Vének, vegyétek komolyan pásztori felelősségeteket!
„Őrizzétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját” (1PÉTER 5:2).
1. Miért találó az, ha a juhokat használjuk fel az Isten helyeslésével találkozó emberek szemléltetésére?
MENNYIRE helyénvaló, hogy a juhokat használják fel a Jehova Isten kegyében levő emberek ábrázolására! A juhok szófogadó teremtmények, akik hallgatnak pásztoruk szavára és készségesen követeik őt. Isten juhokhoz hasonló népe szintén hagyja, hogy a jó Pásztor, Jézus Krisztus vezesse. Ez a nép ismeri őt, reagál a szavára, és örömmel veszi a vezetését (János 10:11–16). Természetesen, jó pásztor nélkül a betű szerinti juhok hamar félelembe és kétségbe esnének. Ezért nem csodálkozhatunk, ha Jézus is szánalmat érzett az olyan emberek iránt, akik „elgyötörtek és szétszórtak voltak, mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36).
2. Hogyan tekintette Jehova a juhszerű egyéneket, akik a szeretetet nem tanúsító „Izrael pásztorai” alatt szenvedtek?
2 Jehova Istent személyesen érdekli a becsületes szívű emberek szellemi jóléte, akiket a Szentírás „juhok”-nak nevez. Ezékiel próféta által például Isten átkot mond „Izrael pásztoraira”, az olyan felelős férfiakra, akik magukat táplálják, miközben elhanyagolják a nyájat. Jehova azonban nem engedte meg, hogy a juhszerű emberek minden segítség nélkül szenvedjenek, mert így szólt: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, és a gyengét megerősítem” (Ezékiel 34:2–16).
3. Hogyan tanúsított Jézus Krisztus érdeklődést a juhok iránt?
3 A jó Pásztor, Jézus Krisztus ugyanígy törődik a juhokhoz hasonló egyénekkel. Mielőtt felment a mennybe, Jézus kifejezte azt az óhaját, hogy a juhok megfelelő gondoskodásban részesüljenek. Ezt mondta Péter apostolnak: ’legeltesd az én bárányaimat, őrizd az én juhocskáimat, legeltesd az én juhocskáimat!’ (János 21:15–17). S mivel biztosítani kívánta a juhok iránti folyamatos szerető gondoskodását, Jézus adott „némelyeket pásztorokul” „a Krisztus testének” építésére (Efezus 4:11, 12).
4. Mire buzdította Pál apostol a szellem által kinevezett „idősebb férfiakat”?
4 Mivel mind Isten, mind Krisztus ilyen mélységes szeretetet és figyelmet tanúsít a juhszerű emberek iránt, igen nagy felelősséggel járó feladatot kap az, akit Isten alpásztorául neveznek ki. Ezért Pál apostol arra buzdította az efezusi kinevezett „idősebb férfiakat”, hogy ’legeltessék az Isten gyülekezetét’, és megfelelő módon ügyeljenek rá (Cselekedetek 20:17, 28). De vajon hogyan tudnak eleget tenni a kinevezett vének ennek a felelősségteljes feladatuknak?
A pásztorok útmutatást kapnak
5. Milyen tanácsot adott Péter a felvigyázóknak?
5 Péter apostol, akitől elvárták, hogy legeltesse Jézus juhait, ezt mondta felvigyázótársainak: „Őrizzétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként, nem is tisztességtelen haszonlesésből, hanem buzgósággal, nem is uralkodva azokon, akik az Isten öröksége, hanem mint példaképei a nyájnak” (1Péter 5:1–3). Lássuk tehát, hogyan követhetik ezt a tanácsot kielégítő módon a szent szellem által kinevezett vének.
