„Viselkedjetek férfiasan!”

„Maradjatok éberek, álljatok szilárdan a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek!” (1Korinthus 16:13).

 1. Mire utalt Pilátus Jézussal kapcsolatban, amikor azt mondta: „Íme, az ember!”?

„ÍME, AZ EMBER!” Ezekkel a történelmi szavakkal mutatta be a római helytartó, Poncius Pilátus az emberi történelem leghíresebb emberét a jeruzsálemi palotája előtt egybegyűlt ellenséges érzületű zsidó tömegnek. A bemutatott zsidó férfit Jézus Krisztusnak hívták. Annál az alkalomnál királyi bíbor palástot viselt, fején tövisből font koszorú volt. Mindezt pedig gúnyból adták rá, mivel azt mondta magáról, hogy ő a megígért Messiás-Király (János 19:5–15). E szavaival: „Íme, az ember!”, Pilátus azonban úgy utalt Jézusra, mint az egész emberiség legkiemelkedőbb személyiségére, aki egyáltalán nem szolgált rá a megvetésre. Erre mutat az a tény is, hogy Pilátus a görög anʹthro·pos (héberül: géʹber) szót használta, amelynek jelentése: hímnemű emberi lény.

 2. Melyik ember által lesz az emberiségnek feltámadása a halottak közül és milyen áldozati felajánlás alapján?

² Pál apostol erre a férfira utalt, aki egyenértékű volt Ádámmal, a tökéletes férfiúval, amikor az még a megteremtése idején hibátlan volt. Pál ezt írta róla az 1Korinthus 15:21-ben: „Mivel ember [az anʹthro·pos Ádám] által van a halál, ember [az anʹthro·pos Jézus Krisztus] által van a halottak feltámadása is.” Ugyanerre az emberre gondolt Pál akkor is, amikor az athéni bíróság tagjaihoz szólt az Areopaguszon vagy Mars-dombon, és azt mondta: „Igaz, az ilyen tudatlanság idejét elnézte az Isten, mégis most azt mondja az emberiségnek [betű szerint: az embereknek], hogy mindannyian, mindenütt tartsanak bűnbánatot. Mert kitűzött egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban egy általa kijelölt férfi útján, és erről minden embert biztosított azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül” (Cselekedetek 17:30, 31). A feltámasztott Jézus azáltal, hogy tökéletes emberi életét feláldozta az emberiség javára, képes volt az egész emberiségért olyan váltságdíjat fizetni, amellyel még az emberi halottak is feltámadásban részesülhetnek és lehetőséget kapnak, hogy örök életet nyerjenek a paradicsomi földön az ő ezeréves uralma alatt.

 3. Kinek a teljesen megfelelő váltságáldozata mellett kellett tanúskodásnak történnie, és miért éppen most van itt a legalkalmasabb idő erre a tanúskodásra?

³ Ezzel az örvendetes ténnyel összhangban írta Pál munkatársának, Timótheusnak: „Mert egy Isten van és egy közbenjáró Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki önmagát megfelelő váltságul adta mindenkiért — amit tanúsítani kell a maga saját, különleges idejében” (1Timótheus 2:5, 6). Ma pedig, amikor uralkodó Királyként van jelen mennyei trónján Isten jobbja felől, a lehető legalkalmasabb az idő arra, hogy ilyen tanúskodásban legyen része az egész emberiségnek.

 4. Amikor Pilátus bemutatta Jézust a tömegnek, miben különbözött Jézus külső megjelenése a korábbitól, amikor bevonult Jeruzsálembe, és mi tett mély benyomást Pilátusra?

