Gyakoroljuk magunkat az isteni önátadásban, mert ez a cél

„Gyakorold magad az isteni önátadásban, mert ez a cél!” (1TIMÓTHEUS 4:7).

 1. Miért nem sikerült győznie egy futónak?

EBBEN az esetben ő volt a csapat legjobb futó atlétája. Korábbi győzelmei alapján bekerült a nemzeti válogatottba. Mindenki arra számított, hogy ezt a rendkívüli versenyt is megnyeri. Ámde edzője, csapatbeli társai, és saját maga legnagyobb csalódására, élete legrosszabb teljesítményét nyújtotta! Vajon miért? „Kijöttem a gyakorlatból és abbahagytam a komoly edzéseket” — ismerte el a fiatal nő mélységes zavarában. „Az edzőm megpróbált keményebb munkára fogni, és figyelmeztetett, de nem hallgattam rá.” A megfelelő edzés elmulasztása a győzelemtől fosztotta meg, amit pedig célul tűzött ki magának.

 2. Hogyan gyakorolja magát a keresztény, és miért kell mindenkinek megtudnia, hogy miként teheti meg ezt?

² Mint kereszténynek — különösen akkor, ha fiatal vagy —, nagyon fontos az edzés, a gyakorlás. „Gyakorold magad az isteni önátadásban, mert ez a cél!” (1Timótheus 4:7). A „gyakorold magad” kifejezésre használt görög szó (gy·mnaʹzo) leírja azt a hatalmas és gyakran fájdalmas gyakorlást, amelyet az atléták a gimnáziumban végeztek. Az isteni önátadás, valamint annak jutalma tekintetében, Pál apostol ezt írja: „Azért munkálkodunk keményen, és azért fejtünk ki erőt” (1Timótheus 4:10). Ez a lényeges tulajdonság nem olyasmi, ami csak úgy természetesen jön vagy az istenfélő szülőktől átörökölhető. Milyen lépéseket kell hát tenni érte? Ezt minden korcsoporthoz tartozó kereszténynek meg kell tudnia.

Jó közlékenység Istennel

 3. a) Miért olyan fontos a személyes tanulmányozás? b) Isten mely tulajdonságai vonzanak minket az ő személyéhez?

³ Mivel az isteni önátadáshoz hozzátartozik az is, hogy teljes szívből nagyra értékeljük Jehova kiváló tulajdonságait, tudnunk kell, hogy ő tulajdonképpen milyen is. Jehova közli ezt velünk a Bibliában. De gondosan tanulmányoznod kell az ő Szavát, valamint a Biblián alapuló kiadványokat, ha azt akarod, hogy „a hit és a helyes tanítás beszédeivel táplálkozhass” (1Timótheus 4:6). Ez a tanítás lehetővé teszi, hogy észrevedd „Jehova kellemességét” (Zsoltárok 27:4).

 4. Milyen tapasztalatok mutatják meg a személyes tanulmányozás értékét, és milyen kérdéseket kell komolyan megvizsgálnunk?

⁴ „Minél többet tanulsz Jehováról, annál közelebb érzed magad őhozzá” — jelentette ki egy 22 éves teljes idejű hírnök (úttörő). „Amikor a próféciákat olvasom, és látom, hogyan teljesednek be, szinte félelem tölt el iránta. A személyes tanulmányozás az, ami valójában segít nekem.” Egy 16 éves fiatal, aki súlyos depresszióban szenvedett, ezt írta egy cikkel kapcsolatban, amit a „Fiatalok kérdezik . . . ” című állandó rovatban olvasott az Ébredjetek! folyóiratban: „Éppen feladtam már minden reményt, amikor ez a cikk megjelent. Olyan izgalomba jöttem, hogy nem tudtam letenni! Oly közel éreztem magam Jehovához, és hirtelen rádöbbentem, hogy ő megért engem és igenis törődik velem. Most már úgy érzem, hogy le tudom küzdeni a depressziót.”a Fontosnak tartod-e, hogy elolvasd az újságjaink minden számát? Jóllehet erőfeszítésbe kerül, igyekszel-e személyes bibliatanulmányozás révén megtölteni az elmédet és a szívedet? A saját kutatásaid nyomán be tudod-e valóban bizonyítani önmagadnak, hogy az igazságban vagy? Amikor ez az ismeret eljut az ember szívéig, bizonyosan ez az, ami ösztönöz, mert „olyan tanítás ez, ami az isteni önátadással összhangban van” (1Timótheus 6:3; Róma 12:2).

