Tegyünk nyilvános kijelentést a megmentésre
„Mindenki, aki hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (RÓMA 10:13, NW).
1. Milyen figyelmeztetés hangzott el a történelemben mindvégig?
A TÖRTÉNELEM „Jehovának” több „napjáról” is ír. Noé napjainak Özönvize, Szodoma és Gomora megsemmisülése és Jeruzsálem i. e. 607-ben és i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulása Jehova nagy és rettenetes napjai voltak. A Jehova ellen lázadók feletti igazságszolgáltatás napjai voltak (Malakiás 4:5; Lukács 21:22). Azokban a napokban sokan a gonoszságuk miatt pusztultak el. Néhányan azonban életben maradtak. Jehova figyelmeztetéseket hangoztattatott, értesítve a gonoszokat a közelgő katasztrófáról, és lehetőséget adva a helyes szívállapotú embereknek, hogy megmeneküljenek.
2., 3. a) Milyen prófétai figyelmeztetést idézett Péter pünkösdkor? b) Mit kívánt meg Jehova nevének a hívása i. sz. 33 pünkösdjétől kezdve?
2 Kitűnő példa erre Jeruzsálemnek az i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulása. Mintegy 900 évvel előtte Jóel próféta erről jövendölve ezt írta: „csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak [Jehovának, NW] nagy és rettenetes napja.” Hogyan élhetett túl bárki is egy ilyen rémisztő időszakot? Jóel ihletés alatt ezt írta: „mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül [hívja Jehova nevét, NW], megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!” (Jóel 2:30–32).
3 Péter apostol i. sz. 33 pünkösdjén zsidók és prozeliták tömegéhez szólt Jeruzsálemben, és Jóel próféciáját idézte, rámutatva, hogy hallgatói a napjaikban várhatják beteljesedését: „tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak [Jehovának, NW] ama nagy és fényes napja. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja [hívja Jehova nevét, NW], megtartatik” (Cselekedetek 2:16–21). A Péterre figyelő tömegből mindenki a Mózesi Törvény alatt volt, s ezért ismerték Jehova nevét. Péter elmagyarázta, hogy ezentúl többet foglal majd magában Jehova nevét hívni. Figyelemre méltó módon ez magában foglalta a megkeresztelkedést Jézus nevében, akit megöltek, majd aki feltámadt halhatatlan égi életre (Cselekedetek 2:37, 38).
4. Milyen üzenetet hirdettek a keresztények?
4 Pünkösdtől kezdve a keresztények terjesztették a feltámadt Jézusról szóló hírt (1Korinthus 1:23). Ismertették, hogy Jehova Isten szellemi fiaivá fogadhat embereket, és hogy részévé válhatnak ’Isten egy új Izráelének’, egy szellemi nemzetnek, amely ’hirdeti Jehova hatalmas dolgait’ (Galátzia 6:16; 1Péter 2:9). Akik mindhalálig hűségesek maradtak, azok Jézus társörököseiként halhatatlan égi életet örökölnek az égi Királyságban (Máté 24:13; Róma 8:15, 16; 1Korinthus 15:50–54). Ráadásul ezeknek a keresztényeknek hirdetniük kellett Jehova közelgő, nagy és rettenetes napját. Figyelmeztetniük kellett a zsidó világot, hogy olyan nyomorúságot fog átélni, amely felülmúlja mindegyiket, amely eddig Jeruzsálemet és a magát Isten népének vallókat sújtotta. De voltak túlélők. Kik? Akik hívták Jehova nevét.
„Az utolsó napokban”
5. Milyen próféciák teljesednek napjainkban?
5 Az akkori körülmények sokféle szempontból előárnyékolták, amit napjainkban láthatunk. 1914 óta az emberiség különleges időszakban él, amelyre a Biblia így utal: „végső idő”, „a dolgok rendszerének befejezése” és „az utolsó napok” (Dániel 12:1, 4; Máté 24:3–8, NW; 2Timótheus 3:1–5, 13). Századunkban kegyetlen háborúk, féktelen erőszak, valamint a társadalom és a környezet rombolása figyelemre méltó módon jelzi a bibliai prófécia beteljesedését. Mindezek részét alkotják a jelnek, melyről Jézus jövendölt, jelezve, hogy az emberiség nemsokára átéli majd Jehova végső, döntő, rettenetes napját. Ez Armageddon csatájában éri el a tetőpontját, vagyis egy olyan ’nagy nyomorúság csúcspontjában, amilyen még nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha’ (Máté 24:21; Jelenések 16:16).
