KORMÁNYZÓ

A bibliai időkben a kormányzók általában katonai és bírói hatalommal rendelkeztek, és az ő felelősségük volt, hogy a fennhatóságuk alatt álló tartományban behajtsák a királynak vagy a felettük álló uralkodónak járó sarcot, adót vagy egyéb jövedelmet (Lk 2:1, 2). Sokan közülük nehéz terheket róttak az emberekre, csak azért, hogy biztosítsák maguknak és rengeteg szolgájuknak az ennivalót (Ne 5:15–18).

Salamon király kormányzókat nevezett ki Izrael körzeteinek az élére. Róluk tesz említést az 1Királyok 10:15, és vélhetően róluk van szó, mint 12 megbízottról, az 1Királyok 4:7–19-ben is. Nekik az volt a feladatuk, hogy élelemmel lássák el a királyt és a háznépét évente egyszer, havonta váltva egymást.

A bibliai időkben voltaképpen minden nagyobb hatalomnak voltak olyan uralkodói, akik a kormányzók rendjéhez tartoztak, akár mint odavalósi uralkodók, akár mint olyan kormányzók, akik a meghódított területeken kormányoztak (szír: 1Ki 20:24; asszír: Ez 23:5, 6, 12, 23; babilóniai: Jr 51:57; perzsa: Ezs 8:36, Ne 2:7, 9; arab: 2Ko 11:32; római: Lk 3:1). József tágabb értelemben kormányzó volt, méghozzá egész Egyiptom felett, csak a királynak volt alávetve (1Mó 41:40, 41; Cs 7:9, 10). Az asszír királynak, Szanhéribnak az egyik tisztviselője, a rabsaké gúnyolta Ezékiást, amiért Jeruzsálem gyenge volt, kijelentve, hogy a város nem tudná visszafordítani Szanhérib egyetlen alacsonyabb rangú kormányzójának az arcát sem. A rabsaké azonban azt figyelmen kívül hagyta, hogy Jehova milyen hatalmas erejű, és hogy Ezékiás oldalán áll (Ézs 36:4, 9; 37:36).

Nabukodonozor Gedáliát nevezte ki kormányzóul azok fölé az izraeliták fölé, akiket Júda földjén hagyott, miután a nép közül sok embert száműzetésbe vitt i. e. 607-ben. Körülbelül két hónappal később Gedáliát meggyilkolták (2Ki 25:8–12, 22, 25). A 70 éves száműzetés vége felé Círusz, a perzsa király Sesbaccárt (valószínűleg Zorobábelt) jelölte ki kormányzóul azok fölé a zsidók fölé, akik i. e. 537-ben tértek vissza Jeruzsálembe (Ezs 5:14; Ag 1:1, 14; 2:2, 21). A perzsa Artaxerxész király Nehémiást tette meg kormányzónak, amikor i. e. 455-ben Nehémiás visszatért Jeruzsálembe, hogy újjáépítse a város falát (Ne 5:14; lásd: TIRSÁTA).

A Római Birodalom idején Júdea császári tartomány volt, és a föléje rendelt kormányzó közvetlenül a császárnak tartozott számadással. Júdea kormányzóinak a sorában Pilátus az ötödik volt (Mt 27:2; Lk 3:1). Félix Júdeának a 11., Fesztusz pedig a 12. kormányzója volt (ha nem számítjuk Publius Petroniust és az utódját, Marsust, akik Szíria fölé rendelt kormányzók voltak, de ezzel egy időben a zsidók ügyeivel is foglalkoztak) (Cs 23:24–26; 24:27). Ezeknek a római kormányzóknak hatalmukban állt halálbüntetést kiszabni, ahogyan az abból is látható, hogy Jézust Pilátus ítélte el (Mt 27:11–14; Jn 19:10).

Jézus általánosságban utalt a nemzetek kormányzóira, amikor elmondta a követőinek, hogy ilyen férfiak elé fogják őket vinni, és akkor a követőinek tanúskodniuk kell majd. A keresztényeknek nem kell félniük ezektől az uralkodóktól – jóllehet hatalommal bírnak –, és nem kell aggódniuk amiatt, hogy mit mondjanak, ha tanúbizonyságot kell tenniük előttük (Mt 10:18–20, 26). Az összes kormányzó a felsőbb hatalmak részét képezi, és a keresztények ezeknek a hatalmaknak viszonylagos, és nem teljes alárendeltséggel tartoznak (Ró 13:1–7; Tit 3:1; 1Pt 2:13, 14; Cs 4:19, 20; 5:29; Mt 22:21). Pál, amikor Fesztusz előtt állt kihallgatáson, a kormányzónak kijáró tiszteletteljes megszólítást használta, és ezt mondta neki: „nagyméltóságú Fesztusz” (Cs 26:25). De az apostolokkal ellentétben, akik elsődlegesen Jehovának, mindenek kormányzójának adtak tiszteletet, Izrael nemzete odáig süllyedt, hogy nagyobb tiszteletben részesítette a földi kormányzókat Jehovánál. Jehova erre utalt, amikor a prófétája, Malakiás által keményen megfeddte a nemzetet (Ma 1:6–8; lásd: FELSŐBB HATALMAK).

Máté, idézve a Mikeás 5:2-t, rámutat, hogy bár Betlehem városa Júda kormányzása szempontjából nagyon jelentéktelen, mégis jelentőssé válik amiatt, hogy innen származik a leghatalmasabb kormányzó, aki terelgetni fogja Jehova népét, Izraelt. Ez a prófécia Krisztus Jézuson, a Nagy Kormányzón teljesedik be, aki felett az Atyja, Jehova Isten áll (Mt 2:6).