6. Milyen magatartással kell a véneknek szolgálniuk az „Isten nyáját”?
6 Péter így buzdította véntársait: „Őrizzétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként.” Akik abban a kiváltságban részesültek, hogy szellemi pásztorokként szolgálhatnak, azoknak nem szabad a nyájról való gondoskodást kelletlenül, kényszer-érzettel végezni. Nem szabad olyasmit érezniük, mintha rájuk erőltetett, lélekölő robot lenne ez a feladat, mintha mások ösztökélnék őket arra, hogy legeltessék a nyájat. A vének inkább készséges szellemmel szolgáljanak. (Vö. Zsoltárok 110:3.) Amikor valaki kész jót tenni másoknak, általában teljes szívből teszi azt, erőfeszítéseket tesz annak érdekében, és hajlandó még kitérőket is tenni azért, hogy másokat kiszolgáljon. A készséges vén bőven adakozik az idejéből és az erejéből. Tudja, hogy a juhok néha eltévelyednek, segíteni akar nekik, és úgy akar törődni velük, ahogy Isten törődik a juhszerű emberekkel. Nos, Jehova oly nagy érdeklődést tanúsított az eltévelyedett izraeliták iránt, hogy ezek voltak a szavai: „Azt mondtam: ’Itt vagyok, itt vagyok!’ annak a nemzetnek, amely nem hívta segítségül a nevemet” (Ésaiás 65:1).
7., 8. a) Mit jelent „tisztességtelen haszonlesés” nélkül végezni a pásztorkodás munkáját? b) Mit jelent buzgósággal szolgálni?
7 Péter azt is mondta, hogy a legeltetést vagy őrzést nem szabad „tisztességtelen haszonlesésből” végezni, hanem „buzgósággal” kell azt cselekedni. A kinevezett vének nem akarnak terhére lenni a nyájnak. Pál apostolnak is ez volt a véleménye, mert ezt mondta a thessalonikai keresztényeknek: „Biztosan emlékeztek, testvérek, fáradozásunkra és vesződségünkre. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek nagy kiadással, s úgy hirdettük nektek az Isten jó hírét.” A következőkre is emlékeztette őket” „Nem viselkedtünk rendetlenül köztetek. Nem ettük ingyen senkinek a kenyerét. Ellenkezőleg, éjjel-nappal fáradozva és gürcölve dolgoztunk, hogy senkinek ne legyünk közületek felettébb terhére” (1Thessalonika 2:9; 2Thessalonika 3:7, 8).
8 Hasonlóképpen, Isten nyájának hű pásztorai ma sem sóvárognak a nyáj javai után és nem próbálnak meg jogtalan haszonhoz jutni azok terhére (Lukács 12:13–15; Cselekedetek 20:33–35). Pál rámutatott, hogy akik alkalmasak akarnak lenni a felvigyázói munkára, azoknak nem szabad ’tisztességtelen nyereségre vágyni’ (Titus 1:7). Inkább buzgósággal kell szolgálniuk, lelkes érdeklődést kell mutatniuk a munkájuk iránt, és a gondjaikra bízott nyáj érdekeit kell keresniük (Filippi 2:4). Ezek a pásztorok ily módon ugyanolyan önzetlen érdeklődést tanúsítanak a juhok iránt, mint Jehova Isten és az ő Fia, Jézus Krisztus tanúsított.
9. Miért nem szabad a keresztény pásztornak ’uralkodni azokon, akik az Isten öröksége’?
9 Péter még azt is mondta, hogy a vének sohase úgy őrizzék az Isten népét, mintha ’uralkodnának azokon, akik az Isten öröksége, hanem mint példaképei a nyájnak’. A szerető pásztor gondosan ügyel arra, hogy ne éljen vissza a hatalmával és ne keltse a felsőbbrendűség látszatát, mintha uralkodna a nyáj felett. A büszkeség szelleme egyáltalán nem keresztény jellemvonás, és mindazok kerüljék, akik szeretnének Jehovának tetszeni. A Példabeszédek 21:4 ezt mondja: „A fennhéjázó szemek, az arcátlan szív és a gonoszok lámpása bűn.” Jézus pedig ezt mondta követőinek: „Tudjátok, hogy a nemzetek uralkodói uralkodnak azokon és a nagyok hatalmat gyakorolnak felettük. Köztetek ilyen nem lehet; hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a ti szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, legyen a rabszolgátok” (Máté 20:25–27). A véneknek természetesen arra is gondolniuk kell, hogy a nyáj tagjai az Isten juhai, és nem bánhatnak durván az ilyenekkel.
