„Békesség nektek!”

„Jézus bejött, megállt közöttük és ezt mondta nekik: ’Békesség nektek!’ ” (JÁNOS 20:19).

 1. Miért van kudarcra ítélve az ember azon erőfeszítése, hogy megvalósítsa a világbékét?

„AZ egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Így volt ez János idejében is, napjainkban pedig még szembetűnőbb a személyes erőszak, a terrorizmus, a háborúk, és a korrupció nyilvánvaló növekedésének korszakában. János ihletett kijelentése egyúttal kizárja annak bármilyen lehetőségét, illetve reményét, hogy emberi törekvések, akár a pápa erőfeszítései, a nemzeti vezetők vagy akár az ENSZ erófeszítései révén létrejöhet a világbéke. Vajon miért? „Nincs béke — mondja Istenem — a gonoszok számára” (Ésaiás 57:21).

 2. Mit fogalal magában a „béke” szó, különösen a héber és a görög nyelvben?

² A „béke” szó azonban mást is jelenthet, nem csupán a háború hiányát. A békesség lehet „elmebeli vagy szellemi állapot is, amelyet a nyugtalanító vagy nyomasztó gondolatoktól vagy érzelmektől való mentesség jellemez: az elme és a szív nyugalma”. A „béke” szóval fordított héber (sha·lohm’) és a görög (ei·re’ne) szónak azonban tágabb értelme is van. Ezek a szavak a jó közérzet fogalmát is magukban foglalják, mint például ez a távozáskor használt köszöntés: „Menj békével!” (1Sámuel 1:17; 29:7; Lukács 7:50; 8:48). Ez segít nagyra értékelnünk Jézus szerető gondoskodását a tanítványairól a halála körüli lesújtó időszak alatt.

 3. Hogyan tanúsított Jézus komoly érdeklődést a tanítványai iránt a feltámadása után, és ez milyen kihatással volt rájuk?

³ Jézus Nizán hó 14-én, pénteken halt meg az i. sz. 33-ik esztendőben. Nizán 16-án, vasárnap feltámadt. Mivel mint mindig, ekkor is mélységesen törődött a tanítványaival, nyomban felkereste őket. Vajon hol talált rájuk? Zárt ajtók mögött, mivel „féltek a zsidóktól”. Érthető, hogy aggódtak és féltek. De Jézus így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” (János 20:19-21, 26) Később a szent szellemmel erősítette meg őket, és ezáltal jóra fordult a közérzetük. Bátran végezték a prédikálásra vonatkozó feladatukat, sok embernek segítettek abban, hogy az isteni békére eljussanak.

Az Istentől jövő béke napjainkban

 4. Hogyan képes megőrizni Jehova népe az elme és a szív békéjét ezekben a válságos időkben?

⁴ A vég idejében élünk, „nehezen elviselhető, válságos idők”-ben (2Timótheus 3:1). A Jelenések könyvében bejelentett lovasok végigszáguldanak a földön — amint a háborúkból, éhínségekből, halált okozó betegségekből is láthatjuk (Jelenések 6:3–8). Jehova népét is sújtják az őket körülvevő állapotok. Hogyan őrizheted meg hát elmédnek és szívednek Istentől jövő békéjét? Úgy, hogy szoros kapcsolatban maradsz a vigasztalás és a béke nagy Forrásával. Ahogyan az előző cikk megmutatta, ehhez gyakori imára és könyörgésre van szükség. Ily módon „az Isten békéje, amely minden gondolatot felülmúl, megoltalmazza szíveteket és a gondolkodó képességeteket a Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7).

 5. Miért volt Pál biztos abban, hogy „az Isten békéje” képes megőrizni a szívünket?

⁵ Pál apostol, aki ezeket a szavakat írta, maga is elviselt sok veszélyt és nehézséget. Bebörtönözték és megverték a zsidók és a rómaiak. Megkövezték és ott hagyták, hogy meghaljon. Abban az időben igen kockázatos volt az utazás; Pál háromszor szenvedett hajótörést, és gyakran volt veszélyben az utonállók miatt. Sok álmatlan éjszakát töltött el, és gyakran kellett szenvednie hidegtől, éhségtől, szomjúságtól. Mindezeken felül, naponta érzett „aggodalmat az összes gyülekezetért” (2Korinthus 11:24–28). Pál tehát bőséges személyes tapasztalatból tudta, mennyire fontos „az Isten békéje”, amely képes megőrizni a szívünket.

