Önátadásunknak megfelelően élni „naponként”

„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és naponként vegye vállára a keresztjét (kínkaróját), és kövessen engem” (LUKÁCS 9:23, Vida fordítás).

 1. Melyik az egyik olyan módszer, amellyel lemérhetjük, mennyire vagyunk sikeresek mint keresztények?

„IGAZÁN önátadott emberek voltunk?” Az Egyesült Államok 35. elnöke, John F. Kennedy szerint az erre a kérdésre adott válasz meghatározó tényező a kormányhivatali állást betöltő személyek sikerességének lemérésében. A kérdés mélyebb értelemben próbaként szolgálhat annak kiértékelésére, mennyire vagyunk sikeresek mint keresztény szolgák.

 2. Hogyan határozza meg egy szótár az „önátadás” szó angol megfelelőjét?

² De mi az önátadás? Egy szótár így határozza meg e szó angol megfelelőjét: ’egy isteni lénynek vagy egy szent használatra történő átadás megcselekvése vagy rítusa’, ’egy különleges célra való odaadás vagy elkülönítés’, ’önfeláldozó odaadás’ (Webster’s Ninth New Collegiate Dictionary). John F. Kennedy láthatólag az ’önfeláldozó odaadás’ értelemben használta a szót. Egy keresztény számára sokkal többet jelent az önátadás.

 3. Mi a keresztényi önátadás?

³ Jézus Krisztus ezt mondta tanítványainak: „Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és [folyton, NW] kövessen engem” (Máté 16:24). Az isteni felhasználásra való elkülönítettség nem csupán azt jelenti, hogy imádati aktust mutat be valaki vasárnap, vagy amikor ellátogat valamilyen imádati helyre. Az ember teljes életstílusát magában foglalja. Kereszténynek lenni annyi, mint megtagadni magunkat vagy nemet mondani magunknak, miközben azt az Istent szolgáljuk, akit Jézus Krisztus szolgált, Jehovát. Ezenkívül egy keresztény felveszi a „keresztjét”, mégpedig úgy, hogy erejét összeszedve visel el minden olyan szenvedést, amely azért sújtja, mert Krisztus követője.

A tökéletes példa

 4. Mit jelképezett Jézus megkeresztelkedése?

⁴ Földönlétekor Jézus bemutatta, mit foglal magában, hogy átadja magát valaki Jehovának. Ez volt a nézete: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem.” Aztán hozzátette: „Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat” (Zsidók 10:5–7). Önátadott nemzet tagja lévén már születésekor át volt adva Jehovának. Ennek ellenére, földi szolgálata kezdetén felajánlotta magát a megkeresztelkedésre annak jelképeként, hogy Jehova akaratának cselekvésére mutatja be magát, ami az ő esetében magában foglalta, hogy váltságáldozatként fogja felajánlani életét. Így példát mutatott a keresztényeknek, hogy mindent tegyenek meg, amit Jehova akar.

 5. Hogyan nyilvánított ki példás szemléletmódot Jézus az anyagi dolgokkal kapcsolatban?

⁵ Megkeresztelkedése után Jézus olyan életutat követett, amely végül is áldozati halálhoz vezetett. Nem érdekelte a vagyonszerzés vagy az, hogy kényelmes életet éljen. Inkább a szolgálata állt élete középpontjában. Arra intette tanítványait, hogy továbbra is „a királyságot és az Isten igazságosságát” keressék, s ő maga ezeknek a szavaknak megfelelően élt (Máté 6:33, Csia fordítás). Hiszen egyszer még ezt is kijelentette: „A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani” (Máté 8:20). Átalakíthatta volna a tanításait úgy, hogy pénzt csikarjon ki követőitől. Ács lévén időt szánhatott volna arra, hogy gyönyörű bútordarabot készítsen eladásra, s így legyen tartalékban néhány ezüstje. De ő nem használta fel arra szakmai tudását, hogy anyagi gazdagságra törekedjen. Vajon mi, akik Isten önátadott szolgái vagyunk, utánozzuk Jézust abban, hogy a helyes megvilágításban látjuk az anyagi dolgokat? (Máté 6:24–34).

 6. Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, hogy önfeláldozó, önátadott szolgái vagyunk Istennek?