10. a) Mit tettek a nép egyes pásztorai Ezékiel idejében? b) Hogyan mutatnak jó példát a nyájnak a lojális felvigyázók?
10 Az Ezékiel idejében élt, önmagukat szolgáló pásztorokhoz így szólt Jehova: „A legyengülteket nem erősítettétek, a betegeket nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem durván, sőt zsarnoki módon hatalmaskodtatok fölöttük.” Isten azután azt mondta, hogy a durva pásztorok ’addig taszítgatták az összes legyengülteket, amíg azok szét nem szóródtak’ (Ezékiel 34:3, 20, 21). De nem ezt látjuk az „az Isten nyája” szerető pásztorainál napjainkban. Ők nem kérkednek a hatalmukkal, és gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen juhnak se okozzanak botlást. (Vö. Márk 9:42.) Inkább szerető segítséget és buzdítást adnak mindenkinek. Azonkívül imádságos szellemben Jehovában bíznak, és komoly erőfeszítéssel munkálkodnak azon, hogy példaképek legyenek „beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban” (1Timótheus 4:12). Ennek eredménye az, hogy a nyáj megelégedett, és biztonságban érzi magát abban a tudatban, hogy szerető, istenfélő pásztorok viselik a gondját.
Veszélyek leselkednek a juhokra
11. Miért kell a mai pásztoroknak úgy gondoskodni az Isten nyájáról, hogy a juhok biztonságban érezzék magukat?
11 Szükséges, hogy a juhokhoz hasonló személyek ma biztonságban érezzék magukat, megnyugodva abban a nagyszerű figyelemben, amelyet a vének a nyáj védelmére fordítanak (Ésaiás 32:1, 2). Ez különösen azért van így, mert a keresztények sokféle veszélynek vannak kitéve ezekben „az utolsó napok”-ra jellemző „válságos idők”-ben (2Timótheus 3:1–5). A zsoltáros Dávidnak is sok veszéllyel kellett szembenéznie, mégis mondhatta: „Jehova az én Pásztorom . . . Még ha mély árnyék völgyében járok is, semmi rossztól nem félek, mert velem vagy” (Zsoltárok 23:1–4). Isten nyájának mai pásztorai is kötelesek úgy gondoskodni a nyájról, hogy azok, Dávidhoz hasonlóan, nagyon közel érezhessék magukat Jehovához. Azonkívül biztonságban is érezhessék magukat mint akik Isten szervezetéhez tartoznak.
12. Milyen mai irányzatok ellen kell megvédeni a juhokat, és hogyan nyújthatnak segítséget ebben a tekintetben a vének?
12 Egyik veszély — amely ellen Isten nyájának védelmére van szüksége — az elvtelen, erkölcstelen viselkedésre irányuló hajlam, amely ma a világban megmutatkozik. Nagyrészt a televízió vagy egyéb eszközök által közvetített szórakozási formáknak köszönhető, hogy sokan az Isten Szavában lefektetett irányadó mértékekkel szöges ellentétben álló életformát alakítottak ki maguknak. Ezért szükséges, hogy józan bibliai tanáccsal ellensúlyozzuk a világ durva szexuális magatartását, a „mindent szabad” felfogást. A nyáj pásztorainak jól kell ismerniük mindazt, amit a Biblia az erkölcsösséggel kapcsolatban tanít. Azonkívül eleget kell tenniük a nyáj előtt azon felelősségüknek is, hogy tiszták maradjanak Jehova szolgálatára (Titus 2:13, 14).
13. a) Milyen veszély ellen ad bölcs tanácsot Judás levele? b) Milyen állásponton legyenek a vének a hitehagyott személyekkel szemben?
