Férj és vén — A felelősségek egyensúlyban tartása
’A felvigyázó egy feleség férje legyen’ (1TIMÓTHEUS 3:2, NW).
1., 2. Miért Írás-ellenes a papi nőtlenség?
AZ ELSŐ században a hűséges keresztények törődtek különböző felelősségeik egyensúlyban tartásával. Amikor Pál apostol azt mondta, hogy az a keresztény, aki egyedül álló marad, „jobban cselekszi”, vajon azt értette ezen, hogy az ilyen férfi alkalmasabb rá, hogy felvigyázóként szolgáljon a keresztény gyülekezetben? Talán még követelménnyé is tette az egyedüllétet a véni tisztség betöltéséhez? (1Korinthus 7:38). A katolikus papság megköveteli a nőtlenséget. De van szentírási alapja a papi nőtlenségnek? A keleti ortodox egyházak engedélyezik, hogy a közönséges papok házasemberek legyenek, a püspököknek azonban nőtlennek kell maradniuk. Összhangban van ez a Bibliával?
2 A keresztény gyülekezet alapító tagjai, Krisztus tizenkét apostola közül sokan házasemberek voltak (Máté 8:14, 15; Efézus 2:20). Pál ezt írta: „Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás [Péter]?” (1Korinthus 9:5). Egy katolikus enciklopédia elismeri, hogy „a nőtlenség törvénye egyházi eredetű”, és hogy „az Ú[j]Sz[övetség] szolgái nem voltak nőtlenségre kötelezve” (New Catholic Encyclopedia). Jehova Tanúi inkább a szentírási mintát követik, mint az egyházi törvényt (1Timótheus 4:1–3).
A véni tisztség és a házasság összeegyeztethető
3. Milyen szentírási tények mutatják, hogy keresztény felvigyázók lehetnek házasemberek?
3 Pál egyáltalán nem tette kötelezővé, hogy a felvigyázóknak kinevezett férfiak nőtlenek legyenek, sőt inkább ezt írta Titusnak: „Azért hagytalak Krétában, hogy hozd rendbe a rendezetlen ügyeket, és nevezz ki véneket [görögül: pre·szbüʹte·rosz] városonként, amint meghagytam neked: olyat válassz, aki feddhetetlen, egy feleség férje, akinek gyermekei hívők, s nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. A felvigyázó [görögül: e·piʹszko·posz; ebből ered a ’püspök’ szó] mint Isten sáfára legyen feddhetetlen” (Titus 1:5–7, NW).
4. a) Honnan tudjuk, hogy a házasság nem követelmény a keresztény felvigyázók számára? b) Milyen előnye van annak az egyedül álló testvérnek, aki vénként szolgál?
4 Másrészről a házasság nem szentírási követelmény a véni tisztség betöltéséhez. Jézus egyedül álló maradt (Efézus 1:22). Pál, aki kiváló felvigyázó volt az első századi keresztény gyülekezetben, abban az időben nőtlen volt (1Korinthus 7:7–9). Ma sok olyan egyedül álló keresztény van, aki vénként szolgál. Mivel egyedül álló személyek, valószínűleg több idejük marad arra, hogy eleget tegyenek felvigyázói kötelezettségeiknek.
’A házasember meg van osztva’
5. Milyen szentírási tényt kell elismerniük a házas testvéreknek?
5 Amikor egy keresztény férfi megházasodik, fel kell ismernie, hogy új felelősségeket vállal, amelyek időt és figyelmet követelnek a részéről. A Biblia kijelenti: „A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak; a ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének [ezért meg van osztva, Vida fordítás]” (1Korinthus 7:32–34). Milyen értelemben van megosztva?
6., 7. a) Mi az egyik módja annak, ahogyan egy házasember „meg van osztva”? b) Milyen tanácsot adott Pál a házasságban élő keresztényeknek? c) Hogyan befolyásolhatja ez egy férfi döntését, amikor egy munkamegbízatás elfogadásáról van szó?
6 Először is a házasember lemond a saját teste feletti hatalmáról. Pál világossá tette ezt: „A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége” (1Korinthus 7:4). Némelyek, akik fontolgatják a házasságot, talán úgy érzik, hogy ez aligha számít, mert a szexualitás nem lesz fontos dolog a házasságukban. Mivel azonban a Szentírás megköveteli, hogy a keresztények maradjanak tiszták a házasság előtt, akkor még igazából nem ismerik jövendőbeli társuk intim szükségleteit.
