Bizonyulj hűségesnek!

„A sáfároktól elvárják, hogy hűségesek legyenek.” — 1Kor 4:2.

 1. Miért kell Isten szolgáinak arra törekedniük, hogy segítsenek embertársaikon?

NAGY KINCS birtokosai mindazok, akik Jézus Krisztus tanítványaiként szolgálják Jehova Istent. (Hasonlítsd ezt össze a 2Korinthus 4:1-7-tel!) Övék az életfontosságú ismeret, mely életet jelenthet azoknak, akik azzal összhangban kezdenek cselekedni. (Ján 17:3) Logikus tehát, hogy erőfeszítéseket kell tenniük embertársaik szellemi megsegítésére. Azonkívül készeknek kell lenniük anyagi segítséget nyújtani a szűkölködőknek. Az ilyen anyagi adakozás együtt jár a szellemi adakozással. Ez azért van, mert az élelem, a ruházat és a fedél a fejünk felett nélkülözhetetlen az élethez, élet nélkül pedig senki sem dicsőítheti Jehova Istent. — Zsolt 30:10; 88:11-13.

 2. Jézusnak a Lukács 12:33, 34-ben mondott figyelmeztetése szerint mire kell készeknek lenniük az ő tanítványainak?

² Jézus Krisztus így buzdította tanítványait: „Adjátok el amitek van és adjatok irgalmasságból adományokat. Szerezzetek magatoknak erszényeket, amelyek nem avulnak el, kifogyhatatlan kincset a mennyekben, ahol tolvaj nem fér hozzá és moly nem pusztítja el. Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is.” (Luk 12:33, 34) Hajlandóságot kell tehát mutatnunk arra, hogy időnket és anyagi javainkat mások javára fordítsuk. Jézus nyilvánvalóan nem azt gondolta, hogy a tanítványai szegényedjenek le, azután pedig mások segítségére szoruljanak. De ezeknek a tanítványoknak készen kellett állniuk arra, hogy megváljanak javaiktól a valóban fizikai vagy szellemi szükséget szenvedők érdekében.

3, 4. a) Milyen intést kellett közölni Timótheusnak a jómódú keresztényekkel? b) Ezzel az intéssel összhangban, milyen magatartást kellett kerülniük?

³ Jól szemlélteti Jézus tanácsának szellemét Pál apostol utasítása, melyet Timótheus által mondatott el a jómódú keresztényeknek: „Adj utasításokat azoknak, akik a dolgok jelen rendszerében gazdagok, hogy ne legyenek elbizakodottak és reménységüket ne a bizonytalan gazdagságba vessék, hanem Istenbe, aki minket örömünkre gazdagon ellát mindennel. Munkálkodjanak a jón, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek bőkezűek, készek az osztozásra, kincsként megőrizve maguknak a jó alapot a jövőre, hogy szilárdan megragadják a valódi életet.” (1Tim 6:17-19) Mit jelent ez a figyelmeztetés?

⁴ A gazdag keresztények nem tekinthették magukat felsőbbrendű személyeknek, mert jómódúak voltak. Nem bízhattak a gazdagságukban. Hiszen javaikat ellophatják, elveszhetnek vagy megsemmisülhetnek; ezért igen gyenge alapot képeznek arra, hogy rájuk építse valaki a reménységét. A Mindenható Isten, Jehova azonban megérdemli abszolút bizalmunkat. Ha nem gondoskodna rólunk olyan nagylelkűen, ahogyan most fenntartja az életünket a földön, egyikünk sem élhetne. (Csel 14:16, 17; 17:25) Mily ostobaság lenne tehát megfeledkezni a Teremtőről és anyagi dolgokra összpontosítani az életünket!

 5. Hogyan kell felhasználnunk a javainkat és miért így? (Luk 16:1-13)

⁵ Mivel Ő a Teremtő, minden dolognak Jehova a tulajdonosa. Ezért joggal imádjuk Őt és joggal használunk fel mindent, amivel esetleg rendelkezünk oly módon, hogy a tetszését megnyerjük. (Zsolt 95:3-6) Ez annyit jelent, hogy a javainkat mások szellemi és fizikai megsegítésére használjuk fel. A jómódú keresztények esetében úgy szólt a buzdítás, hogy a jó cselekedeteikről készült feljegyzés éppen olyan bőséges legyen, mint a gazdagságuk. Amikor tehát arra használják fel azt, amijük van, hogy enyhítsenek mások nyomorúságán, akkor kincseket raktároznak el a mennyben. Valójában minden önátadott keresztény, aki kitartóan segít másokat szellemi és fizikai nélkülözéseikben, kincset rak le a mennyben, amely Jehova Istentől jövő jutalom formájában kamatozik bőségesen.