⁶ Mivel első helyre tette Isten szolgálatát, Jézus nem a saját érdekeit kereste. Élete önfeláldozó élet volt nyilvános szolgálatának három és fél éve alatt. Jézus egy alkalommal még az étkezéshez szükséges időt is megvonta magától egy mozgalmas nap után, készséget mutatva arra, hogy tanítsa az embereket, akik „el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Máté 9:36; Márk 6:31–34). Bár ’elfáradt az utazástól’, beszélgetést kezdeményezett egy szamaritánus asszonnyal Sikárban, aki Jákob kútjához jött (János 4:6, 7, 13–15). Mások jólétét mindig a sajátja elé helyezte (János 11:5–15). Azáltal utánozhatjuk Jézust, hogy nagylelkűen feláldozzuk saját érdekeinket Isten és mások szolgálatáért (János 6:38). Ha arra irányulnak gondolataink, hogy miként tudjuk igazán megörvendeztetni Istent, nem pedig arra, hogy mi módon tudunk a minimális követelményeknek — és semmi többnek — megfelelni, akkor önátadásunknak megfelelően fogunk élni.

 7. Hogyan utánozhatjuk Jézust abban, hogy mindig Jehovának adjuk a tiszteletet?

⁷ Jézus semmi szín alatt sem próbálta meg magára vonni a figyelmet azzal, hogy segít az embereken. Istennek adta át magát, hogy az Ő akaratát cselekedje. Így hát mindig tett arról, hogy minden dicsőség Jehováé, az Atyjáé legyen azért, ami végbemegy, bármi legyen is az. Amikor egy bizonyos elöljáró „Jó Mesternek” szólította, címként alkalmazva a „jó” szót, Jézus kiigazította őt, ezt mondván: „Nincs senki jó, csak egy, az Isten” (Lukács 18:18, 19; János 5:19, 30). Vajon mi is gyorsak vagyunk arra, miként Jézus, hogy Jehovára irányítsuk a felénk irányuló tiszteletet?

 8. a) Mint önátadott ember, hogyan különítette el magát Jézus a világtól? b) Hogyan utánozzuk őt?

⁸ Jézus egész önátadott életútján megmutatta a földön, hogy isteni szolgálatra különítette el magát. Megőrizte tisztaságát, hogy „hibátlan és szeplőtlen bárányként” ajánlhassa fel magát a váltságáldozatként (1Péter 1:19; Zsidók 7:26). A Mózesi Törvény minden előírását megtartotta, így betöltötte azt a Törvényt (Máté 5:17; 2Korinthus 1:20). Saját erkölcsi tanításának megfelelően élt (Máté 5:27, 28). Senki sem vádolhatta őt jogosan azzal, hogy rosszak az indítékai. Valóban, ő ’gyűlölte a törvénytelenséget’ (Zsidók 1:9, Vi). Mint Isten szolgái, utánozzuk Jézust abban, hogy tisztának őrizzük meg életünket, sőt még indítékainkat is Jehova szemében!

Figyelmeztető példák

 9. Milyen figyelmeztető példára utalt Pál, és miért vizsgáljuk meg e példát?

⁹ Jézus példájának ellentéteként előttünk van az izraeliták figyelmeztető példája. Kijelentették már, hogy mindent megtesznek, amit utasításként kapnak Jehovától, mégsem cselekedték az akaratát (Dániel 9:11). Pál apostol arra buzdította a keresztényeket, hogy tanuljanak abból, ami az izraelitákra következett. Vizsgáljunk meg néhány esetet, amelyre a korinthusbelieknek írt első levelében utalt Pál, és lássuk, milyen csapdákat kell elkerülniük Isten önátadott szolgáinak napjainkban (1Korinthus 10:1–6, 11).

10. a) Hogyan ’kívántak gonosz dolgokat’ az izraeliták? b) Miért lehetett jobban felelősségre vonni az izraelitákat akkor, amikor másodszor zúgolódtak az ennivaló miatt, és mit tanulhatunk e figyelmeztető példából?

¹⁰ Pál először arra figyelmeztetett minket, hogy „ne kívánjunk gonosz dolgokat” (1Korinthus 10:6). Ez talán arra az esetre emlékeztet téged, amikor az izraeliták amiatt panaszkodtak, hogy csak mannát ehetnek. Jehova fürjeket küldött nekik. Valami hasonló dolog történt úgy egy évvel korábban Szin pusztájában, közvetlenül azelőtt, hogy az izraeliták kijelentették Jehovának való önátadásukat (2Mózes 16:1–3, 12, 13). De nem egészen ugyanaz volt a helyzet. Amikor első ízben gondoskodott Jehova fürjekről, nem vonta az izraelitákat felelősségre a zúgolódásukért. Ez alkalommal azonban másként álltak a dolgok. „A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással” (4Mózes 11:4–6, 31–34). Mi változott meg? Mint önátadott nemzet, most már feleltek tetteikért. Nem értékelték Jehova gondoskodásait, és ez odavezetett, hogy panaszt emeltek Jehova ellen, noha megígérték, hogy mindent megtesznek, amit Jehova mondott! A Jehova asztalával kapcsolatos panaszkodás hasonlít ehhez napjainkban. Némelyek nem értékelik Jehovának a „hű és értelmes rabszolgán” keresztül történő szellemi gondoskodásait (Máté 24:45–47, Vi). De emlékezz: önátadásunk megköveteli, hogy hálásan őrizzük meg elménkben, amit értünk tett Jehova, és fogadjuk el a szellemi táplálékot, amellyel ellát minket Jehova.

