ʼDe én nem szeretem Jehovát!ʼ

BOB csupán legényke volt, amikor édesanyja Jehova Tanúja lett. Éveken át elkísérte édesanyját a Királyság-terembe, sőt még a prédikáló szolgálatba is, annak ellenére, hogy nem merítkezett alá. Mire azonban majdnem húsz éves lett, megszakította kapcsolatát Jehova Tanúival. Közben egyik bajból a másikba keveredett, és egész életét tönkretette. Bár még – ahogyan mondta – most is hisz sok dologban, amit a Biblia tanít, de ez kevés volt ahhoz, hogy Jehova szervezetébe visszakívánkozzon. Miért alakult ki benne ilyen érzés?

Vegyünk egy másik példát. Dávid éveken át teljes idejű prédikáló szolga volt. Időnként bizonyos bibliai tanítással kapcsolatban kérdések vetődtek fel elméjében. De mindig azzal intézte el ezt a dolgot, hogy azért nem szabad feladni az igazságot, mert nem talál egy-két kérdésre választ, ami kezdetben nem látszik beilleszthetőnek az egész képbe úgy, mint a kirakósdi játékban is. Boldogan várt arra, hogy Jehova majd mindent tisztáz a maga idejében. De valahogy egészében véve, Dávidnak nem sikerült magát ily módon megnyugtatnia. Feladván szolgálati kiváltságait, hamarosan elhagyta az igazságot. Mi okozta gondolkodásának a megváltozását?

Bizonyára lehangoló azt látni, hogy szeretteink közül valaki feladja az életért való versenyfutást. Kétségtelenül mindent szeretnénk megtenni érdekében (2Korinthus 12:15; Galata 5:7). De mi tud valakit az igazságtól eltéríteni? Mit tehetünk az ilyenek érdekében, hogy újra beálljanak a versenyfutók közé? És mit kell tennie annak, akiben ilyen hajlamok kezdenek kialakulni?

Szív, lelkiismeret és hit

Mindazoknál, akik abbahagyták az igazság követését, egy dolgot meg lehetett figyelni. Azt, hogy legtöbbjük nem azért hagyja abba, mert már nem hisz az igazságban. Ellenkezőleg, sokan ezt mondják: „Tudom, hogy ez az igazság, de. . .” Vagy: „Ha egyáltalán van igazság, tudom, hogy ez az.” Szívük mélyén sokan még mindig hiszik, hogy igaz az, amit a Bibliából tanultak. De valahogyan lelankadtak a karjaik, és elveszítették buzgóságukat. Pedig Jakab ezt mondta: „A hit cselekedetek nélkül halott” (Jakab 2:26).

Az igazi hit többet foglal magában, mint olyan ismerettel rendelkezni vagy olyan dologban hinni, ami igaz. A hit tehát nem csupán gondolkodási folyamat, hanem magában foglalja a jelképes szívet, hiszen a Biblia ezt mondja: „Szívvel hiszünk az igazságosságra” (Róma 10:10). Logikusan, a Biblia a szívet jelöli meg a baj gyökerének annál a személynél, aki eltér az igazságtól. Ahogyan Pál figyelmeztetett: „Vigyázzatok testvérek, hogy valamelyikőtökben ki ne fejlődjön az élő Istentől elpártoló, hit nélküli gonosz szív” (Zsidók 3:12).

Annak bizonyságaként, hogy a szív nagyon fontos szerepet játszik e folyamatban, figyeljük meg Diana nyilatkozatát, aki eltért az igazságtól. Amikor keresztény társai megpróbálták visszasegíteni, nyíltan megmondta: „Nem tudok visszatérni Jehovához. Már nem szeretem őt!” Tudta, egy dolog segíthetne rajta, hogy Jehova Isten közelségében maradjon, ha őt úgy tudná szeretni, mint személyt, és mint aki méltó az önátadásra. Kezdetben ez a szeretet indította arra, hogy életét átadja Jehovának. De valahogyan most kihalt belőle ez a szeretet. Enélkül pedig jól tudta, hogy ha visszatérne is, csak megtévesztené magát. De hogyan hűl ki valakiben az a szeretet, amelyet valamikor oly mélységesen érzett?

