Szülők és gyermekek: Istent tegyétek az első helyre!
„Az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad” (PRÉDIKÁTOR 12:15).
1. Milyen félelmet kell a szülőknek és a gyermekeknek kifejleszteniük, és mit fog ez szerezni nekik?
EGY Jézus Krisztusra vonatkozó prófécia arról szólt, hogy „gyönyörködik [majd] az Úrnak félelmében” (Ésaiás 11:3). Félelme alapjában véve Isten iránti mélységes hódolat és félelemmel vegyes tisztelet volt; attól való félelem, nehogy magára vonja Isten nemtetszését, mivel szerette őt. A szülőknek és a gyermekeknek effajta krisztusi istenfélelmet kell kifejleszteniük, amely gyönyörűséget fog szerezni nekik, miként Jézusnak is azt szerzett. Első helyre kell tenniük Istent az életükben, engedelmeskedve parancsolatainak. Az egyik bibliaíró szerint „ez az embernek fődolga” (Prédikátor 12:15).
2. Mi volt a Törvény legfontosabb parancsolata, és kiknek szólt elsősorban?
2 A Törvény legfontosabb parancsolata — az ugyanis, hogy ’teljes szívünkből, lelkünkből és erőnkből szeressük Jehovát’ — a szülőknek szólt elsősorban. Erre mutatnak rá a Törvény további szavai: „gyakoroljad ezekben [a Jehova szeretetével kapcsolatos szavakban] a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5Mózes 6:4–7; Márk 12:28–30). A szülők így parancsot kaptak arra, hogy Istent tegyék az első helyre azáltal, hogy maguk is szeretik őt, és a gyermekeiket is erre tanítják.
Keresztényi felelősség
3. Hogyan mutatta meg Jézus, hogy fontos figyelmet fordítani a gyermekekre?
3 Jézus megmutatta, hogy még a kisgyermekekre is fontos figyelmet fordítani. Jézus földi szolgálata vége felé történt egyszer, hogy az emberek kezdték hozzá vinni a kisdedeiket. A tanítványok, nyilván abban a hiszemben, hogy Jézus túl elfoglalt ahhoz, hogy zavarják, megpróbálták feltartóztatni az embereket. Ám Jézus megdorgálta tanítványait: „Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket.” Sőt, Jézus „ölébe vevé” a gyermekeket, s így megindító módon mutatta be, hogy fontos figyelmet fordítani a fiatalokra (Lukács 18:15–17; Márk 10:13–16).
4. Kiknek szólt az a parancs, hogy ’tegyenek tanítványokká minden népeket’, és mit követelt ez meg tőlük?
4 Jézus azt is világossá tette, hogy a követőinek felelősségük, hogy saját gyermekeiken kívül másokat is tanítsanak. Halála és feltámadása után Jézus „megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre” — köztük néhány szülőnek is (1Korinthus 15:6). Ez nyilvánvalóan Galileában történt, egy hegyen, ahol 11 apostola is egybegyűlt. Jézus itt mindannyiukat így ösztönözte: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket . . ., tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek” (Máté 28:16–20). Egyetlen keresztény sem mellőzheti jogosan e parancsot! A teljesítése az apáktól és az anyáktól megköveteli, hogy gondot viseljenek gyermekeikre, valamint részt vegyenek a nyilvános prédikáló- és tanítómunkában.
5. a) Mi mutatja, hogy a legtöbb apostol — ha nem mindegyik — nős volt, és így gyermekeik is lehettek? b) Milyen tanácsot kellett komolyan venniük a családfőknek?
5 Jelentőségteljes módon, még az apostoloknak is egyensúlyban kellett tartaniuk családi felelősségeiket azzal a kötelezettséggel, hogy prédikáljanak, valamint legeltessék Isten nyáját (János 21:1–3, 15–17; Cselekedetek 1:8). Ez abból ered, hogy legtöbbjük — ha nem mindegyikük — nős volt. Pál apostol ezért rávilágított: „Nincs jogunk arra, hogy keresztyén feleséget vigyünk magunkkal, mint a többi apostolok és az Úr testvérei és Kéfás?” (1Korinthus 9:5, Czeglédy fordítás; Máté 8:14). Némelyik apostolnak gyermekei is lehettek. Bizonyos korai történészek — például Eusebius — szerint, Péternek voltak gyermekei. A korai keresztény szülőknek kivétel nélkül meg kellett fogadniuk az Írás szerinti tanácsot: „Ha pedig valaki az övéiről és főképen az ő házanépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:8).