 6. Miért létfontosságú az, hogy meleg, bensőséges kapcsolatot tartsunk fenn a Teremtőnkkel?

⁶ „Az Isten békéje” úgy magyarázható meg, mint a nyugalom és derű érzése, amely az Istennel való jó viszonyt tükrözi vissza. Ez pedig nagyon fontos a keresztények számára, különösen amikor üldözéssel vagy nyomorúsággal kell szembenézniük. Vajon miért fontos ez? Nos, mindannyian tökéletlenek vagyunk; ezért amikor sokféle gond, stresszhatás, velünk szembeni ellenállás vagy kellemetlenség gyötör, könnyen megijedünk. Ez oda vezethet, hogy feladjuk feddhetetlenségünket. Az ilyesmi viszont gyalázatot hozna Jehova nevére, Jehova kegyének elvesztését eredményezné számunkra, sőt az örök életünk elvesztéséhez is vezethetne. Létfontosságú tehát, hogy igyekezzünk elnyerni „az Isten békéjét”, amely segít sikeresen szembenézni a kihívással. Ez a béke bizonyosan a mennyei Atyánktól jövő ’jó adományok és tökéletes ajándékok’ közé tartozik (Jakab 1:17).

 7., 8. a) Milyen alapon nyugszik „az Isten békéje”, és hogyan ’múl felül minden gondolatot’? b) Hogyan példázta ezt a békét egy afrikai testvér esete?

⁷ Talán már láttál olyan embereket, akik egész életükön át nyugodtak és bizakodóak voltak. Ez gyakran természeti adottságnak, családi befolyásnak, egészségi állapotnak, nevelésnek, vagy más tényezőknek köszönhető. „Az Isten békéje” egészen más dolog. Az nem a kedvező körülményeken alapul, és nem emberi képességek vagy emberi okoskodás eredménye. Istentől ered, és „minden gondolatot felülmúl”. J. B. Phillips a következőképpen adja vissza a Filippi 4:7. versét: „az Isten békéje . . . felülmúlja az emberi értelmet”. A világiak gyakran meglepődnek azon, ahogyan a keresztények szembenéznek a komoly nehézségekkel, anyagi károkkal, sőt a halállal is.

⁸ Ennek egy újkori példája Jehova Tanúinak egyike, aki keresztény összejövetelt vezetett egy afrikai országban, ahol a tanúkat — főleg a helybeli katolikusok uszítása következtében — terrorizmussal vádolták. Hirtelen katonai rendőrség szuronyos puskával jelent meg a helyszínen. A nőket és a gyermekeket hazaküldték, a férfiakat pedig ütlegelni kezdték. A tanú így emlékszik vissza: „Nem találok szavakat, amelyekkel leírhatnám azt a módot, ahogyan velünk bántak. A szolgálatvezető tizedes nyíltan kijelentette: halálra akarnak verni bennünket. Egy husánggal olyan ütéseket mértek rám, hogy utána 90 napig vért hánytam. De én csak a társaim életével törődtem. Imában arra kértem Jehovát, hogy óvja meg az életüket, az ő juhainak életét”, és valamennyien életben is maradtak. Mily nagyszerű példája ez annak, amikor valaki megőrzi a nyugalmát rettenetes helyzetben is, és szeretettel törődik másokkal! Igen, mennyei Atyánk válaszol hű szolgáinak a könyörgésére, és megadja nekik az ő békéjét. Az említett esetben a meglepett katonák egyike megjegyezte, hogy a Tanúk Istene „biztosan az igaz Isten”.

 9. Milyen hatása lehet annak, ha valaki olvassa a Bibliát és elmélkedik felette?

⁹ Ezekben a nehéz időkben sok kereszténynek vannak olyan gondjai, amelyek miatt talán csalódottnak és elkeseredettnek érzik magukat. Az elmebeli béke megőrzésének egyik nagyszerű módja az, ha a Bibliát olvassuk és elmélkedünk az olvasottakon. Ez erőt ad és arra ösztönöz, hogy szilárd elhatározással folytassuk az utunkat és kitartsunk. „Az Isten szava élő és erőt fejt ki” (Zsidók 4:12).

