A hatalom iránti tisztelet — Miért fontos?

KI NEM hálás, hogy a rendőrségnek hatalma van letartóztatni a bűnözőket, akik ellopják a javainkat, vagy bántalmazzák a családunkat? És vajon nem értékeljük, hogy a bíróságnak hatalma van megbüntetni a bűnözőket a társadalom védelme érdekében?

Vagy gondoljunk az olyan hasznos közszolgáltatásokra, mint az útfenntartás, a közegészségügy és az oktatás, melyek finanszírozására az államhatalom általában adót von le. Az igaz keresztények élen járnak abban, hogy elismerjék, fontos tisztelniük a fennálló hatalmakat. De meddig kell elmennünk a tiszteletben? És az élet mely területein kell tisztelnünk a hatalmat?

Hatalom a társadalomban

A Biblia minden emberhez szól — akár hívők, akár nem —, amikor azt mondja, hogy tisztelni kell az államhatalmat, amely a közösség jólétéért dolgozik. A keresztény Pál apostol erről írt a Rómában élő hívőtársainak, és hasznos lehet megvizsgálni szavait, melyek a Róma 13:1–7-ben olvashatók.

Pál római állampolgár volt, és abban az időben Róma világhatalom volt. Levelében, melyet i. sz. 56 körül írt, arra buzdította a keresztényeket, hogy legyenek példás állampolgárok. Ezt írta: „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek [Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában, NW].”

Pál itt arról beszél, hogy egyetlen emberi hatalom sem létezne, ha Isten nem engedné meg. Ebben az értelemben a felsőbb hatalmaknak csak viszonylagos az állásuk, Isten szándékának keretén belül. Ez pedig azt jelenti, hogy „a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene”.

Azok az állampolgárok, akik helyesen cselekszenek, kiérdemelhetik a felsőbb hatalmak dicséretét, viszont ezeknek a hatalmaknak ahhoz is joguk van, hogy büntetést rójanak ki a helytelenül cselekvőkre. Akik rossz dolgokat tesznek, azoknak minden okuk megvan arra, hogy féljenek a hatalomtól, melynek joga van ’bosszút állni’, hiszen a kormányzatok „Isten szolgájaként” végzik munkájukat.

Pál ezzel fejezi be érvelését: „Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.”

A felsőbb hatalmak felelőssége dönteni az adó felhasználásáról, nem pedig az adófizetőé. A keresztényeknek mint becsületes állampolgároknak tiszta a lelkiismeretük. Tudják, hogy ha alávetik magukat a felsőbb hatalmaknak, és megfizetik a jogosan követelt adót, akkor nemcsak a helyi társadalmi normáknak tesznek eleget, hanem az isteni elvárásoknak is.

Hatalom a családon belül

Mit mondhatunk a családon belüli hatalomról? Egy kisbaba sokszor sírással, sőt ordítással követeli magának a figyelmet. De a bölcs szülő tudja, mi az, amire a babának valóban szüksége van, és nem hagyja, hogy a gyerek szeszélyei irányítsák. Vannak gyerekek, akiknek idővel szabad teret engednek, és hagyják, hogy maguk szabják meg, hogy mit szabad és mit nem. De mivel tapasztalatlanok, bűntettekbe vagy más rossz dolgokba keveredhetnek, ami kárt okozhat a családnak és a közösségnek mint egésznek — ezt sajnos sok helyen a hatóságok nagyon is jól tudják.

Rosalind Miles, a Children We Deserve című mű szerzője ezt mondja: „A szülők túl későn kezdik el fegyelmezni a gyermekeiket. Azonnal el kellene kezdeni, amint a gyermek megszületik.” Ha a szülők kezdettől fogva úgy beszélnének a gyermekükkel, hogy hangjuk kedvességet, törődést, de tekintélyt sugározna, és ha következetesek lennének, akkor gyermekeik rövid idő alatt megtanulnák, hogy elismerjék a tekintélyt és az attól jövő szeretetteljes fegyelmezést.

A Bibliában rengeteg információt találhatunk a családon belüli hatalomról. A Példabeszédek könyvében a bölcs Salamon arra hívja fel a figyelmet, hogy az istenfélő szülőknek egyet kell érteniük gyermekeik előtt: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd” (Példabeszédek 1:8). Amikor a szülők ésszerű módon egyetértésben vannak gyermekeik előtt, a gyermekek tudni fogják, mihez tartsák magukat. Talán időnként megpróbálják kijátszani egyik szülőt a másik ellen, hogy azt tehessék, amit akarnak, de ha a szülői tekintély egységes, az védelmet jelent a fiataloknak.

A Biblia kifejti, hogy elsősorban a férj vállán nyugszik a felelősség, hogy ne csak gyermekei, hanem felesége szellemi jólétéről is gondoskodjon. Ez a főség elrendezése. Hogyan kell gyakorolnia főségét? Pál rámutat, hogy amint Krisztus a Fő a gyülekezet felett, úgy a férfi a fő a felesége felett. Pál hozzáteszi: „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat [szellemi menyasszonyát], és Önmagát adta azért” (Efézus 5:25). Ha a férjek követik Jézus példáját, és szeretetteljes módon gyakorolják a főséget, azzal kiérdemlik feleségük ’mélységes megbecsülését’ (Efézus 5:33, NW). Az ilyen családban a gyermekek is látni fogják, mennyire értékes az Istentől kapott hatalom, és ez arra indítja őket, hogy elfogadják azt (Efézus 6:1–3).