6. a) Mit tesz Jehova azért, hogy megmentse a szelídeket? b) Hol találhatjuk meg Pál tanácsát, hogy miként lehetünk túlélők?
6 Minél jobban közeledik a pusztulás napja, Jehova tesz azért, hogy megmentse a szelídeket. E „végső időben” Isten begyűjtötte szellemi Izráelének utolsó tagjait, és földi szolgáinak a figyelmét az 1930-as évektől kezdődően arra irányította, hogy ’egy minden nemzetből, ágazatból, népből és nyelvből való nagy sokaságot’ gyűjtsenek be, ’amelyet senki meg nem számlálhat’. Mint csoport élve ’jönnek ki a nagy nyomorúságból’ (Jelenések 7:9, 14). De hogyan biztosíthatjuk egyénenként a túlélésünket? Pál apostol megadja a választ erre a kérdésre. A Rómabeliekhez írt levél 10. fejezetében nagyszerű tanácsot ad a túlélésre — olyan tanácsot, amely érvényes volt napjaira és a mi napjainkra is.
Ima a megmenekülésért
7. a) Milyen reménységet tár fel a Róma 10:1, 2? b) Miért hirdettethetett Jehova most már egy még átfogóbb jellegű „jó hírt”?
7 Amikor Pál a rómabelieknek szóló levelet írta, Jehova addigra már elvetette Izráelt mint nemzetet. Az apostol mégis a következőket állítja: „Szívem helyeslő szava és Istenhez küldött könyörgésem értük szólnak, megmenekülésükért.” Azt remélte, egyes zsidók pontos ismeretet szerezhetnek Isten akaratáról, ami ahhoz vezet, hogy megmentésben részesülnek (Róma 10:1, 2, Csia fordítás). Ezenkívül Jehova azt kívánja, hogy meneküljenek meg az emberiség egész világából mindazok, akik hitet gyakorolnak, amint erre a János 3:16 is utal: „úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jézus váltságáldozata nyitott utat erre a hatalmas megmentésre. Mint ahogyan Noé napjaiban és az azt követő ítéletnapokon is volt, Jehova „jó hírt” hirdettetett, rámutatva a megmentés útjára (Márk 13:10, 19, 20, NW).
8. Pál példáját követve kik iránt terjesszék ki az igaz keresztények ma a jóakaratukat, és hogyan?
8 Pál a zsidók és a pogányok iránti jóakaratát kimutatva minden alkalommal prédikált. ’Zsidókat is, görögöket is igyekezett meggyőzni.’ Ezt mondta az efézusi véneknek: „semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől” (Cselekedetek 18:4; 20:20, 21). Jehova Tanúi ehhez hasonlóan ma önmagukat adják, nemcsak a magukat kereszténynek vallóknak prédikálnak, hanem minden embernek, egészen a „földnek mind végső határáig” (Cselekedetek 1:8; 18:5).
Megvallva „a hit beszédét”
9. a) Milyen hitre buzdít minket a Róma 10:8, 9? b) Mikor és hogyan valljuk meg hitünket?
9 A megmentéshez kitartó hitre van szükség. Pál az 5Mózes 30:14-et idézve kijelentette: „Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk” (Róma 10:8). Miközben ’a hitnek e beszédét’ prédikáljuk, egyre jobban bevésődik a szívünkbe. Így volt ez Pállal is, és további szavai megerősíthetnek minket elhatározásunkban, hogy olyanok leszünk, mint ő, megosztva másokkal ezt a hitet: „ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol” (Róma 10:9). Ezt a hitvallást nem csak a keresztelkedéskor tesszük meg mások előtt, hanem folytonosan, lelkesen tanúskodva nyilvánosan az igazságnak a drágakőéhez hasonló minden nagyszerű oldaláról. Ez az igazság a Szuverén Úr, Jehova drága nevére összpontosul; messiási Királyunkra és Megváltónkra, az Úr Jézus Krisztusra; és a csodálatos Királyság-ígéretekre.