11. a) Hogyan szennyezték be bálványimádással az izraeliták Jehovának bemutatott imádatukat? b) Hogyan lehet hatással ránk az egyik fajta bálványimádat?

¹¹ Ezután így figyelmeztetett Pál: „Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek” (1Korinthus 10:7). A bizonyítékok alapján az apostol itt a borjúimádatra utalt, ami közvetlenül azután játszódott le, hogy az izraeliták szövetségre léptek Jehovával a Sínai-hegynél. Talán ezt mondod: „Jehova önátadott szolgájaként sohasem fogok bálványimádásba keveredni.” Figyeld meg azonban, hogy az izraeliták saját nézőpontjuk szerint nem hagytak fel Jehova imádatával; ennek ellenére bevezették a borjúimádat gyakorlatát — olyasvalamit, amit utál Isten. Mit foglalt magában ez az imádati forma? Az emberek áldozatokat mutattak be a borjú előtt, majd leültek „enni és inni”, azután „mulatozni kezdtek” (2Mózes 32:4–6, Újfordítású revideált Biblia). Ma is előfordulhat, hogy egyesek azt állítják, Jehovát imádják. De az életük esetleg nem Jehova imádatára, hanem e világ dolgainak élvezésére összpontosul, és ezek köré próbálják felépíteni Jehovának végzett szolgálatukat. Igaz, ez nem olyan végletes dolog, mint meghajolni egy aranyborjú előtt, de nem áll túl messze attól az alapelv tekintetében. Ha saját kívánságát teszi valaki istenévé, akkor korántsem él annak megfelelően, hogy átadta magát Jehovának (Filippi 3:19).

12. Mit tanulhatunk az izraeliták Baál-Peórral kapcsolatos tapasztalatából önmagunk megtagadását illetően?

¹² A szórakozás egyik fajtáját az a figyelmeztető példa is magában foglalta, amelyet ezután említett Pál. „Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren” (1Korinthus 10:8). Az izraeliták, akiket elcsábítottak a Moáb leányai felkínálta erkölcstelen örömök, odajutottak, hogy Baál-Peórt kezdték imádni Sittimben (4Mózes 25:1–3, 9). Önmagunk megtagadása Jehova akaratának cselekvése érdekében, magában foglalja azoknak az irányadó mértékeinek az elfogadását, amelyek megmutatják, mi tiszta erkölcsileg (Máté 5:27–30). Az elkorcsosodó irányadó mértékeknek e korában emlékeztetőt kapunk arra, hogy tisztáknak kell megőriznünk magunkat az erkölcstelen magaviselet minden formájától, alávetve magunkat Jehova azon hatalmának, hogy meghatározza, mi a jó, és mi a rossz (1Korinthus 6:9–11).

13. Hogyan segít nekünk Fineás példája megérteni, mit foglal magában a Jehovának való önátadás?

¹³ Bár sokan beleestek a paráznaság csapdájába Sittimben, olyanok is voltak, akik annak megfelelően éltek, hogy a nemzet már átadta magát Jehovának. Közülük Fineás volt az, aki kiemelkedett buzgóságával. Amikor meglátta, hogy egy izraelita főember midiánita asszonyt visz a sátrába, Fineás rögtön dárdát ragadott, és általdöfte őket. Jehova így szólt Mózeshez: „Fineás . . . elfordította haragomat Izrael fiairól azáltal, hogy semmilyen versengést nem tűrt velem szemben közöttük, úgyhogy nem irtottam ki Izrael fiait kizárólagos odaadáshoz való ragaszkodásomban” (4Mózes 25:11, NW). Semmilyen versengést nem tűrni Jehovával szemben — ezt jelenti az önátadás. Nem engedhetjük meg, hogy bármi is arra a helyre kerüljön, amelyet a Jehovának való önátadásnak kellene elfoglalnia szívünkben. Jehova iránti buzgóságunk ezenkívül arra indít minket, hogy tisztán tartsuk a gyülekezetet azáltal, hogy nem tűrjük meg a durva erkölcstelenséget, hanem jelentjük a véneknek.

14. a) Hogyan kísértették az izraeliták Jehovát? b) Hogyan segít nekünk a Jehovának való teljes önátadás abban, hogy ne ’lankadjunk el’?