 5., 6. Milyen imák révén kerülhetünk közelebb Istenhez? Szemléltesd ezt!

⁵ A Istennel kapcsolatos jó közlékenységhez hozzátartoznak a szívből jövő, tárgyszerű imák. Ezek segítenek kiépíteni a Jehovával való személyes barátságot. Ha vétkezel, légy hajlandó úgy könyörögni, mint Dávid: „Ifjúságom bűneire és lázongásaira, ó ne emlékezzél!” (Zsoltárok 25:7, 11). És tudd meg, hogy ha őszinte megbánást mutatsz, ő megbocsát neked. Tanulj meg elidőzni az imában, kiöntve a szívedet. Egy fiatal, akit egyébként istenfélő otthonban neveltek fel, hagyta, hogy a beszédhibája hátráltassa az igaz vallás elfogadásában. „Azután egy este — mondja ez a 22 éves fiatal — Jehovához könyörögtem: ’Segíts nekem, hogy téged akarjalak szolgálni, de ne azért, mert a vének vagy a szüleim akarják ezt tőlem.’ ” Mennyire megváltozott attól kezdve az élete! A beszédhibája ellenére, teljes erővel kezdte végezni a szolgálatot. Örömmel jelentheti ki: „Most sokkal jobban bízok Jehovában, mert tudom, hogy mindig beváltja a hozzá fűzött reményeket!” (Zsoltárok 62:8, [62:9, Károli]).

⁶ Egy fiatal kifejezetten azért imádkozott, hogy sikerüljön az úttörő szolgálattal kapcsolatos terve. Amikor imája meghallgatására talált, így kiáltott fel: „Tudom, hogy Jehova valóságos és gondoskodik rólunk! Már ezelőtt is kapcsolatban voltam vele, most azonban már több nekem, mint jó barát — ő a legjobb!” Jehova nem válaszol mindig látványos módon, de ha buzgó vagy és az imáiddal összhanban cselekszel, értékelni fogod szerető vezetését (Zsoltárok 145:18).

Őrizd meg a jó lelkiismeretet!

 7. Mi a lelkiismeret, és miért kell megőrizned a jó lelkiismeretet?

⁷ Amikor Pál arra buzdította Timótheust, hogy ’tartsa meg . . . a jó lelkiisemretet’, az apostol tudta, hogy ez határozott erőfeszítést követel (1Timótheus 1:19). Vajon miért? A lelkiismeretünk az az Istentől kapott képességünk, amellyel meg tudjuk vizsgálni önmagunkat, és ítéletet tudunk mondani afelett, amit megtettünk, vagy amit megtenni szándékozunk. A lelkiismeret vagy ’vádol’ bennünket, fájdalmasan elítélve a viselkedésünket, vagy pedig ’felment’, helyeselve, amikor valamit jól végeztünk (Róma 2:15). Ha azonnal eltompul, téves üzenetet közvetít felénk. Némelyek a hibás lelkiismeretük következményeként talán úgy cselekszenek, mint durva állatok, mégsem ’vádolja’ őket ez a ’belső hang’. Talán még az is előfordul, hogy nyilvánosan „azt vallják, hogy ismerik Istent”, de „cselekdeteikkel tagadják őt”. Hogyan gátolhatod meg, hogy elromoljon a lelkiismereted? (Titus 1:10–16).

