Lidia — Isten vendégszerető imádója

AZ IGAZ Isten szolgái a régi időktől kezdve kitűntek vendégszeretetükkel (1Mózes 18:1–8; 19:1–3). A vendégszeretet, melyet úgy határoznak meg, mint ami ’szeretet, gyengédség vagy kedvesség az idegenek iránt’, és amely őszinte szívből ered, még ma is az igaz keresztényiség ismertetőjele. Valójában ez mindenki számára követelmény, aki elfogadhatóan szeretné imádni Istent (Zsidók 13:2; 1Péter 4:9).

Az egyik olyan személy, aki példamutatóan nyilvánított ki vendégszeretetet, Lidia volt. Ő „unszolta” a Filippibe látogató keresztény misszionáriusokat, hogy maradjanak az otthonában (Cselekedetek 16:15). Bár Lidiáról csak röviden tesz említést a Szentírás, az a kevés, amit mond róla, buzdító lehet számunkra. Hogyan? Ki volt Lidia? Mit tudunk róla?

„Bíborárús”

Lidia Filippiben, Macedónia fővárosában élt. Ő azonban thiatirai volt, amely a Kis-Ázsia nyugati részén fekvő Lydia nevű terület egyik városa volt. Ezokból néhányan azt vetik fel, hogy a „Lidia” egy becenév volt, amit Filippiben adtak neki. Más szóval ő a „lydiai” volt, ugyanúgy, mint ahogy azt az asszonyt, akinek Jézus tanúskodott, „samáriai asszonynak” hívhatták (János 4:9). Lidia „bíbort” árult, vagy olyan cikkeket, amelyeket ezzel a színezőanyaggal festettek (Cselekedetek 16:12, 14). Régészek által feltárt feliratok bizonyítják, hogy mind Thiatirában, mind Filippiben voltak festékkészítők. Lehetséges, hogy Lidia elköltözött a munkája miatt, akár, hogy saját kereskedelmi tevékenységét folytathassa, akár az egyik thiatirai kelmefestő társaság képviselőjeként.

A bíbor festéket különféle forrásokból nyerhették. A legdrágább az volt, amelyet a tengeri puhatestűek bizonyos fajtáiból vontak ki. Az első századi római költő, Martialis szerint az egyik legjobb tíruszi (egy másik központ, ahol ezt az anyagot előállították) bíborból készült köpeny több mint 10 000 sestertiusba vagy 2500 dénárba is kerülhetett, ami egy munkás 2500 napi bérének felelt meg. Világos, hogy ezek a ruhadarabok olyan luxuscikkeknek számítottak, amelyeket csak kevesen engedhettek meg maguknak. Lidia tehát jó anyagi körülmények között élhetett. Mindenképpen képes volt felajánlani a vendégszeretetét Pál apostolnak és a társainak — Lukácsnak, Silásnak, Timótheusnak és talán másoknak is.

Pál prédikálása Filippiben

Pál az i. sz. 50. év körül ért először Európába, és Filippibena kezdett el prédikálni. Amikor új városba ért, Pálnak szokása volt meglátogatni a zsinagógákat, hogy először az ott összegyűlt zsidóknak és prozelitáknak prédikáljon. (Vö. Cselekedetek 13:4, 5, 13, 14; 14:1.) Némelyek szerint azonban a római törvény megtiltotta, hogy a zsidók Filippi „szent határain” belül gyakorolják a vallásukat. Ezért, miután „néhány napot” ott töltöttek, sabbath napon a misszionáriusok találtak egy helyet a városon kívül, egy folyó mellett, amelyről úgy gondolták, hogy ott „imádkozás szokott lenni” (Cselekedetek 16:12, 13). Ez nyilvánvalóan a Gangas folyó volt. A misszionáriusok csak asszonyokat találtak ott, az egyikük Lidia volt.

„Féli vala az Istent”

Lidia olyan volt, aki „féli vala az Istent”, de valószínűleg a judaizmushoz csatlakozott prozelita volt, aki a vallási igazság után kutatott. Bár jövedelmező állása volt, Lidia nem volt anyagias. Sőt, inkább időt szánt a szellemi dolgokra. „Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala”, és Lidia elfogadta az igazságot. Sőt, „megkeresztelkedék mind házanépével egybe” (Cselekedetek 16:14, 15).