Nos, Pál említést tesz „egy hit nélküli gonosz szívről”. Egyes esetekben az effajta hitnélküliség arra vezethető vissza, hogy az illető a szívében olyan cselekedetekre áhítozik, amit Jehova Isten tilt, vagy szembeszegül azzal, amit Jehova parancsol. A szív ez által megosztottá válik, és többé nem teljes Jehova iránt. Amikor pedig rájön, hogy eljárása nem tetszik Istennek, a legegyszerűbb dolog, ha „elpártol az élő Istentől”, csak hogy ne kelljen szembe találkoznia vele. (Vö. 1Mózes 3:8–10.) A megbánás helyett a „gonosz szív” arra indítja, hogy még emlékezetéből is törölje ki Jehovát és Jehova reá vonatkozó szándékát. Így adja fel a hitetlenné váló személy az igazságkövetését.

Más esetekben, hogy ne kelljen lelkiismeret-furdalást éreznie bizonyos cselekedetekért, az illető engedi, hogy szíve álnok módon rávegye arra, hogy értelmileg valami kibúvót találjon a kételkedésre, a kritizálásra, sőt még a hitehagyásra is. Ha meg tudja magát győzni arról, hogy egész hitfelfogása téves volt, akkor nem érzi magára nézve kötelezőnek azt, hogy hit szerint éljen. Az ilyenek tehát félreteszik jó lelkiismeretüket, és „hitükben hajótörést szenvednek” (1Timótheus 1:19).

Természetesen valaki más okból is hátat fordíthat az igazságnak. Bármi legyen is ez az ok, szinte minden esetben a szív játssza a fő szerepet. Ezért nagyon időszerű ez a tanács: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szíved, mert onnan indulnak ki az élet forrásai” (Példabeszédek 4:23).

A visszatérés lehetséges

Annak az elismerése, hogy hitünk megingásának hátterében helytelen hajlamaink húzódnak meg, bátorságot kíván. De ha ez megvan valakiben, máris megtette az első lépést a Jehovával való jó kapcsolat helyreállítása felé. Egy angol úttörő testvér, Steve tapasztalata jól szemlélteti ezt.

Jóllehet Steve sohasem fordított hátat az igazságnak, volt egy idő, amikor ürességet érzett magában, és hiányzott belőle a meggyőződés. Amikor másoknak prédikált, szavai üresen kongtak a fülében. Amikor Steve szellemi testvérei és testvérnői társaságában volt, kényelmetlenül érezte magát, mintha nem is közéjük tartozna.

Szerencsére Steve felismerte, hogy a baj őbenne van. „Nem estem abba a hibába, hogy kerültem volna a testvéreket olyan megfontolásból, hogy a kérdéseket előbb lerendezem magamban, mintha a tökéletlen testtől lehetne valami ihletettséget kapni a helyes válaszokra” – emlékezik vissza Steve. (Vö. Róma 7:18.) Ehelyett felismerte, hogy szívét kell megvizsgálnia, és a szívéből kell minden megtévesztő kívánságot kigyomlálni, amely az igazságtól el akarná őt távolítani. A baj gyökerénél kezdve, arra törekedett, hogy újból megerősítse az Isten iránti szeretetét és Szava iránti hitét. Ma Steve boldogan szolgál misszionáriusként.

Hogyan segíthetnek mások?

Persze, nem mindenki látja Steve-hez hasonlóan ilyen világosan a dolgokat, aki az igazsággal felhagyott, vagy éppen most kezd felhagyni vele. Gyakran éppen a tiszta szellemi látás elvesztése okozza valakinek a végleges bukását. A keresztény hittestvéreknek itt van lehetőségük a segítségnyújtásra (Róma 15:1; Galata 6:1). De hogyan lehet a legjobban segíteni?