⁴ De most térjünk vissza ahhoz az i. sz. 33. évi emlékezetes pászkanaphoz, amikor a júdeai római helytartó, Poncius Pilátus bemutatta a megkorbácsolt, megalázott Jézust a gonosz indulatoktól fűtött tömegnek a kormányzói palota előtt és felkiáltott: „Íme, az ember!” Jézus bizonyosan rendkívüli látvány volt. Egészen másképp nézett ki, mint korábban, ugyanazon a héten. Akkor történt, hogy diadalmasan vonult be Jeruzsálembe mint a fővárosban megkoronázásra kerülő királyjelölt. Ez kicsinybeni beteljesedése volt a Zakariás 9:9-ben olvasható próféciának, amely igy szól: „Örvendj nagyon, Sionnak leánya! Ujjongj diadalmasan, ó Jeruzsálem leánya! Íme, Királyod jön hozzád. Ő igazságos, igen, megmentett; alázatos és szamárháton ül, felnőtt szamár hátán, nőstény szamár csikóján” (Máté 21:1–9; János 12:12–16). Később, a pászkanapon, micsoda férfias tulajdonságokat mutatott fel Jézus, amikor zokszó nélkül elviselt mindenféle bántalmazást és gonosz bánásmódot, teljesen alávetve magát a legfelségesebb Isten, az ő mennyei Atyja akaratának! Tehetett-e mást Pilátus helytartó, mint hogy mélységesen megrendüljön ennek a zsidó embernek a határozott, megingathatatlan férfiassága láttán, aki felé az egész világegyetem tekintete fordult abban az órában?

 5, 6. a) Miben mutatott Jézus Krisztus tökéletes példát a cselekvésben mindazoknak, akik szeretnék a paradicsomi életet? b) Pál leírása szerint hogyan érintette eltérő módon az emberiséget Ádám viselkedése és Jézus Krisztus viselkedése?

⁵ Mindazok számára, akik szeretnének tökéletes emberi életet élni a közeli jövőben a paradicsomi földön, követésre méltó példát kaptak ebben az emberi lényben és őt kell szem előtt tartaniuk. Miként az első ember, Ádám — amikor a Teremtő az Éden kertjébe helyezte —, a felnőtt Jézus is tökéletes emberi lény volt. Ámde Jézus nem szennyezte be az Isten képmását, amelyben a földre helyezték; sohasem torzította el az ember isteni hasonlatosságát, amelyben mint ember felnevelkedett (1Mózes 1:26, 27). Tehát Ádám engedetlen magatartása és Jézus Krisztus lojális, engedelmes életpályája nagyon is különböző módon hatott az egész emberiségre!

⁶ Erre vonatkozó rövid megállapításában Pál a következő szavakat írta a görögországi nagy kultúrájú Korinthus város gyülekezetének: „Amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, ugyanúgy a Krisztusban mindannyian életre kelnek. De mindenki a maga sorrendje szerint: Krisztus a zsenge, azután azok, akik a Krisztuséi, az ő jelenléte idején” (1Korinthus 15:22, 23). Ezért Isten nem hagyta hű Fiát a halál állapotában. Tulajdon megszeghetetlen ígéretéhez híven, Isten feltámasztotta őt a halottak közül a harmadik napon, így ő lett az első, aki a halottak közül örök életre támadt fel. Isten a feltámasztási művelete által visszahelyezte engedelmes Fiát arra a helyre, ahol korábban vele együtt volt: a láthatatlan mennyekbe. Ezzel lehetővé vált az emberi halottak visszatérítése a földi életbe azzal a lehetőséggel együtt, hogy fokról fokra eljussanak a tökéletes emberi életre a paradicsomi földön Jézus Krisztus uralma alatt, aki láthatatlanul kormányozza majd földi birodalmát ezer éven át.

 7. Miért nem a tökéletes ember többé Jézus Krisztus, és mégis mit képes visszaadni Ádám és Éva leszármazottainak?

⁷ Természetesen érezhető lesz a Király Jézus Krisztus láthatatlan, ámde mégis észlelhető „jelenléte” a megmentett emberiség felett. Ő ugyan ismét szellemi teremtmény, de most már nem fog rajta a halál, mivel halhatatlan. Erre a tényre utal Pál apostol, amikor így folytatja a korinthusiakhoz intézett szavait: „Ha van fizikai test, van szellemi test is. Így van megírva is: ’Az első ember, Ádám élő lélekké lett.’ Az utolsó Ádám életadó szellemmé” (1Korinthus 15:44, 45; 1Mózes 1:26, 27; 2:7). Mivel nem hús-vér emberi teremtmény többé, hanem hatalmas mennyei szellem, a megdicsőített Jézus Krisztus képes lesz visszaadni az életet emberi tökéletességben Ádám és Éva leszármazottainak, mivelhogy letette tökéletes emberi életét mint ember, az emberi család javára.

