Teokratikus igazgatás a keresztény korszakban

„Az Ő jó kedve szerint . . . ismét egybeszerkeszt [egybegyűjt, NW] magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak” (EFÉZUS 1:9, 10).

 1., 2. a) Hogyan folytatódott azoknak az i. sz. 33-ban elkezdett begyűjtése, „a melyek a mennyekben vannak”? b) Hogyan mutatták ki a felkent keresztények Mózes és Illés szellemét 1914 óta?

AZOKNAK a begyűjtése, „a melyek a mennyekben vannak” i. sz. 33-ban kezdődött el, amikor megszületett „Istennek Izráele” (Galátzia 6:16; Ésaiás 43:10; 1Péter 2:9, 10). I. sz. az első század után a begyűjtés lelassult, amikor az igaz keresztényeket (akiket Jézus „búzának” nevezett) belepte a hitehagyott „konkoly”, melyet Sátán vetett. De „a végső idő” közeledtével Isten igaz Izráele újra előtűnt, és 1919-ben ki lett nevezve Jézus minden java fölé (Máté 13:24–30, 36–43; 24:45–47; Dániel 12:4).a

² Az első világháború idején a felkent keresztények hatalmas munkát végeztek el, akárcsak Mózes és Illés (Jelenések 11:5, 6).b 1919 óta prédikálják a jó hírt egy ellenséges világban, Illés bátorságával (Máté 24:9–14). 1922 óta pedig Jehova emberiség feletti ítéletét hirdetik, mint ahogyan Mózes mérte Isten csapásait az ókori Egyiptomra (Jelenések 15:1; 16:2–17). Ezeknek a felkent keresztényeknek a maradéka alkotja napjainkban Jehova Tanúi új világ társadalmának a magvát.

A vezető testület tevékenykedik

 3. Milyen események mutatják, hogy a korai keresztény gyülekezet jól szervezett volt?

³ Jézus felkent követői kezdettől fogva szervezettek voltak. Ahogy többen lettek a tanítványok, helyi gyülekezeteket hoztak létre, és véneket neveztek ki (Titus 1:5). I. sz. 33 után a 12 apostol hivatalos, központi vezető testületként tevékenykedett. Ilyenformán félelmet nem ismerve elöljártak a tanúskodómunkában (Cselekedetek 4:33, 35, 37; 5:18, 29). Élelemosztást szerveztek a szükséget szenvedőknek, s elküldték Pétert és Jánost Szamáriába, hogy járjanak utána az érdeklődésről szóló beszámolóknak (Cselekedetek 6:1–6; 8:6–8, 14–17). Barnabás elvitte magával Pált hozzájuk, hogy bizonyítsa, ez az ember, aki korábban üldözte őket, most Jézus követője (Cselekedetek 9:27; Galátzia 1:18, 19). S miután Péter Kornéliusnak és háznépének prédikált, visszatért Jeruzsálembe, és elmagyarázta az apostoloknak meg a többi júdeai testvérnek, hogyan mutatta a szent szellem, mi Isten akarata ebben a dologban (Cselekedetek 11:1–18).

 4. Hogyan próbálták megölni Pétert, de mi mentette meg az életét?

⁴ Ezután embertelen támadás érte a vezető testületet. Pétert börtönbe vetették, és csak az angyali közbeavatkozás mentette meg az életét (Cselekedetek 12:3–11). Ekkor történt először, hogy a 12 apostolon kívül valaki más is kiemelkedő szerepben tűnt fel Jeruzsálemben. Amikor Pétert szabadon bocsátották a börtönből, a következőket mondta a János Márk édesanyjának házában összegyűlt csoportnak: „Adjátok tudtára ezeket Jakabnak [Jézus féltestvérének] és az atyafiaknak” (Cselekedetek 12:17).