Az elsődleges felelősség
6. a) Milyen kihívással néznek szembe a családos keresztény vének? b) Mi egy vén elsődleges felelőssége?
6 Napjainkban azok a keresztény vének, akik családosok, az apostolokéhoz hasonló helyzetben vannak. Egyensúlyban kell tartaniuk azt a felelősségüket, hogy kielégítsék családjuk szellemi és fizikai szükségleteit, azzal a kötelezettségükkel, hogy nyilvánosan prédikáljanak, és legeltessék Isten nyáját. Melyik tevékenységnek kell elsőbbséget élveznie? Az Őrtorony 1965/6 száma megállapította: „[Az apának] a család iránti kötelessége első helyen áll, s ténylegesen nem is szolgálhatna helyesen . . ., ha ezt a kötelességét elhanyagolná.”
7. A keresztény apák hogyan teszik első helyre Istent?
7 Az apáknak tehát első helyre kell tenniük Istent, megfogadva azt a tanácsot, hogy ’Jehova tanítása és intése szerint neveljék gyermekeiket’ (Efézus 6:4). Ez a felelősség nem ruházható át másvalakire, még akkor sem, ha egy apa arra is megbízatást kaphat, hogy felügyeljen a keresztény gyülekezetben folyó bizonyos tevékenységekre. Hogyan tudják az ilyen apák ellátni felelősségteljes feladataikat — gondoskodni a családtagokról fizikailag, szellemileg, illetve érzelmileg —, ugyanakkor elnökölni és felvigyázni a gyülekezetben?
Megadni a szükséges támogatást
8. Hogyan tudja támogatni egy vén felesége a férjét?
8 Világos, hogy a családi felelősségeket hordozó vének hasznot tudnak meríteni abból, ha támogatják őket. A fent idézett Őrtorony megjegyezte, hogy egy keresztény feleség támasza lehet férjének. Ezt írta: „Igen megkönnyítheti férje számára az egyes feladatokra való előkészülését és abban is segítségére lehet, hogy az otthoni jó időbeosztással értékes időt takaríthassanak meg önmaguk számára, például az étel időben való elkészítésével, vagy ha mindig készen vannak arra az időre, amikor menni kell a gyülekezeti összejövetelekre . . . A férj irányítása mellett a keresztény feleségnek igen nagy szerepe lehet abban, hogy gyermekeik úgy nevelkedjenek fel, hogy viselkedésükkel Jehova tetszését elnyerjék” (Példabeszédek 22:6). Igen, a feleség „segítő társnak” teremtetett, és a férje bölcs módon szívesen fogadja majd segítségét (1Mózes 2:18). A feleségétől jövő támogatás lehetővé teheti számára, hogy hatékonyabban lássa el felelősségteljes feladatait mind a családban, mind a gyülekezetben.
9. A thessalonikai gyülekezetben kik kaptak buzdítást arra, hogy segítsenek más gyülekezeti tagoknak?
9 Mindamellett nem csupán a keresztény vének feleségei vehetnek részt a felvigyázókat támogató tevékenységben, akiknek ’Isten nyáját is legeltetniük kell’, és tulajdon háznépükre is gondot kell viselniük (1Péter 5:2). Kik segíthetnek még? Pál apostol arra ösztönözte a thessalonikai testvéreket, hogy becsüljék „előljáróikat [’azokat, akik elnökölnek felettük’, NW]”. De folytatásképpen, ugyanezekhez a testvérekhez szólva — kimondottan azokhoz, akik nem elnökölnek — ezt írta Pál: „Intünk . . . Testvéreim titeket, rendre utasitsátok a rendetleneket; vigasztaljátok a csüggedőket, a gyöngéket segéljétek, legyetek mindenki iránt türékenyek” (1Thessalonika 5:12–14, Kámory fordítás).
