Lehet-e bensőséges kapcsolatod Istennel?
„A meghitt közösség Jehovával azoké, akik félik Őt, szövetségét is azokkal ismerteti meg.” — Zsolt 25:14.
1. Milyen kapcsolata van Istennek minden emberrel?
ISTENNEK mint Teremtőnek minden emberrel van valamiféle kapcsolata. Pál apostol azt mondta Athénben egy filozófus csoportnak: „Ő maga ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.” (Csel 17:25) De azok, akik megátalkodott gonoszok, nem örvendhetnek bensőséges kapcsolatnak vele. (Péld 3:32) Bár megengedi, hogy gyermekeik legyenek, örvendezzenek a föld javainak és legyen alkalmuk megtérni, ha hajlandók rá. — Csel 14:16, 17.
2. Mi a követelménye annak, hogy elnyerjük Isten kegyét és eleget tehet-e az ember ennek a követelménynek?
2 Mindazonáltal, annál közelebbi kapcsolatra van szükség, mint csupán az, hogy Isten teremtményei vagyunk. Szükséges elnyernünk Isten kegyét s azt, hogy barátunk és hűséges társunk legyen. Fontos vele és szándékaival összhangban lenni azoknak, akik örök életet kívánnak nyerni. Az a csodálatos e dologban, hogy mindenki elérheti ezt a kapcsolatot, ha őszintén vágyik rá, miután megnyílt számára az alkalom; ezért mondta Pál az athénieknek, hogy Isten gondoskodott az emberek számára, hogy „keressék Istent, ha kitapogathatnák és valóban megtalálnák őt, noha valójában nincs messze egyikünktől sem”. — Csel 17:27.
3. Milyen korlátot kell felismernie Isten és önmaga között mindenkinek, aki Istenhez akar közeledni?
3 Mit foglal magában Isten keresése? És mit tesz ő az őszinte keresők érdekében? Az Istenhez való közeledésünk akadálya az emberi bűnösség. Bűneink úgy meggátol-hatják kapcsolatunkat, mint nehéz felhőtömegek. (Hasonlítsd a Siralmak 3:44-hez!) Még az Istenhez való folyamodástól is eltántoríthatnak; előidézhetik, hogy tisztátalannak és méltatlannak érezzük magunkat a hozzá való közeledéskor. Ha azonban nem ismerjük fel, hogy mindnyájan bűnösek vagyunk és olyan dolgokat cselekszünk, amelyeket még a saját lelkiismeretünk is elítél minden nap, nem vagyunk olyan helyzetben, hogy közeledhessünk Istenhez. Isten nem hallgatja meg az olyanok imáját, akik nem ismerik el azt a tényt, amely az egész emberiségre egyetemlegesen érvényes. — 1Pét 3:12.
KRISZTUS HALÁLA ÉS FELTÁMADÁSA AZ ALAP
4. Hogyan tette meg Isten a kezdő lépést a vele való érintkezés és meghitt közösség korlátjának eltávolítására?
4 Tulajdonképpen maga Isten tette meg az első lépést a kapcsolathoz, amikor intézkedett a vele való érintkezés és meghitt közösség akadályának eltávolítására. Mi ez az intézkedés? Pál apostol így felel erre: „Isten azzal ajánlja nekünk a saját szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.” (Róma 5:8) Krisztus amikor a földön volt, tökéletes, bűntelen ember volt, de magára vette az összes bűnös büntetését, mintha Ő lett volna a bűnös. Noha ártatlan volt, elszenvedte a teljes büntetést az emberiség bűneiért. Péter apostol elmondja nekünk: „Ő maga viselte a saját testében a mi bűneinket a kínoszlopon. . . . És az ő ,korbácsütései által gyógyultatok meg’.” (1Pét 2:24) Ezt Isten már évszázadokkal hamarabb elhatározta, amint azt Ésaiás megjövendölte: „A mi bűneinkért szúrták át; vétkeinkért törték össze.” (És 53:5) Jézus Krisztus cselekvése az emberiség helyettesítésében eleget tett az igazság minden követelményének az elkövetett bűnökért és lefektette az alapot az elítélés megszüntetéséhez mindazok számára, akik beismerik saját bűneiket és hitet gyakorolnak Isten elrendezésében. — Róma 8:1.
