„Szolgálatodat teljesen lásd el!”
„Ünnepélyesen felszólítalak téged Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki arra van rendelve, hogy megítélje az élőket és a holtakat, . . . szolgálatodat teljesen lásd el” (2TIMÓTHEUS 4:1, 5).
1. Milyen viszonyban volt Pál Timótheussal?
AMIKOR Pál apostol második levelét írta Timótheusnak, Pál Isten szolgájaként már mintegy harminc éve igyekezett a célja felé. Jehovától sok áldásban részesült (2Timótheus 1:2). Azért választotta ki Timótheust, hogy közeli munkatársa legyen az utazómunkában, a gyülekzetek kiszolgálásában. Mindketten sok évi gyümölcsöző tapasztalatnak örvendhettek így együtt (Cselekedetek 16:1–5).
2. Milyen jelentősége van Pál szavainak a 2Timótheus 4:6–8. versében?
2 Közeledett az idő, amikor Pál szogálata véget ér. Az apostol ezt írta: „Italáldozatként ki vagyok már töltve, és az eltávozásomra kijelölt idő közeledik. A nemes harcot megharcoltam, pályafutásomat befelyeztem, a hitet megtartottam. Mostantól fogva fenn van tartva számomra az igazságosság koronája, amellyel az Úr, az igaz bíró megjutalmaz engem azon a napon, de nemcsak engem, hanem mindazokat is, akik szerették az ő megnyilvánulását” (2Timótheus 4:6–8). Ez azt jelentette, hogy Pál halála már a küszöbön volt. Köztudott, hogy Pál Néró üldözése alatt szenvedett halált i. sz. 66-ban. Amikor szembenézett a halállal, vajon milyen gondolatok jártak Pál elméjében? Talán ezek: Vajon jól teljesítettem a szolgálatomat? Sikeresen elvégeztem szolgai feladatomat? Igen, Pál meggyőződéssel állíthatta, hogy elvégezte! Hite igen erős volt, és bízott abban, hogy a felülről jövő elhívás jutalmát elnyeri. Mily elégedettség tölthette el, amiért sohasem tért le küldetésének útjáról!
3. Miféle jót tehetett még Pál a halála előtt Timótheussal?
3 Pálnak még maradt egy kevés ideje, hogy valami jót tegyen. Mielőtt halálalvásba merült volna, miféle jót tehetett még Timótheusnak? Ihletés alatt igen fontos tanácsot adott neki. Gondolatait és szavait a Timótheushoz írt második könyvében olvashatjuk. A Szentírásban ezek az utolsó írásai, amelyek a mi javunkra is szolgálnak.
4. Mire buzdította Pál Timótheust?
4 Timótheus még korántsem fejezte be kijelölt szolgálatát, ezért Pál a következőket írta: „Ünnepélyesen felszólítalak téged Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki arra van rendelve, hogy megítélje az élőket és a holtakat, az ő megjelenésére és Királyságára, prédikáld a szót, állj elő vele sürgősen kedvező és nyugtalan időszakban; feddj, dorgálj, buzdíts teljes hosszútűréssel és hozzáértő tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást el nem szenvedik, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, hogy csiklandozzák a fülüket, és az igazságtól elfordítják fülüket, de a valótlan történetekhez odafordulnak. De te őrizd meg józanságodat mindenben, szenvedd el a rosszat, végezd az evangéliumhirdető munkáját, szolgálatodat teljesen lásd el” (2Timótheus 4:1–5).
5. Miért különösen érdekes számunkra Pál tanácsa napjainkban?
5 Ez a jó tanács jelentős mértékben szolgálta Timótheus javát. De vajon mi is a javunkra fordítjuk-e? Mi éppen az „utolsó napok”-ban élünk, amelyekről Pál írt. Ma sok embernél megvan ’az isteni önátadás külső látszata, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak’ (2Timótheus 3:1–5). Az ilyenek hajlamosak arra, hogy csakis olyan „tanítók”-ra hallgassanak, akik csiklandozzák a fülüket. Pedig azon túlmenően, hogy gyülekezeti összejöveteleken prédikálják az igét, az igaz keresztények kötelesek nyilvánosan is prédikálni, hogy megtalálják azokat, akik válaszolnak a „szó”-ra. A fenti tanács tehát ma is érvényes Jehova keresztény Tanúira.
Hogyan lehet teljesen ellátni a szolgálatot?
6. a) Miért kell ’hirdetnünk a szót’? b) Milyen előnyökkel jár az, ha ügyelünk arra, hogyan teljesíthetjük a szolgálatunkat?
