A mi kincsünk az újkori dicsőséges szolgálat
„Ez a kincsünk agyagedényekben van, hogy a szokottnál nagyobb erőt Istennek, és ne önmagunknak tulajdonítsuk” (2KORINTHUS 4:7).
1. a) Milyen dicsőséges kincsünk lehet, és miért? b) Hogyan írja le a Biblia a mózesi törvény átadását?
„A KIRÁLYSÁG e jó hírének” prédikáló-szolgálata a dolgok e rendszerének befejezése idején valóban nagy kincs; ez a legértékesebb tulajdon. Mivel Jehova dicsőséges Isten, az Isten szolgálata is dicsőséges szolgálat, valódi kincs (Máté 24:14; 2Korinthus 3:18-4:1). A mózesi törvény dicsőséges kihirdetésével kapcsolatban azt olvassuk a 2Mózes 34:29, 30-ban: „És történt, hogy amikor Mózes lejött a Sinai-hegyről, a Tanúbizonyság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről, és Mózes nem tudta, hogy orcájának bőre sugarakat bocsátott ki, mivel ő [Jehovával] beszélt. Amikor Áron és Izrael összes fiai meglátták Mózest, nos, íme, az ő orcájának bőre sugarakat bocsátott ki, ők pedig féltek hozzá közeledni.”
2. Mit árnyékolt elő a mózesi törvény szolgálata és miért dicsőségesebb a későbbi szolgálat?
2 A 32–34. vers hozzáfűzi: „Ezután Izrael fiai mind közel jöttek hozzá és kezdte megparancsolni nekik mindazt, amit Jehova mondott neki a Sinai-hegyen. Amikor Mózes befejezte hozzájuk intézett beszédét, fátyolt tett az arcára. De amikor Mózes Jehova elé ment, hogy beszéljen vele, levette a fátyolt, amíg ki nem ment.” A mózesi törvénynek ez a szolgálata előárnyékolta az új szövetségnek a Közbenjáró, Jézus Krisztus által végzett szolgálatát. Ha tehát a korábbi szolgálat dicsőséges volt, mennyivel inkább dicsőségesnek kell lennie az utóbbinak, „a szellem szolgálatának”! (2Korinthus 3:7–11). Azért dicsőségesebb, mert dicsősége maradandóbb, és Jézus Krisztus követői részt vesznek benne (Róma 12:11).
3. a) Minek kell igaznak lennie Jehova Tanúi szolgálatával kapcsolatban, mégis miért nem nyilvánvaló ez számos egyén számára? b) Mi bizonyította, hogy Mózes Jehova dicsőséges jelenlétében volt?
3 Ebből az következik tehát, hogy Jehova Tanúinak a szolgálata dicsőséges szolgálat. Ez azonban nem nagyon nyilvánvaló sok olyan egyén előtt, akit elvakított a hamis vallás. Annak ellenére, hogy sok ilyen egyénnek van Bibliája és talán olvassa is azt, nincsen ’látó szeme’ (2Péter 1:5–9). Ahhoz, hogy az ilyen egyének eltávolíthassák szemük elől a fátyolt, hittel kell Jehova Isten felé fordulniuk, mert amikor Mózes Jehova elé járult, ő is eltávolította a fátyolt, amely elrejtette arcát a zsidók elől (2Korinthus 3:16). A zsidók féltek attól, hogy meglátják Isten dicsőségét közbenjárójuk arcán és arra kérték őt, takarja el az arcát a szemük elől. Amiként valamilyen foszforeszkáló anyag, amelyet fényhatás ér, utósugarakat bocsát ki a sötétben, ugyanúgy Mózes, a közbenjárójuk is visszatükrözte Jehova dicsőségét, azt bizonyítva ezzel, hogy valóban Jehova előtt volt.
4. Hogyan utánozzák napjainkban hitetlen emberek az ókori zsidókat, viszont mitől nem félnek a Nagyobb Mózes követői?
4 Mózes Jézus Krisztust árnyékolta elő, Isten nagy Prófétáját. Miként az előábrázolója, a Nagyobb Mózes sem fél attól, hogy közvetlenül látja Jehova dicsőségét. Az Ördög által valamint annak babiloni vallása által megvakított hitetlen emberek azonban mind a mai napig az ókori zsidókat utánozták és nem akarták meglátni vagy felismerni a nagyobb Mózes, Jézus Krisztus dicsőségét (2Korinthus 3:12–15). Az ő igaz követői azonban nem félnek attól, hogy meglátják Jehova dicsőségének visszatükröződését, ahogyan az Jézus Krisztus arcáról szerte árad. Mivel mentesek a babiloni befolyástól, nagy bátorsággal nyilvánítják ki Isten dicsőségét. „Mivel tehát ilyen reménységünk van — írja Pál apostol —, nagy nyíltsággal szólunk” (2Korinthus 3:12).