 5. Hogyan változott meg a vezető testület összetétele Jakab mártírhalála után?

⁵ Ezt megelőzően, miután Iskáriótes Júdás, az áruló apostol öngyilkosságot követett el, felismerték a szükségét, hogy olyan valakinek kell adni apostoli „tisztségét”, aki Jézussal volt a szolgálatában, és aki tanúja volt a halálának és a feltámadásának. Viszont amikor Jakabot, János testvérét kivégezték, senki sem került a helyére a tizenkettő egyikeként (Cselekedetek 1:20–26, Újfordítású revideált Biblia; 12:1, 2). A vezető testületre vonatkozó következő szentírási utalás mégis azt mutatja, hogy kibővítették. Amikor vita kerekedett amiatt, hogy vajon a Jézust követő nem zsidók alávessék-e magukat a Mózesi Törvénynek, az ügyet döntés végett „a Jeruzsálemben levő apostolok és vének” elé vitték (Cselekedetek 15:2, 6, 20, 22, 23; 16:4). Nyilván miért voltak ekkor „vének” a vezető testületben? A Biblia nem mondja el, de ennek bizonyára haszna volt. Jakab halála és Péter bebörtönzése azt mutatta, hogy az apostolokat egy nap börtönbe vethetik vagy megölhetik. Ilyen kilátások mellett a felvigyázás rendezett folytatódását biztosítaná, ha más, képesített vének is jelen lennének, akik tapasztaltak a vezető testület működésében.

 6. Hogyan folytatta tevékenységét a vezető testület Jeruzsálemben még akkor is, amikor az első tagok nem voltak már a városban?

⁶ Amikor Pál i. sz. 56 körül Jeruzsálembe ment, beszámolt Jakabnak, és ahogy a Biblia mondja, „a vének mindnyájan ott valának” (Cselekedetek 21:18). Miért nem említi, hogy az apostolok jelen lettek volna az összejövetelen? A Biblia megint csak nem mondja el. De Euszebiosz történetíró később arról számolt be, hogy valamivel i. sz. 66 előtt „a többi apostol pedig az ellenük kitervelt számtalan halálveszélynek kitéve elhagyta Júdea földjét is, és belekezdett az igehirdetésbe, elment minden néphez és tanította őket arra, amire küldetést kapott, a Krisztus erejével” (Ókeresztény írók 4. kötet: Euszebiosz egyháztörténete, III. könyv, 5. rész, 2. pont). Igaz, Euszebiosz szavai nem alkotják részét az ihletett feljegyzésnek, de összhangban vannak azzal, amit ez a feljegyzés tartalmaz. I. sz. 62-ben Péter például Babilonban volt, távol Jeruzsálemtől (1Péter 5:13). A vezető testület azonban i. sz. 56-ban, és valószínűleg egészen i. sz. 66-ig kétségtelenül tevékeny volt Jeruzsálemben.

Igazgatás a modern időkben

 7. Az első századi vezető testülettel összehasonlítva milyen kiemelkedő különbség van ma a Vezető Testület összetételében?

⁷ Időszámításunk szerint 33-tól a Jeruzsálemre következő nyomorúságig a vezető testület kétségkívül csak zsidó keresztényekből állt. Amikor Pál i. sz. 56-ban ellátogatott oda, felfigyelt arra, hogy Jeruzsálemben sok zsidó keresztény bár ’Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hit szerint élt’, mégis a Mózesi ’Törvény mellett buzgólkodott’c (Jakab 2:1, Úf; Cselekedetek 21:20–25). Ezek a zsidók valószínűleg nehezen tudták elképzelni, hogy nem zsidó legyen a vezető testületben. Modern korunkban azonban valami más változás is történt ennek a testületnek az összetételében. Ma teljes egészében felkent, nem zsidó keresztényekből áll, Jehova pedig gazdagon megáldja felvigyázói munkájukat (Efézus 2:11–15).

 8., 9. Milyen fejlemények történtek a Vezető Testületben a modern időkben?

⁸ A Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania bejegyzésétől, 1884-től kezdve 1972-ig a Társulat elnökének jelentős hatalma volt Jehova szervezetében, miközben a Vezető Testület a Társulat igazgatótestületével volt szoros kapcsolatban. Az ezekben az években élvezett áldások azt bizonyítják, hogy Jehova elfogadta ezt az elrendezést. 1972 és 1975 között a Vezető Testületet 18 tagúra bővítették ki. Az elrendezés kezdett jobban hasonlítani az első századihoz, amikor nagyobb hatalmat kapott ez a kibővített testület, amelyből néhányan a Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania igazgatói közé tartoznak.

