Ki tudsz tartani mindvégig

„Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért” (ZSIDÓK 12:1).

 1., 2. Mit jelent kitartani?

„KITARTÓNAK kell lennetek” — írta Pál apostol az első századi héber keresztényeknek (Zsidók 10:36, Vida fordítás). E tulajdonságnak a fontosságát hangsúlyozva Péter apostol hasonlóképpen buzdította a keresztényeket: „adjatok a hitetekhez . . . kitartást” (2Péter 1:5, 6, Vi). De mit is jelent pontosan a kitartás?

² Egy görög—angol szótár a következőképpen határozza meg a „kitartani” szóval fordított görög igét: ’maradni ahelyett, hogy menekülnénk, helytállni, állni a sarat’. A „kitartásnak” fordított görög főnévről ezt mondja egy forrásmű: „Az a szellem, amely nem egyszerűen beletörődéssel, hanem izzó reménységgel tud elviselni dolgokat . . . Az a tulajdonság, amely hozzásegíti az embert, hogy a viharos széllel szemben is talpon maradjon. Az az erény, amely a legkeményebb megpróbáltatást is dicsőséggé változtathatja, mert a gyötrelmen túl ott látja a célt.” A kitartás tehát lehetővé teszi, hogy valaki szilárdan álljon az akadályok és nehézségek ellenére, és hogy ne veszítse el a reményt. Főleg kiknek van szükségük erre a tulajdonságra?

 3., 4. a) Kiknek kell kitartaniuk? b) Miért kell mindvégig kitartanunk?

³ Jelképes értelemben valamennyi keresztény olyan versenyen vesz részt, ahol kitartásra van szükség. I. sz. 65 körül Pál apostol a következő biztató szavakat írta munkatársának és hűséges útitársának, Timótheusnak: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Timótheus 4:7). Pál azzal a kifejezéssel, hogy „futásomat elvégeztem”, keresztényi életét olyan versenyhez hasonlította, amelyen van egy kijelölt út és egy célvonal. Pál ekkoriban már győztesként közeledett a verseny vége felé, és bizakodóan várta, hogy megkapja a jutalmat. Így folytatta: „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró” (2Timótheus 4:8). Pál biztos volt abban, hogy elnyeri a díjat, hiszen mindvégig kitartott. De mi a helyzet velünk?

⁴ Pál a következőket írta, hogy buzdítsa azokat, akik indultak a versenyen: „kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért” (Zsidók 12:1). Keresztényekként akkor indulunk a kitartásnak ezen a versenyén, amikor Jézus Krisztus által átadjuk magunkat Jehova Istennek. A tanítványok életútján nagyon fontos a jó indulás, de végül majd az számít, hogy végigfutjuk-e a pályát. Jézus kijelentette: „Aki . . . a végsőkig kitart, megmenekül” (Máté 24:13, Vi). Az örök élet díja vár azokra, akik sikeresen végigfutják a versenyt! Tehát mivel van célunk, ki kell tartanunk mindvégig. Mi segít elérni ezt a célt?

Elengedhetetlen a megfelelő táplálkozás

 5., 6. a) Mire kell figyelnünk ahhoz, hogy kitartsunk az életért folytatott versenyben? b) Milyen szellemi gondoskodást kell igénybe vennünk, és miért?

⁵ Görögországban, Korinthus városához közel volt az a hely, ahol a híres iszthmoszi játékokat tartották az ókorban. Pál kétségtelenül tudta, hogy a korinthusi testvérek ismerik az ott megtartott atlétikai és egyéb versenyeket. Erre az ismeretükre alapozva emlékeztette őket az életért folytatott versenyre, amelyben ők is benne voltak: „Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.” Pál kihangsúlyozta, hogy fontos a versenyben maradni, és előrehaladni, míg el nem érik a célt. De mi segített nekik ezt megtenni? Pál még hozzátette: „Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető.” Igen, az ókori játékok versenyzői kemény edzésnek vetették alá magukat, gondosan ügyeltek arra, hogy mit esznek, és mit isznak, és vasfegyelemmel ügyeltek minden tettükre, hogy majd nyerjenek (1Korinthus 9:24, 25).

⁶ Mi a helyzet azzal a versennyel, amelyen a keresztények indultak? „Figyelned kell a szellemi táplálkozásra, ha szeretnél kitartani az életért folytatott versenyben” — mondta egy vén Jehova Tanúi egyik gyülekezetéből. Vizsgáljuk csak meg, milyen szellemi eledelről gondoskodott számunkra Jehova, „a kitartást . . . nyújtó Isten” (Róma 15:5, NW). Szellemi táplálkozásunk fő forrása Isten Szava, a Biblia. Vajon nem kellene betartanunk egy jó bibliaolvasási munkatervet? Jehova ezenkívül „a hű és értelmes rabszolga” által ellát minket időszerű folyóiratokkal, Az Őrtoronnyal és az Ébredjetek!-kel, valamint más, Biblián alapuló kiadványokkal (Máté 24:45, Vi). Ha szorgalmasan tanulmányozzuk ezeket, megerősödünk szellemileg. Igen, időt kell szakítanunk, vagyis ’áron is meg kell vásárolnunk az alkalmas időt’ a személyes tanulmányozásra (Efézus 5:16, NW).