 8. Hogyan „vetették el” némelyek a jó lelkiismeretüket az első században?

⁸ Pál azt mondta Timótheusnak, hogy egyes keresztények „elvetették” a jó lelkiismeretüket, mivel „szent dolgokat sértő, üres beszédeket” hallgattak meg (1Timótheus 1:4, 19, 20; 6:20; 2Timótheus 2:16–18). Mivel ilyesmire hallgattak, a hitük megingott és szellemi hajótörést szenvedtek. Pál azonban arra is rámutatott, hogy a hitehagyott tanítások mellett egyéb dolgok is vannak, amelyek ’ellenkeznek az egészséges tanítással’. Az 1Timótheus 1:9, 10-ben olyasmiket sorol fel, mint gyilkosság, paráznaság, és homoszexualitás.

 9., 10. a) Mit tanulhatunk annak a keresztény házaspárnak a példájából, akik nem őrizték meg a jó lelkiismeretüket? b) Hogyan akadályozhatjuk meg azt, hogy a lelkiismeretünk eltompuljon?

⁹ Ma az erőszak és a szexuális erkölcstelenség tölti meg a mozi és tv-műsorokat, valamint a nyomtatott oldalakat. Ha az elménket ilyesmivel töltjük meg, a lelkiismeretünk fokozatosan eltompul. Ez történt egy fiatal keresztény házaspárral is, akik röviddel a menyegzőjük napja előtt követtek el paráznaságot. „Úgy gondolom, azt tettük, amit a tv-nézés közben láttunk” — ismerte el a fiatal feleség. „Folyton azt látod, hogy ölelgetik és simogatják egymást, és nem is tűnik már komolynak a dolog. Megszokja az ember. Mi is így kezdtük. Bárcsak előbb gondoltam volna arra, hogy ez milyen komoly dolog!” Mielőtt azonban rádöbbent volna, már el is vesztette a jó lelkiismeretét. A fiatal férj hozzátette: „Nekem is voltak gondjaim a maszturbációval, az pedig eltompítja a lelkiismeretet, s azután nem nehéz az ölelgetés és a simogatás, végül pedig a paráznaság.” Jóllehet a látszat szerint ezek a fiatalok jó példának tűnhettek mások előtt, az, amit szórakozásképpen megnéztek, és a titkos szokásaik végül is elhallgattatták a lelkiismeretüket, ahogyan a hús is kérges lesz, ha ismételten vörösen izzó sütővas érinti (1Timótheus 4:2).

¹⁰ Nem tompulhat el vajon hasonlóképpen a te lelkiismereted is annak következtében, amit szórakozásképpen megnézel vagy olvasol? Valóban keményen munkálkodsz azon, hogy legyőzz valamilyen rossz szokást, ami megronthatná a lelkiismeretedet? Védelmül szolgálna, ha határozott lépést tennél az olvasás terén, és újra elolvasnád a bibliai irodalmat, amely a sajátos gondoddal foglalkozik, vagy megbeszélnéd azt egy vénnel. A jó, tiszta lelkiismeret Isten drága ajándéka, és nagy segítségedre lehet az isteni önátadás kifejlesztésében. Ne engedd, hogy bármi is az elvesztését okozza!

Válassz magadnak jó társaságot!

11., 12. a) Milyen figyelmeztetést tartalmaz a 2Timótheus 2:20, 21? b) Hogyan fogadhatjuk meg ezt a figyelmeztetést?