6 A szolgálatnak sokféle oldala van; a szolgának sok mindent el kell végeznie. Pál elsőnek említi: „prédikáld a szót”. Azt a szót, amelyet Jehova választott ki arra, hogy tudassa szolgáival. Ez az igazság szava, amiről Jézus is beszélt. Jehova ismertetni kívánja az emberiségnek szóló üzenetét egy adott időben, miközben földi tanúi az ő oldalán jelennek meg a vitakérdésben. Jehova szokása, módszere az, hogy mielőtt tenne valamit, figyelmeztető üzenetet küld az emberiségnek (2Krónika 36:15, 16; Ésaiás 42:9; 43:12; Jónás 3:2–4). Üzenete jót hoz azoknak, akik hallgatnak rá; ők biztonságos helyre menekülhetnek. Akik nem hallgatnak rá, súlyos árat fizetnek, amikor Jehova akcióba lép, hogy végrehajtsa ítéletét. Az ilyen egyéneknek viselniük kell a felelősséget a következményekért (Cselekedetek 20:20, 21, 26, 27 ). A bölcsesség ezt kívánja Jehova szolgáitól: „Állandóan ügyelj magadra és a tanításodra. Maradj meg ezekben, mert ha így teszel, megmented mind saját magadat, mind pedig azokat, akik hallgatnak rád” (1Timótheus 4:16).
7. Miért sürgős ez a munka még kedvezőtlennek látszó körülmények között is?
7 A prédikálómunka különböző körülmények között folyik, mégis folytonosan haladnia kell. „Állj elő vele sürgősen kedvező és nyugtalan időszakban” — írja Pál. Az üzenet életet jelenthet embereknek. Ezért bármilyen körülmények között van is Jehova hű szolgája, mindenkor sürgősnek tartja az üzenetet, és módot talál arra, hogy hallható legyen a szó még akkor is, ha a prédikálómunka bizonyos ellenállásba ütközik. Jól láthatjuk ezt Jézus példája, valamint a bibliai Cselekedetek könyvében feljegyzett esetek nyomán.
8. a) Mi segíthet a szolgának a szó prédikálásában? b) Hogyan lehet a feddés is a szolgálat része?
8 Ahhoz, hogy a szót akár a gyülekezetben, akár a gyülekezeten kívül prédikálni tudja, a szolgának alaposan ismernie kell Isten Szavát, azt állandóan kutatnia kell. Időt kell fordítania a tanulásra, a gondolkozásra, az elmélkedésre; igyekeznie kell jól megérteni Isten Szavát. A prédikáláshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy tisztában legyünk az igazság tanításaival. Pál azt mondta Titusnak, hogy a felvigyázóknak a tanítás művészetét illetően ’ragaszkodni kell a megbízható beszédhez, hogy képes legyen az egészséges tanítás által buzdítani, és megfeddni az ellentmondókat’ (Titus 1:9). Isten Szava eszközül szolgál azok megfeddésére, akik nem tesznek eleget Jehova követelményeinek, és helyreigazítja a vétkest a saját javára. Mindez hozzátartozik a szolgálat teljes ellátásához.
Szükség van buzdításra
9. Miért van szükség keresztény buzdításra?
9 Időnként szükség van arra, hogy emlékeztessük azokat, akik nem tesznek meg mindent tőlük telhetőt, vagy akikből hiányzik Jehova imádata iránt a kellő értékelés és buzgalom. A keresztény buzdítást igen nagyra értékelik azok, akik szeretik Jehovát. Az ilyenek örömmel hallgatják, mit mond Jehova, és gazdag szellemi eledelnek tekintik azt (Ésaiás 55:3; Zsidók 12:5, 6). Jó szolgálatot teszünk tehát a munkatársainknak — de azoknak is, akik hajlanak arra, hogy Jehovát imádják —, ha Isten Szavával buzdítjuk őket. Pál is sok-sok buzdítást adott másoknak (Róma 15:30; 16:17; 1Korinthus 1:10, 11; 1Timótheus 4:13; 6:11, 12; Zsidók 10:24).
10. Miért van szükség hosszútűrésre a buzdításhoz?
10 Az önátadott szolgának azt is tudnia kell, hogyan teremje meg Isten szellemének gyümölcseit. Sok türelemre és kitartásra van szüksége ahhoz, hogy buzdítani tudja azokat, akik nem reagálnak készségesen. Némelyek talán még nem is értékelik a buzdításukra tett erőfeszítéseket. A buzdítást mégis végezni kell, főleg a keresztény vének kötelesek ezt megtenni. A szakavatott tanítás is fontos szerepet kap. Minél többet használja valaki Jehova Szavát, annál jártasabb lesz annak használatában. Amikor a tanító megismeri a tanítványát, képesnek kell lennie arra, hogy átadja neki a szükséges információt. Pál az 1Thessalonika 5:14-ben leírja a helyes módszert: „Intünk titeket, testvérek, hogy figyelmeztessétek a rendetleneket, beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekkel, támogassátok a gyengéket és legyetek hosszútűrők egymás iránt.”
