„Az Úr napja”

„IHLETÉS által ott voltam az Úr napján” (Jelenések 1:10). Ezt mondta az idős János apostol, szavait a bibliai Jelenések könyvében, az első fejezetben találjuk leírva. Szavai segítségünkre vannak abban, hogy megállapítsuk a nagyszerű látomások beteljesedésének idejét, amely látomásokat a továbbiakban leír.

Mindazonáltal nem mindenki ért egyet a Jelenések 1:10-es versének ezzel a fordításával. Jörg Zink német bibliafordító például így tolmácsolja: „Megteltem szent szellemmel — vasárnapi napon történt.” A legtöbb bibliafordítás azonban a teiʹ ky·ri·a·keiʹ he·meʹrai görög mondatot „ az Úr napja”-ként fordítja. Lábjegyzetben többen megjegyzik, hogy ez vasárnapra utal. Vajon pontos ez így?

A német Herders Bibelkommentar katolikus kézikönyv így magyarázza a gondolat mögött rejlő érvelést: „Az utalás itt [Jelenések 1:10] nem a végső ítélet napjára vonatkozik, amely ’az Úr napja’-ként ismert, hanem a hét egy meghatározott napjára. A korai keresztények már az első század közepén elkezdték a hét első napjának, mint fő egyházi szolgálatuk napjának a megünneplését (Cselekedetek 20:7; 1Korinthus 16:2)”. Mindamellett a kézikönyv által idézett két írásszöveg semmiképpen nem bizonyítja, hogy a korai keresztények úgy tekintették a hét első napját, mint „fő egyházi szolgálatuk napját”.

Az első írásszöveg, a Cselekedetek 20:7-es verse csupán azt mondja el, hogy Pál, az útitársai, valamint a troási keresztények a hét első napján jöttek össze egy étkezés céljából. Mivel Pál másnap már távozni készült onnan, és egy ideig nem látja majd őket, kihasználta a lehetőséget, hogy hosszasan beszéljen nekik.

A második írásszöveg, az 1Korinthus 16:2-es verse, arra buzdította a korinthusi keresztényeket, hogy tegyenek félre pénzt „a hét minden első napján” azért, hogy legyen mivel támogatniuk azokat, akik Júdeában szükséget szenvednek valamiben. Adolf Deissmann szövegkutató úgy véli, hogy ez a nap esetleg fizetésnap lehetett. Pál javaslata mindenesetre gyakorlatias volt, mivel a pénz a hét folyamán elfogyhatott volna.

A Biblia sehol sem mondja azt, hogy az apostoli korszakban a keresztények a hét első napját, amit ma vasárnapnak neveznek, keresztény sabbath napként tekintették volna, olyan napnak, amelyet elkülönítettek az imádatuk rendszeres összejövetelei számára. Csak az apostolok halála után tekintették így a vasárnapot, és „az Úr napja”-ként nevezték el. Ez azonban Jézus és az apostolok által megjövendölt hitehagyás része volt (Máté 13:36-43; Cselekedetek 20:29, 30; 1János 2:18).

Akkor mi hát „az Úr napja”? A Jelenések 1:10-es versének szövegösszefüggése Jézusra mutat mint Úrra, akinek a napja van. Isten Szava az olyan kifejezéseket, mint „a mi Urunk Jézus Krisztus napja” az emberiséggel és a Paradicsom helyreállításával kapcsolatos ítélkezési idővel azonosítja (1Korinthus 1:8; 15:24-26; Filippi 1:6, 10; 2:16).

Hans Bruns a Das Neue Testament című, magyarázatokkal ellátott fordításában pontosan fogalmaz, amikor ezt mondja: „Némelyek fenntartják azt a véleményüket, hogy [János] itt vasárnapról beszél, de sokkal valószínűbb, hogy arra a nevezetes Úr Napjára utal, amelyet tulajdonképpen az ezt követő összes leírás tárgyal.” W. E. Vine ezt mondja: „’Az Úr napja’ . . . az a Nap, amelyen az Ő ítélete megnyilvánul a világon.” Fritz Rienecker a Lexikon zur Bibel című lexikonja azt mondja, hogy „az Úr napja” világosan az „ítéletnapra” utal.

„Az Úr napja” kifejezés helyes megértése segít nekünk az egész Jelenések könyvét megértenünk. Továbbá, bizonyítható, hogy az a nap már elkezdődött. Mennyire fontos, hogy ’halljuk a — Jelenések könyvében leírt — prófétálás szavait és megtartsuk a benne megírt dolgokat!’ (Jelenések 1:3, 19).

[Kép a 27. oldalon]

A Jelenések könyve minden egyes versének világos és korszerű magyarázata olvasható a „Jelenések nagyszerű csúcspontja közel!” című könyvben. Ez a remek bibliatanulmányozási segédeszköz Jehova Tanúitól szerezhető be.