10. A Róma 10:10, 11-el összhangban, hogyan bánjunk ’a hitnek e beszédével’?
10 Senki sem menekül meg, aki nem fogadja el és nem alkalmazza ’a hitnek e beszédét’, amint azt az apostol a továbbiakban kijelenti: „szívvel gyakorolunk hitet az igazságosságra, de szájjal teszünk nyilvános kijelentést a megmentésre. Mert az Írás azt mondja: »Aki Őbenne hisz, sohasem csalódik.«” (Róma 10:10, 11, NW). Pontos ismeretet kell szereznünk ’a hitnek e beszédéről’, és tovább kell táplálnunk szívünkben, hogy késztetést érezzünk arra, hogy elmondjuk másoknak. Maga Jézus így emlékeztet minket: „valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk 8:38).
11. Milyen széles körben kell hirdetni a jó hírt, és miért?
11 Amint azt Dániel próféta megjövendölte, ebben a végső időben „az értelmeseket” látni, amint fénylenek, „mint az égnek fényessége”, miközben a Királyság-tanúskodás elhat a föld végső határáig. „Sokakat az igazságra visznek”, és valóban nagyobbá vált az igaz ismeret, mivel Jehova egyre nagyobb világosságot áraszt e végső időről szóló próféciákra (Dániel 12:3, 4). Ez a megmentés üzenete, mely létfontosságú a túléléshez mindazoknak, akik szeretik az igazságot és az igazságosságot.
12. Hogyan függ össze a Róma 10:12 az angyal megbízásával, melyről a Jelenések 14:6 ír?
12 Pál apostol így folytatja: „nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják [hívják őt, NW]” (Róma 10:12). A „jó hírt” ma még inkább világszerte kell prédikálnunk: minden embernek, a föld mindvégső határáig. A Jelenések 14:6-ban szereplő angyal továbbrepül az ég közepén, megbízva minket, ’hirdessük a föld lakosainak az evangéliumot, és minden nemzetségnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek’. Hogyan válik ez a javukra azoknak, akik hallgatnak rá?
Hívjuk Jehova nevét
13. a) Mi az 1998-as éviszövegünk? b) Miért nagyon találó most ez az éviszöveg?
13 A Jóel 2:32-t idézve Pál kijelenti: „mindenki, aki hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” (Róma 10:13, NW). Milyen találó, hogy ezeket a szavakat választották Jehova Tanúi 1998-as éviszövegének! Sosem volt még ennyire fontos, hogy továbbhaladjunk bízva Jehovában, miközben ismertté tesszük a nevét és nagyszerű szándékait, mely szándékokat a neve jelképez! Miként az első században volt, a dolgok jelenlegi romlott rendszerének utolsó napjaiban is ez a kiáltás visszhangzik: „Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!” (Cselekedetek 2:40, Katolikus fordítás). Ez a trombitáéhoz hasonló hang felszólít minden istenfélő embert világszerte: hívják Jehovát, hogy mentse meg őket és azokat, akik hallgatnak a jó hírről tett nyilvános kijelentésükre (1Timótheus 4:16).
14. Milyen Kősziklát kell hívnunk, hogy megmeneküljünk?
14 Mi történik majd, amikor Jehova nagy napja kitör a földön? A legtöbben nem fognak Jehovára tekinteni megmentésért. Az emberiség általában véve „mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától” (Jelenések 6:15, 16). Reménységüket a dolgok e rendszerének hegyszerű szervezeteibe és intézményeibe fogják vetni. Mennyivel jobban tennék pedig, ha a legnagyobb Kősziklában, Jehova Istenben bíznának! (5Mózes 32:3, 4). Dávid király ezt mondta róla: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm.” Jehova „a mi szabadításunk kősziklája!” (Zsoltárok 18:3; 95:1). „Erős torony” az ő neve, az egyetlen „torony”, amely elég erős ahhoz, hogy megvédjen minket az elkövetkező válságos helyzetben (Példabeszédek 18:10). Éppen ezért létfontosságú, hogy a mintegy hatmilliárd, ma élő ember közül a lehető legtöbben megtanulják híven és őszintén hívni Jehova nevét.
15. Mire utal a Róma 10:14 a hitre vonatkozóan?
15 Pál apostol találóan tovább kérdezi: „Mi módon fogják azonban hívni azt, akibe nem vetették hitüket?” (Róma 10:14, NW). Rengetegen vannak, akiknek még segíthetünk elsajátítani „a hit beszédét”, hogy hívják Jehovát, mentse meg őket. A hit rendkívül fontos. Pál egy másik levelében kijelenti: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidók 11:6). De hogyan fognak még milliók eljutni odáig, hogy higgyenek Istenben? Pál a Rómabeliekhez írt levelében megkérdezi: „Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak?” (Róma 10:14). Gondoskodik vajon Jehova arról, hogy halljanak? Bizony gondoskodik! Figyeljük csak meg Pál további szavait: „Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?”