⁹ 1975 óta ebből a 18 személyből sokan már befejezték földi pályafutásukat. Legyőzték a világot, és ’ültek Jézussal az ő égi királyi székébe’ (Jelenések 3:21). Emiatt és más okok miatt a Vezető Testületnek most tíz tagja van, az egyiküket 1994-ben vették be. A legtöbben igen idősek. De ezeknek a felkent testvéreknek nagyszerű segítségük van nehéz feladataik ellátásában. Honnan van ez a segítség? Ha röviden áttekintjük az Isten népével történt modernkori fejleményeket, megkapjuk a választ.

Segítség Isten Izráelének

10. Kik csatlakoztak a felkentekhez Jehova szolgálatában ezekben az utolsó napokban, és hogyan lett ez megjövendölve?

¹⁰ 1884-ben még szinte mindenki, aki Isten Izráeléhez csatlakozott, felkent keresztény volt. Fokozatosan azonban kezdett feltűnni egy másik csoport, és 1935-ben a Jelenések 7. fejezetében lévő „nagy sokaságként” azonosították ezt a csoportot. Földi reménységük lévén, ők képviselik azokat, „a melyek e földön vannak”, s akiket Jehova egybe szándékozik gyűjteni a Krisztusban (Efézus 1:10). Ők képviselik Jézusnak a juhaklokról szóló példázatában szereplő „más juhokat” (János 10:16). A más juhok 1935 óta özönlenek Jehova szervezetéhez. „Repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz” (Ésaiás 60:8). Mivel a nagy sokaság számban növekszik, a felkentek osztályában pedig egyre kevesebben vannak, mert sokan meghalnak, befejezve földi pályafutásukat a halálukkor, egyre nagyobb szerepet kapnak képesített más juhok a keresztény tevékenységekben. Hogyan?

11. Milyen kiváltságokat kaptak más juhok, amelyek eredetileg a felkent keresztényekre korlátozódtak?

¹¹ Isten „szent népének” mindig is különleges kötelezettsége volt, hogy mindenfelé hirdesse Jehova kiválóságait. Pál erről mint templomi áldozatról beszélt, Jézus pedig azoknak, akik „királyi papság” lesznek, arra adott megbízást, hogy prédikáljanak és tanítsanak (2Mózes 19:5, 6; 1Péter 2:4, 9; Máté 24:14; 28:19, 20; Zsidók 13:15, 16). A hajnal világossága 1932. október 1-jei száma kimondottan arra buzdította azokat, akiket Jonadáb előárnyékolt, hogy vegyenek részt ebben a tevékenységben. Az ilyen más juhok közül valójában ezt akkor már sokan tették. Ma a prédikálómunkát szinte teljes egészében a más juhok végzik, mint ami kiemelkedő része annak, hogy „szolgálnak neki [Istennek] éjjel és nappal az ő templomában” (Jelenések 7:15). Ehhez hasonlóan Jehova népe modernkori történelmének a kezdeti szakaszában felkent keresztények voltak a gyülekezeti vének, a „csillagok” Jézus Krisztus jobb kezében (Jelenések 1:16, 20). Az Őrtorony 1938. januári száma azonban bejelentette, hogy képesített más juhok is lehetnek csoportszolgák (elnöklőfelvigyázók). Még ha voltak is a közelükben felkent férfiak, felhasználhattak más juhokat, ha a felkent férfiak nem voltak képesek hordozni ezt a felelősséget. Ma a gyülekezetekben szinte minden vén más juh.

12. Milyen szentírási példák vannak arra, hogy képesített más juhok nagy szervezési felelősségeket kapnak?

¹² Helytelen ilyen nagy felelősségeket adni a más juhoknak? Nem, mert ez történelmi példát követ. Néhány jövevény prozelita (idegen lakos) nagy tisztséget viselt az ókori Izráelben (2Sámuel 23:37, 39; Jeremiás 38:7–9). A babiloni fogság után képesített nétineusok (nem izraelita templomszolgák) olyan kiváltságokat kaptak a templomszolgálatban, amelyeket korábban csak a léviták láttak el (Ezsdrás 8:15–20; Nehémiás 7:60). Ezenkívül Mózes is, aki az elváltozási látomásban látható volt Jézussal, elfogadta a midiánita Jethró nagyszerű tanácsát. Később ő kérte meg Jethró fiát, Hóbábot, hogy vezesse át őket a pusztán (2Mózes 18:5, 17–24; 4Mózes 10:29).

