ŐRÜLTSÉG

Az elme zavara, utalhat tébolyultságra, dühödt haragra, vagy arra, hogy valaki nagyon ostoba. A Szentírás több héber és görög szót is használ, amikor az elme tartós vagy átmeneti zavaráról ír. E szavak némelyike azzal kapcsolatos vagy abból származik, hogy az őrült személyek furcsán és néha erőszakosan vagy szomorúan kiáltoznak.

Nabukodonozor, Babilónia dicsekvő királya megőrült. Egy prófétai álom beteljesedéseként – melyet Dániel magyarázott meg –, az uralkodó őrültséggel lett sújtva, amikor kérkedett. Hét évig volt őrült, és „növényeket kezdett enni, mint a bika” (Dá 4:33). Elveszítette a gondolkodóképességét, és egy állatnak, valószínűleg egy bikának képzelte magát. A mentális zavarával kapcsolatban egy francia orvosi szótár kijelenti: „A LYCANTHROPIA. . . a [lüʹkosz] lupus, farkas és [az anʹthró·posz] homo, ember [szavakból tevődik össze]. Ezt a szót azokra a betegekre használták, akik azt hitték magukról, hogy állatok lettek, és a képzelt állat hangját, üvöltését, testtartását és szokásait utánozták. Általában ezek az emberek farkasnak, kutyának vagy macskának képzelték magukat, de előfordult, hogy bikának, mint például Nabukodonozor” (Dictionnaire des sciences médicales, par une société de médecins et de chirurgiens. Párizs, 1818, 29. köt. 246. o.). A hét év elteltével Jehova visszaadta Nabukodonozor értelmét (Dá 4:34–37).

Az őrültség és a démonoktól való megszállottság: Nem minden őrült személy démontól megszállott, de logikusan arra lehet számítani, hogy azok, akiket megszállnak a démonok, nem tudnak kiegyensúlyozottan gondolkodni. A gerazénusok vidékén Jézus találkozott egy démonok hatalma alatt álló őrülttel. A sírhelyek között volt a tanyája, és bár gyakran megkötözték lábbilincsekkel és láncokkal, „a láncokat szétroppantotta, a lábbilincseket pedig valósággal összetörte, és senkinek sem volt ereje megfékezni őt”. Ezenkívül „éjjel-nappal folyton kiáltozott a sírhelyekben meg a hegyekben, és kövekkel vagdosta magát”. Miután Jézus kiűzte belőle a démonokat, a férfi ’elméje ép lett’ (Mk 5:1–17; Lk 8:26–39). Ha a keresztények felöltik és magukon tartják „az Istentől való teljes fegyverzetet”, megvédik magukat attól, hogy megszállják őket a démonok, akik őrültté tehetik az embereket (Ef 6:10–17).

Színlelt őrültség: Egyszer, amikor Dávidnak bujdosnia kellett Saul király miatt, Ákisnál, Gát királyánál keresett menedéket. Amikor rájöttek a filiszteusok, hogy ki Dávid, azt mondták Ákisnak, hogy veszélyt jelent rájuk. Dávid ekkor megijedt, és ezért elrejtette az épelméjűségét, és tébolyultan kezdett viselkedni. „Firkálgatott a kapu ajtóira, és szakállára folyatta a nyálát.” Ákis azt gondolta, hogy Dávid megőrült. Életben hagyta és elengedte, hiszen csak egy ártalmatlan félkegyelműnek hitte. Dávid később ihletés alatt megírta a 34. zsoltárt, amelyben megköszönte Jehovának, hogy megáldotta a tervét, és megmentette (1Sá 21:10–22:1).

Őrültség szembeszállni Jehovával: Bálám próféta ostoba módon Izrael ellen akart prófétálni, mert pénzt ígért érte neki Bálák, a moábiták királya. Jehova azonban közbeszólt, és megakadályozta ebben. Péter apostol beszélt Bálámról, és azt írta, hogy „egy néma málhás állat, emberi hangon megszólalva, akadályozta a próféta őrült útját”. Az apostol a pa·ra·phro·niʹa görög szót használta, amikor Bálám őrültségéről írt, mely szóban az a gondolat van benne, hogy valakinek „elment az esze” (2Pt 2:15, 16; 4Mó 22:26–31).

Hóseás próféta ezt írta Izrael hamis prófétáiról: „Ostoba lesz a próféta, az ihletett kijelentést szóló ember őrjöngeni fog vétked sokasága miatt, és mert a gyűlölség is nagy” (Hó 9:7). Jehova őrültséggel sújtja az ellenségeit, és azokat, akik elvetik a bölcsességét, és úgy azonosítja magát, mint aki „megbolondítja a jósokat”, vagyis hamissá teszi a jövendöléseiket (Ézs 44:24, 25). A világ bíráival kapcsolatban Jób azt mondta, hogy Jehova ’megbolondítja a bírákat’ (Jób 12:17).

Pál azokat az embereket, akik ellenálltak az igazságnak, és próbálták megrontani a keresztény gyülekezetet, Jannészhez és Jambrészhez hasonlította, akik ellenálltak Mózesnek. De teljesen biztos volt benne, hogy „nem fognak további előrehaladást tenni, mert őrültségük nagyon is nyilvánvaló lesz mindenki előtt, éppúgy, ahogy annak a kettőnek az őrültsége is nyilvánvalóvá lett” (2Ti 3:8, 9).

