Lehetséges szeretni felebarátainkat
JÉZUS KRISZTUS szemléltetése a szamaritánus férfiról megmutatja, mit jelent valójában az igazi felebaráti szeretet (Lukács 10:25–37). Jézus azt is tanította: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:37–39).
Sok emberhez hasonlóan te is nehéznek tartod, hogy szeresd a tiedtől eltérő etnikai csoporthoz tartozó felebarátodat? Ez talán azért van, mert hallottál a hátrányos megkülönböztetésről és igazságtalanságról vagy személyesen tapasztaltad. Talán te, vagy valaki szeretteid közül durva bánásmódban részesült másfajta csoporthoz tartozó emberektől.
Mivel Jézus rámutatott, Isten egyik parancsolata az, hogy szeressük felebarátainkat, ezért biztos, hogy az erős érzések leküzdése lehetséges. Annak kulcsa, hogy így tudjunk tenni: tekintsük úgy az embereket, ahogyan Isten és Krisztus tekinti őket. Ezzel kapcsolatosan figyeljük meg Jézus és a korai keresztények példáját.
Jézus jó példája
Az első századi zsidók erős ellenszenvet éreztek a szamaritánusok ellen, a Júdea és Galilea között élő nép ellen. Egyik alkalommal zsidó ellenfelei lenézően megkérdezték Jézust: „Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?” (János 8:48). Olyan erős volt a szamaritánusellenes érzés, hogy néhány zsidó még meg is átkozta a szamaritánusokat nyilvánosan a zsinagógákban, és naponta imádkozott, hogy a szamaritánusok ne nyerhessenek örök életet.
Kétségtelenül ennek a mélyen gyökerező gyűlöletnek az ismerete indította Jézust arra, hogy szemléltetést mondjon a szamaritánusról, aki azzal bizonyította be önmagáról, hogy igazi felebarát, hogy törődött a zsidó férfival, akit a rablók leütöttek. Hogyan válaszolhatott volna Jézus, amikor a Mózesi Törvényben jártas zsidó férfi ezt kérdezte: „De ki az én felebarátom?” (Lukács 10:29). Nos, Jézus közvetlenül válaszolhatott volna ezt mondva: ’Nemcsak a zsidók tartoznak a felebarátaid közé, hanem más emberek is; még egy szamaritánus is.’ A zsidóknak azonban ezt nehéz lett volna elfogadni. Elmondott tehát egy szemléltetést egy zsidóról, akin egy szamaritánus könyörült meg. Jézus ezzel segített a zsidó hallgatóinak, hogy levonják a következtetést, hogy az igaz felebaráti szeretet a nem zsidókra is kiterjed.
Jézusnak nem voltak szamaritánusellenes érzései. Egy alkalommal, amikor keresztülutazott Szamárián, megpihent egy kútnál, míg tanítványai elmentek egy közeli városba, hogy élelmet szerezzenek. Amikor egy szamaritánus asszony jött, hogy vizet húzzon ezt mondta: „Adj innom!” Mivel a zsidók nem álltak kapcsolatban a szamaritánusokkal, az asszony megkérdezte tőle: „Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?!” Jézus ezután bizonyságot tett neki, még azt is elmondta nyíltan, hogy ő a Messiás. Az asszony erre azzal reagált, hogy bement a városba és elhívott másokat is, hogy jöjjenek és hallgassák őt. Mi volt az eredmény? „Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül.” Milyen csodálatos eredmény, és mindez azért, mert Jézust nem béklyózta meg a zsidó kortársai között uralkodó magatartás! (János 4:4–42).
Isten nem részrehajló
Istennek az volt a szándéka, hogy Jézus elsősorban a zsidóknak prédikáljon, ’Izráel házának elveszett juhainak’ (Máté 15:24). Éppen ezért korai követői zsidó származásúak. De csupán három évvel a szent szellem kitöltése után, i. sz. 33 Pünkösdjén Jehova nyilvánvalóvá tette: azt szeretné a zsidó hívőktől, hogy terjesszék ki a tanítványképző-munkát a nemzetek, a pogányok népei között.
Zsidó ésszel elég nehéz lehetett úgy szeretni egy szamaritánust, mint önmagukat. Még nehezebb lehetett felebaráti szeretetet mutatni a körülmetéletlen pogányok iránt, olyan emberek iránt, akiknek a szamaritánusoknál is kevesebb közös vonásuk volt a zsidókkal. A zsidók pogányok iránti magatartásával kapcsolatban a The International Standard Bible Encyclopaedia kijelenti: „Az Ú[j] T[estamentum] idejében találtuk a legszélsőségesebb ellenszenvet, megvetést és gyűlöletet. Úgy tekintettek rájuk [a pogányokra], mint akik tisztátalanok, mint akikkel törvénytelen volt bármilyen baráti kapcsolatba kerülni. Istennek és az ő népének ellenségei voltak, akiktől megtagadták az ismeretet Istenről, hacsak nem váltak prozelitákká, és még akkor sem tudták befogadni őket teljes mértékben a közösségbe, akárcsak az ókori időkben. A zsidóknak tilos volt tanácsot adni nekik, és ha megkérdezték őket az isteni dolgokról, meg kellett átkozni őket.”
