Őrizzük meg az egységet ezekben az utolsó napokban

’Az evangéliumhoz méltóan viseljétek magatokat, hogy megálljatok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért’ (FILIPPI 1:27).

 1. Milyen ellentét van Jehova Tanúi és a világ között?

EZEK „az utolsó napok”. Nem kérdéses, „nehéz időket” élünk (2Timótheus 3:1–5). Jehova Tanúi e „végső időben” élő, nyugtalan emberi társadalommal éles ellentétben kitűnnek békéjük és egységük miatt (Dániel 12:4). De személy szerint mindenki számára, aki a Jehova imádóiból álló világméretű családhoz tartozik, követelmény, hogy keményen dolgozzon ennek az egységnek a megőrzésén.

 2. Mit mondott Pál az egység megőrzéséről, és milyen kérdést fogunk megvizsgálni?

² Pál apostol arra intette keresztény társait, hogy őrizzék meg az egységet. Ezt írta: „a Krisztus evangyéliomához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért; és meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Filippi 1:27, 28). Pál szavai világosan megmutatják, hogy keresztényekként együtt kell működnünk. Így hát akkor mi segít megőriznünk keresztényi egységünket ezekben a próbaterhes időkben?

Rendeljük alá magunkat az isteni akaratnak

 3. Mikor és hogyan lettek az első körülmetéletlen nem zsidók Krisztus követőivé?

³ Az egyik módja annak, hogy megőrizzük az egységünket, ha mindenkor alárendeljük magunkat az isteni akaratnak. Ez talán gondolkodásmódbeli kiigazításokat kíván. Vegyük szemügyre Jézus Krisztus korai zsidó tanítványait. Amikor Péter apostol először prédikált a körülmetéletlen nem zsidóknak i. sz. 36-ban, Isten kiárasztotta a szent szellemet ezekre a nemzetekből való emberekre, és ők megkeresztelkedtek (Cselekedetek 10. fejezet). Addig csak zsidók, judaizmusra tért prozeliták és szamaritánusok lettek Jézus Krisztus követőivé (Cselekedetek 8:4–8, 26–38).

 4. Mit mondott Péter, miután elmagyarázta, mi történt Kornéliusszal kapcsolatban, és milyen próba elé állította ez Jézus zsidó tanítványait?

⁴ Amikor az apostolok és más testvérek Jeruzsálemben értesültek Kornélius és más nem zsidók megtéréséről, alig várták, hogy hallják Péter beszámolóját. Miután elmagyarázta, mi történt Kornéliusszal és más hívő nem zsidókkal kapcsolatban, az apostol ezekkel a szavakkal fejezte be mondanivalóját: „Ha tehát az Isten hasonló ajándékát [a szent szellem ajándékát] adta nékik [azoknak a hívő nem zsidóknak], mint nékünk [zsidóknak] is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?” (Cselekedetek 11:1–17). Ez próba elé állította Jézus Krisztus zsidó követőit. Vajon alárendelték magukat Isten akaratának, és úgy fogadták a hívő nem zsidókat, mint akik társaik az imádatban? Vagy talán veszélybe került Jehova földi szolgáinak az egysége?

 5. Hogyan reagáltak az apostolok és más testvérek arra a tényre, hogy Isten lehetőséget adott a nem zsidóknak a megbánásra, és mit tanulhatunk ebből a beállítottságból?

⁵ A beszámoló ezt mondja: „Ezeknek hallatára aztán [az apostolok és más testvérek] megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!” (Cselekedetek 11:18). Ez a beállítottság megőrizte és elősegítette Jézus követőinek egységét. Rövid idő sem telt bele, már előrehaladt a prédikálómunka a pogányok, azaz a nem zsidók között, és Jehova áldása volt az ilyen tevékenységeken. Nekünk is alkalmazkodnunk kell, amikor együttműködésünket kérik egy új gyülekezet megalakulásával kapcsolatban, vagy amikor bizonyos teokratikus kiigazítást tesznek Isten szent szellemének az irányítása alatt. Teljes szívű együttműködésünk megörvendezteti majd Jehovát, és segít megőriznünk egységünket ezekben az utolsó napokban.