5. Miért volt Jézusnak nemcsak a halála, hanem a feltámadása is fontos számunkra?
5 Ezenfelül az a tény, hogy Krisztus nem maradt halott, hanem feltámadott és most él, biztosítja a mindenkor jelenlevő segítséget úgy, hogy az ember élvezhet meghitt kapcsolatot Istennel. A Szentírás biztosít erről bennünket: „Átadatott [a halál elszenvedésére] a mi bűneinkért és feltámasztatott az igazságossá nyilvánításunkért.” (Róma 4:25) Megjelent Isten színe előtt, hogy bemutassa áldozatának értékét. Ma Ő a megdicsőült Jézus, akit János a látomásaiban a keresztény gyülekezetet szemléltető hét lámpatartó között látott, jobbkezében hét csillaggal, azaz a felkent felvigyázók testületével. (Jel 1:12-16) Róla, mint a mi élő főpapunkról találjuk írva: „Ő képes teljesen megmenteni azokat is, akik általa közelednek Istenhez, mivel Ő mindig él, hogy esedezzék értük.” — Zsid 7:25.
6, 7. Hogyan halt meg Jézus „a bűnnel kapcsolatban” és hogyan él „Istennel kapcsolatban”?
6 Ezért az, aki hitet gyakorol Krisztusban, élhet, de nem mint a bűnei miatt szellemileg halott, elrekesztve az Istennel való közösségtől, hanem mint aki él Istent szolgálva, pozitív, építő módon, tevékenyen engedelmeskedve Isten parancsainak, építve másokat. Erről mondja az apostol a Rómában élő „szenteknek”: „Mert mi tudjuk, hogy a Krisztus, most hogy feltámadt a halottak közül, többé meg nem hal; a halál rajta többé nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnel kapcsolatban halt meg egyszer s mindenkorra, hogy pedig él, Istennel kapcsolatban él. Hasonlóképpen ti is: számítsátok magatokat valóban holtaknak a bűnre vonatkozóan, de élőknek Istennel kapcsolatban Krisztus Jézus által.” — Róma 1:7; 6:9-11.
7 Itt az apostol arra mutat rá, hogy Krisztus bizonyos céllal jött a földre, hogy azzal a tisztátalan, utálatos valamivel —a bűnnel — elbánjon, azzal, ami gyűlöletes, undorító az Isten és Krisztus számára. (Zsid 1:9) Krisztus mindig örömet talált Atyja akaratának cselekvésében, a bűnnek mint ellenségnek az eltávolításában azonban Jézusnak sok utálatos, kellemetlen tapasztalaton kellett átesnie. Közvetlenül halála előtt mondta: „Elvégeztetett!” (Ján 19:30) Így halt meg a bűnnel kapcsolatban — eltávolítva a bűnt. De most „él Istennel kapcsolatban”. Megdicsőíttetett a mennyekben mindörökre, Isten társaságában, mert az áldozatát nem kell megismételni. Ezt elvégezte, s építő munkába állhatott be; az embereket újra Isten meghitt közelségébe hozza és megvalósítja Isten akaratát mindazok javára, akik életet óhajtanak. — Zsid 7:25; 8:1; 9:28.
ISTEN KRISZTUSHOZ VONZ EMBEREKET
8, 9. Hogyan vonz Isten Jézushoz embereket?
8 Jehova Isten nagy szeretetet és ki nem érdemelt kedvességet fejez ki ezzel az intézkedésével. Sőt mi több, Isten munkálja is ezt az elhatározását. Isten az, aki Jézushoz vonz helyes szívállapotú embereket. Jézus mondotta: „Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya nem vonzza, aki engem elküldött.” Úgy beszél az apostolairól, mint akiket az Atya adott neki. — Ján 6:37, 39, 44.
9 Hogyan vonzza az Atya ezeket? Bizonyára nem önkényesen, részrehajlóan, vagy erőszakosan kényszerítve őket. A konok, bűnös ember akarata természetszerűleg, magától nem hajlamos engedelmeskedni Istennek. De Isten változást tud előidézni az ember akaratában. Ő tudja, mi van az ember szívében. És ő nemcsak azt tudja előidézni, hogy halljon a Krisztusról és a megmentés útjáról, hanem az elrendezésének megértését is megadja. Meg tudja nyitni a vak szemet. Isten úgy vonzza a férfiakat és nőket a Krisztusban való hitre a dolgoknak ebben a jelen rendszerében — bár maguktól soha nem tennék meg —, hogy szívükbe adja a Krisztus szépségének ismeretét, a vele való egyesülés csodálatos előnyeit.
10. Milyen hatással van őszinte egyénekre az, hogy Isten vonzza őket?
10 Aztán az egyén a maga részéről szívből vágyik követni Krisztust és egyesülni kíván vele éppen úgy, mint az emberek, amikor igazán látják és megértik egy jó embernek a jóságát, vágynak közelébe jutni és barátaivá válni. Egy példa az Isten cselekvésére szívek vonzásában az ősi Izrael népében található Dávidnak, Jesse fiának napjaiban. Isten Dávidnak ígérte a királyságot. Amikor elérkezett az ideje, hogy Isten odaadja Dávidnak a királyságot, a nép szívét Dávidhoz vonzotta, hogy önként szolgáljanak alatta. (2Sám 2:4; 3:36; 5:1-3) Úgy vonzza az emberek szívét Krisztushoz is.