7 Pál rámutat, hogy még azoknak a házasoknak is figyelembe kell venniük egymás szexuális szükségleteit, akik „a Szellem dolgaival törődnek”. Ezt tanácsolta a Korinthusban élő keresztényeknek: „a férj teljesítse a házastársi kötelességét a felesége iránt, hasonlóképpen pedig a feleség is a férje iránt . . . Ne fosszátok meg magatoktól egymást, csak közös megegyezéssel egy időszakra, hogy az imádsággal foglalkozzatok, és azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy megkísértsen benneteket a sátán, az önmegtartóztatás hiánya által” (Róma 8:5; 1Korinthus 7:3, 5, Vi). Sajnálatos, hogy egyes esetekben házasságtörés történt, amikor nem fogadták meg ezt a tanácsot. Éppen ezért egy házas kereszténynek mérlegelnie kell a dolgokat, mielőtt elvállalna egy olyan munkamegbízatást, amely hosszabb időre elszakítaná őt a feleségétől. Nincs már olyan mozgási szabadsága, mint akkor, amikor még egyedül álló volt.
8., 9. a) Mit értett Pál azon, amikor azt mondta, hogy a házasságban élő keresztények ’a világ dolgaival törődnek’? b) Mivel kell törődniük a házasságban élő keresztényeknek?
8 Milyen értelemben lehet azt mondani, hogy valamennyi keresztény házasember — a véneket is beleértve — „a világ [koʹszmosz] dolgaival törődik”? (1Korinthus 7:33, NW). Teljesen nyilvánvaló, hogy Pál nem e világ rossz dolgairól beszélt, amelyeket minden igaz kereszténynek kerülnie kell (2Péter 1:4; 2:18–20; 1János 2:15–17). Isten Szava arra oktat, „hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi [ko·szmi·koszʹ] kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon” (Titus 2:12).
9 Egy házasságban élő keresztény ezért „a világ dolgaival törődik” abban az értelemben, hogy jogosan aggódik olyan földi dolgokért, amelyek a megszokott házasélet részét képezik. Ebbe beletartozik a lakás, az élelem, a ruházkodás, a kikapcsolódás — nem is beszélve arról a rengeteg egyéb aggodalomról, amely akkor tapasztalható, ha gyermekek is vannak. De még egy gyermektelen házaspár esetében is, ha a férj és a feleség azt akarja, hogy sikeres legyen a házasságuk, akkor törődnie kell azzal, hogy „mimódon kedveskedhessék” házastársának. Ez különösen fontos a keresztény véneknek, amint egyensúlyt tartanak felelősségeik között.
Jó férjek és egyben jó vének
10. Ahhoz, hogy egy keresztény képesített legyen véni tisztség betöltésére, mit kell tudniuk megfigyelni a testvéreinek és a kívülállóknak?
10 Bár a házasság nem követelmény a véni tisztség betöltéséhez, ha egy keresztény férfi házas, amikor véni kinevezésre ajánlják, mindenképpen bizonyítékát kell adnia annak, hogy igyekszik jó, szerető férj lenni, mialatt megfelelően gyakorolja a főséget (Efézus 5:23–25, 28–31). Pál ezt írta: „Ha valaki püspökséget [felvigyázói tisztséget, NW] kiván, jó dolgot kíván. Szükséges annakokáért, hogy a püspök [felvigyázó, NW] feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú” (1Timótheus 3:1, 2). Nyilvánvalónak kell lennie, hogy egy vén minden tőle telhetőt megtesz, hogy jó férj legyen, akár keresztény a felesége, akár nem. Sőt még a gyülekezeten kívül levő embereknek is fel kell tudniuk ismerni, hogy kellőképpen gondoskodik feleségéről és más felelősségeiről. Pál hozzáfűzte: „jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék” (1Timótheus 3:7).
11. Mit jelent az „egy feleségű férfiú” kifejezés, és ezért milyen módon kell elővigyázatosnak lenniük a véneknek?
11 Természetesen az a kifejezés, hogy „egy feleségű férfiú”, kizárja a poligámiát, de vonatkozik a házastársi hűségre is (Zsidók 13:4). A véneknek különösképpen körültekintőknek kell lenniük, amikor testvérnőknek segítenek a gyülekezetben. Kerülniük kell, hogy egyedül legyenek, amikor meglátogatnak egy testvérnőt, akinek tanácsra és vigasztalásra van szüksége. Jól teszik, ha maguk mellé vesznek egy másik vént vagy egy kisegítőszolgát, vagy akár a feleségüket, ha csupán egy buzdító látogatásról van szó (1Timótheus 5:1, 2).