A hitehagyottaktól forduljunk el!
11. Mit tegyünk a hitehagyotakkal kapcsolatban?
11 Pál azt akarta, hogy Timótheus képes legyen megőrizni egyensúlyát, vagy józan gondolkodását mindenben. Nem volt szabad azokhoz hasonlítani, akik nem hallgatnak az egészséges tanításra, és elfordítják fülüket az igazságtól. Isten igaz szolgája ma nem lehet túlzottan aggodalmaskodó, és nem zavarhatja meg tevékenységében az, ha látja, hogy némelyek elfordulnak Isten Szavától és annak egészséges tanításától. Már jó előre figyelmeztetést kaptunk, hogy lesznek hittagadók és olyanok, akik szeretik, ha csiklandozzák a fülüket. Az olyan tanácsok szerint, mint például a 2János 9–11, az 1Korinthus 5:11–13 és 2Timótheus 3:5. versében találhatók, nincs helye annak, hogy olyanokkal barátkozzunk, akik elfordulnak az igazságtól. Sem annak, hogy az írásaikat megvásároljuk vagy olvassuk. Sokan vannak, akik szeretik hallani az igazságot, és nekünk ezekkel kell fenntartani keresztényi kapcsolatot (1Timótheus 6:20, 21).
12. Miért választják a keresztények ezt a határozott állásfoglalást?
12 Pál ezt tanácsolja: „A gonosz emberek és csalók egyre inkább előrehaladnak majd a gonoszságban, tévelyegnek és másokat is megtévesztenek” (2Timótheus 3:13). Az előzetes figyelmeztetés fényében a keresztény szolga nem jár együtt az ilyenekkel. Megfogadja az apostol jó tanácsát: „Te maradj meg abban, amit tanultál, amiről meggyőződtél, és amit elhittél, mivel tudod, hogy kik tanították neked azt, és hogy kora gyermekségedtől fogva ismered a szent írásokat, amelyek képesek bölccsé tenni téged a megmentésre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen” (2Timótheus 3:14–17). Isten Szavának rendszeres tanulmányozása nagy előnnyel jár azok számára, akik szeretnék teljesen elvégezni a szolgálatukat.
A keresztény közösségből fakadó áldások
13. Miért volt előnyös Timótheus számára az, hogy együtt szolgálhatott Pállal, és hogyan válik a mi javunkra az ő szolgálatuk?
13 Igazi áldást jelentett Timótheus számára az, hogy több éven át Pál társaságában lehetett és megfigyelhette, hogy az apostol Istennek milyen hű szolgájaként viselkedett. Közös tapasztalataikat Pál arra használta fel, hogy emlékeztesse Timótheust: „Te pedig szorosan követted az én tanításomat, életpályámat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, kitartásomat, üldözéseimet, szenvedéseimet, amelyek velem Antiókhiában, Ikóniumban és Lisztrában történtek. Micsoda üldöztetéseket viseltem el, és valamennyiből megszabadított az Úr! Valóban mindazok, akik isteni önátadásban akarnak élni Krisztus Jézussal kapcsolatban, szintén üldözést szenvednek” (2Timótheus 3:10–12). Bár mi nem vagyunk ma közvetlen kapcsolatban Pállal, az ő munkájának a Bibliában megtalálható részletes leírása nekünk is segítségünkre lehet.
14. Miért kell késznek lennünk a rossz elszenvedésére?
14 Pál megemlítette az elszenvedett üldözéseit, és azt tanácsolja a keresztény szolgának is, hogy készségesen viselje el a rosszat (2Timótheus 4:5). Gyakran szükség van arra, hogy átessünk valamilyen üldözésen a szolgálatunk teljes elvégzése közben. Nagy kiváltság, ha feddhetetlenek maradunk a próbában és ezzel megörvendeztetjük Jehova szívét (Példabeszédek 27:11). Ebből is tanúskodás lehet Jehova dicsőségére!
Az evangéliumhirdető munkája
15. Miért kell részt venni az evangéliumhirdetésben ahhoz, hogy teljesen elvégezzük a szolgálatunkat?
15 Az evangéliumhirdetés tölti ki a hű keresztény szolga idejének jó részét. Jézus ezt mondta: „Előbb az összes nemzetekben prédikálni kell a jó hírt” (Márk 13:10). Ezzel világosan tudtunkra adta, hogy addig nem jön el a vég, amíg a jó hírt kellő kiterjedésben nem hirdetik. Pál abban a kiváltságban részesült, hogy számos hivő emberrel közölhette a jó hírt a Római Birodalomban. Ez új gyülekezetek alapítását eredményezte, ahol felvigyázókat neveztek ki. Ezek viszont keresztény testvéreikkel és testvérnőikkel együtt részt vettek az evangéliumhirdető munkában és széles körben kiterjesztették a prédikálást. E munka nagy részét a Pál által leírt módon végezték, vagyis ’tanítottak nyilvánosan és házról házra’ (Cselekedetek 20:20). Nagyszerű eredmények születtek akkor is, és kiváló eredmények születnek ma is a keresztények világraszóló prédikálómunkájából (János 14:12).
