Valóban olyan ártalmas a trágárság?

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK néhány nagyobb városában becslések szerint minden ötödik kiejtett szó valamilyen szitkozódás. Olaszországban pedig a Káromkodásellenes Nemzeti Szövetség felmérése szerint napi egymilliárdnál is több káromkodás hangzik el Isten vagy az egyház ellen. Sok helyen az átkozódás szinte kedvenc időtöltése az embereknek.

Ennek csak örülni lehet, mondja Rayhnold Aman, a Maledicta című, profán szavakkal, káromkodással, szitkozódással foglalkozó szaklap kiadója. Véleménye szerint ugyanis még mindig jobb a szóbeli agresszió a tettleges agressziónál. „Inkább nevezzenek engem . . .–nak, minthogy golyót röpítsenek vagy kést döfjenek a mellembe” — mondja Aman.

Szintén a rossz szavak pártján áll Chaytor Mason, amikor azt mondja: „A profán kifejezések, a káromkodás, vagy akárminek nevezzük, jól kipróbált és hatásos módszer arra, hogy megszabaduljunk a csalódások okozta érzelmektől.”

Egyre többen mutatkoznak elnézőknek a káromkodás iránt abban a hiszemben, hogy az teljesen ártalmatlan. Úgy vélik, hogy a helyzethez illő trágárság teljesen indokolt. A Seventeen című — elsősorban bakfisok számára készült — magazin kijelenti: „Mulatságos lenne hébe-hóba összejönni a lányokkal vagy a fiúkkal — esetleg mindkét nembeliekkel — egy sikamlós ’ki tud nagyobbat káromkodni’ versenyre. Amolyan szkatológiai versenyre gondolok, amilyet a női kollégiumunk harmadik emeleti hálótermében szoktak tartani. A négybetűs szavak csak úgy röpködnek a levegőben, hogy még az éjszaka is elpirulna annyi erkölcstelenség hallatán!”

Talán te is egyetértesz azzal, hogy a trágárság, a káromkodás polgárjogot nyert? Valóban ártalmatlan dolog a trágárság?

’Csak a tréfa kedvéért’?

De hát mi is az a ’szkatológiai verseny’? A szkatológia szó elsősorban orvosi kifejezés, ami azt jelenti: az emberi ürülék, bélsár vizsgálata. De vonatkozik a malacságokkal, trágársággal, pornográfiával kapcsolatos dolgokra is. Vajon mi a véleményed arról, amikor valaki az ocsmány beszédben túl akarja szárnyalni a másikat?

Pedig fiatalok gyakran rendeznek ma olyan káromkodási versenyt, ahol egymás anyját egyre ocsmányabb kifejezésekkel illetik. Az általában két szembenálló felet barátok csoportja veszi körül és nagyokat nevetnek, amikor a barátjuk édesanyját a még elmésebb, ötletesebb ellenfél ocsmány szidalmakkal árasztja el. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy általában úgy írják le valakinek a külsejét, hogy az illetőt valamilyen undorító állathoz: disznóhoz, patkányhoz, bűzös görényhez hasonlítják.

Az effajta szokások, a szórakoztatás kedvéért elmondott trágár viccekkel együtt kezdenek nagyon is elterjedni. Akik részt vesznek ilyesmiben, azt feltételezik, hogy ezek a dolgok nem is olyan rosszak, hiszen viccelni lehet velük. S talán azt mondják: ’Nézd, milyen sokan nevetnek rajta!’ Nem kétséges: az effajta szokások nagyban elősegítették, hogy a trágár kifejezések a hétköznapi beszéd szerves részévé legyenek, és még „illemtudó diplomás emberek” és „kifinomult ízlésű” egyének is használják azokat. De hát valóban sokkal ártalmasabb lehet a trágárság, mint sokan gondolnák?

A trágárság hatása

A trágár szavak olyan hatással vannak az ember szájára, mint a pornográfia az ember szemére. A szóbeli pornográfia szexuális képzeteket támaszt. Mi történhet tehát, ha rendszeresen használják a szexuálisan sokatmondó szavakat? Vajon aki sokat beszél róla, nem lesz-e hajlamosabb el is követni az ilyen dolgokat? Bizonyosan nagy jelentősége van annak, hogy a trágár szavak oly nagymérvű elterjedésével párhuzamosan növekszik a paráznaság, a házasságtörés, a homoszexualitás.

Mindebből jól látható, milyen bölcs az a bibliai tanács, amely arra buzdít minket: „Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy mohóság még csak ne is legyen említve köztetek, ahogyan az szent emberekhez illik; sem szégyenteljes viselkedés, sem bolond beszéd, sem trágár tréfálkozás, amelyek illetlen dolgok” (Efezus 5:3, 4).