Isten dicsőségének visszatükrözői
5. Hogyan tudjuk visszatükrözni Isten dicsőségét és olyanoknak lenni, mint Mózes a hegyen Jehova jelentlétében?
5 Jézus Krisztus eltávolította a leplet, amikor feltárta és hirdette nekünk Jehova Istent (János 1:14, 17, 18). Ezért nekünk is ragyognunk kell, és ezáltal Isten dicsősége is átragyog „a Krisztussal kapcsolatos jó híren, aki az Isten képmása”, s amely jó hírt nekünk hirdetnünk kell. Ez a ragyogás „az Isten dicsőséges ismerete Krisztus ábrázata által”. Nekünk ezt a dicsőséget azáltal kell visszatükröznünk, hogy Jehova dicsőségéről és Fia Királyságának dicsőségéről beszélünk (2Korinthus 4:4–6). Miként Mózes Jehova jelenlétében a hegyen, Jehova Tanúi sem fedik el a szívüket fátyollal Jehova dicsősége elől. Csodálattal nézik a Jehova Fiának és Királyának, Jézus Krisztusnak arcán visszatükröződő dicsőséget. Ezért nekik is ki kell árasztani másokra az Isten dicsőségére vonatkozó fényt.
6. Hogyan írja le Pál a 2Korinthus 3:18-ban a mi dicsőséges szolgálatunkat, és milyen módon történik az „átváltozásunk”?
6 Pál apostol a következő szavakkal írja le Jehova dicsőségét mindazon társainak, akik tanúi ennek a dicsőségnek: „Mi pedig mindannyian dicsőségről dicsőségre ugyanolyan képmásra változunk, leplezetlen arccal tükörként visszatükrözve Jehova dicsőségét, pontosan úgy, ahogy Jehova, a Szellem véghezviszi” (2Korinthus 3:18). Minél többet kapunk ennek a fénynek a dicsőségéből, annál többet kell abból kisugároznunk és annál jobban átváltozunk mi magunk is. Az elmék megújulnak és helyreállnak, jóllehet semmilyen testi vagy ábrázati változás nem észlelhető. A dicsőséges üzenet fénye az, amit kiárasztunk és ami ezt a változást előidézi nálunk. Az életünk alakul át, hogy olyanokká legyünk mint Krisztus, amikor átadjuk magunkat a dicsőséges világosság széles körű kiárasztásának kiváltságos szolgálatára (Zsidók 13:15).
7. Honnan ered az igazi dicsőség, és hogyan tudunk ilyen dicsőséget kifejezésre juttatni?
7 Mindez a változás Isten szellemének vagy tevékeny erejének köszönhető. A kereszténység papsága nem tükrözi vissza Jehova Isten dicsőségét, hanem színészkedik, hogy látványosságot teremtsen. A dicsőség nem a mi dicsőségünk, és nem szükséges magunkat pompás papi öltözékkel, arannyal, selyemmel és csillogó ékszerekkel ékesíteni. Az igazi dicsőség Isten szellemétől ered és Jehováról, a Szellemről szóló tanúskodásban jut kifejezésre.
Az összes kiváltságos fényhordozó
8., 9. Milyen buzdítást kapunk Páltól a 2Korinthus 4:1, 2-ben, és milyen határozott döntésre szólít fel bennünket?
8 A 2Korinthus 4:1, 2-ben ezt olvassuk: „Nem adjuk fel, hiszen az irántunk kinyilvánított irgalmasság szerint van a mi szolgálatunk; feladtuk azonban a szégyellni való, alattomos dolgokat, nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az igazság feltárásával ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten színe előtt.” Isten irgalmas volt irántunk, hogy ezzel a szolgálattal bízott meg minket. Ez a buzdítás a bátorításunkat szolgálja, hogy kitartsunk, és azt is kell tennünk! Mivel Isten Szavából kegyesen világosságot nyertünk, kötelességünk azt másokra is kiárasztani! (Vö. Máté 5:14–16.)