 6. Miért kell gondosan ügyelnünk arra, hogy semmi se gátolja kincsünk lerakását a mennyben?

⁶ Eltérően az anyagi gazdagságtól, amit ellophatnak, vagy a ruházattól, amit a molyok megsemmisíthetnek, a jó cselekedetekről Istennél készült feljegyzés elpusztíthatatlan. Tehát amíg élünk, bizonyára mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy az anyagi javak, a mindennapi gondok vagy kedvtelések ne akadályozzák a Jehova Istennél készülő jó feljegyzéseket. Mivel az élet igen bizonytalan időtartamú, különösen fontos és sürgető, hogy ne térjünk el a fő célunktól: attól, hogy Jehova Isten elismert szolgái és Mesterünk, Jézus Krisztus lojális tanítványai maradjunk. Milyen szomorú is lenne, ha valakit úgy győzne le a halál, hogy az illető nem használta ki a lehetőséget kincsek felhalmozására a mennyben!

 7. Mi segíthet nekünk abban, hogy mindent a mennyei kincs lerakására összpontosítsunk?

⁷ Igen fontos tehát, hogy a szívünket mennyei kincsünk növelésének erőfeszítéseire indítsuk. Ezen a téren segítséget jelent nekünk, ha időt szakítunk arra, hogy értékeléssel gondoljuk át mindazt, amit Jehova Isten és Jézus Krisztus tett értünk. A puszta életünkkel is Jehovának tartozunk. (Jel 4:11) Oly sok ember hálátlan magatartása ellenére, a Legfelségesebb Isten továbbra is megengedi, hogy mindenki élvezze az élet fenntartására vonatkozó bőkezű gondoskodását. (Máté 5:45) Azután, felülmúlhatatlan szeretetének bizonyítékaként Jehova Isten még saját legdrágább Fiát, Jézus Krisztust sem kímélte meg attól, hogy megszabaduljunk a bűntől és a haláltól, és végül az egész örökkévalóságon át Isten tökéletes gyermekeivé lehessünk. (Róma 5:8; 8:32) Jézus Krisztus pedig azzal mutatta ki nagy szeretetét, hogy önként feláldozta életét a mi javunkra. (1Ján 2:2) Nem kellene-e az irántunk tanúsított szeretetnek arra kényszeríteni minket, hogy minden alkalmat megragadjunk és hálásnak bizonyuljunk azáltal, hogy embertársainkat anyagilag és szellemileg segítjük?

HASZNÁLJUK FEL JÓL AZ IDŐT!

 8. Mi mutatja meg, hogy valaki túl sok időt fordít-e az élvezetek hajszolására?

⁸ Valóban, a Jehova és Jézus Krisztus iránt érzett szeretetünk az időnk jó felhasználására kellene hogy indítson minket. Vajon megtehetjük ezt, ha olyan fontosak számunkra a kedvtelések, hogy nem tudunk élni nélkülük? Nyilvánvalóan nem! Sohasem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy sok évszázadon át millió és millió egyén élt rádió, televízió, mozi, autó, sportolás, költséges kéjutazás és ehhez hasonló dolgok nélkül. Nem ésszerű-e tehát, hogy mindezek a dolgok másodrangú helyet foglaljanak el az életünkben? Ha tehát valaki észreveszi, hogy több időt fordít a kedvtelések kielégítésére, mint közvetlenül a tiszta imádattal összefüggő dolgokra, vajon nem lehetséges, hogy a ,gyönyörnek szeretőjévé’ lett? (2Tim 3:4) És vajon nincs-e abban a veszélyben, hogy teljesen gyümölcstelenné válik Isten nevének a dicsőítésében? — Luk 8:14.

9, 10. a) Jézus Krisztus példája alapján milyen legyen az egészséges kikapcsolódásra vonatkozó kiegyensúlyozott szemléletünk? b) Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: „Az én eledelem számomra az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és befejezzem az ő munkáját”?

⁹ Természetesen Jehova Isten önátadott szolgái jogosan élvezhetik a kikapcsolódás és a pihenés különböző egészséges formáit. Még Jézus Krisztus is elfogadott étkezésekre vagy lakomákra szóló meghívást és hozzájárult egy menyegzői ünnepség vidámságához, amikor csodálatos módon kitűnő borrá változtatta a vizet. (Luk 5:29; 7:36; 14:1; 19:5, 6; Ján 2:1-11) De Jézus nem tette első helyre életében az élvezeteket, beleértve az evést és az ivást is. Egy alkalommal azt mondta tanítványainak: „Az én eledelem számomra az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és befejezzem az ő munkáját.” (Ján 4:34) Vajon ugyanígy, mi is Isten akaratának a cselekvésében találjuk a legnagyobb örömünket?