Tény az, hogy a trágár beszédet folytató egyén önmagát rontja meg. De a rontást és rombolást másokra is kiterjeszti, valahányszor megismétli ocsmány szavait. Okkal tanácsolja azért a Biblia: „Most azonban tegyétek félre mindezeket: az indulatoskodást, a haragot, a gonoszságot, a gyalázkodást, és a szátokból az ocsmány beszédet” (Kolossé 3:8; Efezus 4:29). De arra is int minket: „Vessetek el tehát minden tisztátalanságot” (Jakab 1:21). Ha e tanácsokkal ellentétben cselekszünk, Isten nemtetszését vonjuk magunkra.

Gondoljunk továbbá arra is: Ha két személy szóban sértegeti egymást, vajon jobb kapcsolat fog születni ebből a szócsatából? És ha netán a szóbeli sértegetés tettlegességgé fajul, vajon elmondhatjuk-e, hogy valóban megoldották a problémájukat? Aligha! Másrészt az egymásra zúdított szitkok ténylegesen nem növelik inkább a háborúság valószínűségét ahelyett, hogy csökkentenék?

Hogyan segíthetjük hát elő a szeretetet és a megértést? Úgy, hogy nem fizetünk „gonoszért gonosszal”. Isten Szava megparancsolja: „Magatokért bosszút ne álljatok.” Inkább „adjatok helyet a haragnak” és bízzátok Istenre a bosszút. A veletek igazságtalanul bánó egyén iránti kedves szavaitok és tetteitek ’tüzes szenet gyűjtenek a fejére’ és talán rákényszerítik majd, hogy megenyhüljön irántatok. Mindenkor kövessétek bölcs módon a bibliai tanácsot: „Áldjatok és ne átkozzatok” (Róma 12:17–20, 14).

Kerüljétek a csapdát

Nyilvánvaló, hogy szüntelenül résen kell lennünk, ha nem akarjuk, hogy a szentségtörő világ beszennyezzen minket is. Senki közülünk nem érezheti biztonságban magát a fertőzés veszélyétől. A szentségtörő világi dolgokról írt könyvében Burges Johnson azt mondja: „Ha a profán szavak általában a szókincs betegségét jelzik, vajon hogyan terjed az, és ki kaphatja meg ezt a betegséget? Erre igen egyszerű a válasz: Ez nemcsak ragályos, de fertőző is, mivel mindannyian mélyen beágyazva magunkban hordjuk annak csíráit.” A Biblia megerősíti, hogy mi, tökéletlen emberek, természetünknél fogva vonzódunk a helytelen és erkölcstelen tevékenység felé. Ezért komoly harcot kell folytatnunk a trágár szavak használata ellen (1Mózes 8:21; Zsoltárok 51:5).

Az ocsmány beszéd elleni küzdelem azzal kezdődik, hogy igyekszünk uralmat gyakorolni az ilyen beszédhez vezető érzelmeink és tetteink felett. Melyek ezek? Nos, a Biblia így válaszol: „Minden rosszindulatú keserűséget, haragot, dühöt, üvöltözést és gyalázkodó beszédet vessetek ki magatokból” (Efezus 4:31). Mielőtt tehát eljutnánk addig a pontig, hogy megátkoznánk valakit, álljunk meg és kényszerítsük magunkat arra, hogy az illető személy jó oldalára összpontosítsuk a figyelmünket. Ne engedjük, hogy a harag trágár szavak használatára indítson minket. Próbáljuk meg ezt a bibliai parancsot követni: „Semmi gátlástalan beszéd ne hagyja el a szátokat” (1Sámuel 2:3).

Isten Szava, a Biblia az a hely, ahonnan helyes gondolatokat meríthetünk. Ha jó gondolatokkal töltjük meg elménket, abból a szív helyes kívánságai épülnek fel. És vajon hogyan hat ez a beszédünkre? Jézus azt mondta: „A szív bőségéből szól az ember szája” (Máté 12:34).

Ne habozz Istenhez imádkozni segítségért és az ő szellemét kérni. A zsoltáros így imádkozott: „Állíts őrt, ó Jehova, az én szám elé, és tégy őrt ajkaim ajtajához” (Zsoltárok 141:3). Ha éberen őrködünk nyelvünk felett, Isten támogatásával képesek leszünk elkerülni a trágárság csapdáit.

[Kép a 6. oldalon]

Vajon viszonzod, ha mások szitkokat szórnak rád?