10. Milyen nagyszerű hatást fejt ki a gyülekezetre, ha minden testvér szerető segítséget nyújt?
10 Milyen nagyszerű, mikor egy gyülekezetben a testvérekben megvan az a szeretet, ami arra indítja őket, hogy vigasztalják a csüggedőket, támogassák a gyöngéket, figyelmeztessék a rendetleneket, és mindenki iránt hosszútűrők legyenek! A thessalonikai testvérek, akik nemrég fogadták el a bibliai igazságot, éspedig annak ellenére, hogy nagy nyomorúságon mentek keresztül, alkalmazták Pál ennek megcselekvésére vonatkozó tanácsát (Cselekedetek 17:1–9; 1Thessalonika 1:6; 2:14; 5:11). Gondold el, milyen nagyszerű hatást fejtett ki szerető együttműködésük az egész gyülekezet erősítése és egyesítése terén! Ugyanígy, mikor napjainkban a testvérek vigasztalják, támogatják és figyelmeztetik egymást, ez nagyban megkönnyíti a véneknek — akiknek sokszor a családjukra is gondot kell viselniük — a pásztorkodással járó felelősségteljes feladatok végzését.
11. a) Miért ésszerű úgy következtetni, hogy nőkre is vonatkozott a „testvérek” kifejezés? b) Milyen segítséget tud ma nyújtani egy érett keresztény nő a fiatalabb nőknek?
11 Vajon nők is voltak azok között a „testvérek” között, akikhez Pál apostol szólt? Igen, mivel sok nő hívő lett (Cselekedetek 17:1, 4; 1Péter 2:17; 5:9). Milyenfajta segítséget tudtak az ilyen nők nyújtani? Nos, a gyülekezetekben fiatalabb nők is voltak, akiknek gondot okozott a „testi vágy” feletti uralkodás, vagy akik ’elcsüggedtek’ (1Timótheus 5:11–13, Új Testamentum, 1930). Egyes nőknek ma hasonló gondjaik vannak. Amire leginkább szükségük van, az talán semmi több, mint hogy legyen valaki, aki meghallgatja őket, vagy akinek a vállán kisírhatják magukat. Gyakran egy érett keresztény nő van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy megadja az effajta segítséget. Például olyan személyes problémákat tud megbeszélni egy másik nővel, amilyeneket egy keresztény férfi egymaga nem tudna megfelelően kezelni. Az ilyen segítségnyújtás értékét kiemelve, Pál azt írta, hogy az idős „asszonyok . . . [legyenek] jóra oktatók; hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék, legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék” (Titus 2:3–5).
12. Kinek az irányítását létfontosságú követni mindenkinek a gyülekezetben?
12 Micsoda áldást jelentenek egy gyülekezetben az alázatos testvérnők, mikor együttműködve támogatják mind a férjüket, mind a véneket! (1Timótheus 2:11, 12; Zsidók 13:17). A családi felelősségeket hordozó véneknek különösen javára válik, ha a szeretet szellemében mindenki együttműködik egymás segítésében, és ha mindenki aláveti magát a kinevezett pásztorok irányításának (1Péter 5:1, 2).
Szülők, mit tesztek az első helyre?
13. Hogyan vall kudarcot sok apa a családját illetően?
13 Évekkel ezelőtt egy kiemelkedő szórakoztató művész megjegyezte: „Sikeres férfiakat látok, akik több száz főt foglalkoztató cégeket vezetnek; nincs olyan helyzet, amelyben ne tudnák, hogyan kell eljárni, tudják, hogyan fegyelmezzenek és jutalmazzanak az üzleti vállalkozások világában. De a legnagyobb általuk vezetett »vállalkozás« a családjuk, és e tekintetben kudarcot vallanak.” Miért? Nemde azért, mert az első helyre valamilyen üzleti vállalkozást és egyéb érdekeket tesznek, ugyanakkor mellőzik Isten tanácsait? Az Ő Szava kijelenti: „[ezek az] ígék, a melyeket . . . parancsolok néked . . . gyakoroljad ezekben a te fiaidat.” És ezt mindennap meg kellett tenni. A szülőknek nagylelkűen kell adniuk idejükből — s különösen a szeretetükből és mélységes törődésükből (5Mózes 6:6–9).
14. a) Hogyan viseljenek gondot gyermekeikre a szülők? b) Mi tartozik hozzá a megfelelő gyermekneveléshez?
14 A Biblia emlékezetünkbe idézi, hogy a gyermekek Jehovától kapott örökség (Zsoltárok 127:3). Vajon úgy viselsz gondot gyermekeidre mint Isten tulajdonára — egy ajándékra, melyet rád bízott? Gyermeked valószínűleg kedvezően fog reagálni, ha karjaidba zárod, így mutatva ki szerető törődésedet és figyelmességedet (Márk 10:16). De „az ő útjának módja szerint” felnevelni egy gyermeket többet követel annál, hogy csupán öleléseket és csókokat kapjon. Hogy fel legyen szerelve az élet buktatóinak a kikerüléséhez szükséges bölcsességgel, szerető fegyelmezésre is szüksége van a gyermeknek. Őszinte szeretetet mutat egy szülő, ha ’megkeresi gyermekét fenyítékkel’ (Példabeszédek 13:1, 24; 22:6).