16. Mi bizonyítja, hogy sokan alkalmazzák Pálnak a 2Timótheus 4:5-ben adott tanácsát?
16 Sokan erős hittel ragadták meg a lehetőségeket, hogy kibővítsék tevékenységüket az evangéliumhirdtő munkában. Ezrek indultak el a misszionáriusi szántóföldre, és százezrek vesznek részt az úttörőszolgálat valamelyik ágában. Ma 205 országban több mint 2 650 000-en szolgálnak evangéliumhirdetőkként több mint 46 000 gyülekezetben, és ezek a számok egyre növekszenek. Ezek a csodálatos eredmények azt bizonyítják, hogy Jehova önátadott szolgái komolyan szívükön viselik az Istentől kapott feladatot, és ’teljesen ellátják’ szolgálatukat.
A munka elvégzése
17. Mit szeretne látni Jehova ma az ő szolgáinál a részünkre kiszabott munka elvégzését illetően?
17 Jehova meghatározott szolgálatra nevezte ki felkent szolgáit, a „nagy sokaság” pedig vállvetve munkálkodik. Az Ezékiel 9. fejezetében prófétai módon összekapcsolva látjuk ezt a munkát azzal a tevékenységgel, amelynek során jelt tesznek azok homlokára, akik nyögnek és sóhajtoznak. Ebből a próféciából megtudjuk, hogy eljön az idő, amikor a titkári íróeszközzel ellátott férfi ezt mondja: „Megtettem, amit parancsoltál nekem.” Jehova meg van elégedve szolgáival, amikor ők elvégzik azt, amit parancsol nekik (Ezékiel 9:4, 11; 1Mózes 6:22; 1Korinthus 4:2).
18., 19. Hogyan tudnád ma különféle módon alkalmazni Pálnak a 2Timótheus 4:1–5-ben adott buzdítását?
18 Amikor azt látjuk, hogy a világhelyzet az utolsó napokra vonatkozó próféciák szerint alakul, nem lehet, hogy ne érezzük a számunkra kijelölt prédikálómunka sürgősségét. Életekről van szó. A begyűjtőmunka még folyik, és Jehova a maga idejében felgyorsítja azt (Ésaiás 60:22). Ezért, mint Jehova önátadott szolgájának, bármi legyen is a feladatod, úgy végezd azt, hogy elnyerd vele Jehova teljes tetszését (Kolossé 1:10; 3:23, 24). Tartsd mindig szem előtt a rád bízott munkát, és igyekezz azt teljesen elvégezni. Ha valamilyen feladatra törekszel a Királyságteremben, végezd el alaposan a munkádat. Ha a gyülekezeti könyvtanulmányozási csoportban kapsz valamilyen megbízást, működj együtt szorosan a csoporttal, és kölcsönösen buzdítsátok és bátorítsátok egymást. Ha úttörői vagy misszionáriusi munkát végzel, győződj meg róla, hogy valóban kemény munkát végezve igyekszel-e elérni szolgálati céljaidat (Róma 12:6–9).
19 Azt is megkérdezheted magadtól: Nem tehetnék-e többet más keresztények megsegítése érdekében, különösen a gyülekezetben levő újak építése terén? Ha szolgálatodhoz tartozik, hogy véni munkát végezz a gyülekezetben, ismerd meg a „nyáj” külsejét, és viseld gondját minden hivőtársadnak. Ügyelj arra, hogy senki se váljék tétlenné vagy gyümölcstelenné az Urunk Jézus Krisztus pontos ismerete tekintetében (2Péter 1:5–8). Mindenekfelett azonban légy éber abban, amit az evangéliumhirdető munkában végzel, hogy „szolgálatodat teljesen lásd el”!
Emlékszel rá?
◻ Milyen helyzetben volt Pál, amikor Timótheushoz írt második levelét megírta?
◻ Miért létfontosságú, hogy prédikáljuk a szót?
◻ Miért fontos a buzdítás?
◻ Hogyan kell bánni a hamis tanítókkal?
◻ Miért olyan fontos ma az evangéliumhirdetés?
[Kép a 28., 29. oldalon]
Pál Timótheushoz írt második levele segített ez utóbbinak ’teljesen ellátni szolgálatát’