13 Veszély fenyegeti még a nyájat a hitehagyott személyek részéről is. Emlékezzünk arra, hogy tizenkilenc évszázaddal ezelőtt, „istentelen emberek” hamis tanítókként szivárogtak be a gyülekezetbe. Ezek veszélyes „víz alatti sziklazátonyok”, önmagukat hizlaló hamis pásztorok, állatias, szellemiség nélküli emberek voltak. Judás levele józan tanáccsal látja el a véneket, és minden hűségest, abban a tekintetben, hogy ’folytassanak kemény harcot a hitért’ (Judás 3, 4, 12, 19). Semmi kétség, a véneknek határozottan fel kell lépniük minden olyan személy ellen, aki egyenetlenséget akar szítani, mert Pál ezt írta: „Tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat idéznek elő és botlásra adnak alkalmat a tanítás ellen, amelyet tanultak, és kerüljétek őket” (Róma 16:17). A pásztorok tehát felelősek azért, hogy megvédjék a nyájat az ilyenektől, és más ’báránybőrbe bújtatott farkasoktól’ (Máté 7:15).
Egyéb módon is segítsünk a juhoknak!
14., 15. Hogyan nyújthatnak segítséget a vének az olyan hívőtársaiknak, akik nem bánnak egymással kedvesen?
14 Az „Isten nyájának” legeltetése megkövetelheti, hogy segítsünk a juhoknak a gyülekezetben felmerülő különböző nehézségek megoldásában is. Előfordulhat, hogy vitás ügy keletkezik a juhok között. Kisebb összezördülések miatt egyesek kezdenek nem jó szemmel nézni a másikra. Talán még rágalmazzák is egymást, és végül — legnagyobb kárukra — megszakítják a barátságot azokkal, akik korábban munkatársaik voltak Jehova szolgálatában (Példabeszédek 18:1).
15 A szellemi pásztoroknak igen ébereknek kell lenniük, hogy segítsenek az ilyen hívőtársaiknak. Szükség lehet például arra, hogy a vén rámutasson, milyen helytelen dolog megrágalmazni egymást, és mennyire azon kell igyekeznie minden lojális kereszténynek, hogy megőrizze a gyülekezet egységét (3Mózes 19:16–18; Zsoltárok 133:1–3; 1Korinthus 1:10). A vének talán azzal is segíthetnének, ha rámutatnak Pál figyelmeztetésére: „Ha . . . állandóan marakodtok és emésztitek egymást, vigyázzatok, nehogy megsemmisítsétek egymást!” (Galata 5:13–15; Jakab 3:13–18).
16. Mit tegyenek a vének, ha észreveszik, hogy egészségtelen irányzatok kezdenek kialakulni a gyülekezetben?
16 Vének, jusson eszetekbe, hogy az Ördög „mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy elnyeljen valakit” (1Péter 5:8). Minden igaz kereszténynek harcolnia kell, ámde nem hús és vér ellen, hanem gonosz szellemi erők ellen (Efezus 6:10–13). A hű pásztorok nyilván nem akarják, hogy Sátán becsapja a juhokat. Ha tehát a juhokhoz hasonló egyének közül valaki kezd elmaradozni a keresztény összejövetelekről, a komolyan törődő véneknek azonnal meg kell próbálniuk kideríteni az okát, és megfelelő szellemi segítséget kell nyújtaniuk. A pásztoroknak ismerniük kell a nyáj külsejét, és fel kell figyelniük a gyülekezetben fellépő bármilyen egészségtelen irányzatra (Példabeszédek 27:23). Ha ezt látjuk, hogy kezd kialakulni valamilyen hajlandóság a szántóföldi szolgálat elhanyagolására, a személyes tanulmányozás mellőzésére, vagy arra, hogy belemerüljenek a szórakozásba vagy az anyagiasságba, a felelős férfiaknak igyekezniük kell változtatni a helyzeten. Jehova és a jó Pásztor, Jézus Krisztus példáját követve, „az Isten nyája” gondviselésével megbízott vének azonnal nyújtsanak megfelelő személyes segítséget, vagy adott esetben adják meg a szükséges tanácsot az összejöveteleken (Galata 6:1). A szerető vének ily módon — és más formában is — bebizonyítják, hogy komolyan veszik pásztori felelősségüket (Cselekedetek 20:28).