A férfi, akihez hasonlóan férfiasan kell viselkednünk

 8. Mire törekszenek azok, akik számára Jézus követésre méltó példakép, és milyen alapon mondhatta Pál a korinthusi gyülekezet tagjainak, hogy legyenek az ő utánzói?

⁸ Miután földi tartózkodása alatt Jézus Krisztus tökéletes példát mutatott nekünk, méltó arra, hogy mindazok őt kövessék ma, akik örök életet szeretnének nyerni akár mint mennyei társai az ő Királyságában, akár mint tökéletes emberi fiai és leányai a paradicsomi földön. A dolgok tökéletes odaillő volta miatt írhatta Pál Krisztus követőinek, akik az ókori Korinthusban laktak: „Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét, mint ahogyan én is mindenkinek mindenben igyekszem a kedvére tenni, nem keresve a magam hasznát, hanem a többiekét, hogy megmentésben részesülhessenek. Legyetek az én utánzóim, miként én a Krisztusé vagyok” (1Korinthus 10:32—11:1).

 9. Melyik főnévből ered az 1Korinthus 16:13-ban használt görög ige, amelyet a „viselkedjetek férfiasan” kifejezéssel fordítanak, és milyen megkülönböztetést tesz lehetővé az a főnév?

⁹ Ezek a szavak segítenek abban, hogy a helyes szemszögből nézzük Pál további buzdítását és a korinthusi gyülekezethez írt záró szavait: „Maradjatok éberek, álljatok szilárdan a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek!” (1Korinthus 16:13). Itt a „viselkedjetek férfiasan” kifejezéssel fordított egyetlen görög szóból eredő igealak, amely az an·erʹ szó genitivuszából, éspedig az an·drosʹ kifejezésből ered. Ez a görög főnév azt jelenti: férfi, hímnemű lény, megkülönböztetve azt a nőtől, a nőnemű lénytől. Például a Máté 14:21 így szól: „Akik ettek, mintegy ötezren voltak férfiak — az asszonyokon és gyermekeken kívül.” (Lásd még a Máté 15:38; Márk 6:44; János 6:10 versét!) Péter apostol ellen az a panasz merült fel Jeruzsálemben, hogy „körülmetéletlen emberek házába ment és velük együtt evett” (Cselekedetek 11:3). Az 1Korinthus 11:3. verse pedig így szól: „Minden férfi feje a Krisztus; az asszony feje a férfi; a Krisztus feje pedig az Isten.”

10. Melyik görög főnevet használta Pál apostol a Cselekedetek 17:31-ben annak a személynek a megjelölésére, akit Isten arra jelölt ki, hogy a lakott földet megítélje?

¹⁰ Az ókori Athén Bíróságának areopáguszi tagjaihoz Pál apostol a következő szavakat intézte Jézus Krisztussal kapcsolatban: „[Isten] kitűzött egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban egy általa kijelölt férfi [an·er] útján, és erről minden embert [görögül: paʹsin] biztosított azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül” (Cselekedetek 17:31).

11. Hogyan különbözteti meg a Cselekedetek 14:15-ben a görög szöveg a hímnemű személyt az egyszerű emberi lénytől?

¹¹ A Cselekedetek 14:15-ben azt olvassuk Pálról és Barnabásról, hogy így kiáltottak fel: „Miért csináljátok ezt, emberek [görögül: anʹdres]? Mi is emberi lények [görögül: anʹthro·poi] vagyunk és hasonló gyengeségeink vannak, mint nektek.” Ebből láthatjuk, hogy a görög szöveg különbséget tesz egy hímnemű személy és egy egyszerű emberi lény között.

12. a) Milyen módon „viselkedhettek férfiasan” a korinthusi gyülekezetben levő testvérnők, és hogyan szólnak ennél a résznél az egyéb angol nyelvű fordítások? b) Hányszor fordul elő a görög an·driʹzo ige a Keresztény Görög Iratokban és hányszor fordul elő a görög Septuaginta fordításban?