13. Kinek a nagyszerű szellemét utánozták a felkentek, amikor alázatosan felelősséget ruháztak át képesített más juhokra?

¹³ A pusztában eltöltött 40 év vége felé Mózes, mivel tudta, hogy nem fog bemenni az Ígéret földjére, azért imádkozott Jehovához, hogy gondoskodjon utódról (4Mózes 27:15–17). Jehova megmondta neki, hogy bízza meg Józsuét az egész nép előtt, Mózes tehát így tett, pedig fizikailag még mindig erős volt, és még nem szűnt meg azonnal Izráelt szolgálni (5Mózes 3:28; 34:5–7, 9). A felkentek hasonlóan alázatos szellemben egyre több kiváltságot adtak a más juhok közül való képesített férfiaknak.

14. Milyen próféciák mutatnak arra, hogy a más juhok egyre nagyobb szerepet kapnak a szervezetben?

¹⁴ A más juhok egyre nagyobb szerepe a szervezetben, szintén prófécia volt. Zakariás megjövendölte, hogy a nem izraelita filiszteusok olyanok lesznek, „mint egy fejedelem [sejk, NW] Júdában” (Zakariás 9:6, 7). A sejkek törzsfők voltak, tehát Zakariás azt mondta, hogy Izráel korábbi ellensége el fogja fogadni az igaz imádatot, és olyan lesz, mint egy törzsfő az Ígéret földjén. Ezenkívül Isten Izráeléhez szólva, Jehova ezt mondta: „ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vinczelléreitek lesznek. Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek” (Ésaiás 61:5, 6). Az „idegenek” vagy „jövevények” a más juhok. Ezekre felelősséget ruháztak át, hogy egyre több munkát tudjanak vállalni, ahogyan az idősödő felkent maradék befejezi földi pályafutását, és hogy a szó szoros értelemben ’az Úr égi papjaiként’ szolgáljanak, körülvéve Jehova fenséges trónját „Istenünk szolgáiként” (1Korinthus 15:50–57; Jelenések 4:4, 9–11; 5:9, 10).

„A jövő nemzedék”

15. Ebben a végidőben a keresztények mely csoportja érte el a „késő vénséget”, és mely csoport jelképezi „a jövő nemzedéket”?

¹⁵ A felkent maradék szíves örömest képzett ki más juhokat megnövekedett felelősségekre. A Zsoltárok 71:18 (Úf) ezt írja: „Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.” Erről a versről szólva az 1949. júniusi Őrtorony rámutatott, hogy a felkent keresztények gyülekezete bizony idős lett. Azzal folytatta, hogy a felkentek csoportja „a bibliai jövendölések világánál előre néz [boldogan] és egy új nemzedéket lát”. Ez főként kikre utal? Az Őrtorony ezt írta: „Jézus ezekről mint az ő »más juhairól« beszélt.” „A jövő nemzedék” olyan emberekre utal, akik az új, földi igazgatás alatt fognak élni, melyet az egek Királysága irányít.

16. Milyen áldásokra vár lelkesen „a jövő nemzedék”?

¹⁶ A Biblia nem írja világosan, mikor hagyja el minden felkent keresztény „a jövő nemzedékből” való testvéreit, és mikor fog megdicsőülni Jézus Krisztussal. Ezek a felkentek mégis biztosak abban, hogy közeleg ez az idő. Azok az események, melyeket Jézus a „végső időről” szóló nagyszerű próféciájában jövendölt, már 1914 óta teljesednek, ami azt mutatja, hogy ennek a világnak a pusztulása közel (Dániel 12:4; Máté 24:3–14; Márk 13:4–20; Lukács 21:7–24). Jehova hamarosan egy új világot hoz el, amelyben „a jövő nemzedék” ’örökölni fogja az országot [a földi birodalmat], amely számukra készíttetett a világ megalapítása óta’ (Máté 25:34). Lelkesedéssel várják a Paradicsom helyreállítását, és több millió halottnak a Hadészból való feltámadását (Jelenések 20:13). Ott lesznek vajon a felkentek, hogy fogadják ezeket a feltámasztottakat? Még 1925-ben a május 1-jei Őrtorony [ang.] ezt írta: „Nem szabad önkényesen kijelentenünk, mit fog vagy mit nem fog tenni Isten . . . [De] arra a következtetésre jutottunk, hogy az Egyház tagjai [a felkent keresztények] az ókori hírességek [a keresztény kor előtti hűséges tanúk] feltámadása előtt fognak megdicsőülni.” Hasonlóan írva arról, hogy a felkentek közül némelyek ott lesznek-e, hogy fogadják a feltámasztottakat, Az Őrtorony 1989/23 száma így fogalmazott: „Erre nem lenne szükség.”d

