„Állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok”

„Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e, állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok” (2KORINTUSZ 13:5)

1—2. a) Milyen hatással lehet ránk a hitnézeteinkkel kapcsolatos bizonytalanság? b) Milyen helyzet vezethetett oda az első századi Korintuszban, hogy néhányan elbizonytalanodtak azt illetően, hogy melyik úton járjanak?

EGY ember az autójában ülve egy útelágazáshoz érkezik. Nem biztos benne, hogy melyik út vezet el a céljához, ezért útbaigazítást kér a járókelőktől. Mivel egymásnak ellentmondó információkat kap, összezavarodik, és képtelen továbbmenni. Ugyanilyen hatással lehet ránk az is, ha kételyeink vannak a hitnézeteinkkel kapcsolatban. Az effajta bizonytalanság gátolhat a döntéshozatalban, és határozatlanná tehet azt illetően, hogy melyik úton járjunk.

² Az első századi Korintuszban olyan helyzet alakult ki, amely ilyen hatással lehetett volna némelyekre a keresztény gyülekezetben. ’Fölöttébb kiváló apostolok’ kétségbe vonták Pál apostol tekintélyét, azt állítva, hogy „levelei súlyosak és erélyesek, de személyes jelenléte gyönge, és beszéde megvetni való” (2Korintusz 10:7–12; 11:5, 6). Ez a szemléletmód oda vezethetett, hogy a korintuszi gyülekezet néhány tagja elbizonytalanodott, hogy merre haladjon tovább.

3—4. Miért érdekeljen bennünket az útmutatás, melyet Pál a korintusziaknak adott?

³ Pál i. sz. 50-ben alapította a korintuszi gyülekezetet. „Egy évig és hat hónapig” volt abban a városban, „tanítva közöttük az Isten szavát”, mivel „sokan azok közül a korintusziak közül, akik hallották az üzenetet, hinni kezdtek, és megkeresztelkedtek” (Cselekedetek 18:5–11). Pált nagyon foglalkoztatta, hogy korintuszi hívőtársai hogy vannak szellemileg. Ezenkívül levél útján tanácsot is kértek tőle bizonyos ügyekben (1Korintusz 7:1). Pál kitűnő útmutatást adott nekik.

⁴ „Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e, állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok” — írta (2Korintusz 13:5). Tanácsának a megfogadásával a korintuszi testvéreknek nem kellett bizonytalankodniuk, hogy melyik úton járjanak. Mi is ugyanezt tapasztalhatjuk ma. Hogyan szívlelhetjük hát meg Pál tanácsát? Hogyan tehetjük próbára magunkat, vajon a hitben vagyunk-e? És mit jelent az, hogy megpróbáljuk, mik vagyunk mi magunk?

„Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e”

5—6. Milyen mércénk van annak megpróbálására, hogy a hitben vagyunk-e, és miért megfelelő ez a mérce?

⁵ Amikor valakit vagy valamit megpróbálnak, valamilyen mércéhez mérik. Ebben az esetben nem a hit — vagyis nem az általunk elfogadott hitnézetek összessége — a próba tárgya, hanem mi magunk vagyunk azok egyénenként. A próbához van egy tökéletes mércénk. A zsoltáríró Dávid az egyik énekében kijelenti: „Jehova törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. Jehova emlékeztetője megbízható, bölccsé teszi a tapasztalatlant. Jehova utasításai egyenesek, megvidámítják a szívet; Jehova parancsolata tiszta, fölragyog tőle a szem” (Zsoltárok 19:7, 8). A Bibliában megtalálhatóak Jehova tökéletes törvényei és egyenes utasításai, megbízható emlékeztetői és tiszta parancsolatai. Ez az üzenet megfelelő mérce a próbához.

⁶ Pál apostol ezt írja erről az Istentől ihletett üzenetről: „az Isten szava élő, és erőt fejt ki, és élesebb bármely kétélű kardnál, és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízületeket és velőjüket, és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait” (Héberek 4:12). Igen, Isten szava képes próbára tenni a szívünket, vagyis azt, hogy mi lakik bennünk. Hogyan alkalmazhatjuk magunkra ezt a mélyreható és erőteljes üzenetet? A zsoltáríró nem hagy kétséget efelől. Így énekel: „Boldog ember az, ki . . . Jehova törvényében leli gyönyörűségét, és törvényét olvassa halk hangon éjjel-nappal” (Zsoltárok 1:1, 2). ’Jehova törvénye’ az ő írott Szavában, a Bibliában található meg. Élvezettel kell olvasnunk Jehova Szavát. Ezenfelül időt kell szentelnünk annak, hogy halk hangon olvassuk, más szóval elmélkedjünk rajta. Eközben engednünk kell, hogy a leírtak megpróbáljanak minket, vagyis a próba alanyait.