 7. a) Miért ne elégedjünk meg az alapvető keresztényi tanítások ismeretével? b) Hogyan ’törekedhetünk érettkorúságra’?

⁷ Ahhoz, hogy a keresztény tanítványok életútján maradjunk, el kell hagynunk az alapvető, „elemi tanítást”, és ’érettkorúságra kell törekednünk’ (Zsidók 6:1, Czeglédy fordítás). Tehát érdeklődést kell kifejlesztenünk magunkban az igazság „szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága” iránt, és ’az érettkorúaknak való kemény eledelből’ kell táplálkoznunk (Efézus 3:18; Zsidók 5:12–14). Vegyük például a Jézus földi életéről szóló négy hiteles beszámolót: a Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát. Ezeknek az evangéliumi beszámolóknak az alapos tanulmányozásával megtudhatjuk, miket tett Jézus, milyen személyiség volt, és arról is képet alkothatunk, hogy milyen gondolkodásmód késztette a cselekedeteire. Így szert tehetünk „Krisztus értelmére” (1Korinthus 2:16).

 8. Hogyan segítenek a keresztényi összejövetelek kitartani az életért folytatott versenyben?

⁸ Pál így figyelmeztette hívőtársait: „ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsidók 10:24, 25). A buzdítás micsoda forrásai a keresztény összejövetelek! És mennyire felfrissítő együtt lenni szerető testvéreinkkel és testvérnőinkkel, akik érdeklődnek irántunk, és segíteni akarnak nekünk, hogy mindvégig kitartsunk! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy félvállról vegyük Jehovának ezt a szeretetteljes gondoskodását. Azáltal, hogy szorgalmasan végezzük személyes tanulmányozásunkat, és rendszeresen eljárunk az összejövetelekre, ’legyünk értelemben érettek’ (1Korinthus 14:20).

Nézők, akik biztatnak

9., 10. a) Hogyan bizonyulhatnak a nézők a buzdítás forrásának a kitartás versenyén? b) Mi a Zsidók 12:1-ben említett, ’minket körülvevő tanúk nagy fellege’?

⁹ Bármennyire felkészült is egy futó, történhet a pályán olyasmi, ami miatt megbotlik. „Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?” — kérdezte Pál (Galátzia 5:7). A galátziai keresztények közül némelyek nyilván rossz társaságba keveredtek, ami elterelte a figyelmüket az életért folytatott versenyről. Másrészt viszont, ha mások támogatnak és buzdítanak, könnyebben ki lehet tartani a versenyen. Ez nagyban hasonlít ahhoz, amikor a játékot nézők hatással vannak a résztvevőkre. A lelkes tömeg jelenléte növeli az izgatottságot, ami ösztönzőleg hat a versenyzőkre, hogy tartsanak ki a rajttól a célig. A szurkolók kiáltozása gyakran hangos zenével, valamint tapssal párosul, és ez pluszerőt ad a résztvevőknek, amire szükségük van a cél előtt. Igen, a nézők ösztönző hatással lehetnek a versenyzőkre.

¹⁰ Kik a nézők a keresztények életért folytatott versenyén? Miután Pál felsorolta a Zsidók 11. fejezetében, hogy kik voltak Jehova keresztény kor előtt élt hűséges tanúi, ezt írta: „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak [tanúknak, Katolikus fordítás] ily nagy fellege vesz körül . . . kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért” (Zsidók 12:1). Pál a felleg szóképnél nem azt a görög szót használta, amely konkrét méretű és formájú, élesen körülhatárolt felhőt jelent. Egy szótáríró, W. E. Vine szerint inkább olyan szóval élt, amely „az eget takaró, felhős, formátlan tömegre utal”. Pál nyilván a tanúk nagy sokaságára utalt, olyan nagy sokaságra, amely egy felhőtömegre emlékeztet.

11., 12. a) Hogyan „szurkolhatnak” nekünk a keresztény kor előtt élt hűséges tanúk, hogy kitartással tudjuk végigfutni a versenyt? b) Hogyan vehetjük még nagyobb hasznát ’a tanúk nagy fellegének’?

