a vének testületének tanításával, akik az igazság fénye széles körű terjesztésének súlyos felelősségét viselték.
10. a) Melyek voltak azok a felforgató tanítások, amelyeket az igazság ellenzői tanítottak az első században? b) Mire figyelmeztette Pál Timótheust az igazsággal szembeni ellenállókkal kapcsolatban?
10 Például, nyilván voltak a gyülekezetben olyanok, akik azt mondták, hogy Jehova napja már elkezdődött (2Thessalonika 2:1, 2). Mások kétségbe vonták, hogy lesz feltámadás (1Korinthus 15:12–14). Voltak, akik azt állították, hogy a feltámadás már megtörtént (2Timótheus 2:16–18). Pál figyelmeztette Timótheust: legyen éber az olyanokkal kapcsolatban, akik az egyenetlenséget és a keresztény igazságtól való eltérést próbálják megteremteni a gyülekezetben. Figyeljük meg az apostol szavait: ’Parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak vég nélküli mondákkal és nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek eltévelyedtek ettől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak” (1Timótheus 1:3–7, Ökumenikus fordítás).
11. Mit tanulhatunk az első századi gyülekezet határozott gondolkodásmódjából, és miért oly sürgető ez napjainkban?
11 Mit árul el nekünk mindez? Nos azt, hogy az első századi keresztény gyülekezetben is voltak eltérő gondolkodásmódból eredő problémák. Volt belülről jövő szembefordulás, éppen azok részéről, akik azt állították, hogy az Isten gyülekezetének tagjai. De hát mi okozta mindezt? Pál azt mondta a Filippi 1:15-ben: „Némelyek irigységből és versengésből, de mások jó szándékkal is hirdetik a Krisztust.” A Today’s English Version úgy említi az ilyeneket, mint akiknek nincs tiszta szándékuk, mivel „féltékenyek és veszekedők”. Igen, a rég megírt dolgok valóban intő példaként szolgálnak, annál is inkább, mivel a Sátán által irányított dolgok gonosz rendszerének éppen a végén élünk (2Timótheus 3:1–7).
A támadók célja
12, 13. a) Találunk-e ma valamilyen párhuzamot az igazsággal szembeni első századi ellenállással? b) Mi a mai ellenállók fő célja?
12 Ha a modern időket nézzük, vajon nem látjuk-e az eddig tárgyalt események párhuzamát? De igen. Voltak ugyanis közöttünk olyanok, akik megpróbálták lerombolni a Jehova népe által világméretekben folyó munkát. Némelyek féltékennyé, veszekedővé, önző törtetőkké lettek, nevet akarván szerezni maguknak. „Zúgolódók, a sorsuk miatt panaszkodók” lettek, „akik a saját vágyaik szerint járnak el, . . . miközben személyiségeket tisztelnek saját előnyükre” (Júdás 16). Mindez kételyekhez, vitákhoz, Isten népének megosztottságához vezethet. Amikor mindenáron hibát keresnek, ezek az emberek szem elől tévesztik a keresztények Istentől kapott igen fontos munkáját, azt tudniillik, hogy „a szónak ne csak hallgatói, hanem cselekvői is” legyenek, és teljesítsék a Jehovától kapott parancsot, amit Fia, Krisztus Jézus hű követői teljesíteni tartoznak (Jakab 1:22–25; Máté 28:18–20).
13 Az ilyen ellenállók célja a keresztény gyülekezet megtámadásával az, hogy aláaknázzák Jehova népének hitét, és valamilyen módon maguk után vonják a tanítványokat. Pál óva intette az efezusi véneket ettől a gonosz támadástól, és azt mondta: „Ti magatok közül is támadnak majd férfiak, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:30). Judás hasonló figyelmeztetést hangoztat: „Bizonyos emberek belopakodtak közétek, akiket az Irások régen kijelöltek erre az ítéletre, istentelen emberek, akik a mi Istenünk ki nem érdemelt kedvességét mentségül használják fel a gátlástalan viselkedésre, s az egyedüli Tulajdonosunkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják” (Judás 4). Hasonló helyzetek ebben a huszadik században is előfordultak Jehova népének gyülekezetében!