A Biblia nem részletezi, kik voltak még Lidia háza népének a tagjai. Mivel férjről nem történik említés, Lidia egyedül álló vagy özvegy lehetett. A „házanépét” talán a rokonai alkották, de ez a kifejezés utalhat rabszolgákra vagy szolgálókra is. Mindenesetre, Lidia buzgón megosztotta a tanult dolgokat azokkal, akik vele laktak. És micsoda öröm kellett hogy legyen számára, amikor ők is hívőkké lettek, és magukévá tették az igaz hitet!

„Unszola minket”

Mielőtt Lidiával találkoztak volna, a misszionáriusoknak olyan szállással kellett megelégedniük, amilyenhez a saját kereteiken belül hozzá tudtak jutni. De milyen boldog lehetett Lidia, hogy egy másik szálláslehetőséget kínálhatott fel! Az a tény, hogy erősködnie kellett, mégis azt sejteti, hogy Pál és a társai bizonyosfajta ellenállást tanúsítottak. Miért? Pál azt akarta, hogy ’prédikálásával ingyenvalóvá tegye a Krisztus evangéliumát, hogy ne használja ki ama szabadságát’, és ne legyen senki terhére (1Korinthus 9:18; 2Korinthus 12:14). De Lukács hozzátette: „Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket” (Cselekedetek 16:15). Lidiát leginkább az foglalkoztatta, hogy hűséges legyen Jehovához, és az, hogy felajánlotta vendégszeretetét, szemmel látható bizonyítéka volt hitének. (Vö. 1Péter 4:9.) Milyen kiváló példa! Mi is arra használjuk fel a javainkat, hogy a jó hír érdekeit mozdítsuk elő?

A filippibeli testvérek

Amikor Pál és Silás a démonoktól megszállt szolgálólányt is magában foglaló epizód után kiszabadultak a börtönből, Lidia otthonába tértek vissza, ahol találtak néhány testvért (Cselekedetek 16:40). Az újonnan megalakult filippibeli gyülekezetben lévő hívők talán állandó összejöveteli helynek használták Lidia otthonát. Logikusan gondolhatjuk, hogy az otthona továbbra is a városban folyó teokratikus tevékenység központja volt.

A kezdettől fogva meglévő szívélyes vendégszeretet, amit Lidia kimutatott, az egész gyülekezet jellemző vonásának bizonyult. Szegénységük ellenére a filippibeliek számos alkalommal küldtek olyan dolgokat Pálnak, amelyekre szüksége volt, és az apostol hálás volt érte (2Korinthus 8:1, 2; 11:9; Filippi 4:10, 15, 16).

Lidia nincs megemlítve abban a levélben, amelyet Pál a filippibelieknek küldött i. sz. 60—61 körül. A Szentírás nem tárja fel, hogy mi történt vele azon események után, amelyeket a Cselekedetek 16. fejezete mond el. Az erről a dinamikus asszonyról tett rövid említés mégis arra késztet bennünket, hogy akarjuk ’gyakorolni a vendégszeretetet’ (Róma 12:13). Mennyire hálásak vagyunk azért, hogy ma is vannak közöttünk olyan keresztények, mint Lidia! Az általuk kinyilvánított szellem sokat számít abban, hogy a gyülekezet szívélyes és barátságos legyen, Jehova Isten dicsőségére!

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 28. oldalon]

A zsidók élete Filippiben

A judaizmushoz tartozó zsidók és prozeliták számára nem lehetett könnyű az élet Filippiben. Voltak talán bizonyos zsidóellenes nézetek, mivel röviddel Pál látogatása előtt Claudius császár kiűzte a zsidókat Rómából. (Vö. Cselekedetek 18:2.)

Említésre méltó, hogy miután meggyógyították azt a szolgálólányt, akiben a jóslás démona volt, Pált és Silást bírák elé hurcolták. A gazdái, mivel megfosztották őket egy nagy hasznot hajtó jövedelemforrástól, kihasználták honfitársaik előítéletét, ezt állítva: „Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, és olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.” Ennek eredményeképpen Pált és Silást megvesszőzték, és börtönbe vetették (Cselekedetek 16:16–24). Ilyen légkörben Jehovát, a zsidók Istenét nyíltan imádni bátorságot igényelt. Lidia nyilván mégsem bánta, hogy különbözött.

[Képek a 27. oldalon]

Romok Filippiben