¹² Pál az 1Korinthus 16:13-ban leírt szavait: „viselkedjetek férfiasan” (an·driʹzo), a gyülekezet összes tagjának, tehát a testvérnőknek éppúgy, mint a testvéreknek írta. Ezek szerint még a testvérnőknek is férfi módjára kellett viselkedniük, vagyis keresztényi bátorsággal, Jézus Krisztust, a keresztény gyülekezet Fejét utánozva. A Keresztény Görög Iratok eredeti szövegében az an·driʹzo ige egyetlenegyszer fordul elő, éspedig az 1Korinthus 16:13-ban, ahol az Újvilág Fordítás így adja vissza: „viselkedjetek férfiasan”. Az Authorized Version így szól: „Bátran viselkedjetek.” A The Living Bible: „Férfiakként cselekedjetek.” A Philips-féle New Testament in Modern English: „Férfiakként éljetek.” A görög Septuaginta Fordításban viszont az an·driʹzo ige huszonegyszer fordul elő.

13 Hogyan adja vissza a görög ige jelentését az 5Mózes 31:6, 7, 23. versénél Charles Thomson Septuaginta fordítása?

¹³ Például az 5Mózes 31:6, 7, 23-ban a Charles Thomson-féle fordítás szerint ezt olvassuk: „Cselekedjetek férfiasan, legyetek erősek; . . . Azután Mózes hívatta Józsuét és azt mondta neki egész Izrael előtt: Légy bátor és erős; . . . És az Úr megbízást adott Józsuénak és mondta: Légy bátor és erős, mert neked kell bevezetned Izrael gyermekeit arra a földre, amelyet ünnepélyesen megígértem nekik, és én veled leszek.” (Ehhez hasonlóképpen szól az S. Bagster és Fiai, London, Anglia-féle kiadás is.)

14. Hogyan fordítja Charles Thomson a görög igét a Náhum 2:1. versénél?

¹⁴ A huszonegy eset közül, ahol ez a görög ige előfordul a görög Septuaginta Fordításban, az utolsó a Náhum 2:1, ahol ezt olvassuk: „Lihegve jött hozzád az, aki megszabadult a bajból. Figyeld az utat; erősítsd derekadat; cselekedj férfiasan minden erődből.” (Lásd úgyszintén a Septuaginta Bagster-féle kiadását.)a

15. Az előbbiek fényében hogyan adják vissza a görög ige jelentését más modern fordítások az 1Korinthus 16:13. versénél oly módon, hogy az egyaránt alkalmazható nőkre és férfiakra is?

¹⁵ Tekintette] a görög an·driʹzo igének a Septuaginta fordításban előforduló változataira, érthető, hogy a Szent Biblia egyéb modern fordításai miért kezelik úgy ezt a görög igét az 1Korinthus 16:13-ban, mint a görög Septuaginta Fordítás (LXX)-ból készült fordítások. Például a The Revised Standard Version: „Legyetek bátrak.” A Today’s English Version: „Legyetek félelem nélküliek.” New International Version: „Legyetek bátor férfiak.” The New English Bible: „Legyetek hősiesek.” A The Jerusalem Bible: „Legyetek bátrak.” Ebben az értelemben a görög ige az önátadott, alámerített keresztény nőkre éppúgy vonatkozik, mint az önátadott, alámerített férfiakra. Ezért használja tehát nagyon is helyesen Pál ezt a görög igét az 1Korinthus 16:13-ban. Ez még akkor is igaz, ha testi értelemben a nők — az egész női nem — „gyengébb edények” (1Péter 3:7).

16. Miután arra buzdítja a keresztényeket, hogy viselkedjenek férfiasan, milyen szavakat fűz még hozzá Pál, és hogyan lehet eleget tenni ennek a felszólításnak?

¹⁶ Miután Pál apostol arra inti az önátadott, alámerített keresztényeket, hogy „viselkedjenek férfiasan”, a következőket fűzi hozzá: „Legyetek erősek.” Ezzel összhangban Pál azt írta az Efezus 6:10-ben: „Végezetül szerezzetek több erőt az Úrban és az ő hatalmas erejében.” A mindenható Jehova Isten képes megerősíteni minket, hogy ’erősek legyünk’, sőt nagy tetteket is véghez vigyünk szent szolgálatában (Dániel 11:32, Authorized Version; American Standard Version). Önátadott, alámerített népére a világ legnagyobb szolgálati méltóságát ruházta rá. Ezért kell a szellemtől felkent maradéknak, valamint juhokhoz hasonló társaiknak erőteljes indítékot érezni arra, hogy megtegyék, amire Pál buzdítja őket: „Viselkedjetek férfiasan.”