Ragaszkodjunk az igazsághoz

 6. Milyen hatással van az igazság Jehova imádóinak egységére?

⁶ A Jehova imádóiból álló család részeként megőrizzük egységünket, mert mindannyian „Istentől tanítottak” vagyunk, és szilárdan ragaszkodunk kinyilatkoztatott igazságához (János 6:45; Zsoltárok 43:3). Mivel tanításaink Isten Szaván alapulnak, mindannyian egyképpen szólunk. Örömmel elfogadjuk a szellemi táplálékot, amelyet Jehova „a hű és értelmes rabszolgán” keresztül tesz elérhetővé (Máté 24:45–47, Vida fordítás). Az ilyen egységes tanítás segít megőriznünk egységünket világszerte.

 7. Ha személy szerint nehézségünk van egy konkrét tanítás megértésével, mit kell tennünk, és mit nem szabad tennünk?

⁷ Mi a helyzet akkor, ha személy szerint nehézségünk van egy konkrét tanítás megértésével vagy elfogadásával? Imádkoznunk kell bölcsességért, és kutatást kell végeznünk a Szentírásban és a keresztény kiadványokban (Példabeszédek 2:4, 5; Jakab 1:5–8). Egy vénnel folytatott beszélgetés is segíthet. Ha a tanítás még mindig érthetetlen, talán a legjobb félretenni a dolgot. Esetleg további tájékoztatást közölnek majd ebben a témában, és akkor növekedhet a megértésünk. Helytelen lenne azonban, ha megpróbálnánk meggyőzni másokat a gyülekezetben, hogy fogadják el saját, eltérő véleményünket. Ezáltal a megosztottság magvát hintenénk el, nem az egység megőrzésére törekednénk. Mennyivel jobb, ha ’az igazságban járunk’, és buzdítunk másokat, hogy ők is azt tegyék! (3János 4).

 8. Milyen beállítottságot helyes tanúsítanunk az igazság iránt?

⁸ Az első században Pál ezt mondta: „most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem” (1Korinthus 13:12). Bár a korai keresztények nem fogták fel az összes részletet, egységesek maradtak. Most sokkal tisztábban megérthetjük Jehova szándékát és Igazság-Szavát. Legyünk ezért hálásak az igazságért, amelyet a ’hű rabszolgán’ keresztül kaptunk és kapunk. És legyünk hálásak, hogy Jehova a szervezete segítségével vezet bennünket. Bár nem volt mindig ugyanolyan szintű az ismeretünk, nem éheztünk és szomjaztunk szellemileg. Ehelyett Pásztorunk, Jehova megőrzi egységünket, és megfelelően viseli gondunkat (Zsoltárok 23:1–3).

Helyesen használjuk a nyelvünket!

 9. Hogyan használhatjuk a nyelvünket, hogy előmozdítsuk az egységet?

⁹ Mások buzdítására használva nyelvünket, fontos módon segíthetjük elő az egységet és a testvériség szellemét. Az első századi vezető testület által küldött levél, amely megoldással szolgált a körülmetélkedés kérdésében, buzdítás forrása volt. Miután Antiókhiában elolvasták, a nem zsidókból lett tanítványok „megörültek a bátorításnak”. Júdás és Silás, akiket Jeruzsálemből küldtek el a levéllel, „sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket”. Kétségtelen, hogy Pál és Barnabás jelenléte szintén buzdítólag és megerősítőleg hatott az Antiókhiában levő hívőtársakra (Cselekedetek 15:1–3, 23–32, Újfordítású revideált Biblia). Körülbelül ugyanezt tehetjük, amikor összegyűlünk a keresztény összejöveteleken, és ’buzdítjuk egymást’ jelenlétünk és építő hozzászólásaink által (Zsidók 10:24, 25, Úf).