10. Milyen módon jelenthet áldást az, ha valaki képes emlékezetébe idézni az írásszövegeket?

¹⁰ De mi van akkor, ha a kedvezőtlen körülmények legyőznek minket, amikor nem áll rendelkezésünkre a Biblia? Például előfordulhat, hogy egy keresztényt váratlanul őrizetbe vesznek és börtönbe zárnak, és nincs nála Biblia. Ebben az esetben valódi áldás és képesség, amellyel az ember vissza tud emlékezni olyan írásszövegekre, mint a Filippi 4:6, 7; Példabeszédek 3:5, 6; 1Péter 5:6, 7; és a 23. zsoltár. Nem értékelnéd-e igen nagyra, ha képes lennél visszaemlékezni az ilyen szövegrészekre és elgondolkozni rajtuk? A börtön zord magányában, mintha maga Jehova szólna hozzád. Isten Szava képes meggyógyítani a megsebzett elmét, megerősíteni az alélt szívet, és az elme aggodalmát békességgel váltani fel. (Lásd Zsoltárok 119:165.) Igen, nagyon fontos, hogy jól az elménkbe véssük az írásszövegeket most, amikor még alkalmunk és lehetőségünk van rá.

11. Hogyan nyilvánította ki egy hollandiai testvér a szellemi eledel iránti szükségletét?

¹¹ Arthur Winkler egyike volt azoknak, akik igen nagyra értékelték a Bibliát, különösen Hollandia náci megszállása idején, amikor a Tanúknak a föld alatt kellett folytatniuk keresztény tevékenységüket. A Gestapo Winkler testvér után vadászott. Amikor végül elfogták, megpróbálták rávenni, hogy tagadja meg a hitét, ámde ez nem sikerült nekik. Ekkor az eszméletlenségig verték. Fogait ököllel kiverték, alsó állkapcsát kificamították, a veréstől egész testét nyílt sebek borították, így dobták be egy sötét cellába. Őre azonban együttérző és barátságos volt. Winkler testvér Jehova vezetését kérte imában. Nagy szükségét érezte azonban a szellemi tápláléknak is, és őrzőjétől kért segítséget. Később kinyílt a börtöncella ajtaja és egy Bibliát dobtak be. „Micsoda öröm volt — emlékszik vissza Winkler testvér —, naponta örvendhettem az igazság gyönyörűséges szavainak . . . szellemileg egyre erősebbnek éreztem magamat!”a

Az Isten békéje megoltalmaz téged

12. Miért van különösen szükségünk arra, hogy megőrizzük gondolkodó képességünket?

¹² Jehova azt ígéri, hogy az ő békéje „megoltalmazza szíveteket és a gondolkodó képességeteket” (Filippi 4:7). Ez annyira létfontosságú! A szív az indítékok és az érzelmek székhelye. Ezekben az utolsó napokban a szívünket könnyen legyengítheti a félelem vagy az aggodalom, vagy helytelen tettekre indíthat minket. Az általános életminta nagyon hamar tönkremehet. Szüntelenül résen kell lennünk. Az erős szíven kívül arra is szükségünk van, hogy a „gondolkodó képességünk” is megerősödjék és Isten irányítsa azt a Szavával és a szervezete által.

13. Milyen előnyök származnak abból, ha megőrizzük gondolkodó képességünket?

¹³ W. E. Vine szerint a görög no’e·ma szó (amit „gondolkodó képesség”-nek fordítanak) magában hordozza a „szándék” vagy „terv” [„elgondolás”] fogalmát is (An Expository Dictionary of New Testament Words). Az Isten békéje tehát képes megerősíteni keresztény szándékunkat és megoltalmazni minket minden olyan hajlamtól, amely alapos ok nélkül meggyengítené vagy megváltoztatná az elménk elgondolását. Ily módon az elbátortalanodás vagy a nehézségek nem egykönnyen borítanak ki bennünket. Például, ha elhatározzuk, hogy bizonyos minőségben szolgáljuk Jehovát, mondjuk mint teljes idejű úttörőszolga, vagy úgy döntöttünk, hogy ott szolgáljuk őt, ahol nagyobb szükség van szolgákra, „az Isten békéje” nagy segítségünkre lesz abban, hogy kitartsunk a célunk mellett. (Vö. Lukács 1:3; Cselekedetek 15:36; 19:21; Róma 15:22–24, 28; 1Thessalonika 2:1, 18.) Ahhoz, hogy tovább erősíthesd gondolkodó képességedet, áldozz bőven időt Isten Szavának a tanulmányozására és a keresztény társaságra. Ezáltal elmédet és szívedet tiszta, építő gondolatokkal táplálod. Képes vagy-e elegendő időt fordítani arra, hogy Isten ihletett „mondásai”-ba belemerülj? Nem kellene-e több figyelmet fordítanod erre?