Nyilvánvalóan nem lenne elegendő, ha ilyen személyt arra buzdítanánk vagy kérnénk, hogy térjen vissza. Először is az akadályokat kell felismerni és kiküszöbölni. Arra kell törekednünk, hogy a gyengélkedő vagy tétlenné váló egyén szívére hassunk. Nyílt, de kedves, őszinte, szívhez szóló beszélgetések nyújtanak igazi segítséget. A beszélgetésünkben idézhetjük az 1Timótheus 1:19, Zsidók 3:12 és Jeremiás 17:9, 10. verseit, hogy ezek segítségével ő a szíve mélyére tudjon nézni, és felismerhesse, mi okozta ʼaz élő Istentől való elpártolásátʼ.

Ha egyszer az okok tisztázódtak, akkor arra kell törekedni, hogy azokat kiküszöbölhesse. Egy fizikailag beteg szív gyógykezelést igényel. Lehet, hogy a beteg életben maradása céljából fájdalmas műtétre is szükség van. Hasonló a helyzet a beteg, képletes szívvel is. Ha azt szeretnénk, hogy szívünk a helyes dolgok iránt újra érzékennyé váljék, akkor a helytelen kívánságokat, függetlenségre való hajlamot, vagy a szívet rossz irányba terelő egyéb tényezőt el kell távolítanunk. Tevékeny keresztények helyesen teszik, ha imádkoznak az ilyen tétlenekkel, sőt bibliatanulmányozást is folytathatnak vele, ha a vének ezt jónak látják. Csak ilyen módon lehet a szívet újra feléleszteni, és csak ily módon tudja az illető Jehovát újra szeretni (Példabeszédek 2:1–5).

Ez volt a helyzet Diana esetében is. Érett keresztényekkel folytatott beszélgetések felismertették vele, mit szükséges tennie, hogy Jehova iránti szeretete újra felizzon. Diana, amikor felismerte, hogy újra bensőségesen meg kell ismernie Jehovát, elfogadta a neki felajánlott segítséget. Körülbelül egy évig tartó bibliatanulmányozás után, ő és férje újra Jehova tevékeny dicsőítői lettek.

Mivel a szeretet elválaszthatatlan a tettektől, a szeretet gyakran azt teszi majd, amit Jehova mond, és az illető tapasztalni fogja Jehova szerető segítségét, ami a leghathatósabbnak bizonyul. Igen, a tevékenység igazi segítség, hogy valaki visszanyerje azt a szeretetét, amely egykor szívét a jóra indította (Zsoltárok 34:8, [34:9, Károli]). Ez kezdődhet azzal, hogy konkrét lépéseket tesz a helytelen kívánságok leküzdésére, illetve a szív helytelen hajlamainak a helyreigazítására. E harcban minden elért kis győzelem egy-egy lépés, amely közelebb hozza szívünket Jehovához (Példabeszédek 23:26; 1Péter 2:1–3). Amint a szív diadalmaskodik, egyre erősebb lesz az illetőben az a vágy, hogy megossza másokkal azt, ami a szívében van. Ennélfogva, mihelyt az egykor tétlenné váló Királyság-hírnökök alkalmassá válnak a szolgálatra, rögtön segítséget kell nyújtanunk nekik, hogy részt vegyenek a prédikáló munkában, mert „szívvel hiszünk az igazságosságra, de szájjal teszünk nyilvános kijelentést a megmentésre” (Róma 10:10).

Annak, aki úgy érzi, hogy nem szereti többé Jehovát, talán nehéz lesz visszatérni az Istennek tetsző életre, és talán sokáig fog tartani. De Steve és Diana szellemi felépülése jó példa arra, hogy meg lehet a szívet változtatni. Igen, a felépülés lehetséges Jehova szellemének működése, Szavának alkalmazása és az ő szervezetével újból felvett kapcsolat és együttműködés révén. Őszintén reméljük és imádkozunk is azért, hogy ezek a személyek a nekik nyújtott segítség révén újból tudjanak örvendeni Jehova imádatában és szent szolgálatában, mint olyanok, akik teljes szívvel szeretik Jehovát (Márk 12:30; 1Korinthus 13:8; 3János 1–4).