¹⁰ Amikor Jézus a fenti szavakat elmondta, fáradt és éhes volt. De mivel alkalom kínálkozott a tanúskodásra, annyira belemerült abba, hogy háttérbe szorult a személyes kényelmetlensége. Az Isten akaratának teljesítéséből eredő öröm és megelégedés volt Jézus Krisztus tápláléka. Bizonyára azt akarja, hogy az a mi esetünkben is így legyen. Ezért kordában kell tartani az élvezeteket, nehogy gátolják bennünk sokkal nagyobb boldogság élményét, ami az embertársaink szellemi és anyagi megsegítéséből fakad.

11. Joguk van-e a keresztényeknek ahhoz, hogy csupán a saját kedvtelésükre fordítsák az idejüket, és milyen alapelvet vonhatunk le ebben a tekintetben az Ésaiás 58:13, 14-ből?

¹¹ Ahhoz, hogy ne legyünk önzők az időnk felhasználásában, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy maga az idő is Jehova ajándéka és az ő akaratával összhangban kell felhasználnunk. Nincs jogunk egyszerűen a magunk kedvtelésére fordítani. Ezt jól szemlélteti az, amit Jehova elvárt az izraelitáktól szombat-napon. Prófétája, Ésaiás által kijelentette: „Ha a szombatot tekintve, lábadat visszatartod a saját kedvteléseid megszerzésétől az én szent napomon, és a szombatot valóban nagyszerű örömnek nevezed, Jehova szent napjának, amelyet dicsérnek és valóban dicsérni fogod ahelyett, hogy a saját utaidat követnéd, ahelyett, hogy magadnak szereznél gyönyörűséget és egy szót [is] szólnál, akkor gyönyörűséget találsz Jehovában.” (És 58:13, 14) Tehát a munkától való tartózkodáson kívül az izraelitáknak úgy kellett tekinteniük a szombatot, mint különleges módon Jehovának szentelt napot. Ez a nap nem egyszerűen a saját kedvtelésük kielégítésére szolgált, hanem arra, hogy örömet találjanak Jehova akaratának a teljesítésében és első helyen tartsák a szellemi dolgokat. A szombat törvényének szellemével összhangban, az igaz keresztényeknek ügyelniük kell arra, hogy minden egyes napot olyan módon használjanak fel, ami dicséretet szerez Jehova Istennek.

LEGYETEK FELKÉSZÜLTEK A MESTER VISSZATÉRÉSÉRE!

12. a) A Lukács 12:35-40 alapján milyen egyéb fontos okunk van arra, hogy szorgalmasak legyünk Jehova munkájában? b) Milyen állapotban igyekezzünk lenni minden nap és miért?

¹² Egy további oka is van annak, amiért a Mester Jézus Krisztus hű tanítványai nem vesztegethetik az idejüket Jehova munkájának végzése közben. Ezt az Isten Fiának következő szemléltetése hangsúlyozza: „Ágyékotok legyen felövezve és lámpásaitok égjenek, és ti magatok legyetek olyan emberekhez hasonlók, akik az urukat várják, amikor az visszatér a menyegzőről, úgy, hogy ha megjön és kopog, azonnal nyithassanak neki. Boldogok azok a rabszolgák, akiket az Úr a megérkezésekor ébren talál! Bizony mondom nektek: Felövezi magát és leülteti őket az asztalhoz és odamegy hozzájuk és kiszolgálja őket. És ha a második, sőt a harmadik őrjáráskor érkezik is meg, és így találja őket, — boldogok azok! Azt azonban tudjátok meg, hogy ha a ház ura tudná, mely órában jön el a tolvaj, kitartóan őrködne és nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amely órában azt nem tartjátok valószínűnek, [akkor] jön el az embernek Fia.” (Luk 12:35-40) Ahogyan nem tudjuk, mikor érhet véget az életünk, éppen úgy nem tudjuk pontosan, mikor jön el Jézus Krisztus végrehajtani az ítéletet, noha igenis tudjuk, hogy ez az esemény egyre közeledik. Ez azt jelenti, hogy minden nap a készenlét állapotában kell lennünk, várva a Mesterünk visszatérését.

13. a) Mit tettek a rabszolgák az uruk távolléte alatt Jézus példázatában? b) Hogyan jutalmazta meg a gazda a várakozó szolgáit?