9 A szégyellni való dolgokat, mint például a csalást, az emberek megtévesztéssel és szemfényvesztéssel leplezik. Nekünk azonban nincsen okunk a szégyenkezésre, mert a mi üzenetünk és a mi munkánk nem félrevezető, hanem igazságos és igaz. Ezért mi a világosság teljes dicsőségét árasztjuk szét. Nem kezeljük hamisan az Isten Szavát. Annak hamis kezelése azt jelentené, hogy önző módon kezeljük, személyes haszon, dicsőség, előny és világi hatalom megszerzése céljából és azért, hogy elkerüljük a világ részéről jövő ellenállást és üldözést. Akik nem félnek attól, hogy leplezetlen arccal járuljanak Jehova elé, és belenézzenek az igazság dicsőséges fényébe, a felelősségvállalástól sem félnek. Hagyják, hogy visszatükröződjék róluk a világosság.
10. Miért nem Jehova Tanúi a hibásak azért, ha egyes emberek szeme elől lepel takarja el a Királyság jó hírét?
10 Ha bárkinek a tekintete elől lepel fedné el a Királyság jó hírét, az nem Jehova Tanúinak a hibája, hanem az illető saját hibája. A Királyság jó híre nincsen elrejtve. Jehova Tanúinak világméretű prédikáló munkája közismert. Ezért elmondhatják Pál apostollal együtt: „Nem valami zugban történt dolgok ezek.” Igen, ahogy ő írta, a jó hírt ’az egész teremtésben prédikálták az ég alatt’ (Cselekedetek 26:26; Kolossé 1:23).
11. Miért marad rejtve oly sok ember előtt a dicsőséges jó hír?
11 Azok, akik számára az Isten Királyságának jó híre rejtve marad, ellenállók, akiket az Ördög megvakított. (Vö. Máté 12:30.) Hacsak nem szabadítják ki magukat a hamis vallásból és az Ördög csapdájából, a pusztulás vár rájuk. Az ilyen egyének, ördögi befolyás alatt fátylat vonnak a saját szemük elé, mert az apostol a 2Korinthus 4:3–5-ben ezt mondja: „Ha tehát valóban leplezett az általunk hirdetett jó hír, azok között leplezett, akik elvesznek, akik között a dolgok e rendszerének istene megvakította a hitetlenek elméjét, hogy a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló jó hír világossága ne ragyoghasson át. Mert mi nem önmagunkat prédikáljuk, hanem Krisztus Jézust, mint Urat, önmagunkat pedig mint a ti rabszolgáitokat a Jézus miatt.”
12. Ellentétben a szellemileg vak egyénekkel, hogyan reagál Jehova népe a 2Korinthus 4:6. szavaira?
12 A szellemileg vakok nem akarnak hinni. Hitetlenségük megnyitja elméjüket a démonok behatolása előtt (1Timótheus 4:1). Nem képesek meglátni Jehova dicsőségét, sem annak visszatükröződését a Nagyobb Mózes, Jézus ábrázatán. Jehova népe a Bibliából érti meg a dicsőséges világosságot és másokra is kisugározza azt. Isten szolgái ezért mindannyian fényhordozók, és Isten megparancsolja, hogy a világosság ragyogjon. A világosságnak vissza kell tükröződnie Isten népéről és rá kell vetődnie másokra, akik sötétségben vannak és akiket pusztulás veszélye fenyeget. Úgy van ez, ahogy a 2Korinthus 4:6 kijelenti: „Mert Isten az, aki így szólt: ’Ragyogjon fel a világosság a sötétségből’, és ő beragyogta a mi szívünket, hogy megvilágítsa azt az Isten dicsőséges ismeretével Krisztus ábrázata által.” Erre való tekintettel Jehova Tanúi engedelmeskednek az isteni parancsnak és engedik fényleni mások előtt a világosságukat az Isten dicsőségére.