¹¹ Pál apostol ezt írta: „Egy nagy házban [a gyülekezetben] nem csupán arany- és ezüstedények, hanem fa- és agyagedények is vannak, és egyesek tisztességes célra, mások azonban tisztességtelen célra valók. Ha valaki tehát az utóbbiaktól tisztán tartja magát, tisztességes célra szolgáló edény lesz, szent, hasznos a tulajdonosának, minden jó munkára előkészített” (2Timótheus 2:20, 21). Érzéseinket és viselkedésünket nagymértékben befolyásolják azok, akiket barátainkká fogadunk. A hitetlenek nyilván nem képezik számunkra a legjobb társaságot. Pál azonban itt nyiltan megmondja, hogy még a gyülekezetben is lehetnek olyan személyek, akik nemkívánatos társaságot jelentenek. Igaz, talán mulatságosnak tartod az ilyeneket, befolyásuk azonban sohasem segít neked ’menekülni az ifjúkori kívánságoktól’ vagy kifejleszteni magadban az isteni önátadást. Keress hát építő barátokat a gyülekezeten belül. Pál így folytatja a 22. versben: „Törekedj igazságosságra, hitre, szeretetre, békére mindazokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat!” (Vö. Filippi 4:8, 9).

¹² Vegyük példának annak a keresztény fiatalnak az esetét, aki — az istenfélő nevelés ellenére — folyton kellemetlenségekbe keveredett. „Ennek nagyrészt a magam választotta társaság volt az oka” — mondja. Amikor látta, hogy az élete kezd tönkremenni, kicserélte a baráti társaságát. Erre a végkövetkeztetésre jutott: „Ha olyan barátok vesznek körül, akik szeretik Jehovát, könnyebben meg tudod őrizni érzékeny lelkiismeretedet, és el tudod kerülni a kellemetlenségeket. Amikor a barátaid azt fejezik ki, hogy undorodnak a helytelen dolgoktól, te magad is azt fogod érezni.” Mivel távol tartotta magát a kétes hírű társaságtól, ez a fiatal is „tisztességes célra szolgáló edény” lett, „hasznos a tulajdonosának, minden jó munkára előkészített”. Miután tíz éven át úttörőként szolgált, ezt mondta: „Úgy látom, most Jehova felhasznált arra, hogy segítségére legyek másoknak.” (2Timótheus 2:21; Példabeszédek 15:31).

13. Hogyan tudod meghatározni, hogy melyek a jó társaságok, és hogyan befolyásolhatnak téged az ilyenek?

¹³ Vizsgáljuk hát meg a valóságnak megfelelően társaságunkat. Vallássosságra, hitre, alapelveken nyugvó szeretetre és békére törekszenek? Tele vannak keresztény buzgalommal? Ha ilyeneket választasz közeli barátaidnak, jó példaképpé leszel beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, erkölcsi tisztaságban, miként Timótheus, Pál közeli munkatársa. Ez nem jelenti azt, hogy ridegnek vagy barátságtalannak kell lenned a kavésbé példamutató egyénekkel szemben. Örömteli példád serkentőleg hathat ez utóbbiakra is, arra ösztönözve őket, hogy kiigazítsák lábaik ösvényét (1Timótheus 4:12; Zsidók 12:12–15).

Hozz áldozatot is Istenért!

14., 15. a) Mit követeltek meg az edzések során az ókori atlétáktól? b) Milyen munka kívánja meg tőlünk az áldozatot, és milyen jó példánk van erre?

¹⁴ Timótheus idejében, amikor az atléták edzést tartottak, „önuralmat gyakoroltak mindenben”, megtagadva maguktól sokféle jogos élvezetet (1Korinthus 9:25). Szigorú étrendet követtek. Horatius, első századi költő szerint, „tartózkodtak az asszonyoktól és a bortól”, hogy „elérjék az óhajtott céljukat”. Hasonlóképpen, áldozatot követel ma is, ha valaki az isteni önátadásban akarja gyakorolni magát, mert ez a célja. Pál ezt mondta Timótheusról: „Egyébként senkim sincs, aki hozzá hasonlóan viselkedne . . . Mert mindenki más a maga érdekeit keresi, nem a Krisztus Jézusét . . . Ő [azonban] együtt szolgált velem rabszolgaként a jó hír szolgálatában” (Filippi 2:19–22).