¹¹ Vajon a keresztény kor előtt élt hűséges tanúk lehetnek napjainkban szó szerinti nézők? Aligha. Valamennyien halálalvásba merültek, várva a feltámadást. De ők maguk is sikeres futók voltak, amikor még éltek, és a példájuk fennmaradt a Biblia lapjain. Miközben tanulmányozzuk a Szentírást, ezek a hűséges személyek életre kelnek a gondolatainkban, és mintha szurkolnának, hogy fussuk végig a versenyt (Róma 15:4).a

¹² Amikor például a világ kínálta lehetőségek kísértőleg hatnak ránk, vajon nem ösztönözne a versenyben maradásra az, ha megvizsgálnánk, hogyan utasította el Mózes Egyiptom dicsőségét? Ha súlyosnak látszik a minket érő próba, emlékezzünk vissza Ábrahám nehéz próbájára, amelyet akkor élt át, amikor arra kérte Jehova, áldozza fel a fiát, Izsákot; ez biztosan arra buzdít minket, hogy ne adjuk fel a hitért folytatott harcot. Tehát, hogy mennyire tud biztatni ezeknek a tanúknak a „nagy fellege”, az azon múlik, hogy milyen tisztán látjuk őket értelmi szemünkkel.

13. Hogyan biztatnak minket Jehova modern kori Tanúi az életért folytatott versenyben?

¹³ Rajtuk kívül Jehova sok-sok modern kori Tanúja vesz minket körül. A hit mily nagyszerű példáját mutatták a felkent keresztények és a „nagy sokaságból” férfiak is, nők is! (Jelenések 7:9). Élettapasztalataik időnként megjelennek ebben a folyóiratbanb és más Őrtorony-kiadványokban. Ha elmélkedünk hitükön, az buzdítólag hat ránk, hogy tartsunk ki mindvégig. Mennyire csodálatos, hogy támogatnak minket jó barátaink és rokonaink is, akik ugyancsak hűségesen szolgálják Jehovát! Igen, sokan biztatnak minket az életért folytatott versenyben.

Bölcsen válaszd meg az iramot!

14., 15. a) Miért fontos, hogy bölcsen válasszuk meg az iramot? b) Miért legyünk ésszerűek, amikor célokat tűzünk ki?

¹⁴ Ha hosszú távot fut valaki, például maratoni versenyen, a futónak bölcsen kell megválasztania az iramot. „Ha túl gyors iramban indulsz, nem fog sikerülni — írja egy folyóirat (New York Runner). — Valószínűleg vagy az lesz a következménye, hogy sokat szenvedsz az utolsó kilométereken, vagy pedig feladod.” Egy maratoni futó így emlékezik vissza: „Volt egy felkészítés, amelyen részt vettem, és az előadó világosan figyelmeztetett minket: »Ne tartsatok együtt a gyorsabb futókkal. Olyan iramban fussatok, amely nektek jó, különben kimerültök, és fel kell adnotok a versenyt.« Megfogadtam a tanácsát, és ez segített végigfutnom a versenyt.”

¹⁵ Isten szolgáinak erőt kifejtve kell igyekezniük az életért folytatott versenyben (Lukács 13:24). Jakab tanítvány azonban ezt mondta: „a felülről jövő bölcsesség . . . ésszerű” (Jakab 3:17, NW). Miközben mások jó példája arra buzdíthat minket, hogy tegyünk többet, az ésszerűség segíthet reális célokat kitűznünk, összhangban a képességeinkkel és a körülményeinkkel. A Szentírás így figyelmeztet minket: „vizsgálja meg mindenki a saját cselekedetét, és akkor oka lesz majd arra, hogy egyedül magára nézve is örvendezzen, nem pedig mással összehasonlítva önmagát. Mindenki a saját terhét hordozza” (Galátzia 6:4, 5, NW).

16. Hogyan segít a szerénység az iram megválasztásában?

¹⁶ A Mikeás 6:8 (NW) a következő gondolatébresztő kérdést teszi fel nekünk: „mit kér vissza tőled Jehova, nemde azt, hogy . . . szerényen járj a te Isteneddel?” A szerénységben benne van, hogy tudatában vagyunk korlátainknak. Vajon lehet, hogy valamelyest korlátoz minket Isten szolgálatában gyenge egészségünk vagy előrehaladott korunk? Ne keseredjünk el! Jehova elfogadja erőfeszítéseinket és áldozatainkat, ’aszerint amink van, nem pedig aszerint, amink nincs’ (2Korinthus 8:12; vesd össze: Lukács 21:1–4).

A díjra szegezd a szemed!

17., 18. Mit tartott Jézus szem előtt, ami segített neki kitartással tűrni a kínoszlopot?

¹⁷ Amikor Pál rámutatott a korinthusi keresztények előtt, hogy kitartásra van szükségük az életért folytatott versenyben, az iszthmoszi játékoknak még egy másik, figyelemre méltó jellegzetességét is megemlítette. Az ilyen versenyeken részt vevő küzdő felekről Pál ezt írta: „azok ugyan [azért futnak], hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos” (1Korinthus 9:25, 26). Azokban az ókori játékokban a győztes díja egy koszorú volt, amelyet fenyőből vagy más növényből, akár még szárított zellerlevélből is készítettek — ezek valóban ’romlandó koszorúk’ voltak. De mi vár azokra a keresztényekre, akik mindvégig kitartanak?