16. Miért nélkülözhetetlenek az isteni elrendezésben a prédikálók?
16 Pál érveléséből a napnál is világosabban kiderül, hogy prédikálókra van szükség. Jézus utalt arra, hogy ez így lesz, egészen „a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 24:14; 28:18–20, NW). A prédikálás nélkülözhetetlen része az isteni elrendezésnek, mellyel segítünk az embereknek hívni Jehova nevét, hogy megmeneküljenek. A legtöbben még a kereszténységben sem tesznek semmit, hogy dicsőítsék Isten drága nevét. Sokan egy megmagyarázhatatlan Háromság-dogmában összekeverik Jehovát másvalamivel és valakivel. Ezenkívül sokan azok közé tartoznak, akikről a Zsoltárok 14:1 és 53:2 így beszél: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.” Meg kell tudniuk, hogy Jehova az élő Isten, és meg kell érteniük mindazt, amit a neve jelképez, ha szeretnének megmenekülni a közelgő nagy nyomorúság idején.
A prédikálók ’szép lába’
17. a) Miért találó, hogy Pál egy helyreállítási próféciát idéz? b) Mit foglal magában a ’szép láb’?
17 Pál apostolnak van még egy lényeges kérdése: „Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!” (Róma 10:15). Pál itt az Ésaiás 52:7-et idézi, mely az 1919 óta teljesedő helyreállítási prófécia része. Napjainkban Jehova ismét elküldi azt, „a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást [megmentést, NW] hirdet”. Isten felkent ’őrállói’ és a társai továbbra is ujjonganak engedelmesen (Ésaiás 52:7, 8). Bár ma a megmentést hirdetők lába elfáradhat, sőt porossá válhat, miközben házról házra járnak, de arcuk csak úgy ragyog az örömtől! Tudják, hogy Jehova bízta meg őket azzal, hogy hirdessék a béke jó hírét, vigasztalják a gyászolókat, és segítsék őket abban, hogy a megmentésre tekintve hívják Jehova nevét.
18. Mit mond a Róma 10:16–18 a jó hír hangoztatásának végső eredményéről?
18 Az emberek akár ’hisznek beszédünknek’, akár úgy döntenek, hogy nem engedelmeskednek neki, Pál szavai igaznak tűnnek: „Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök” (Róma 10:16–18). Miként „az egek beszélik Isten dicsőségét” azáltal, ami teremtésművében megnyilvánul, Tanúinak is a földön hirdetniük kell ’az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját, hogy megvigasztaljanak minden gyászolót’ (Zsoltárok 19:2–5; Ésaiás 61:2).
19. Mi lesz azokkal, akik ma ’hívják Jehova nevét’?
19 Jehova nagy és rettenetes napja egyre közeledik. „Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól” (Jóel 1:15; 2:31). Imádkozunk azért, hogy még sokan reagáljanak sürgősen a jó hírre, és gyűljenek Jehova szervezetébe (Ésaiás 60:8; Habakuk 2:3). Ne feledkezzünk meg arról, hogy Jehova más napjai pusztulást hoztak a gonoszokra: Noé napjaiban, Lót napjaiban és a hitehagyott Izráel és Júda napjaiban is. Most minden nyomorúság közül a legnagyobb szélén állunk, amikor Jehova vihara el fogja söpörni a gonoszságot a föld színéről, s megtisztítja az utat az örök béke paradicsoma előtt. Azok között leszel, akik hűségesen ’hívják Jehova nevét’? Ha igen, akkor örvendezz! Maga Isten ígérte meg, hogy megmentésben fogsz részesülni (Róma 10:13).
Hogyan válaszolnál?
◻ Milyen új dolgokat hirdettek i. sz. 33 pünkösdjét követően?
◻ Hogyan figyeljenek a keresztények „a hit beszédére”?
◻ Mit jelent ’hívni Jehova nevét’?
◻ Milyen értelemben van a Királyság-követeknek ’szép lábuk’?
[Képek a 18. oldalon]
Isten népe hirdeti Jehova kiválóságát Puerto Ricóban, Szenegálban, Peruban, Pápua Új-Guineában; igen, mindenütt a föld kerekén