A pásztorkodás komoly feladat
17. Milyen követelményeknek kell hogy megfeleljen valaki, ha alkalmas akar lenni a véni feladatra?
17 Az „Isten nyája” feletti pásztorkodás munkája sokat követel a vénektől. Erre a kiváltságra vonatkozóan magas szintű irányadó mértéknek kell megfelelniük, s ezeket a mértékeket az 1Timótheus 3:1–7; Titus 1:5–9, és 1Péter 5:1–4. verseiben találjuk meg. Nem minden testvér szolgálhat ebben a minőségben, mert csak valóban szellemi emberek képesek ellátni ezeket a felelősségteljes feladatokat (1Korinthus 2:6–16). Sokan vannak azonban olyanok, akik jelenleg nem szolgálnak, mint vének, pedig alkalmasakká lehetnének rá, ámde előbb ’törekedniük kell a felvigyázói tisztségre’. Buzgón tanulmányozniuk kell az Isten Szavát, hogy alaposan megértsék azt. Természetesen méltónak kell bizonyulniuk arra, hogy ajánlják őket, mivel megfelelnek a vénként való kinevezésükhöz szükséges feltételeknek, és így megfelelő pásztorai lehessenek „az Isten nyájának”.
18. Mit érzett Pál a gyülekezettel kapcsolatban, és mások is ugyanazt érzik-e napjainkban?
18 Jézus Krisztus, a jó Pásztor Jehova Isten alatt szolgál mint a keresztény gyülekezet feje (János 10:11; 1Korinthus 11:3; Efezus 5:22, 23). És milyen nagy öröm lehet Jézus számára az, hogy alpásztorok is szolgálnak vele együtt, akik képesek kellő módon vezetni és védelmezni a juhokat. Ezek a szellemi férfiak valóban megfelelnek a keresztény vénekkel kapcsolatos magas szintű bibliai követelményeknek. Azonkívül, ugyanolyan komoly, bensőséges érdeklődést tanúsítanak a juhok iránt, mint Pál apostol, aki ezt írta: „Ezen külső dolgokon [a nehézségeken és szenvedéseken] kívül naponként rám szakadt az aggódás az összes gyülekezetért. Ki erőtlen, hogy én is ne volnék erőtlen? Ki botlott meg, hogy én is ne égnék?” (2Korinthus 11:23–29). Pál rengeteget utazott, naponta kellett ’aggódnia az összes gyülekezetért’, akárcsak a mai utazó felvigyázóknak. Hasonlóképpen, az egyes gyülekezetek vénei is sok aggodalmat állnak ki a gondjaikra bízott nyájban levő juhok miatt, akik felett szellemi pásztorokként működnek.
19. Mi lesz az eredménye annak, ha a gyakorlatban is megvalósul a Zsidók 13:17. verse és ha a vének ezután is komolyan veszik pásztori felelősségüket?
19 „Az Isten nyája” feletti pásztorkodás bizony kemény munka, de egyben nagy jutalommal is jár. Ezért hát, ti, pásztorai a nyájnak, nagyon vigyázzatok erre az értékes kiváltságotokra! Viseljétek jól gondját a nyájnak! A juhokhoz hasonló egyének pedig működjenek együtt odaadóan a szent szellem által kinevezett alpásztorokkal. „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket és hallgassatok rájuk — buzdít Pál apostol —, mert folyton őrködnek lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk rólatok” (Zsidók 13:17). Ha mindazok, akik teljes szívvel átadták magukat Jehovának, valóban egységben munkálkodnak, ezután is nagyszerű áldások és előnyök származnak a keresztény vének hű szolgálatából, akik komolyan veszik pásztori felelősségüket!
Meg tudod-e magyarázni?
□ Miért kell a szellemi pásztoroknak önként szolgálniuk?
□ Miért nem szabad a véneknek becstelen nyereségre áhítozniuk?
□ Miért volna helytelen, ha a vének uralkodnának Isten nyája felett?
□ Miért szükséges, hogy a vének példaképei legyenek a nyájnak?
□ Milyen veszélyek léteznek, amelyek ellen a pásztoroknak meg kell védeniük „az Isten nyáját”?
[Kép a 23. oldalon]
Miként az ókori szerető pásztorok, a mai vének is szeretettel ’legeltetik az Isten nyáját’