AZ EGYÉNI AKARATOT GYAKOROLNI KELL
11. Milyen része van az egyén akaratának abban, hogy Krisztushoz jöjjön, s hogyan változik meg a tájékozatlan akarata?
11 Ez nem jelenti, hogy az egyén akaratának semmi szerepe nincs ez ügyben. Lehet, hogy eleinte nem akar tevékenyen közeledni Jézushoz, ez az akarata megváltozhat, amint tanul — amikor a ,szívének szemei’ megnyílnak. (Ef 1:18) Jézus Ésaiás próféciájának szavait idézi azokra vonatkozóan, akik Jehova mennyei asszonyának, Sionnak gyermekei lesznek a dolgok jelen rendszere folyamán: „Meg van írva a prófétáknál: ,És mindnyájan Jehovától taníttatnak.’ Mindenki, aki az Atyától hallott, és tanult, énhozzám jön.” (Ján 6:45; És 54:1, 13) Az ember látás és megértés következtében megváltoztatja akaratát. Ha nem akar úgy tenni, nincs kényszerítve változtatásra. A megértés hitet ébreszt, az egyén hite pedig arra indítja Istent és Fiát, hogy elfogadják az illetőt pontosan úgy, ahogy Jézus mondotta később a követőinek: „Aki ismeri az én parancsaimat és megtartja azokat, az szeret engem. Aki viszont szeret engem, azt szereti az én Atyám; én is szeretni fogom azt és nyíltan kijelentem magamat annak. . . . Ha valaki szeret engem, megtartja az én szavamat és az én Atyám szeretni fogja őt, és mi hozzá megyünk és vele lakozunk.” — Ján 14:21-23.
12. Hogyan juttatja viszont Krisztus közelebb az egyént Istenhez?
12 Mivel az Atya mindig láthatatlan volt az emberek előtt, Krisztus által nyilatkoztatta ki magát, mert Jézus, amikor a földön volt, kinyilvánította Isten jó tulajdonságait, egyéniségét, ezért mondhatta ezt: „Aki engem látott, látta az Atyát is.” (Ján 14:9) Azok, akik hitet gyakorolva Krisztushoz jönnek, jobban és jobban megismerik az Atyát, amint Krisztus megnyitja a szívüket Isten tulajdonságainak mélysége és szépsége iránt.
13. Hogyan tekintse önmagát az egyén, hogy elfogadhatóan közeledhessen Istenhez?
13 Az egyén részéről tehát milyen lépéseket kell tenni, hogy közeledhessen Istenhez és meghitt közösségbe jusson vele? Az embernek szükségérzete kell hogy legyen, olyan érzése, hogy nem minden van teljesen rendben az életében. Be kell látnia, hogy tökéletlen, elégtelen, el kell ismernie, hogy bűnös és rá kell döbbennie helyzetének hiábavalóságára. Ha valaki nem fogja fel teljesen szorult helyzetét, Isten Mózes által Izraelnek adott törvényének megfontolása meggyőzi őt, hogy mindenestől bűnös. A Törvény célja annak kimutatása, hogy egyetlen ember sem igazságos, és a kereső, becsületes szívű emberek rávezetésére szolgál, hogy belássák: megváltóra, szabadítóra van szükségük. — Gal 3:19, 24.
14. Milyen további lépésekre van szükség az egyén részéről, aki kapcsolatba akar kerülni Istennel?
14 A helyes szívállapotú ember érzi ezt a szükséget, s őszintén és komolyan megnézi a Bibliában, hogy melyik az Isten útja Krisztus által. Amikor felismeri, hogy teljesen hiányzik a kapcsolata Istennel, s a bűn igazi rosszaságáról is meggyőződik és felismeri, mit tett az vele, belátja, hogy ő valójában ellensége Istennek. Ekkor meg akar változni. (Róma 5:10) Ennek megfelelően megtér és bűnbocsánatért esedezik. Mindezek mellett fel kell ismernie, hogy ez nem az ő felsőbbrendű belátása vagy jósága, hanem Isten az, aki vonzza őt. Az egyén ráébred, hogy ezt a bűnbocsánatot Jézus bűnengesztelő áldozata alapján nyerheti el. Miután eljut Isten szándékainak ismeretére és értékelésére, kifejezésre juttatja azt a vágyát és elhatározását, hogy teljesen átadja magát Isten szolgálatára, és ezt a hitet és elhatározást kimutatja mások előtt úgy, hogy kéri a vízalámerítését.