14. Melyik ihletett tanácsot kell jól megszívlelnünk és miért?

¹⁴ Láthatod tehát, hogy mind a szív, mind az elme vagy gondolkodó képesség érdekelve van abban, hogy elnyerje és javára fordítsa „az Isten békéjét”. Ezt domborítja ki az isteni tanács: „Fiam, figyelj szavaimra. Hajtsd füledet mondásaimra. Bárcsak ne távoznának el azok szemeidtől! Őrizd meg azokat szíved közepében. Mert életet jelentenek azoknak, akik megtalálják, és egészséget egész testüknek. Minden féltett dolognál jobban őrizd a szívedet, mert abból indulnak ki az élet forrásai” (Példabeszédek 4:20–23).

15. Milyen szerepe van Jézusnak abban, hogy meglegyen bennünk „az Isten békéje”?

¹⁵ „Az Isten békéje”, amely Jehovával való meleg, bensőséges kapcsolatból fakad, megőrzi a szívünket és a gondolkodó képességünket „a Krisztus Jézus által” (Filippi 4:7). Vajon mi ebben Jézus szerepe? Pál így magyarázza ezt: „Ki nem érdemelt kedvesség és béke legyen nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Ő önmagát adta bűneinkért, hogy megszabadítson minket a dolgok jelen rendszeréből, a mi Istenünk és Atyánk akarata szerint” (Galata 1:3, 4). Igen, Jézus szeretetteljesen az életét adta azért, hogy megváltson minket (Máté 20:28). Tehát „a Krisztus Jézus által” lehetünk elfogadhatókká Jehova előtt mint önátadott szolgái, és őáltala lehetünk abban a helyzetben, hogy az Isten békéjének örvendjünk, ami a megoltalmazásunkra lehet.

Az Isten békéjét fenyegető veszélyek

16. Milyen tanácsot adott Pál, amely segíthet nekünk megőrizni „az Isten békéjét”?

¹⁶ Ha eygszer elnyertük Isten békéjét és örvendhetünk annak, vigyáznunk kell rá, hogy meg is őrizhessük. Sokféle tényező képes megfosztani a keresztényeket a békétől. A legáltalánosabbak ezek közül s egyben a legveszélyesebbek is az ifjúkori vágyak. Pál Timótheushoz írt második levelében — Timótheus abban az időben 30-as éveinek elején lehetett — ezt a tanácsot írja: „Menekülj tehát az ifjúkori kívánságoktól, de törekedj igazságosságra, hitre, szeretetre, békére mindazokkal, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat” (2Timótheus 2:22).

17. Mi történt gyakran abban a tekintetben, hogy Jehova gondoskodott a nemiségről?

¹⁷ Azok a kívánságok magukban foglalják a nemi ösztönt, amelynek tiszteletreméltó helye van a házasságban. A történelem folyamán azonban ez az ösztön helytelen módon a házasság előtti vagy a házasságon kívüli nemi kapcsolatokban jutott kifejezésre, ezeket pedig helyteleníti bölcs Teremtőnk (Zsidók 13:4; 1Mózes 34:1–3). Ma is az a veszély fenyegeti a keresztényeket, fiatalokat és idősebbeket, hogy nemi erkölcstelenségbe keverednek. Ezekben az utolsó napokban, az erkölcsileg romlott világban a nemiség sokak számára pusztán testi szenvedélyt jelent, gyakran olyan szokásokat, amelyek homoszexuális férfiak és nők között honosak (Róma 1:24–27).

18. Miért nem állhatatos még némely ember szíve, és hová vezethet ez?

¹⁸ Az a tény, hogy ilyen légkörben élünk, aláhúzza, mennyire létfontosságú számunkra, hogy Jehovának átadott erős, állhatatos szívünk legyen. Némelyek, akik elfogadták a Királyság-üzenetet, hisznek a Biblia alapvető igazságaiban, és rendszeres kapcsolatban vannak Jehova népével, nem fejlesztenek ki magukban komoly értékelést Jehova iránt, valamint az ő Szava és világraszóló szervezete iránt. Szívük nem állhatatos. Könnyen félrevezethetik őket az „ifjúkori kívánságok”. Némelyek ellenállnak talán a paráznaságra vagy házasságtörésre csábító kísértésnek, de — ahogy Pál mondja — „inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent” (2Timótheus 3:4). Sokkal több időt töltenek tv-nézéssel, regényolvasással, vagy vad zene hallgatásával, mint személyes tanulással, keresztény összejövetelek látogatásával, vagy Királyság-szolgálattal. Ez könnyen oda vezethet, hogy szellemileg elerőtlenednek, és idővel esetleg súlyos bűnbe esnek.