Dicsőséges kincs törékeny edényekben
13. Mi az eredménye annak, hogy a fényhordozók áldott szolgálatát hústest-teremtményekre bízták?
13 Ebben a kimondhatatlanul nagy kiváltságban elsőrendű fontosságú az, hogy a fényhordozók méltók legyenek a világosság terjesztésére azáltal, hogy megőrzik Isten előtti feddhetetlenségüket. Ennek a csodálatos szolgálati kiváltságnak a teljesítéséhez Isten nem a szent angyalokat használta fel, akik szerettek volna ezekbe a dolgokba betekinteni, hanem hústest-teremtményeire bízta ezt az áldott szolgálatot (1Péter 1:12). Ezt pedig azért tette, hogy az emberi gyengeség közepette felmagasztalja a saját erejét. A 2Korinthus 4:7 kijelenti: „Ez a kincsünk agyagedényekben van, hogy a szokottnál nagyobb erőt Istennek és ne önmagunknak tulajdonítsuk.”
14. a) Miből áll ez a ’cserépedényekben levő kincsünk’? b) Miért bölcs példák számunkra e kincs tekintetében Mózes és Jézus Krisztus?
14 Az ősi időkben gyakran használtak edényeket értékek tárolására. De mi az a dicsőséges kincs, amit Jehova Tanúi törékeny agyagedényekben — önmagukban mint a föld porából való gyenge teremtményekben hordoznak? Ez a kincs nem csupán az a világosság, amely betölti a szívüket. Ez annak a világosságnak a szolgálata, az a szolgálat, amelyet földi testükben kell végezniük. Ez pedig abból áll, hogy másokra is kiárasztják azt a fényt, amellyel Isten a szívüket betöltötte. Ez a szolgálat nagyszerű kincs, mivel ebben az értékes szolgálati kiváltságban ma nemcsak a „kicsiny nyáj” felkent maradéka, hanem a Jó Pásztor, Jézus Krisztus „más juhainak” „nagy sokasága” is részesül (Lukács 12:32; János 10:14–16; Jelenések 7:9). Mózes és az ellenképe, Jézus Krisztus bölcs példák számunkra abban, hogyan kell szívünket erre az isteni szolgálat kincsére összpontosítani, mivel „ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is” (Máté 6:19–21; Zsidók 11:26).
15., 16. a) Hogyan bizonyul Istentől, nem pedig önmagunktól eredőnek a szokottnál nagyobb erő? b) Miért nem törheti össze Isten földi edényeit az egész világ részéről jövő ellenállás sem?
15 De hát hogyan nyilvánul Istentől jövőnek, nem pedig önmagunktól eredőnek a szokottnál nagyobb erő? A következőképpen: Az olyan törékeny, agyagból való edények, mint amilyenek mi vagyunk, akik ezt a kincsnek tekintett szolgálatot és megbízatást végezzük, nem vagyunk méltók és sohase lennénk képesek magunktól viselni ekkora tisztséget. Azonkívül mi, Jehova Tanúi ki vagyunk téve mindenféle ellenséges nyomásnak, amelyek megpróbálnak megtörni bennünket és alkalmatlanná tenni Istentől kapott megbízatásunk teljesítésére. Ezért szükséges, hogy Nagy Megbízónk ereje segítsen minket kiállni e világ gonosz bánásmódját és ragaszkodni megbízatásunkhoz, valamint méltónak bizonyulni arra, hogy Isten megtartson az ő szolgálatában. Ezáltal meghiúsul a világnak az a törekvése, amellyel össze akarja törni Isten agyagedényeit és meg akarja fosztani őket értékes kincsüktől, mert a 2Korinthus 4:8–12-ben meg van írva:
16 „Minden módon szorongatnak minket, de mozgásunkban nem korlátoznak; zavarba jövünk, de nem vagyunk teljesen kivezető út nélkül; üldözöttek vagyunk, de nem cserbenhagyottak; letiportak vagyunk, de nem elpusztultak. Mindenhol állhatatosan elszenvedjük testünkben a Jézusnak osztályrészül jutó, halált hozó bánásmódot, hogy Jézus élete is nyilvánvalóvá legyen a testünkben. Mert mi, akik élünk, szüntelenül szembekerülünk a halállal a Jézus miatt, hogy a Jézus élete is nyilvánvalóvá legyen a mi halandó hústestünkben. Következésképpen a halál munkálkodik bennünk, az élet pedig [a Királyság jó hírének a prédikálása által] tibennetek.”