 7. Elsősorban hogyan tehetjük próbára magunkat, hogy a hitben vagyunk-e?

⁷ Elsősorban tehát úgy tehetjük próbára magunkat, hogy a hitben vagyunk-e, hogy olvassuk Isten Szavát, elmélkedünk rajta, és felmérjük, mennyire felel meg a viselkedésünk a tanultaknak. Boldogok lehetünk, hogy sok-sok segítséget kapunk Isten Szavának a megértéséhez.

 8. Hogyan segíthetnek nekünk „a hű és értelmes rabszolga” kiadványai abban, hogy próbára tegyük magunkat, vajon a hitben vagyunk-e?

⁸ Jehova tanít és oktat minket „a hű és értelmes rabszolga” bibliamagyarázó kiadványai által (Máté 24:45). Gondoljunk csak a „Kérdések az elmélkedéshez” című kiemelt részre, mely a Közeledj Jehovához!a című könyv legtöbb fejezetének a végén megtalálható. A könyvnek ez a jellegzetessége remek alapot teremt az elmélkedéshez. Folyóirataink, Az Őrtorony és az Ébredjetek! számos olyan témát tárgyalnak, melyek által ugyancsak próbára tehetjük magunkat, vajon a hitben vagyunk-e. Egy keresztény nő így nyilatkozott a Példabeszédek könyvét tárgyaló cikkekről, melyek mostanában jelentek meg Az Őrtoronyban: „Szerintem nagyon gyakorlatiasak ezek a cikkek, mert segítenek nekem megvizsgálni, hogy a beszédem, a viselkedésem és a gondolkodásmódom összhangban van-e Jehova igazságos irányadó mértékeivel.”

9—10. Jehova mely ajándékai vannak a segítségünkre abban, hogy állandóan próbára tegyük magunkat, vajon a hitben vagyunk-e?

⁹ A gyülekezeti összejöveteleken és a kongresszusokon is kielégítő vezetést és buzdítást kapunk. Ez is része a szellemi ajándékoknak, melyeket azoknak ad Isten, akikről Ézsaiás így jövendölt: „úgy lesz a napok befejező részében, hogy szilárdan áll majd Jehova házának hegye a hegyek teteje fölött, és magasabbra emeltetik a domboknál, és oda fognak özönleni mind a nemzetek. Sok nép jön el, és ezt mondják: »Jöjjetek, menjünk fel Jehova hegyére . . . , és ő oktatni fog bennünket útjaira, mi pedig az ő ösvényein járunk«” (Ézsaiás 2:2, 3). Micsoda áldás az, hogy ilyen módon tanulhatunk Jehova útjairól!

¹⁰ Nem feledkezhetünk meg azoknak a tanácsairól sem, akik szellemileg képesítettek, ideértve a keresztény véneket is. A Bibliában ezt a buzdítást kapják: „Testvérek, még ha valami hibás lépést tesz is egy ember, mielőtt tudatában lenne annak, ti, akik szellemileg képesítettek vagytok, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyet szelídség szellemében, miközben ügyelsz magadra, nehogy téged is megkísértsenek” (Galácia 6:1). Hálásak lehetünk azért, hogy helyreigazítanak minket.

11. Mit kell tennünk ahhoz, hogy próbára tegyük magunkat, vajon a hitben vagyunk-e?

¹¹ A kiadványaink, az összejövetelek és a kinevezett férfiak mind-mind csodálatos ajándékok Jehovától. Ahhoz azonban, hogy próbára tegyük magunkat, vajon a hitben vagyunk-e, önvizsgálatot kell tartanunk. A kiadványok olvasása és a Biblián alapuló intések hallgatása közben kérdezzük meg magunktól: „Rám illik ez? Ezt teszem? Ragaszkodom a keresztényi hitnézetekhez?” A szellemiségünkre is hatással van az, hogy milyen szemléletmóddal fogadjuk az ezeken a csatornákon keresztül kapott oktatást. „Testi ember . . . nem fogadja el az Isten szellemének dolgait, mert bolondságnak tekinti azokat — jelenti ki a Biblia. — De a szellemi ember valójában mindent megvizsgál” (1Korintusz 2:14, 15). Igyekezzünk mindig hálásan, szellemi gondolkodással fogadni a könyveinkben, folyóiratainkban és más kiadványainkban olvasottakat, valamint az összejöveteleken és a vénektől hallottakat!

„Állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok”

12. Mit foglal magában az, hogy megpróbáljuk, mik vagyunk mi magunk?

¹² Ha meg akarjuk próbálni, mik vagyunk mi magunk, ahhoz nagyító alá kell vennünk saját magunkat. Igen, talán az igazságban vagyunk, de milyen a szellemiségünk? Annak megpróbálása, hogy mik vagyunk, magában foglalja, hogy bizonyítékát adjuk az érettségnek és a szellemi ajándékokért érzett őszinte hálának.

13. A Héberek 5:14 szerint mi bizonyítja az érettségünket?

¹³ A keresztényi érettségnek mely jeleit keressük magunkban? Pál apostol ezt írta: „A szilárd eledel . . . érett embereknek való, azoknak, akiknek a használat folytán edzett érzékelőképességük van a helyes és a helytelen közötti különbségtételre” (Héberek 5:14). Úgy adjuk bizonyítékát az érettségnek, hogy eddzük az érzékelőképességünket. Éppen úgy, ahogy egy sportolónak rendszeres használat által edzenie kell bizonyos izmait, hogy kitűnhessen az adott sportágban, a mi érzékelőképességünket is edzenünk kell a bibliai alapelvek alkalmazása által.

14—15. Miért kell fáradságot nem kímélve tanulmányoznunk Isten Szavának mélységes dolgait?

¹⁴ Mielőtt azonban edzeni tudnánk az érzékelőképességünket, ismeretet kell szereznünk. Ehhez nélkülözhetetlen a buzgó személyes tanulmányozás. Ha rendszeresen tanulmányozzuk Isten Szavát — kivált annak mélységes dolgait —, akkor fejlődni fog az érzékelőképességünk. Az évek során Az Őrtorony sok mély gondolatot taglalt. Mit teszünk, amikor ilyen cikkekkel találkozunk? Hajlamosak vagyunk átlapozni őket, csak mert ’néhány nehezen érthető dolgot’ is közölnek? (2Péter 3:16). Ellenkezőleg, nem sajnáljuk a fáradságot, és próbáljuk megérteni a tartalmukat (Efézus 3:18).

¹⁵ Mit tehetünk, ha nehezünkre esik tanulmányozni? Feltétlenül törekednünk kell rá, hogy megszeressük és élvezzük ezt a tevékenységet (1Péter 2:2).b Az érettség eléréséhez elengedhetetlen, hogy megtanuljunk szilárd eledellel, azaz Isten Szavának mélyebb igazságaival táplálkozni. Máskülönben biztos, hogy megreked egy bizonyos szinten az érzékelőképességünk. Ámde az érettséget nem csupán az érzékelőképesség kifejlesztése bizonyítja. A mindennapi életünkben alkalmaznunk kell a buzgó személyes tanulmányozás útján szerzett ismeretünket.

16—17. Mire buzdít Jakab tanítvány azzal kapcsolatban, hogy legyünk „cselekvői a szónak”?

¹⁶ Azzal is bizonyítjuk, hogy kik vagyunk mi magunk, hogy kifejezzük az értékelésünket az igazság iránt, mégpedig a hitből fakadó tetteinkkel. Jakab tanítvány a következő hatásos szemléltetéssel él: „Legyetek . . . cselekvői a szónak, és ne csupán hallgatói, hamis érveléssel ámítva magatokat. Mert ha valaki hallgatója a szónak, és nem cselekvője, az hasonló az olyan emberhez, aki természet szerinti arcát nézi a tükörben. Mert megnézi magát, aztán elmegy, és máris elfelejti, milyen ember is ő. De aki beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad annál, az az ember, minthogy nem feledékeny hallgatóvá, hanem a munka cselekvőjévé lett, boldog lesz annak cselekvésében” (Jakab 1:22–25).

¹⁷ Jakab tanácsának ez a lényege: „Tekints bele Isten szavának tükrébe, és mérd fel önmagadat. Légy állhatatos ebben, és tüzetesen vizsgáld meg magad Isten szavának fényében. Utána ne felejtsd el hamar, amit láttál. Változtass, amin kell.” Időnként nem is olyan könnyű megszívlelni ezt a tanácsot.