17. Miben van a mai maradéknak még Alámerítő Jánosénál is megtisztelőbb kiváltsága?

¹⁷ Nekünk ma még nagyobb és megtisztelőbb kiváltság jutott, mint annak idején Alámerítő Jánosnak az első században. Neki az a megtiszteltetés volt a kiváltsága, hogy a Király Jézus Krisztus előfutára lehetett, a Malakiás 3:1 próféciája előképes vagy kicsinybeni beteljesedésében (Márk 1:1, 2). Amikor a „szövetség hírnökéről” beszél, Jézus azt mondja: „Bizony mondom nektek: asszonytól nem született még nagyobb Alámerítő Jánosnál; de a mennyek Királyságában a legkisebb is nagyobb nála” (Máté 11:7–11). Ma, az első világháború 1918. évi befejezésétől kezdve, a mennyei Királyság felkent örökösei nagykövetekként tevékenykednek — ámde nem egy jövendő királyi kormányzat nagyköveteiként, hanem olyan mennyei Királyság képviselőiként, amely a Pogányok Idejének végén, 1914-ben alakult meg, amikor is a megdicsőített Királyt, Jézus Krisztust trónra ültették. Velük kapcsolatban tágasabb értelemben is igaz, amit Pál apostol írt: „Mi tehát követek vagyunk Krisztus helyett, mintha Isten kérlelne általunk. Krisztus helyetteseiként kérünk benneteket: Engesztelődjetek ki Istennel!” (2Korinthus 5:20).

18. a) Kik válaszoltak 1935 óta arra a felhívásra, hogy engesztelődjenek ki Istennel, amely felhívást a „Krisztust helyettesítő követekként” szereplő maradék hangoztatott? b) Kik csatlakoztak a Királyság jó hírét prédikáló férfiakhoz, és hogyan utalt erre a Zsoltárok 68:11?

¹⁸ Az első világháború 1918-ban történt befejezése, de különösképpen az emlékezetes 1935-ös esztendő óta, egy mindenféle nemzetiségű nagy sokaság válaszolt a Királyság-örökösök felkent maradékának széles körű felhívására. Ezek az érzékenyen és kedvezően reagáló egyének határozott lépéseket tettek annak érdekében, hogy kiengesztelődjenek az Úr Jézus Krisztus Istenével és Atyjával és most békességben élnek vele. Hálás szívvel működnek együtt a maradékkal, mint „a Krisztus helyetteseiként” működő maradék segítőtársai, és őket ’a Krisztus helyett elküldött követeknek’ lehet tekinteni, akik széles körben hangoztatják a felhívást az Istennel való kiengesztelődésre a többi juhszerű embernek. Férfiasan, bátran — mind a nők, mind a férfiak — elmennek prédikálni ’a Királyságnak ezt a jó hírét az egész lakott földön tanúskodás végett’ (Máté 24:14; Jelenések 7:9–17). Úgy van ez, ahogyan a Zsoltárok 68:11 megjövendölte: „Maga Jehova adja meg a szót; a jó hírt közlő asszonyok: egy nagy sereg.”

[Lábjegyzet]

Tudnál-e válaszolni ezekre a kérdésekre?

◻ Mit foglalt magába Jézussal kapcsolatban az, amikor Pilátus bemutatta Jézust a tömegnek mint „az ember”-t?

◻ Mennyiben volt más Jézus megjelenése ennél az alkalomnál, mint korábban, ugyanazon a héten?

◻ Milyen példát mutatott Jézus a viselkedésével minden követőjének, földi élete utolsó napján?

◻ Kiknek szólt az apostoli parancs: „Viselkedjetek férfiasan”?

◻ Hogyan viselkedhetnek férfiasan a keresztény nők?

[Kép a 9. oldalon]

„Íme, az ember!”

Mire céloztak burkoltan Pilátus Jézust bemutató szavai?