Mialatt sokan vallották ezeket a nézeteket, Jehova előidézte, hogy Péter apostol egy látomást éljen át, amelyben elmondták neki: ’amiket az Isten megtisztított, ne mondja tisztátalanoknak’. Ezután Isten elvezette a pogány Kornéliusz otthonába. Péter bizonyságot tett Krisztusról Kornéliusznak, a családjának és más pogányoknak. „Bizonynyal látom — mondta Péter —, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.” Mialatt Péter még mindig prédikált, szent szellem szállt az újonnan hívőkre, akik akkor alámerítkeztek, és így Krisztus első pogány követőivé váltak (Cselekedetek 10. fejezet).
Zsidó követői elfogadták ezt az elrendezést, felismerték, hogy Jézus azon parancsa, hogy ’tegyenek tanítványokká minden népeket’ nem korlátozódott csupán a minden országban megtalálható zsidókra, hanem ebbe a pogányok is beletartoztak (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 11:18). Legyőzve mindenféle pogányellenes érzéseket, amelyek talán bennük voltak, buzgón szerveztek prédikálókampányt, hogy tanítványokat képezzenek a nemzetek között. Kevesebb mint 30 év elteltével elmondhatták, hogy a Jóhír „hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt” (Kolossé 1:23).
Maga Pál apostol járt élén ennek a prédikálómunkának, egy zsidó származású keresztény. Mielőtt Krisztus követőjévé vált volna, buzgó tagja volt a farizeusok vallásos szektájának. Ők nemcsak a pogányokat nézték le, hanem saját nemzetük átlagemberét is (Lukács 18:11, 12). Pál azonban nem engedte, hogy ezek a nézetek visszatartsák attól, hogy felebaráti szeretetet mutasson mások iránt. Ehelyett „a pogányok apostola” lett, és arra szentelte életét, hogy tanítványokat képezzen a Földközi-tenger körüli országokban élő emberek közül (Róma 11:13).
Szolgálatának ideje alatt Pált megkövezték, megverték és bebörtönözték (Cselekedetek 14:19; 16:22, 23). Vajon ezek a kemény tapasztalatok elkeseredetté tették, és vajon arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos nemzetek és etnikai csoportok között elvesztegette az idejét? Egyáltalán nem. Tudta, hogy napjainak sokféle etnikai csoportja között élnek szétszórtan tisztaszívű egyének.
Amikor Pál olyan pogányokra talált, akik készségesen tanulták Isten útjait, megszerette őket. Például a thessalonikabelieknek ezt írta: „szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk” (1Thessalonika 2:7, 8). Ezek a szívből jövő szavak mutatják, hogy Pál igazán szerette a pogány thessalonikabelieket és nem engedte, hogy bármi is megrontsa a velük való jó kapcsolatból adódó örömét.
Felebaráti szeretet működés közben
Ma, akárcsak az első században, azok, akik ragaszkodnak a keresztény gyülekezethez, felebaráti szeretetet ápolnak mindenféle etnikai csoporthoz tartozó emberekkel. Azáltal, ha isteni nézőpontot fejlesztenek ki másokról, és megosztják velük a Királyság jó hírét, az igaz keresztények kiszélesítik megértésüket olyan emberekre, akiket egyébként soha nem ismertek volna meg. Még testvéri szeretetet is éreznek irántuk (János 13:34, 35). Te is átélheted ugyanezt.
Ilyen szeretet létezik Jehova Tanúi között, bár 229 országban találhatóak meg ’minden nemzet és ágazat és nép és nyelv’ képviseletében (Jelenések 7:9). Mint egy világméretű testvériség egyesülnek Jehova imádatában, mivel visszautasítják, hogy részt vegyenek etnikai konfliktusokban, vetélkedésekben és azért, mert visszautasítják az előítéletet, amely megfosztja az embereket attól, hogy szívélyes kapcsolatuk legyen embertársaikkal.
Lépj kapcsolatba a Tanúkkal és meglátod, hogy a mindenféle etnikai háttérrel rendelkező emberek, hogyan cselekszik Isten akaratát. Látni fogod a felebaráti szeretetet működés közben, amint hirdetik Isten Királyságának jó hírét. Igen, és a gyülekezetükben kedves, őszinte emberekkel fogsz találkozni, akik életükkel azt mutatják, hogy igazán megtanulták szeretni felebarátaikat.
[Kép a 6. oldalon]
Jehova Tanúi gyülekezetében minden fajtából való boldog embereket találsz
[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]
A jó szamaritánus megérkezése a fogadóba/Doré Bible Illustrations/Dover Publications, Inc.