18. Miért nem könnyű megszívlelni Jakab tanácsát?

¹⁸ Gondoljunk például arra a követelményre, hogy részt kell vennünk a Királyság-prédikáló munkában. „Az ember . . . a szívével gyakorol hitet az igazságosságra — írta Pál —, de a szájával tesz nyilvános kijelentést a megmentésre” (Róma 10:10). Ahhoz, hogy szánkkal nyilvános kijelentést tegyünk a megmentésre, változtatnunk kell néhány dolgon. A legtöbbünk nem érzi könnyűnek, hogy részt vegyen a prédikálószolgálatban. Ahhoz pedig még több változtatásra és áldozatra van szükség, hogy serénykedjünk ebben a munkában, és méltó helyet biztosítsunk neki az életünkben (Máté 6:33). De ha már végezzük ezt az Istentől kapott munkát, boldoggá tesz minket az, hogy dicséretet szerez Jehovának. Hirdessük hát buzgón a Királyságot!

19. Mi mindent kell felölelniük a hitből fakadó tetteinknek?

¹⁹ Mi mindent kell felölelniük a hitből fakadó tetteinknek? Pál így fogalmaz: „Amiket tanultatok, el is fogadtatok, hallottatok is, és láttatok is velem kapcsolatban, azokat cselekedjétek; és a békének Istene veletek lesz” (Filippi 4:9). Azáltal bizonyítjuk, hogy mik vagyunk, hogy gyakoroljuk, amit tanultunk, elfogadtunk, hallottunk és láttunk, hiszen ebből áll a keresztényi önátadásunk és tanítványi mivoltunk. „Ez az út. Ezen járjatok!” — utasít minket Jehova Ézsaiás próféta által (Ézsaiás 30:21).

20. Milyen személyek érnek kincset a gyülekezetben?

²⁰ Az olyan férfiak és nők, akik szorgalmasan tanulmányozzák Isten Szavát, buzgón prédikálják a jó hírt, megőrzik feddhetetlenségüket, és lojálisan támogatják a Királyságot, kincset érnek a gyülekezetben. Jelenlétük megszilárdítja a gyülekezetüket. Nagy áldásnak bizonyulnak, főleg azért, mert sok új van, aki törődést igényel. Ha Pál tanácsát megfogadva ’állandóan próbára tesszük magunkat, vajon a hitben vagyunk-e, és állandóan megpróbáljuk, mik vagyunk mi magunk’, akkor mi is jó hatással leszünk másokra.

Gyönyörködjünk Isten akaratának cselekvésében

21—22. Hogyan gyönyörködhetünk Isten akaratának cselekvésében?

²¹ „Akaratod cselekvésében gyönyörködöm, ó, Istenem, és bensőmben van törvényed” — énekelte Dávid, az ókori Izrael királya (Zsoltárok 40:8). Dávid kedvét lelte Isten akaratának cselekvésében. Vajon miért? Azért, mert Jehova törvénye a szívében volt. Nem volt bizonytalan azt illetően, hogy melyik úton kell járnia.

²² Ha Isten törvénye a bensőnkben van, mi sem leszünk bizonytalanok abban, hogy melyik úton kell járnunk. Gyönyörködünk Isten akaratának cselekvésében. ’Megfeszített erővel küzdjünk’ hát, miközben szívből szolgáljuk Jehovát! (Lukács 13:24).

[Lábjegyzetek]

Emlékszel?

• Hogyan tehetjük próbára magunkat, hogy a hitben vagyunk-e?

• Mit foglal magában az, hogy megpróbáljuk, mik vagyunk mi magunk?

• Mi minden bizonyítja keresztényi érettségünket?

• Hogyan segítenek hitből fakadó tetteink annak meghatározásában, hogy mik vagyunk?

[Kép a 23. oldalon]

Tudod, hogy elsősorban hogyan teheted próbára magad, hogy a hitben vagy-e?

[Kép a 24. oldalon]

Úgy adjuk bizonyítékát keresztényi érettségünknek, hogy eddzük érzékelőképességünket

[Képek a 25. oldalon]

Azáltal próbáljuk meg, hogy mik vagyunk, hogy ’nem feledékeny hallgatókká, hanem a szó cselekvőivé leszünk’