A nagy sokaság nagyra értékeli „ezt a kincset”
17. Hogyan értékeli a nagy sokaság a dicsőséges szolgálatnak „ezt a kincsét”?
17 „A halál munkálkodik bennünk, az élet pedig tibennetek.” Ez a kijelentés a szellemtől felkent keresztényekre vonatkozik. Mégis jól elgondolkoztat minket azon, milyen viszonyban van a felkent maradék a más juhok nagy sokaságával. A maradék tudja, hogy idővel be kell fejeznie földi pályafutását a halálban, ahogy Jézus is befejezte, de vannak társaik, akiknek velük együtt részük van a szolgálat dicsőséges kincsében, és akik segítenek elvégezni a munka zömét a Királyság jó hírének prédikálásában. Miként a felkentek, a más juhok nagy sokasága is nagyra értékeli ma azt a páratlan kincset, hogy túlélheti Armageddon tüzes csatáját, és anélkül, hogy megperzselődne és megemésztetne, folytathatja az új világban az áldott szolgálatnak ezt a kincsét, Jehova Isten és dicső Királya, Jézus Krisztus szolgálatát. A nagy sokaság is örömmel fog kitartani abban, hogy ’szent szolgálatot végezzen [Istennek] éjjel és nappal az ő templomában’ (Jelenések 7:15).
18. a) Mi történik rövidesen e világ hamis dicsőségével? b) Milyen „dicsőséget” utasított vissza Jézus, és minek az elvégzésével nyert sokkal nagyobb dicsőséget?
18 Isten rövidesen véget vet a dolgok jelenlegi gonosz rendszere hamis dicsőségének, annak a „dicsőségnek”, amely azóta tart, amióta Sátán, az Örödög felvitte Jézust a magas hegyre és megmutatta neki a világ összes királyságát és „azok dicsőségét” (Lukács 4:5, 6). Jézus visszautasította az ilyen eredetű dicsőséget, és azt az életpályát folytatta a földön, amelyet Isten helyeselt. Ezért Isten olyan dicsőséggel koronázta meg, amely felülmúlta azt a dicsőséget is, melynek ő, Isten egyetlen nemzett Fiaként örvendhetett az égben, mielőtt megkezdte Isten által kiszabott földi szolgálatát (János 5:36; 17:5; Filippi 2:9–11).
19. Milyen megtisztelő szolgálati kiváltság közeledik a befejezéséhez, és ebben a tekintetben mi a szilárd elhatározásunk?
19 A dolgok ördögi rendszerének megjövendölt vége nem jön el addig, amíg az egész földön be nem fejeződik a Királyság-tanúskodás, mint Jézus Krisztus követői, Jehova Tanúi tevékenységének nagyszerű zárójelenete (Máté 24:14). A Királyság-tanúskodás most már háromnegyed évszázada tart, és ahogy a világfejlemények jelzik, már közel kell lennie a bejelentett végnek. Következésképpen, közel kell lennie a királyi, szent kormányzat szolgálatában való részvétel megtisztelő kiváltsága teljes befejezésének is (Máté 24., 25. fejezete; Márk 13. fejezete; Lukács 21. fejezete). Az a kiváltságunk, hogy részt vehetünk a felállított Királyságról szóló világméretű tanúskodásban valóban dicsőséges kincs, amelyet Jehova Tanúi Jehova trónra emelt Királyának, Jézus Krisztusnak követői igen nagyra becsülnek. Őszinte vágyuk, hogy ezt a kincsüket mindaddig megtarthassák, amíg befejeződik a Királyság-tanúskodás, és a világhelyzet csúcspontján a Mindenható Isten, Jehova, saját személyében tanúskodik majd egyetemes felsőbbsége mellett! (Sofóniás 3:8).
Mit válaszolnál?
◻ Miért dicsőséges Jehova Tanúi szolgálata?
◻ Miért leplezett a jó hír oly sok ember számára napjainkban?
◻ Miből áll ’a cserépedényekben levő kincsünk’?
◻ Miért használt fel Isten törékeny cserépedényeket az ő drága, kincsszerű szolgálatára?
◻ Hogyan értékeli Jehova népe „ezt a kincset”, és miért?
[Kép a 17. oldalon]
Isten dicsősége tükröződik vissza Jézus Krisztus, a Nagyobb Mózes ábrázatáról. Jehova Tanúinak az a kiváltságuk, hogy megérthetik a Bibliából és mások felé visszatükrözhetik Isten dicsőséges világosságát