15. Mi mutatja a szülői fegyelmezés szükségességét?
15 A szülői fegyelmezés szükségessége egy iskolai tanácsadó leírásából is látható, melyben olyan gyermekekről szól, akik felkeresik irodájában. „Szánalomra méltók, lesújtottak és nem találják a helyüket. Sírva beszélik el, hogyan is állnak valójában a dolgok. Sokan — jóval többen, mint gondolná az ember — kíséreltek meg öngyilkosságot, no nem mintha nem tudnának hová lenni boldogságukban; azért tették, mert igen-igen boldogtalanok, elhagyottak és kimerültek a stressztől, mivel ilyen fiatalon »felelnek magukért«, és egyszerűen nem bírnak helytállni.” Hozzátette: „Rémítő dolog egy fiatalnak azt érezni, hogy ő felel a dolgokért.” Igaz, a gyermekek vonakodhatnak a fegyelmezés megfogadásától, de tulajdonképpen értékelik a szülői irányelveket és megszorításokat. Boldogok, hogy törődnek velük annyira a szüleik, hogy korlátokat szabjanak nekik. „Ez óriási tehertől szabadít meg” — mondta egy tizenéves, akinek ezt tették szülei.
16. a) Mi történik egyes gyermekekkel, akik keresztény otthonban nőnek fel? b) Ha egy gyermek az önfejűség útján jár, ez miért nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szülők nem jól nevelték?
16 De még ha olyanok is a szüleik, akik szeretik őket, és nagyszerű nevelésről gondoskodnak, egyes fiatalok akkor is elutasítják a szülői vezetést, és rossz útra térnek, miként a Jézus szemléltetésében szereplő tékozló fiú (Lukács 15:11–16). Ez azonban önmagában talán nem jelenti azt, hogy a szülők nem teljesítették azt a felelősségteljes feladatukat, hogy a Példabeszédek 22:6 utasításával összhangban, megfelelő módon neveljék fel a gyermeküket. Az arra vonatkozó megállapítás, hogy ’tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, és nem távozik el attól’, általános szabályként adatott. Sajnos egyes gyermekek a tékozló fiúhoz hasonlóan ’megutálják a szülők iránti engedelmességet’ (Példabeszédek 30:17).
17. Miből meríthetnek vigaszt az önfejű gyermekek szülei?
17 Egy önfejű fiú apja így panaszkodott: „Újra és újra megpróbáltam elérni a szívét. Fogalmam sincs, mit tegyek, hisz annyi mindent megpróbáltam már. Semmi nem használt.” Az ilyen önfejű gyermekek remélhetőleg idővel visszaemlékeznek a szerető nevelésre, melyben részesültek, és visszatérnek, mint a tékozló fiú. Változatlanul tény marad azonban, hogy egyes gyermekek fellázadnak, és erkölcstelen dolgokat művelnek szüleik nagy fájdalmára. A szülők vigaszt meríthetnek annak tudatából, hogy még a földön élt legnagyobb tanító is átélte, hogy egy régóta mellette lévő tanítványa, Iskáriótes Júdás, elárulja. Kétségtelen, hogy maga Jehova is elszomorodott, mikor saját szellemfiai közül sokan elutasították tanácsait, és lázadónak bizonyultak, de nem az Ő hibájából (Lukács 22:47, 48; Jelenések 12:9).
Gyermekek — kinek fogtok örömet szerezni?
18. Hogyan tudják megmutatni a gyermekek, hogy Istent teszik az első helyre?
18 Jehova a következőkre ösztönöz titeket, fiatalok: „szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban” (Efézus 6:1). Az ifjak Istent teszik az első helyre, ha ezt cselekszik. Ne legyetek ostobák! „A bolond megútálja az ő atyjának tanítását [fegyelmezését, NW]” — mondja Isten Szava. Azt se feltételezzétek öntelten, hogy fegyelmezés nélkül is tudtok boldogulni. Tény, hogy „van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott” (Példabeszédek 15:5; 30:12). Fogadjátok hát el az isteni irányítást — „hallgassátok”, „rejtsétek el magatoknál” a szülők parancsolatait és fegyelmezését, „ne felejtkezzetek el” azokról, „figyelmezzetek” azokra, „őrizzétek meg”, s „ne hagyjátok el” azokat (Példabeszédek 1:8; 2:1; 3:1; 4:1; 6:20).