ÚJ ÁLLÁS ISTEN ELŐTT
15. Mi az a „jó lelkiismeret”, amelyért az alámerített könyörög?
15 Ezzel az alámerítéssel az ember jó lelkiismeretért folyamodik Istenhez. (1Pét 3:21) A „jó lelkiismeret” azt jelenti, hogy a múlt bűneiért többé nem terheli a bűnösség érzése. Emellett azt is jelenti, hogy új kapcsolatba került Istennel és Krisztussal, baráti viszonyba. (Ján 15:14, 15) Ez abból adódik, hogy a Krisztus áldozatába vetett hite bocsánatot szerzett neki a múlt bűneiből, sőt még ennél is többet.
16. Milyen jó állása van most az ilyen egyénnek Isten előtt és hogyan őrizheti meg ezt az állást?
16 Hogy egy példát említsünk: Ha egy bűnös kegyelmet kap a világi hatóságoktól, az eltörli a múltja bűneit. De a bűnös azután csak ott van, ahonnan elindult. Nincs vigasztalása, vagy biztosítéka arra, hogy segítséget kap a jövőben, vagy hogy a bűnökért, melyeket a jövőben elkövethet, nem fogják felelősségre vonni. Azt azonban, aki hitet gyakorol Krisztusban, Isten a barátjává fogadja, akivel továbbra is mint bizalmasával bánik most és a jövőben, míg végül tökéletessé teszi. (1Pét 5:10) Mindaddig, amíg ragaszkodik ugyanahhoz a hithez és hűséghez, bocsánatért könyöröghet nap mint nap elkövetett bűneiért és megőrizheti ezt a bensőséges kapcsolatot. Természetesen azt nem teheti, hogy „elfogadja Isten ki nem érdemelt kedvességét és eltéveszti annak célját”. (2Kor 6:1) Nem gondolhatja joggal, hogy visszaélhet ezzel a közvetlenséggel és tovább is megtarthatja elismert állását Isten előtt.
BÍZVA KRISZTUS GONDOSKODÁSÁBAN
17. Ha egy személyt Isten Krisztushoz vonz, mit tesz Krisztus az ilyen személyért?
17 Amikor Isten Krisztushoz vonz egy férfit vagy nőt, mi lesz annak a helyzete? Jézus elismerte, hogy minden személy az Atyáé, és hogy akiket Jehova vonz, Jézusnak adja, hozzá térnek gondviselésük céljából és keresztényi növekedésért. (Ján 17:9, 10) Isten megígérte Ésaiás próféta által Krisztusra vonatkozóan: „Lelke gyötrelmei folytán látni fog, és megelégedett lesz.” (És 53:11) Jézus Krisztus ezért Istenre tekint, hogy ő tegye gyümölcsözővé munkáját és áldozatát. Jézus azt is mondta, hogy Isten hatalmat adott neki minden test fölött. (Ján 17:2) Hatalma gyakorlásával oltalmazni tudja mindazokat, akiket Isten hozzá vonz, megőrzi az igazság gonosz rosszindulatú ellenzőitől. Jézus azt mondja a neki adottaknak: „Én örök életet adok nekik és semmi esetre el nem vesznek soha és senki nem ragadja ki őket az én kezemből. Amit az én Atyám nekem adott az minden másnál nagyobb és senki nem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.” (Ján 10:28, 29) Ezek szerint sem üldözéstől, semmiféle betegségtől, nehézségtől, ellenállástól, sem semmi mástól nem kell félniük a Krisztus követőinek. — Róma 8:38, 39.
18. Mi a végső eredménye annak, ha valaki hűségesen követi a Jó Pásztort?
18 Jézus Krisztus, a Jó Pásztor alatt az ő hű követőinek örök élet van biztosítva. Jézus azt mondta: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindenki, aki hitet gyakorol benne, ne semmisüljön meg, hanem örök élete legyen.” — Ján 3:16.
19, 20. Mi tehát az értéke annak, ha meghitt bizalmas kapcsolatban vagyunk Istennel?
19 Örök élet! Még ha meghal is valaki, ez a reménye nem halványul el. Mert Jézus kifejezésre juttatta a Fiú jó viszonyának törhetetlenségét és maradandó voltát azokhoz, akiket az Atya hozzá vonz mint a juhai ,kicsiny nyájának’ tagjait. Ezt mondta: „Mindenki, akit az Atya nekem ad, hozzám jön, és aki hozzám jön, semmi esetre sem vetem el.” — Luk 12:31, 32; Ján 6:37.
20 Következésképpen a Jó Pásztor gondoskodása folytán azok, akik hozzá jönnek, segítséget és vezetést várhatnak az élet minden területén, előttük az örök élet kilátásával. Mi lehet jobb tehát annál, mint jó kapcsolatot létesíteni Istennel és Fiával? De az élet mindennapi ügyeiben, hogyan bizonyulhat valóságnak ez a jó kapcsolat — közvetlen, meghitt, biztos kapcsolatnak?