¹³ Éppen így tesznek a szolgák is a példázatban. Nem lóg lazán a hosszú köntösük, hanem szorosan a lábszáraik közé van felkötve és egy övvel megerősítve. Így felövezve végzik tovább a feladatukat, mialatt lámpásaik megfelelő világosságot nyújtanak. Noha a várakozás ideje már a második őrjárás idejébe nyúlik (kb. este 9 órától éjfélig), sőt a harmadik őrjáráséba is (kb. éjféltől hajnali 3 óráig), a hűséges rabszolgák serények és éberek maradnak. Végül megérkezik a gazda és amikor látja szolgáinak hűségét, szokatlan módon jutalmazza meg őket. Asztalhoz ülteti őket, és szolgálni kezd nekik. Nem úgy kezeli őket, mint rabszolgákat, hanem mint lojális barátokat. Milyen nagyszerű jutalmat kapnak azért, hogy kitartottak a munkában egész éjjel, míg az ő visszatérésére vártak!

14. Milyen kérdéseket tehetünk fel, tekintettel arra a sok-sok esztendőre, ami eltelt már azóta, hogy Jézus elmondta a Lukács 12:35-40-ben feljegyzett szavakat?

¹⁴ Több mint 1900 év telt el azóta, hogy Jézus Krisztus ezt a példázatot elmondta. Követői bizony már hosszú ideje várnak arra, hogy eljöjjön végrehajtani ítéletét az istentelen világon. Sokaknak talán úgy tűnik, mintha már a második őrjárás ideje is elmúlt volna, és már jól benne vagyunk a harmadik őrjárás idejében. De talán elfáradtak már némelyek közülünk? Vagy még mindig szorosan felövezve tevékenykedünk? Engedjük-e fényleni a világosságunkat a jó viselkedés és a buzgó tanúskodás által, mialatt olajként az Isten szellemét engedjük működni magunkon? — Máté 5:14-16; hasonlítsd össze a Zakariás 4:2-6-tal!

15. Mit fog megvizsgálni Jézus, amikor az ítélet végrehajtására visszatér mindazoknál, akik az ő tanítványainak állítják magukat?

¹⁵ Minek néz majd utána a Mester, amikor visszatér végrehajtani az ítéletét? Megfigyeli, hogy vajon akik a szolgáinak vallják magukat, valóban azok-e. Hűségesen engedelmeskedtek-e a parancsnak, hogy „tegyetek tanítványokká minden nemzetből való embereket és merítsék alá őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek”? (Máté 28:19, 20) Van-e olyan jó feljegyzés a munkájukról, amelyben tevékeny érdeklődést tanúsítottak Krisztus testvérei közül a „legkisebbek” iránt is? Amikor Krisztusnak ezeket a testvéreit nélkülözni látták, adtak-e enni az éhezőknek, inni a szomjazóknak, vendégszeretettel fogadták-e az idegent, felöltöztették-e a hiányosan öltözöttet, segítették és vigasztalták-e a betegeket és meglátogatták-e a jogtalanul bebörtönzötteket? (Máté 25:35-40) Szellemileg éberek maradtak-e, szeplőtelenek maradtak-e a test lealjasító cselekedeteitől? — Máté 7:21-23; Luk 21:34-36; 2Pét 3:14.

16. Miért kell alaposan elgondolkoznunk azon: mit teszünk annak érdekében, hogy a jó cselekedeteinkről feljegyzés készüljön Istennél?

¹⁶ Mindannyian tartozunk komolyan elgondolkozni azon, vajon hogyan is állunk most Isten és Krisztus előtt. Nem rendelkezünk vég nélküli idővel ahhoz, hogy jó cselekedetek feljegyzése készülhessen rólunk. Tekintet nélkül a jelenlegi életkorunkra, bármikor meglephet minket akár a halál, akár a Mesterünk visszatérése. Ha elhanyagoljuk keresztényi kötelességeinket, akkor bármelyik esemény — akár egy tolvaj — készületlen állapotban érhet minket. Bárcsak minden tőlünk telhetőt nap mint nap megtennénk azért, hogy úgy éljünk, mintha az lenne az utolsó, nem engedve meg, hogy személyes kívánságok vagy kedvtelések megzavarják Jehova Istennek és Mesterünk, Jézus Krisztusnak végzett hű szolgálatunkat. Ha így teszünk, sohasem fogjuk megbánni, hogy erre használtuk fel időnket, energiánkat és anyagi javainkat. Semmitől sem kell majd félnünk, amikor Krisztus ítélőszéke elé állunk és közli velünk Atyja bírói döntéseit. (2Kor 5:10) Bárcsak olyannak bizonyulnánk akkor, mint akiknek bőséges kincsük van a mennyben!

[Kép a 26. oldalon]

Aki segít másokat, szellemi és fizikai nélkülözéseikben, azt Isten bőségesen megjutalmazza