10. Mit kell talán tenni az egység megőrzése érdekében, ha szidalmazás történik?

¹⁰ Ám a nyelv helytelen használata fenyegetheti egységünket. „A nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát — írta Jakab tanítvány. — Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!” (Jakab 3:5). Jehova gyűlöli azokat, akik viszályt támasztanak (Példabeszédek 6:16–19). Az ilyen beszéd megosztottságot idézhet elő. Éppen ezért mi van akkor, ha valakit szidalmaznak, azaz gyalázattal halmoznak el, vagy ha sértegetéseket kell valakinek elszenvednie? A vének megpróbálnak majd segíteni a helytelenül cselekvőnek. A megbánást nem tanúsító szidalmazót azonban ki kell közösíteni, hogy fennmaradhasson a gyülekezet békéje, rendje és egysége. Hiszen Pál ezt írta: „ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére . . . szidalmazó . . . Az ilyennel még együtt se egyetek” (1Korinthus 5:11).

11. Miért fontos az alázatosság, ha valami olyasmit mondtunk, ami feszültséget váltott ki közöttünk és egy hívőtársunk között?

¹¹ Ha megzabolázzuk a nyelvet, az segít megőriznünk az egységet (Jakab 3:10–18). De tegyük fel, hogy valami, amit mondtunk, feszültséget váltott ki közöttünk és egy keresztény társunk között. Vajon nem lenne helyénvaló kezdeményezőnek lenni a testvérünkkel ápolt béke helyreállításában, bocsánatot kérve tőle, ha szükséges? (Máté 5:23, 24). Igaz, ez alázatosságot követel, de Péter ezt írta: „egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád” (1Péter 5:5). Az alázatosság arra indít majd bennünket, hogy ’kövessük a békességet’ testvéreinkkel, beismerve hibáinkat, és megfelelően bocsánatot kérve. Ez segít megőriznünk Jehova családjának egységét (1Péter 3:10, 11).

12. Hogyan használhatjuk nyelvünket Jehova népe egységének előmozdítására és megőrzésére?

¹² Előmozdíthatjuk a családi szellemet a Jehova szervezetében levők között, ha megfelelően használjuk a nyelvünket. Mivel ezt tette Pál is, így emlékeztethette a thessalonikabelieket: „tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat. És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat” (1Thessalonika 2:11, 12). Pál, mivel kitűnő példát állított fel ebben, buzdítani tudta keresztény társait, hogy ’bátorítsák a félelmes szívűeket’ (1Thessalonika 5:14). Gondolj bele, milyen sok jót tehetünk azáltal, ha nyelvünket mások vigasztalására, bátorítására és építésére használjuk. Igen, „az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó”! (Példabeszédek 15:23). Ezenfelül az ilyen beszéd elősegíti és megőrzi Jehova népének egységét.

Legyél megbocsátó!

13. Miért kell megbocsátónak lennünk?

¹³ Megbocsátani egy vétkesnek, aki bocsánatot kért, létfontosságú, ha meg akarjuk őrizni keresztény egységünket. És milyen gyakran kell megbocsátanunk? Jézus ezt mondta Péternek: „Nem . . . még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” (Máté 18:22). Ha nem bocsátunk meg, akkor saját érdekeink ellen dolgozunk. Hogyan? Nos, a rosszindulat és a harag táplálása elrabolja elmebeli békénket. És ha úgy leszünk ismertek, mint akik kegyetlenek és engesztelhetetlenek, akkor gyalázattal illetjük magunkat (Példabeszédek 11:17). A haragtartás nem tetszik Istennek, és komoly bűn elkövetésébe sodorhat (3Mózes 19:18). Emlékezz vissza, hogy Keresztelő Jánost lefejezték a gonosz Heródiás ármánykodása miatt, aki „megharagudott” rá (Márk 6:19–28, Úf).