12. Milyen kép kialakítására kell törekedniük a vének és kisegítőszolgák feleségeinek?
12 Pál apostol, mialatt felsorolta a vének és kisegítőszolgák kinevezésének követelményeit, közbevetőleg tanácsot adott azok feleségeinek is, akiknek fontolgatják a kinevezését ilyen kiváltságokra. Ezt írta: „Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek” (1Timótheus 3:11). Egy keresztény férj sokban segíthet feleségének, hogy megfeleljen ennek a leírásnak.
Szentírási kötelezettségek a feleség iránt
13., 14. Még ha egy vén felesége nem is Tanú, miért kell a vénnek vele maradnia, és jó férjnek lennie?
13 A vének vagy kisegítőszolgák feleségeinek adott ilyen tanács természetesen már előre feltételezi, hogy az ilyen feleségek maguk is önátadott keresztények. Általában ez a helyzet, mert a keresztények számára követelmény, hogy „csak az Úrban” házasodjanak (1Korinthus 7:39, Vi). De mi a helyzet azzal a testvérrel, aki már házasságban él egy nem hívő személlyel, amikor átadja életét Jehovának, vagy akinek a saját hibáján kívül elhagyja a felesége az igazságot?
14 Ez önmagában még nem gátolná őt abban, hogy vén legyen. Bár nem is igazolná különválását feleségétől pusztán azért, mert felesége nem osztja az ő hitét. Pál ezt tanácsolta: „Feleséghez köttettél? Ne keress elválást” (1Korinthus 7:27). Majd kijelentette: „Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?” (1Korinthus 7:12, 15, 16). Még ha nem is Tanú a felesége, egy vénnek akkor is jó férjnek kell lennie.
15. Milyen tanácsot adott Péter apostol a keresztény férjeknek, és mi lehet a következménye, ha egy vén hanyag férjnek bizonyul?
15 Akár hívő a felesége, akár nem, a keresztény vénnek fel kell ismernie, hogy felesége igényli szerető figyelmét. Péter apostol így írt: „A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak” (1Péter 3:7). Az a férj, aki szándékosan elmulaszt gondoskodni felesége szükségleteiről, veszélyezteti Jehovával ápolt kapcsolatát; ez ’mint a felhő’ gátolhatja abban, hogy Jehovához közeledhessen, ’hogy hozzá ne jusson az imádság’ (Jeremiás siralmai 3:44). Ez ahhoz vezethet, hogy alkalmatlan lesz keresztény felvigyázói szolgálatra.
16. Milyen kulcsgondolatot mondott Pál, és hogyan érezzenek afelől a vének?
16 Amint láttuk, Pál érvelésének lényege az, hogy amikor egy férfi megházasodik, akkor bizonyos mértékben lemond arról a szabadságról, amelyet egyedül álló férfiként élvezett, amely lehetővé tette számára, hogy ’figyelemelterelődés nélküli szolgálatkészséggel legyen az Úr iránt’ (1Korinthus 7:35). Egyes beszámolók azt mutatják, hogy vannak olyan házas vének, akik nem mindig kiegyensúlyozottak abban, ahogyan Pál ihletett szavait értelmezik. Mivel szeretnék megvalósítani azt, amit szerintük a jó véneknek meg kell tenniük, talán nem veszik figyelembe a férji kötelezettségeik némelyikét. Egyesek nehéznek találnák, hogy visszautasítsanak egy gyülekezeti kiváltságot, még ha annak elfogadása egyértelműen kárára lenne is szellemileg a feleségüknek. Élvezik a házassággal együtt járó kiváltságokat, de vajon hajlandók eleget tenni a vele járó felelősségeknek?
17. Mi történt néhány feleséggel, és hogyan lehetett volna elkerülni ezt?
17 A vénként mutatott buzgóság mindenképpen dicséretes. De kiegyensúlyozott egy keresztény, ha mialatt eleget tesz gyülekezeti kötelezettségeinek, figyelmen kívül hagyja a felesége iránti szentírási felelősségeit? Miközben szeretne segíteni a gyülekezet tagjainak, a kiegyensúlyozott vén törődik felesége szellemiségével is. Egyes vének feleségei szellemileg legyengültek, és némelyek szellemi „hajótörést” szenvedtek (1Timótheus 1:19). Bár a feleség felelőssége, hogy munkálkodjon saját megmentésén, egyes esetekben a szellemi baj elkerülhető lett volna, ha a vén ’táplálgatta és ápolgatta’ volna feleségét, „miképen az Úr is az egyházat” (Efézus 5:28, 29). Meg kell hagyni, hogy a véneknek ’gondot kell viselniük magukra és az egész nyájra’ (Cselekedetek 20:28). Ha házasemberek, akkor ebbe a feleségük is beletartozik.