¹⁵ Timótheus ezt a parancsot kapta: „Végezd az evangélium hirdető munkáját, szolgálatodat teljesen lásd el!” (2Timótheus 4:5). Függetlenül attól, hogy mennyire volt vonzó számára bármilyen személyes érdeke, feláldozta azt, hogy elvégezhesse Isten munkáját. Te is hajlandó vagy ezt megtenni? Néhányan a mai fiatalok közül, akiknek egyébként nincsenek Írás szerinti súlyos felelősségeik, inkább a felsőbb oktatást vagy a jól jövedelmező állást választották ”életpályaként a keresztény szolgálat helyett. Az egyik közülük nagyon vágyódott ilyen állásra. De mielőtt munkába lépett volna, meghívást kapott egy úttörő házaspártól, hogy egész nyáron együtt munkálkodjon velük a szántóföldön. Nagyon megszerette ezt a szolgálatot. Az eredmény az lett, hogy feláldozta a hőn óhajtott teljes idejű világi állást, és egy kevésbé érdekes rész idejű munkát vállalt el azért, hogy úttörő lehessen. Ezzel a Timótheuséhoz hasonló szellemmel szolgál most Jehova Tanúi főhivatalánál. Az áldozatkészség az őszinte szeretet egyik bizonyítéka, az áldozatok pedig még jobban elmélyítik ezt a szeretetet, ahogyan ez a fiatal is tapasztalhatta.

16. Milyenfajta áldozatokat kell néha meghozniuk a fiataloknak?

¹⁶ Mint „igehirdető és apostol”, Pál kiemelte, mennyire kívánatos a ruházat terén is szerénynek lenni. Hajlandó vagy-e feláldozni bizonyos öltözködési divatot vagy hajviseletet, ami zavarna másokat, vagy hátráltatná a sikeres prédikáló munkádat? (1Timótheus 2:7–10). Pál így folytatja: „Mindazok, akik isteni önátadásban akarnak élni, . . . szintén üldözést szenvednek” (2Timótheus 3:12). Hajlandó lennél-e kiállni az igazság mellett, amikor ez esetleg azt jelentené, hogy kinevetnek érte; feláldoznád-e iskolatársaid előtt a kedvező helyzetedet? Mindezek helyes indítékból vállalt áldozatok segítenek kifejleszteni az isteni önátadást, ugyanakkor megtanítanak arra, hogy Jehovában bízzál, és minden egyébnél fontosabbnak tartsd azt, hogy ő mit érez.

Folytasd az előmenetelt!

17. Hogyan mutatott jó példát Timótheus a mai fiatal szolgáknak az előmenetel terén?

¹⁷ Az isteni önátadás kifejlesztése állandó folyamat. Pál ezt mondta Timótheusnak: „Elmélkedj ezekről a dolgokról, mélyedj el bennük, hogy előmeneteled mindenki előtt nyilvánvalóvá lehessen” (1Timótheus 4:15). Mivel a fiatal koruk miatt nem lehetnek kisegítő szolgák vagy vének, némelyek talán úgy érzik, hogy képtelenek az előmenetelre, mivel azt gondolják, hogy az előmenetelt csupán gyülekezeti felelősségekkel és kiváltságokkal lehet elérni. Igaz, Timótheust nem csupán a szellemi fejlődésben elért eredményei, de az életévei is alkalmassá tették arra, hogy vénként szolgáljon. De Timótheusnak is tovább kellett törekednie, és ebben igen szép példát mutat minden fiatal szolga számára, bármilyen munkaterület nyíljon is meg előttük (1Timótheus 4:12, 13).