14. a) Mit tanít nekünk a Máté 6:14, 15 a megbocsátásról? b) Mielőtt megbocsátanánk valakinek, mindig meg kell várnunk, hogy előbb bocsánatot kérjen tőlünk?

¹⁴ Jézus mintaimája magában foglalja ezeket a szavakat: „bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok” (Lukács 11:4). Ha nem vagyunk megbocsátók, akkor azt kockáztatjuk, hogy egy nap Jehova Isten nem bocsátja meg többé bűneinket, mivel Jézus ezt mondta: „ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Máté 6:14, 15). Ezért, ha valóban meg akarjuk tenni a magunkét a Jehova imádóiból álló család egységének megőrzésében, akkor megbocsátók leszünk, egyszerűen csak elfelejtve a vétket, amely talán meggondolatlanságból és minden rossz szándék nélkül történt. Pál ezt mondta: „Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is” (Kolossé 3:13). Amikor megbocsátók vagyunk, segítünk megőrizni Jehova szervezetének értékes egységét.

Egység és személyes döntések

15. Mi segít Jehova népének, hogy megőrizze egységét, amikor személyes döntések meghozataláról van szó?

¹⁵ Isten erkölcsileg szabadon cselekvő személyeknek alkotott bennünket, azzal a kiváltsággal és felelősséggel, hogy személyes döntéseket hozzunk (5Mózes 30:19, 20; Galátzia 6:5). Mégis, meg tudjuk őrizni egységünket, mert összhangban cselekszünk a Biblia törvényeivel és alapelveivel. Figyelembe vesszük ezeket, amikor személyes döntéseket hozunk (Cselekedetek 5:29; 1János 5:3). Tegyük fel, hogy a semlegességgel kapcsolatban vetődik fel egy kérdés. Jól megalapozott, személyes döntést hozhatunk, észben tartva azt, hogy ’nem e világból vagyunk’, és hogy ’fegyvereinkből kapákat csináltunk’ (János 17:16; Ésaiás 2:2–4). Ehhez hasonlóan, amikor az állammal fennálló kapcsolatunkra vonatkozó személyes döntést kell hoznunk, figyelembe vesszük, amit a Biblia mond arról, hogy fizessük meg, „a mi az Istené, az Istennek”, mialatt alárendeljük magunkat „a felső hatalmasságoknak” világi dolgokban (Lukács 20:25; Róma 13:1–7; Titus 3:1, 2). Igen, a bibliai törvények és alapelvek figyelembevétele, amikor személyes döntések meghozataláról van szó, segít megőriznünk keresztény egységünket.

16. Hogyan segíthetünk megőrizni az egységet, amikor olyan döntéseket hozunk, amelyek szentírásilag sem helyesnek, sem helytelennek nem mondhatók? Szemléltesd!

¹⁶ Segíthetünk a keresztény egység megőrzésében még akkor is, amikor egy döntés meghozatala teljesen személyes, és szentírásilag sem helyesnek, sem helytelennek nem mondható. Hogyan? Azáltal, hogy szerető törődést mutatunk mások iránt, akikre talán hatással van döntésünk. Szemléltetésül: Az ókori korinthusi gyülekezetben felvetődött egy kérdés a bálványoknak áldozott húsra vonatkozóan. Egy keresztény természetesen nem vett részt bálványáldozati szertartáson. Nem számított azonban bűnnek az ilyenfajta, megmaradt, megfelelően kivéreztetett húst enni, amelyet a piacon árultak (Cselekedetek 15:28, 29; 1Korinthus 10:25). Egyes keresztények lelkiismerete mégis háborgott az ilyenfajta hús fogyasztása miatt. Pál ezért arra ösztönözte a többi keresztényt, hogy ne botránkoztassa meg őket. Sőt ezt írta: „ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam” (1Korinthus 8:13). Még ha nincs is bibliai törvény vagy alapelv érintve a kérdésben, mennyire szeretetteljes figyelembe venni másokat, amikor olyan személyes döntéseket hozunk, amelyek befolyásolhatják Isten családjának egységét!