19. a) Milyen alapos okaik vannak a gyermekeknek arra, hogy engedelmeskedjenek Jehovának? b) Hogyan tudják megmutatni a fiatalok, hogy hálásak Istennek?
19 Alapos okaid vannak arra, hogy engedelmeskedj Jehovának. Szeret téged, ellátott törvényeivel, ideértve azt a törvényt is, amely megköveteli a gyermekektől a szüleik iránti engedelmességet, hogy védelmezzen, és segítsen neked boldog életet élni (Ésaiás 48:17). Fiát is odaadta, hogy meghaljon érted, hogy meg lehessen menteni téged a bűntől és a haláltól, s örökké tartó életnek örvendj (János 3:16). Hálás vagy? Isten figyel az egekből, s megvizsgálja szíved, hogy lássa, igazán szereted-e őt, és értékeled-e gondoskodásait (Zsoltárok 14:2). Sátán is figyel, és ócsárolja Istent, azt állítva, hogy nem fogsz Neki engedelmeskedni. Sátánt boldoggá teszed, Jehovát pedig „fájdalommal” illeted, mikor nem engedelmeskedsz Istennek (Zsoltárok 78:40, 41). Jehova így kérlel: „Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet [azáltal, hogy engedelmeskedsz nekem]; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol” (Példabeszédek 27:11). Igen, a kérdés a következő: Kinek fogsz örömet szerezni — Sátánnak vagy Jehovának?
20. Hogyan őrzi meg egy fiatal a bátorságát Jehova szolgálatához, még olyankor is, mikor elfogja a rémület?
20 Nem könnyű Isten akaratát cselekedni, szembenézve a nyomással, melyet Sátán és világa gyakorol rád. Rémítő is lehet. Egy fiatal megjegyezte: „Rémültnek lenni olyan, mint fázni. Tehetsz ellene valamit.” Így magyarázta ezt: „Ha fázol, felveszel egy pulóvert. Ha még mindig fázol, felveszel egy másikat is. Addig folytatod az öltözködést, míg nem érzed már a hideget, és nem fázol többé. Így hát ha Jehovához imádkozol, mikor rémült vagy, az olyan, mintha felvennél egy pulóvert, mikor fázol. Ha imádkoztam már egyszer, és még utána is rémült vagyok, akkor újra imádkozom, és újra, meg újra, mindaddig, míg nem érzem már, hogy rémült lennék. És ez beválik. Megóvott eddig a bajtól!”
21. Hogyan fog Jehova támogatni minket, ha valóban igyekszünk az első helyre tenni őt az életünkben?
21 Ha valóban igyekszünk első helyre tenni Istent az életünkben, Jehova támogatni fog minket. Megerősít, és ha szükséges, angyali segítségről gondoskodik, pontosan úgy, ahogy Fiáért is ezt tette (Máté 18:10; Lukács 22:43). Legyetek bátrak mindannyian, ti szülők és gyermekek. Legyen bennetek krisztusi félelem, és az gyönyörűséget fog szerezni nektek (Ésaiás 11:3). Igen, ’féljétek az Istent, és tartsátok meg parancsolatait, mert ez az ember fő dolga!’ (Prédikátor 12:15).
Tudsz rá válaszolni?
◻ Milyen felelősségeket kellett Jézus korai követőinek egyensúlyban tartaniuk?
◻ Milyen felelősségteljes feladatot kell a keresztény szülőknek teljesíteniük?
◻ Milyen segítséget vehetnek igénybe a családos keresztény vének?
◻ Milyen értékes szolgálatot tehetnek a gyülekezetben a testvérnők?
◻ Milyen tanácsokat és irányítást létfontosságú megfogadniuk a gyermekeknek?
[Kép a 15. oldalon]
Egy érett keresztény nő gyakran meg tudja adni egy fiatalabb nőnek a szükséges segítséget
[Kép a 17. oldalon]
Milyen vigaszt meríthetnek az Írásokból azok a szülők, akiknek önfejű gyermekeik vannak?