De hogyan tudják ezt elérni az egyedülálló szülők — köztük például azok, akiknek meghalt a házastársuk? Akár apákról, akár anyákról legyen szó, az egyedülálló szülők közvetlenül Jehova Isten és Jézus Krisztus hatalmára hivatkozhatnak. Jézus mindig úgy beszélt, mint akinek hatalma van, mely hatalom az Atyjától és az ihletett Bibliából származott (Máté 4:1–10; 7:29; János 5:19, 30; 8:28).

A Biblia tele van értékes alapelvekkel arra vonatkozóan, hogyan lehet megoldani azokat a nehézségeket, melyekkel a gyermekek szembenéznek. Ha a szülő megkeresi ezeket az alapelveket, és követi azokat, képes lesz szeretetteljes és hasznos tanácsot adni gyermekeinek (1Mózes 6:22; Példabeszédek 13:20; Máté 6:33; 1Korinthus 15:3; Filippi 4:8, 9). A szülők hivatkozhatnak olyan, Biblián alapuló kiadványokra is, melyek kimondottan azért készültek, hogy segítsenek nekik arra nevelni gyermekeiket, hogy felismerjék, mennyire javukra válik, ha a Szentírás tekintélyét tisztelik.a

Hatalom a keresztény gyülekezetben

„Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok” (Máté 17:5). Ezek a szavak, melyeket maga Jehova Isten mondott, megerősítették, hogy Jézus valóban Istentől kapott hatalommal beszélt. Szavait feljegyezték a négy evangéliumban, melyekre könnyen hivatkozhatunk.

Közvetlenül a mennybemenetele előtt Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18). Mint a gyülekezet Feje, Jézus nem csupán annyit tesz, hogy rajta tartja a szemét felkent, földi lábnyomkövetőin. Azóta, hogy i. sz. 33 pünkösdjén kitöltetett rájuk a szent szellem, őket használja fel az igazság szócsöveként mint „hű és értelmes rabszolgát” (Máté 24:45–47, Vida fordítás; Cselekedetek 2:1–36). Mit tett Jézus, hogy mindez megvalósulhasson, és így a keresztény gyülekezet megerősödhessen? „Amikor felment a magasba . . . ; ajándékokat adott emberek formájában” (Efézus 4:8, NW). Ezek az „emberek formájában” adott „ajándékok” a keresztény vének, akiket a szent szellem nevezett ki, és akiket felhatalmaztak, hogy gondoskodjanak hívőtársaik szellemi szükségleteiről (Cselekedetek 20:28).

Pál ezért ezt a tanácsot adja: „Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.” Mivel ezek a hűséges férfiak szorosan követik Jézus lábnyomát, mindenképpen bölcsen tesszük, ha követjük hitüket. Pál ezután hozzáteszi: „Engedelmeskedjetek előljáróitoknak és fogadjatok szót [és mindig ismerjétek el, hogy hatalmat kaptak fölöttetek, The Amplified Bible], mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ” (Zsidók 13:7, 17).

Mi történik, ha figyelmen kívül hagyjuk ezt az útmutatást? A korai keresztény gyülekezet néhány tagja éppen ezt tette, és hitehagyott lett. A Biblia megemlíti Himenéust és Filétust, akik aláásták egyesek hitét, és akiknek az üres beszédük „szentségtelen” volt. Egyik állításuk szerint a feltámadás már megtörtént, kétségkívül szellemi vagy jelképes értelemben, ezért a jövőben már nem lesz több feltámadás Isten Királysága alatt (2Timótheus 2:16–18).

De a kinevezett tekintély megoldotta ezt a kérdést. A keresztény vének meg tudták cáfolni ezt az érvelést, mivel Jézus Krisztus képviselőiként a Szentírás tekintélyére támaszkodtak (2Timótheus 3:16, 17). Ugyanez igaz napjainkban a keresztény gyülekezetben, amelyről a Biblia azt mondja, hogy „az igazságnak oszlopa és erőssége” (1Timótheus 3:15). A hamis tanítások soha nem ronthatják meg „az egészséges beszédeknek példáját”, melyet a Biblia lapjain őriztek meg számunkra (2Timótheus 1:13, 14).

Bár a világban rohamosan nő a hatalommal szembeni tiszteletlenség, mint keresztények felismerjük, hogy a társadalomban, a családban és a keresztény gyülekezetben megfelelőképpen gyakorolt hatalom a mi javunkat szolgálja. A hatalom iránti tisztelet elengedhetetlen a fizikai, érzelmi és szellemi jólétünkhöz. Ha elfogadjuk és tiszteljük az Istentől kinevezett hatalmat, akkor nem másnak, mint a legnagyobb hatalmaknak, Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak az oltalmát élvezhetjük, és ez örökké tartó jólétünket eredményezi (Zsoltárok 119:165; Zsidók 12:9).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

A Bibliában rengeteg információt találhatunk a családon belüli hatalomról

[Kép a 6. oldalon]

Az egyedülálló szülők közvetlenül Jehova Isten és Jézus Krisztus hatalmára hivatkozhatnak

[Képek a 7. oldalon]

A keresztények felismerik, hogy a családban, a keresztény gyülekezetben és a társadalomban megfelelőképpen gyakorolt hatalom a javukat szolgálja

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

Photo by Josh Mathes, Collection of the Supreme Court of the United States