LÍDIA

Ez az asszony a háznépével az elsők között volt Európában, akik elfogadták a keresztényi hitet Pál apostol Filippiben végzett szolgálata nyomán i. sz. 50 környékén. Lídia eredetileg Tiatirában, egy kis-ázsiai városban lakott, mely a kelmefestő iparáról volt híres. Később a makedóniai Filippiben Lídia bíbort árult – vagy a festéket, vagy a vele színezett ruhákat és kelméket. Úgy tűnik, ő volt a feje a háznépének (ebbe rabszolgák és szolgák is beletartozhattak), tehát vélhetően özvegy volt, vagy egyedülálló (Cs 16:14, 15).

Lídia „Isten imádója” lévén valószínűleg prozelita volt. Meglehet, hogy Filippiben kevés zsidó élt, és nem volt zsinagógájuk, ezért sabbatnapon Lídia és más istenfélő asszonyok egy folyónál gyűltek össze a városon kívül. Amikor Pál apostol prédikált ezeknek a nőknek, Lídia figyelmesen hallgatta. Miután a háznépével együtt megkeresztelkedett, így kérlelte Pált és társait, hogy menjenek el hozzá: „Ha úgy ítélitek meg, hogy hű vagyok Jehovához, jöjjetek el a házamba”. Egyszerűen nem lehetett visszautasítani ezt az őszinte meghívást. A Cselekedetek könyvének írója, Pál útitársa, Lukács hozzáteszi: „valósággal kényszerített bennünket” (Cs 16:11–15).

Később, miután Pál és Silás kiszabadult a börtönből, újra Lídia otthonába mentek. Bátorították a testvéreket, aztán eltávoztak a városból (Cs 16:36–40).

Részben talán Lídia vendégszeretete ösztönözte Pált arra, hogy ezt írja a filippieknek: „Mindig hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok mindnyájatokért mondott minden könyörgésemben, örömmel ajánlva fel könyörgésemet, a hozzájárulás miatt, amellyel az első naptól fogva mindeddig a pillanatig támogattátok a jó hírt” (Fi 1:3–5).