¹⁸ Példaképünkre, Jézus Krisztusra utalva Pál apostol ezt írta: „az elé helyezett örömért kínoszlopot tűrt kitartással, megvetve a szégyent, és leült az Isten trónjának jobbjához” (Zsidók 12:2, NW). Jézus emberi életének végéig kitartott, mivel a kínoszlopon való szenvedésen túlra, a jutalmára tekintett, amely magában foglalja az örömet is, hogy hozzájárul Jehova nevének megszenteléséhez, hogy megváltja az emberi családot a haláltól, és hogy Királyként és Főpapként uralkodik, miközben visszaadja az engedelmes embereknek a paradicsomi földön való végtelen életet (Máté 6:9, 10; 20:28; Zsidók 7:23–26).

19. Mire összpontosítsunk, miközben a keresztény tanítványok életútján haladunk előre?

¹⁹ Gondoljunk az elénk helyezett örömre, miközben a keresztény tanítványok életútján haladunk előre. Jehova azt a kielégítő munkát adta nekünk, hogy prédikáljuk Királyságának a jó hírét, és adjuk át másoknak a Biblia életmentő ismeretét (Máté 28:19, 20). Micsoda öröm, amikor találunk valakit, akit érdekel az igaz Isten, és segíthetünk neki elindulni az életért folytatott versenyen! És függetlenül attól, hogyan reagálnak az emberek, akiknek prédikálunk, igenis kiváltság részt venni abban a munkában, amely összefügg Jehova nevének a megszentelésével. Ha kitartunk a szolgálatban annak ellenére, hogy közönyösek és ellenségesek az emberek azon a területen, ahol tanúskodunk, akkor örülhetünk, mert megörvendeztetjük Jehova szívét (Példabeszédek 27:11). A nagy jutalom pedig, amit ígér, az örök élet. Micsoda öröm lesz az! Szem előtt kell tartanunk ezeket az örömöket, és ki kell tartanunk a versenyben.

A vég közeledtével

20. Hogyan válhat egyre nehezebbé az életért folytatott verseny a vég közeledtével?

²⁰ Az életért folytatott versenyben fő ellenségünkkel, Sátánnal, az Ördöggel kell megküzdenünk. A vég közeledtével kíméletlenül próbál csapdába ejteni vagy lelassítani minket (Jelenések 12:12, 17). Nem könnyű hűséges, önátadott Királyság-hirdetőknek lennünk a háborúk, éhínségek, járványok és az egyéb nehézségek közepette, amelyek „a végső időt” jellemzik (Dániel 12:4; Máté 24:3–14; Lukács 21:11; 2Timótheus 3:1–5). Ezenkívül a vég időnként talán távolabbinak tűnik, mint vártuk, főleg, ha már évtizedekkel ezelőtt indultunk a versenyen. Isten Szava azonban arról biztosít minket, hogy el fog jönni a vég. Jehova azt mondja, nem fog késni. A vég már a láthatáron van (Habakuk 2:3; 2Péter 3:9, 10).

21. a) Mi erősít meg minket az életért folytatott verseny közben? b) Mit határozzunk el a vég közeledtével?

²¹ Ahhoz tehát, hogy sikeresen végigfussuk az életért folytatott versenyt, erőt kell merítenünk abból, amit Jehova szeretettel a szellemi táplálásunkra ad. Ezenkívül minden buzdításra szükségünk van, amelyet abból nyerünk, ha rendszeresen együtt vagyunk hívőtársainkkal, akik szintén futnak a versenyen. Még ha kegyetlen üldözés és előre nem látható események nehezítenék is a versenyt útközben, ki tudunk tartani mindvégig, mivel Jehova „rendkívüli erőt” ad (2Korinthus 4:7, Újfordítású revideált Biblia). Mennyire megnyugtató tudni, hogy Jehova azt akarja, győztesen fussuk végig a versenyt! Szilárdan határozzuk el tehát, hogy ’kitartással megfutjuk az előttünk levő küzdőteret’, teljes meggyőződéssel afelől, hogy „a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Zsidók 12:1; Galátzia 6:9).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel rá?

◻ Miért kell mindvégig kitartanunk?

◻ Mit ne hanyagoljunk el, amiről Jehova gondoskodott?

◻ Miért fontos, hogy bölcsen válasszuk meg az iramot?

◻ Milyen öröm van előttünk, miközben folytatjuk a versenyt?

[Kép a 18. oldalon]

Fordítsd javadra a keresztényi összejöveteleken kapott buzdítást