Az elnyomás és az összezavarodás miatti őrültség: A Biblia azt írta, hogy súlyos következményei lesznek annak, ha Izrael nem engedelmeskedik Jehovának. Ezek közül az egyik az őrültség. Az őket leigázó nemzetek zsarnoki uralma miatt az izraeliták meg fognak őrülni, vagyis a reményvesztettségük miatt ésszerűtlenül fognak cselekedni (5Mó 28:28–34). Mi több, Salamon király ezt mondta: „Az elnyomás bolond cselekvésre készteti a bölcset” (Pr 7:7).

Egy próféciában a babiloni király, Nabukodonozor ’Jehova haragja borának a poharához’ van hasonlítva. Ezt ki kell inniuk a nemzeteknek, és utána ’tántorogni fognak, bolond módjára fognak viselkedni a kard miatt, melyet közéjük bocsát’ Jehova (Jr 25:15, 16). A későbbiekben maga Babilon lett őrültséggel sújtva: a bálványimádóinak borzasztó látomásai voltak, és ’rémisztő látomásaik miatt bolond módjára viselkedtek’ (Jr 50:35–38). Babilonnak is ki kellett innia Jehova haragjának a poharát (Jr 51:6–8).

Őrült düh: A Bibliában az őrültség őrült dühre is utalhat. Egy sabbatnapon Jézus meggyógyított egy embert, akinek sorvadt volt a jobb keze. Ezt látva, az írástudókat és a farizeusokat „őrült düh töltötte el, és tanácskozni kezdtek egymással, hogy mit tehetnének Jézussal” (Lk 6:6–11). Az írástudók és a farizeusok elmeállapotát Lukács a görög aʹnoi·a szóval írta le, mely azt jelenti szó szerint, hogy ’bolondság’ (a „paranoia” szó is kapcsolatos vele). Amikor Pál elismerte, hogy a keresztények üldözésekor ’rettenetesen őrjöngött ellenük’, nyilvánvalóan arra gondolt, hogy őrült harag és düh volt benne (Cs 26:11).

Szembeállítva a bölcsességgel: A Prédikátor könyvében az egybegyűjtő elmondja, hogy szívét „a bölcsesség megismerésére és az őrültség megismerésére” adta (Pr 1:17). Nemcsak a bölcsességet vizsgálta meg, hanem azt is szemügyre vette, hogy hogyan nyilvánul meg az embereknél ennek az ellentétje (Pr 7:25). A Prédikátor 2:12-ben Salamon ugyancsak elmondja, hogy megvizsgálta a bölcsességet, az őrültséget és a bolondságot. Így össze tudta hasonlítani, hogy melyik értékesebb. Azt mondta, hogy a szertelen komolytalanság őrültség. Ezt jelentette ki: „Azt mondtam a nevetésre: »Esztelenség!«”, merthogy a bölcsességgel egybevetve értelmetlen dolog, és nem jár valódi boldogsággal (Pr 2:2).

Az ostobák elmeállapotáról ezt mondta Salamon: „Szája beszédeinek kezdete bolondság, szája beszédeinek vége pedig veszedelmes őrültség” (Pr 10:13). Az ostobaság például abban is megnyilvánulhat, hogy valaki becsapja a másikat. Ezzel olyan nagy kárt okozhat neki, hogy az, aki becsapta a társát, egy őrülthöz van hasonlítva, aki halálos fegyverekkel van felszerelve (Pl 26:18, 19).

Vannak, akik nem hisznek a halottak feltámadásában, hanem azt gondolják, hogy a halállal vége mindennek. Ők csak azzal foglalkoznak, hogy kielégítsék a testi vágyaikat, és nem érdekli őket Isten akaratának a cselekvése – ezzel bizonyítékát adják, hogy nem kiegyensúlyozott az életfelfogásuk. Salamon őket is megfigyelte, és ezt írta róluk: „mivel egyenlő vége van mindenkinek, az emberek fiainak szíve telve van gonoszsággal; őrültség van szívükben, míg élnek, utána pedig. . . a halottak közé!” (Pr 9:3).

Jelképes értelem: Korintuszban néhányan kétségbe vonták Pál apostol hatalmát és apostolságát; őket gúnyosan úgy nevezte Pál, hogy ’fölöttébb kiváló apostolok’ (2Ko 11:5). Pál, hogy segítsen a korintuszi gyülekezetnek észhez térni, a kapott áldásaival „dicsekedett”, és azzal, hogy mi mindent élt át, miközben Jehova szolgálatát végezte. Ezzel támasztotta alá a mondanivalóját. Bár a keresztények általában nem dicsekednek, Pálnak most ezt kellett tennie. Ezért azt mondta magáról, hogy ’elment az esze’, a fölöttébb kiváló apostolokról pedig ezt mondta: „Krisztus szolgái? Úgy felelek, akár egy őrült: én még kiemelkedőbb módon az vagyok” (2Ko 11:21–27).