17. Milyen csodálatos kiváltságban lesz része a felkenteknek mint csoportnak a trónra emelt Királlyal, Jézus Krisztussal?

¹⁷ Igaz, nem tudjuk, mi történik majd minden egyes felkent kereszténnyel. De hogy Mózes és Illés ott volt Jézussal az elváltozási látomásban, az arra enged következtetni, hogy várható, a feltámasztott felkent keresztények Jézussal lesznek, amikor eljön az ő dicsőségében, hogy ’megfizessen mindenkinek az ő cselekedete szerint’, amint meghozza és végrehajtja az ítéletet. Ezenkívül előttük van Jézus ígérete is, hogy a felkent keresztények, akik ’győznek’, vele együtt ’uralkodnak majd vasvesszővel’ a nemzeteken Armageddonkor. Amikor Jézus eljön dicsőségben, vele együtt ülnek majd, s ’ítélik Izráel tizenkét nemzetségét’. Jézussal ’összezúzzák Sátánt a lábuk alatt’ (Máté 16:27–17:9; 19:28; Jelenések 2:26, 27; 16:14, 16; Róma 16:20, Úf; 1Mózes 3:15; Zsoltárok 2:9; 2Thessalonika 1:9, 10).

18. a) Mi a helyzet azoknak az egybegyűjtésével a Krisztusban, „a melyek a mennyekben vannak”? b) Mit mondhatunk el azoknak az egybegyűjtéséről a Krisztusban, „a melyek e földön vannak”?

¹⁸ A dolgok igazgatásával összhangban Jehova fokozatosan halad előre, ’ismét egybegyűjt mindeneket a Krisztusban’. Ami azokat illeti, „a melyek a mennyekben vannak”, szándéka a megvalósuláshoz közeledik. A teljes 144 000 egyesülése Jézussal az égben „a Bárány menyegzőjéhez” közel. Épp ezért egyre több régi, érett, más juhok közül való testvér, aki azokat képviseli, „a melyek e földön vannak”, kapott nagyobb felelősséget, hogy támogassa felkent testvéreit. Milyen izgalmas időkben élünk! Mily lelkesítő látni, ahogy Jehova szándéka a megvalósulás felé halad! (Efézus 1:9, 10; 3:10–12; Jelenések 14:1; 19:7, 9). S mennyire örülnek a más juhok, hogy segíthetik felkent testvéreiket, miközben e két csoport együtt szolgál a világegyetem nagy Szuverénje, Jehova Isten dicsőségére „egy nyájként”, „egy pásztor” vezetése alatt, alávetve magukat a Királynak, Jézus Krisztusnak! (János 10:16, Úf; Filippi 2:9–11).

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

◻ Hogyan haladt előre Isten szervezete az első században?

◻ Milyen fejlemények történtek a Vezető Testületben Jehova Tanúi modernkori történelmében?

◻ Milyen írásszövegek adják meg a felhatalmazást, hogy hatalmat kaphatnak a más juhok Jehova szervezetében?

◻ Hogyan gyűjtetnek egybe Krisztusban azok, „a melyek a mennyekben vannak” és azok, „a melyek e földön vannak”?

[Kép a 16. oldalon]

A vezető testület akkor is tovább működött, amikor az első tagok nem voltak már Jeruzsálemben

[Képek a 18. oldalon]

Az érett felkent keresztények áldást jelentenek Jehova népének

C. T. Russell 1884—1916

J. F. Rutherford 1916—1942

N. H. Knorr 1942—1977

F. W. Franz 1977—1992

M. G. Henschel 1992—