14, 15. a) Milyen ravasz megközelítéssel próbálkoznak egyes mai ellenkezők? b) Mit nem vesznek figyelembe ezek az ellenkezők?
14 Az ilyen ellenkezők nem találnak örömet abban, hogy részt vegyenek a tanítványképzés nagy munkájában. Inkább ravaszul azokat közelítik meg, akik már tanúkká lettek, és haszontalan beszéddel megpróbálják meggyengíteni a hitüket, rávenni őket, hogy e hűségesek ne teljesítsék azt, amire ígéretet tettek Jehovának az önátadásuk alkalmával. Azt a gondolatot próbálják elterjeszteni, hogy mivel Jehova ilyen szerető Isten, biztosan nem követeli meg mindenkitől, aki az ő tetszését keresi, hogy mindenképpen részt vegyen olyan nehéz munkában, mint a házról házra való prédikálás, és elviselje az igazság ellenzői részéről jövő üldözést. Nem, talán azzal érvelnek, hogy Isten mindössze azt kéri tőlünk: jó emberek legyünk, törődjünk másokkal fizikai módon, és szeressük felebarátainkat.
15 Ezzel az egészen ravasz megközelítéssel egyesek igen nehezen tudnak megbirkózni. Az igaz, hogy Jehova szerető Isten, és azt kívánja, hogy jó emberek legyünk. Minden bizonnyal szeretné, ha a keresztények kedvesen bánnának másokkal és gondoskodnának fizikai szükségleteikről, amikor arra szükség van (Lukács 6:35, 36). De ez nem minden! Az ellenkezők gyakran megfeledkeznek arról, hogy Atyánk, Jehova azt is mondta — ezt főleg Fia, az Úr Jézus által —, hogy képezzünk tanítványokat, tanítsuk az embereket, hirdetve „a Királyság jó hírét” az egész világon, tanúskodás végett (Máté 24:14; János 15:17–27).
16. Milyen egyéb „elferdített dolgok”-kal próbálják félrevezetni ma az ellenkezők Jehova népét?
16 Vizsgáljunk meg néhányat az egyéb „elferdített dolgok” közül, amelyeket Isten népének félrevezetésére szoktak felhasználni. Alkalomadtán az ilyen ellenkezők kétségbe vonnak különböző tanításokat, melyeket Jehova népe együttesen képvisel. Ez általában bizonyos szavak körüli vitát vált ki, miként az első században (1Timótheus 6:3, 4). Még azt is kétségbe vonják, hogy szükség van egy szervezetre Isten népe elméjének irányításához. Azt mondják, Isten szelleme képes egyéneket irányítani valamiféle központi, emberekből megszervezett testület irányítása nélkül. Kijelentik, hogy csupán arra van szüksége az embernek, hogy olvassa a Bibliát. De hát a kereszténység már évszázadok óta olvassa a Bibliát. És lám, milyen bizonytalanul szól a kürt a kereszténységen belül napjainkban! Micsoda zűrzavar és félreértés támadt az Isten Szavában található valódi üzenetet illetően! Mennyire ellentétes ez a megjövendölt békével és egységgel, amely az igaz keresztények közt uralkodik, akik nemcsak olvassák a Bibliát, hanem kutatják is azt, és buzgón alkalmazzák a tanításait! (Efezus 4:3–6).
Az ellenkezők nem érhetnek el sikereket
17. Hogyan viszonyuljunk hát azokhoz, akik ellenzik az igazságot?
17 Hogyan viszonyuljunk tehát azokhoz, akik ellenkeznek és igyekeznek aláásni a hitet, amit Jehova Tanúi és a Jehova által felhasznált keresztény gyülekezet útján kaptunk? Jézus azt tanácsolja az ellenkezőkkel kapcsolatban: „Hagyjátok őket! Vak vezetők ezek” (Máté 15:14). Veszekedni vagy vitatkozni ilyenekkel teljesen hiábavaló, és nem is keresztényi eljárás. Senkit sem kényszerítenek arra, hogy Jehova Tanúja legyen. Ez olyan kiváltság és felelősség, amit saját szabad akaratunkból vállaltunk (Zsoltárok 110:3). Ha egyesek nem akarnak a Jehova által elismert és megáldott elrendezéshez tartozni, ezt nekik kell személyesen eldönteniük.