19. Mit tegyünk azért, hogy el ne sodródjunk?

¹⁹ Az ilyen egyéneket, miként a horgony nélküli hajót, a katasztrófa felé sodorják az áramlatok. Mit tegyenek tehát? Pál ezt tanácsolja: „Ezért szükséges a szokásosnál jobban odafigyelnünk a hallottakra, hogy soha el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). A veszélyben levők tehát ’a szokásosnál jobban figyeljenek oda’ Isten Szavának a tanulmányozására, a keresztény összejövetelekre való felkészülésre, a Királyság-igazságok másokkal való közlésére. Természetesen könnyen azt gondolhatná valaki: ’Ez jó tanács ugyan, de hát én nem vagyok abban a helyzetben, ez hát rám nem vonatkozik.’ Mennyivel bölcsebb dolog mindannyiunk számára, ha megvizsgáljuk, hogyan tudnánk még jobban megtisztítani a szívünket, legbensőbb gondolatainkat és vágyainkat, és ’igazságosságra, hitre, szeretetre, és békére törekedni mindazokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat’ (2Timótheus 2:22). S mindenekfölött Istentől kell kérnünk a vezetést és szellemének megerősítő segítségét.

20. Mit kell tennie annak, aki súlyos bűnt követett el?

²⁰ Ha bárki súlyos bűnt követ el és azt eltitkolja, nyilvánvalóan elveszti Jehova helyeslését és „az Isten békéjét”, aminek korábban örvendhetett. De elveszti elméjének a békéjét is. (Vö. 2Sámuel 24:10; Máté 6:22, 23.) Láthatod tehát, miért olyan parancsolóan szükséges, hogy bármelyik keresztény, aki súlyos bűnbe esik, megvallja azt Jehovának és a szerető véneknek, akik elősegíthetik a szellemi gyógyulást (Ésaiás 1:18, 19; 32:1, 2; Jakab 5:14, 15). Amikor a bűn csúszós ösvényén egyensúlyát vesztett személy segítségért folyamodik érett testvérekhez, nem lesz többé nyugtalan lelkiismerete, és nem marad Isten békéje nélkül.

21. Milyen okunk van ma arra, hogy mélységes hálával legyünk Jehova iránt, és mi legyen az eltökélt szándékunk?

²¹ Mily nagyszerű kiváltság Jehova önátadott Tanúi közé tartozni manapság! Ez a minket körülvevő sátáni világ felbomlóban van és romhalmazzá lesz. Nemsokára eltűnik. Sokan „elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek”. Mi azonban felemelhetjük a fejünket, mivel ’tudjuk, hogy közeledik a szabadulásunk’ (Lukács 21:25–28). Hogy megmutassuk, mennyire hálásak vagyunk Jehovának az ő ’békéjéért, amely minden gondolatot felülmúl’, tegyük meg mindazt, amire képesek vagyunk, hogy hűséggel szolgáljuk „a békét adó Istent”! (Róma 15:33; 1Korinthus 15:58).

[Lábjegyzet]

Főbb pontok ismétlése

◼ Hogyan segít ma nekünk „az Isten békéje”, és hogyan ’múl az felül minden gondolatot’?

◼ Mely tényezők tesznek minket képessé arra, hogy megőrizzük az elménk békéjét?

◼ Milyen alattomos veszély fenyeget ma sok keresztényt, és hová vezethet ez?

◼ Ha egy keresztény súlyos bűnt követ el, mit kell tennie?

[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]

Megtanulta, hogy amit mondtak, az igaz

A második világháború alatt a nácik Elsa Abt férjét a sachsenhauseni koncentrációs táborba küldték keresztény prédikálásáért. Majd 1942 májusában a Gestapo megjelent az otthonában, eltávolította kisleányát, Elsát pedig különböző táborokba küldte, hogy ott dolgozzon és szenvedjen. Személyes vallomása erről a következő:

„A náci koncetrciós táborokban eltöltött éveim megtanítottak arra, hogy Jehova szelleme milyen nagymértékben képes megerősíteni az embert, amikor rendkívüli próba alá kerülsz! Mielőtt letartóztattak, olvastam egy testvérnő levelét, amelyben az állt, hogy Jehova szelleme a súlyos megpróbáltatás idején nyugalommal áraszt el téged. De amikor magam is próba alá kerültem, megtudtam, hogy amit a testvérnő mondott, nagyos is igaz. Valóban úgy történt. Ha magad nem tapasztaltad, nehéz elképzelni. Pedig velem pontosan ez történt. Jehova megsegít.”

[Kép a 16. oldalon]

Pál tapasztalatból tudta, hogy az Isten békéje képes megőrizni a szívünket

[Kép a 19. oldalon]

Nem vagy-e abban a veszélyben, hogy szellemileg elsodródsz?