’Háborúság a testben’
18. Többek között miből áll a „háborúság”, amelyet a házasságban élő keresztények tapasztalnak, és hogyan befolyásolhatja ez egy vén tevékenységét?
18 Az apostol ezt is írta: „ha férjhez megy is a hajadon [ha házasságra lép a szűz, Vi], nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek” (1Korinthus 7:28). Pál kedvezni akart azoknak, akik követik az egyedüllét vonatkozásában mutatott példáját, megőrizve őket azoktól az aggodalmaktól, amelyek elkerülhetetlen velejárói a házasságnak. Ezek az aggodalmak még a gyermektelen házaspárok esetében is kiterjedhetnek egészségi bajokra vagy anyagi gondokra, valamint az egyik házastárs idősödő szülei iránti szentírási kötelezettségekre (1Timótheus 5:4, 8). Egy vénnek példamutató módon kell eleget tennie e felelősségeknek, és ez időnként talán befolyásolja keresztény felvigyázóként végzett tevékenységét. Örömre ad okot, hogy a legtöbb vén kiváló munkát végez, a családi és a gyülekezeti felelősségeknek egyaránt eleget téve.
19. Mit értett Pál azon, amikor azt mondta, hogy „a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna”?
19 Pál hozzáfűzte: „az idő rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna” (1Korinthus 7:29). Természetesen annak fényében, amiket az előzőekben már leírt a korinthusbelieknek ebben a fejezetben, nyilvánvalóan nem azt értette ezen, hogy a házas keresztényeknek bizonyos módon hanyagolniuk kell feleségüket (1Korinthus 7:2, 3, 33). Megmutatta, mit értett ezen, amikor ezt írta: „akik igénybe veszik a világot, mintha nem vennék igénybe teljesen, mert e világ színtere változik” (1Korinthus 7:31, NW). Most még sokkal inkább igaz, mint Pál vagy János apostol napjaiban, hogy „a világ elmúlik” (1János 2:15–17). Ezért azok a házasságban élő keresztények, akik szükségesnek érzik, hogy bizonyos áldozatokat hozzanak Krisztus követésében, nem lehetnek elfoglalva kizárólagosan a házasság örömeivel és kiváltságaival (1Korinthus 7:5).
Önfeláldozó feleségek
20., 21. a) Milyen áldozatokat kész meghozni sok keresztény feleség? b) Mit várhat el jogosan a feleség a férjétől, még ha vén is a férje?
20 Éppen úgy, ahogy a vének is áldozatokat hoznak mások javára, sok testvérnő, akinek vén a férje, törekszik egyensúlyt találni a házasságban levő felelősségei és a létfontosságú Királyság-érdekek között. Keresztény asszonyok ezrei tanúsítanak boldog együttműködést, hogy képessé tegyék férjüket felvigyázói felelősségük betöltésére. Jehova szereti őket ezért, és megáldja azt a kiváló szellemet, amelyet mutatnak (Filemon 25). Pál kiegyensúlyozott tanácsa mégis rámutat, hogy egy felvigyázó felesége jogosan várhatja el, hogy férje ésszerű mértékben időt és figyelmet fordítson rá. A házas vének szentírási kötelezettsége az, hogy elég időt szenteljenek feleségükre, hogy egyensúlyt tartsanak férji és felvigyázói felelősségeik között.
21 De mi a helyzet akkor, ha egy férj, aki keresztény vén, ráadásul családapa is? Ez növeli felelősségeit, és a felvigyázás egy további területét nyitja meg számára, amint látni fogjuk a következő cikkben.
Ismétlésül
◻ Milyen szentírási tények mutatják, hogy egy keresztény felvigyázó lehet házasember is?
◻ Ha egy egyedül álló vén megházasodik, minek kell tudatában lennie?
◻ Milyen módokon ’törődik a világ dolgaival’ egy házasságban élő keresztény?
◻ Hogyan mutat sok felvigyázó felesége nagyszerű önfeláldozó szellemet?
[Kép a 17. oldalon]
Egy vénnek még akkor is szerető figyelmet kell fordítania feleségére, ha elfoglalt a teokratikus tevékenységek miatt