HANYAGSÁG
Abban nyilvánul meg, hogy valaki nem szentel figyelmet valaminek vagy valakinek; nemtörődöm; felületesen lát el valamit vagy bánik valakivel; nem hajt végre valamit (parancsot, megbízatást stb.). Magában foglalhatja a szándékosságot, tudatosságot is, illetve azt, hogy valaki egyszerűen csak gondatlanság vagy nemtörődömség miatt hibázik.
Több héber szó is kapcsolatba hozható a hanyagság gondolatával, ilyen például a pá·raʽʹ ige, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’kibont’ (4Mó 5:18). Ha a megjelenéssel kapcsolatban használják, akkor azt jelenti, hogy ’ápolatlanul hagy’ (3Mó 10:6), a viselkedéssel kapcsolatban pedig azt, hogy ’féktelenné válik’ (2Mó 32:25), valamint azt, hogy valaki „figyelmen kívül hagyja” a fegyelmezést, vagy „kitér” előle (Pl 13:18; 15:32; vö.: 2Mó 5:4, ahol úgy fordították, hogy ’elvon’). Egy másik héber szó az ʽá·zavʹ, mely szó szerint azt jelenti, hogy ’elhagy, elvet’ (5Mó 29:25; 1Ki 12:8). Nehémiás is ezt a szót használta, amikor arra buzdította az igaz imádókat, hogy ne ’hanyagolják el’ az igaz Isten házát (Ne 10:39; vö.: Ne 13:11). Egy másik héber szó, melyet a hanyagság gondolatának a kifejezésére használnak, szó szerint azt jelenti, hogy ’lazaság’, ami például egy nem feszes íjra jellemző (Jr 48:10; vö.: Zs 78:57).
A görög a·me·leʹó (a, ’nem’ és meʹló, ’törődik’) szó még inkább azt a gondolatot hordozza magában, hogy valaki figyelmen kívül hagy valakit vagy valamit, nem törődik vele, és nem annyira azt, hogy valaki téved vagy akaratlanul hibázik. Pál apostol leírta, hogy milyen súlyos büntetés járt a mózesi törvénnyel szembeni engedetlenségért, majd ezt mondta: „hogyan menekülünk meg, ha nem törődünk [gör.: a·me·léʹszan·tesz, ’semmibe vesz’, Kat.] egy ilyen nagy megmentéssel? Hiszen a mi Urunk által kezdett hirdettetni. . ., miközben az Isten is tanúskodott”. Az apostol itt nem azt akarja mondani, hogy figyelmetlenségről van szó, hanem hogy valaki semmibe vesz valamit, vagyis ’elsodródik’ (1. v.), nem engedelmeskedik az Isten szavának, melyet Isten az egyszülött Fia által jelentett ki (Héb 2:1–4).
Máté is ennek a görög szónak az egyik alakját használja, amikor Jézusnak a menyegzőről szóló szemléltetéséről ír. Azok a vendégek, akiket a király meghívott a fia esküvői lakomájára, nem mentek el. Miért? Nem tévedés történt, mivel azt olvashatjuk, hogy „azok nem törődve vele, elmentek: egyik a maga szántóföldjére, a másik az üzleti ügyei után”. Mivel nem törődtek a meghívással, méltatlannak ítélték őket (Mt 22:5, 8).
A fiatal Timóteusz súlyos felelősséggel járó feladatot kapott, amikor kinevezték felvigyázónak Efézusban. Pál erre intette őt: „Ne hanyagold el a benned levő ajándékot [ne légy nemtörődöm a benned levő ajándékot illetően], amely jövendölés által adatott neked, és azzal, hogy a vének testülete reád tette a kezét.” Timóteusznak komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy ne váljon hanyaggá. El kellett mélyednie az olvasásban, a helyes tanításban és viselkedésben, a buzdításban és a példamutatásban; mindig komoly figyelmet kellett szentelnie ezeknek. Máskülönben fokozatosan nemtörődömmé, hanyaggá válhatott volna, és nem foglalkozott volna azzal, hogy élvezi-e Isten kegyét (1Ti 4:11–16, Int).
Pál idézi Jehova szavait, melyeket a törvényszövetséggel kapcsolatban mondott Izraelnek: „Azt a szövetségemet ők megszegték, noha én férjuruk voltam nekik” (Jr 31:32). A Septuagintában azok helyett a szavak helyett, hogy „noha én férjuruk voltam nekik”, ez olvasható: „és nem törődtem tovább velük”. Ez kétségtelenül megmagyarázza, hogy a Héberek 8:9-ben miért így olvasható ez az idézet: „nem maradtak meg szövetségemben, úgyhogy nem törődtem [foglalkoztam] tovább velük”. Jehova kétségtelenül nem volt hanyag vagy figyelmetlen; ő egészen addig rendkívüli módon törődött a szövetséges népével, amíg az figyelmen kívül nem hagyta a szavát, és fel nem lázadt ellene. Csak ezután, és csak ebből az okból kifolyólag ’nem törődött [gör.: é·meʹlé·sza] tovább velük’.