18. Mit tanácsol Pál a Róma 16:17, 18-ban, ami ma is érvényes?
18 Célunk az legyen, hogy keresztényi módon bánjunk az igazság ellenzőivel. De valamit azonban mindig szem előtt kell tartanunk. Pál apostol azt tanácsolta a római gyülekezetnek: „Arra intelek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat idéznek elő és botránkozásokat okoznak a tanítás ellen, amelyet tanultatok, és kerüljétek őket! Mert az ilyenfajta emberek nem a mi Urunk Jézus Krisztus rabszolgái, hanem a saját hasuké; és sima szavakkal és hízelkedő beszéddel félrevezetik a gyanútlanok szívét” (Róma 16:17, 18). Helyes ítélőképesség és keresztényi egyensúly hiányát jelentené, ha valaki leállna nyilvánosan vitatkozni olyanokkal, akik megosztottságot idéznek elő. Ne engedjétek, hogy ezek az ellenkezők megzavarjanak titeket. Magatartásuk nem árthat az igazságnak, sem Jehovát nem állíthatják le annak megvalósításában, amit a Szava közöl.
19. Milyen leírást ad Pál a Zsidók 6:4–8-ban azokról, akik letértek az igazság útjáról?
19 Milyen vigasztalók hát Ésaiás próféta szavai: „Minden ellened készült fegyver hatástalan lesz, és megszégyenítesz minden nyelvet, amely veled perbe száll!” (Ésaiás 54:17). Pál apostol elmondta Timótheusnak Jámes és Jámbres esetét, akik ellene szegültek Mózesnek és akiknek őrültsége nyilvánvalóvá lett minden ember előtt (2Timótheus 3:8, 9). Azok tehát, akik megosztottságot idéznek elő és zavart igyekeznek kelteni Jehova népe között, életveszélyes helyzetben vannak Jehova előtt. Senki sem hagyhatja figyelmen kívül közülük Pálnak a Zsidók 6:4–8 versében adott figyelmeztetését, ahol az áll, hogy akik szántszándékkal vétkeznek Jehova szent szelleme ellen, sohasem fognak ’megtérésre jutni’.
20. a) Miért ne riasszon meg soha bennünket az, amit az ellenkezők megpróbálnak tenni ellenünk? b) Minek a megtételével biztosíthatjuk magunk, hogy ’soha semmi se választhasson el minket Isten szeretetétől?
20 Isten Szava világosan és egyértelműen megjelöli számunkra az ellenkezőkkel szemben követendő utat. Gondoljunk mindig arra, hogy nem vagyunk egyedül: Jehova, Krisztus Jézus, és a szent angyalok támogatását tudjuk magunk mögött (Máté 13:41, 42). Ismerjük, milyen ígéretet tett Jézus: ő mindenkor követőivel lesz „minden napon a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:20). Ne keltsen szükségtelen riadalmat bennünk, ha ellenkezők támadnak és az igazság ellen harcolnak. Ez része Sátán erőfeszítésének, hogy leállítsa a Királyság jó hírének terjesztését. De ha lojálisak maradunk és jó példát mutatunk az isteni önátadásban magaviseletünk és beszédünk terén, biztosak lehetünk abban, hogy ’mindenben győztesen fogunk kikerülni az által, aki szeretett minket’. Bárcsak továbbra is meggyőződésünk lenne, hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvaló dolgok, sem jövendő dolgok, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem más teremtmény nem képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunkban, Krisztus Jézusban van” (Róma 8:37–39).
Mit mondanak az alábbi írásszövegek azokról, akik ellenzik az igazságot?
[Kép a 14. oldalon]
„Hagyjátok őket! Vak vezetők ezek”
[Kép a 16. oldalon]
Sohase gyengüljünk meg abban az elhatározásunkban, hogy az igazság mellett tanúskodjunk