Prédikátor

2 Azt mondtam magamban*: „Gyerünk, élvezzük az életet, és lássuk, mi jó származik belőle!” De ez is hiábavalóság.

3 Elhatároztam, hogy kipróbálom, milyen, ha az ember sok bort iszik,+ persze úgy, hogy közben bölcs maradok. Még bolondságra is adtam a fejem, hogy lássam, mit a legjobb tennie az ég alatt az embernek életének néhány napján. 4 Nagy munkákba fogtam:+ Házakat építettem+ és szőlőket ültettem magamnak+. 5 Kerteket és ligeteket alakítottam ki magamnak, és mindenféle gyümölcsfát ültettem beléjük. 6 Készítettem magamnak tavakat, hogy öntözzem velük a ligetet*, melyben virágzó fák nőnek. 7 Lettek szolgáim és szolgálólányaim.+ Olyan szolgáim is vannak, akik nálam születtek*. Ezenkívül sok állatom is lett, marháim és juhaim,+ több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben. 8 Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is magamnak,+ királyok és tartományok kincseit*.+ Lettek férfi és női énekeseim, valamint megnyertem magamnak azt is, ami nagy örömet ad az embereknek: egy asszonyt, sőt, sok asszonyt. 9 Naggyá lettem, és felülmúltam mindenkit, aki előttem volt Jeruzsálemben.+ Eközben bölcs maradtam.

10 Semmit sem tagadtam meg magamtól, amire vágytam*.+ Nem tagadtam meg magamtól semmilyen élvezetet sem, ugyanis a szívemet öröm töltötte el azért, mert keményen dolgoztam, és ez volt a jutalma a kemény munkámnak*.+ 11 De amikor azon gondolkodtam, hogy mi mindent vittem véghez, és hogy milyen keményen dolgoztam azon, hogy megvalósítsam mindezt,+ azt láttam, hogy minden hiábavalóság és szélkergetés+. Semminek sincs igazán haszna a nap alatt.+

12 Majd a bölcsességre, az őrültségre és a bolondságra fordítottam a figyelmemet.+ (Mert mit tehet az az ember, aki a király után jön? Csak azt, amit már korábban is tettek.) 13 És azt láttam, hogy nagyobb haszna van a bölcsességnek, mint a bolondságnak,+ mint ahogy nagyobb haszna van a világosságnak, mint a sötétségnek.

14 A bölcsnek nyitva van a szeme*,+ az ostoba azonban sötétségben jár.+ Arra is rájöttem, hogy mindkettőjüknek ugyanaz lesz a végük.+ 15 Aztán ezt mondtam magamban*: „Velem is ugyanaz fog történni, mint az ostobával.”+ Mi hasznom van hát abból, hogy ennyire bölcs lettem? Ezért ezt mondtam magamban: „Ez is hiábavalóság.” 16 Mert a bölcsre sem emlékeznek sokáig, ahogy az ostobára sem.+ Az eljövendő napokban mindenkit elfelejtenek. És hogy fog meghalni a bölcs? Úgy, ahogy az ostoba.+

17 Ezért meggyűlöltem az életet,+ mert nyomasztónak tűnik minden, amit a nap alatt véghez visznek, hisz minden csak hiábavalóság+ és szélkergetés+. 18 Meggyűlöltem mindent, amiért keményen dolgoztam a nap alatt,+ mivel hátra kell hagynom annak, aki utánam jön+. 19 És ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy bolond?+ Mégis az övé lesz minden, amiért sokat fáradoztam, és amit bölcsen megszereztem a nap alatt. Ez is hiábavalóság. 20 Így hát szívből sajnálom azt a sok kemény munkát, amit véghez vittem a nap alatt. 21 Mert lehet, hogy az ember keményen dolgozik, felhasználva a bölcsességét, a tudását és a képességeit, de aztán mindent* oda kell adnia egy másik embernek, aki nem dolgozott meg érte.+ Ez is hiábavalóság és szörnyűség*.

22 Igazából mi haszna van a nap alatt az embernek a kemény munkájából és a lelkesedéséből*, mely kemény munkára készteti?+ 23 Hisz élete minden napján csak fájdalom és csalódás származik abból, amit tesz,+ és szíve még éjjel sem nyugszik.+ Ez is hiábavalóság.

24 Nincs annál jobb, mint ha az ember eszik, iszik és örömet talál* a kemény munkájában.+ Rájöttem, hogy ez is az igaz Istentől van,+ 25 hisz ki eszik és iszik jobbat, mint én?+

26 Mert Isten annak, akiben kedvét leli, bölcsességet, ismeretet és örömet ad,+ a bűnöst azonban azzal bízza meg, hogy gyűjtsön, de csak azért, hogy annak adja, akiben az igaz Isten kedvét leli+. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.