17. Mit tanácsos tenni, amikor személyes döntéseket kell hoznunk?

¹⁷ Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen eljárásmódot kövessünk, bölcs dolog olyat választani, amelyet tiszta lelkiismerettel tehetünk, a többieknek pedig tiszteletben kell tartaniuk döntésünket (Róma 14:10–12). Természetesen, amikor személyes döntést kell hoznunk, imában Jehova útmutatását kell keresnünk. A zsoltáríróhoz hasonlóan bizalommal imádkozhatunk: „Hajtsd hozzám füledet . . . Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet” (Zsoltárok 31:3, 4).

Mindig őrizzük meg a keresztény egységet

18. Hogyan szemléltette Pál a keresztény gyülekezet egységét?

¹⁸ Pál a Korinthusbeliekhez írt első levél 12. fejezetében az emberi testtel szemléltette a keresztény gyülekezet egységét. Kihangsúlyozta, hogy mindegyik tag függ a másiktól, és minden tag fontos szerepet játszik. „Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? — kérdezte Pál. — Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem” (1Korinthus 12:19–21). Ehhez hasonlóan a Jehova imádóiból álló családban egyikünknek sem ugyanaz a szerepe. Ettől függetlenül egységesek vagyunk, és szükségünk van egymásra.

19. Hogyan fordíthatjuk javunkra Isten szellemi gondoskodását, és mit mondott egy idős testvér erre vonatkozóan?

¹⁹ Ahogy a testnek szüksége van élelemre, gondozásra és irányításra, nekünk is szükségünk van szellemi gondoskodásra, amelyet Isten nyújt számunkra Szaván, szellemén és szervezetén keresztül. Ahhoz, hogy javunkra fordíthassuk ezt a gondoskodást, részét kell alkotnunk Jehova földi családjának. Az Isten szolgálatában töltött sok-sok év után egy testvér ezt írta: „Annyira hálás vagyok, hogy összhangban élek a Jehova szándékaira vonatkozó ismerettel már az 1914-et megelőző kezdeti idők óta, amikor még nem minden volt világos . . ., napjainkig, amikor az igazság úgy ragyog, mint a nap a délidőben. Ha valaha is nagyon fontos volt számomra valami, akkor az az volt, hogy mindig közel maradjak Jehova látható szervezetéhez. Korai tapasztalatomból megtanultam, mekkora hiba emberi érvelésben bízni. Abban a pillanatban, amikor eltökéltem ezt elmémben, elhatároztam, hogy a hűséges szervezet mellett maradok. Hogyan is részesülhet másképp valaki Jehova helyeslésében és áldásában?”

20. Mint Jehova népe, minek a megtételére határozzuk el magunkat az egységünkkel kapcsolatban?

²⁰ Jehova kihívta népét a világi sötétségből és megosztottságból (1Péter 2:9). Magával és hívőtársainkkal való áldott egységre hozott bennünket. Ez az egység létezik majd a dolgok új rendszerében is, amely most már oly közel van. Ezekben a válságos utolsó napokban ezért továbbra is ’öltözzük föl a szeretetet’, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy elősegítsük és megőrizzük értékes egységünket (Kolossé 3:14).

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért segít Isten akaratának a cselekvése és az igazsághoz való ragaszkodás megőrizni egységünket?

◻ Milyen kapcsolatban áll az egység a nyelv helyes használatával?

◻ Mit foglal magában megbocsátónak lenni?

◻ Hogyan őrizhetjük meg az egységet, amikor személyes döntéseket hozunk?

◻ Miért őrizzük meg a keresztény egységet?

[Kép a 16. oldalon]

Éppen úgy, ahogy ez a pásztor együtt tartja a nyáját, Jehova is együtt tartja a népét

[Képek a 18. oldalon]

Azáltal, hogy alázatosan bocsánatot kérünk, amikor megbántunk valakit, segítünk előmozdítani az egységet