18. Miben mutathatnak előmenetelt a fiatal keresztények?

¹⁸ Timótheushoz hasonlóan tehát, ti, Jehova most élő szolgái, ’példaképei lehettek a hűségeseknek’, ha engeditek, hogy az igazság mélységesen befolyásolja az életmódotokat és tökéletesítse a szolgálatotokat. Most is előmenetelre törekedhettek az olyan jó tulajdonságok elsajátításával és ápolásával, mint például: mértéktartás a szokásokban, rendszeretet, vendégszeretet, komolyság. Legyetek mindig készek együttműködni a vénekkel és vegyetek komolyan minden feladatot, amit rátok bíznnak, mert azt bizonyítjátok, hogy ’alkalmasság tekintetében kipróbáltak’ vagytok (1Timótheus 3:1, 2, 8–10). Ha mások nem is veszik észre gyorsan az előmeneteleteket, biztosak lehettek abban, hogy Jehova észreveszi. Idővel a többiek is észre fogják venni (1Timótheus 5:25).

19. Az erőfeszítések ellenére, miért kell még gyakorolni magadat az isteni önátadásban mint célodban?

¹⁹ Soha ne feledjétek, hogy az isteni önátadás kifejlesztése által kerülhettek elismert személyes kapcsolatba Jehovával. A szellemi gyakorlás hiánya sokkal nagyobb veszteséget okoz, mint ami a cikk elején említett futóbajnokot érte. Az isteni önátadás kifejlesztése kemény munka. De a világon mindenütt sok-sok fiatal hang kiáltja menydörögve: MEGÉRI A FÁRADSÁGOT! Ennek a tulajdonságnak megszerzése megnyitja az utat a megelégedett, a megbánás nélküli élet felé már most, és megnyitja a reménységet az örök boldogság felé! Ezután is tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, még akkor is, ha nagyon nehéz. Vigasztaljon benneteket az a tudat, hogy „a minden ki nem érdemelt kedvesség Istene . . . maga fejezi be majd a kiképzéseteket, ő tesz szilárddá, ő tesz erőssé titeket. Övé legyen a hatalom mindörökké! Ámen” (1Péter 5:10, 11).

[Lábjegyzet]

Tudnál-e válaszolni rá?

◻ Milyen erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy fenntarthassuk az Istennel való jó közlékenységünket?

◻ Mit foglal magában a jó lelkiismeret megőrzése?

◻ Hogyan alkalmazhatjuk a 2Timótheus 2:20–22. versét az isteni önátadás kifejlesztésére?

◻ Hogyan érhetnek el előmenetelt a fiatal keresztények?

[Kiemelt rész a 8. oldalon]

Jóságos Istenünk néhány tulajdonsága

◼ Vannak érzései. Ezért a cselekedeteink „megbánthatják őt” vagy örömet okozhatnak neki. — Zsoltárok 78:40; Példabeszédek 27:11.

◼ Míg az emberek gyakran csak a külső megjelenést nézik, Isten ’azt is látja, milyen a szív’. — 1Sámuel 16:7.

◼ Ő gondoskodik rólunk és arra szólít fel, hogy minden gondunkat vessük őreá; azonkívül „védőbástya a szorongás napján”. — Náhum 1:7; 1Péter 5:7.

◼ Úgy hívják őt: „a boldog Isten”, és „örömét leli” az ő szolgáiban. — 1Timótheus 1:11; Zsoltárok 35:27.

◼ Sohasem cselekszik igazságtalanul, sohasem részrehajló. — Jób 34:10; Cselekedetek 10:34, 35.

◼ Jóllehet nem huny szemet a helytelen tettek felett, amikor őszintén megbánjuk vétkünket vagy gyengeségünket, „kész megbocsátani” és „nem bűneink szerint cselekszik velünk”, se „nem azt hozza ránk, amit megérdemelnénk”. — Zsoltárok 86:5; 103:8–14.

◼ Megközelíthető; arra buzdítja a lojális teremtményeit, hogy használják fel képességeiket. Végtelen bölcsessége ellenére, meghallgatja javaslatainkat. „Saját alázatosságod tesz naggyá engem”, írta Dávid király. — Zsoltárok 18:35; 1Királyok 22:19–22.

[Kép a 11. oldalon]

Sok keresztény mélységesebb örömet talál a szolgálatban, mint a jól fizetett állásokban