¹⁴ Pál más figyelmeztető példára is utalt még: „Se a Krisztust [Jehovát, NW] ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt” (1Korinthus 10:9). Pál itt arról az időről beszélt, amikor az izraeliták panaszt emeltek Isten ellen Mózesnél, midőn ’belefáradtak a vándorlásba’ (4Mózes 21:4, Katolikus fordítás). Elkövetted valaha is ezt a hibát? Amikor átadtad magadat Jehovának, úgy gondoltad, küszöbön van már Armageddon? Vajon tovább tűrt Jehova, mint vártad? Emlékezz arra, hogy mi nem csak egy bizonyos időszakra vagy csupán Armageddonig adtuk át magunkat Jehovának. Önátadásunk örökre érvényben marad. Így hát „a jótéteményben . . . meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Galátzia 6:9).

15. a) Kik ellen zúgolódtak az izraeliták? b) Hogyan indít minket a Jehovának való önátadásunk arra, hogy tiszteletben tartsuk a teokratikus hatalmat?

¹⁵ Pál végül arra figyelmeztetett, hogy ne váljunk olyanokká, akik ’zúgolódnak’ Jehova kinevezett szolgái ellen (1Korinthus 10:10). Az izraeliták igen indulatosan zúgolódtak Mózes és Áron ellen, amikor a Kánaán földjének kikémlelésére elküldött 12 kém közül 10 rossz híreket hozott. Még arról is beszéltek, hogy leváltják Mózest mint vezetőjüket, és visszamennek Egyiptomba (4Mózes 14:1–4). Vajon mi elfogadjuk ma azt a vezetést, amelyet Jehova szent szellemének tevékenységén keresztül kapunk? Látva a hű és értelmes rabszolga osztály által bőségesen megterített szellemi asztalt, világos, hogy kit használ fel Jézus arra, hogy „eledelt” osszon ki a „maga idejében” (Máté 24:45). A Jehovának való teljes lelkű önátadás megköveteli tőlünk, hogy tiszteletet tanúsítsunk kinevezett szolgái iránt. Soha ne váljunk olyanokká, mint egyes modernkori zúgolódók, akik jelképesen szólva új vezetőhöz pártoltak, hogy az visszavezesse őket a világba.

Ez a legtöbb, amit nyújthatok?

16. Milyen kérdéseket kívánhatnak feltenni maguknak Isten önátadott szolgái?

¹⁶ Az izraeliták nem estek volna ilyen súlyos hibákba, ha emlékeztek volna, hogy Jehovának való önátadásuk feltétel nélküli önátadás. E hitetlen izraelitákkal ellentétben Jézus Krisztus az önátadásának megfelelően élt mindvégig. Krisztus követői lévén mi utánozzuk teljes lelkű odaadásban mutatott példáját azzal, hogy többé nem az „embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint” éljük életünket (1Péter 4:2; vö. 2Korinthus 5:15). Jehova ma azt akarja, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timótheus 2:4, NW). Ebből a célból prédikálnunk kell „a királyságnak ezt az örömhírét”, mielőtt eljön a vég (Máté 24:14, Cs). Mennyi erőfeszítést fektetünk e szolgálatba? Kívánatosnak tarthatjuk megkérdezni magunktól: „Ez a legtöbb, amit nyújthatok?” (2Timótheus 2:15). A körülmények változóak. Jehova a szerint veszi örömmel a neki végzett szolgálatot, „a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs” (2Korinthus 8:12; Lukács 21:1–4). Senki ne ítélje meg a másik önátadásának mélységét és őszinte voltát. Mindenki személyesen értékelje ki Jehova iránti saját odaadásának mértékét (Galátzia 6:4). Jehova iránti szeretetünk indítson minket arra, hogy feltegyük a kérdést: „Hogyan tehetem boldoggá Jehovát?”

17. Milyen kapcsolat áll fenn az odaadás és az értékelés között? Szemléltesd.

¹⁷ Jehova iránti odaadásunk mélyebbé és mélyebbé válik, amint egyre jobban értékeljük őt. Japánban egy 14 éves fiú átadta magát Jehovának, és vízben történő megkeresztelkedéssel jelképezte ezt az önátadást. Később felsőfokú oktatásban akart részesülni, és tudós szeretett volna lenni. Soha nem gondolt a teljes idejű szolgálatra, de önátadott szolgaként nem akarta elhagyni Jehovát és látható szervezetét. Egyetemre járt, hogy elérje a karrierjével kapcsolatos célját. Ott aztán látta, hogy az egyetemi diplomával rendelkezőket arra igyekeznek rábírni, hogy teljes életüket a társaságuknak vagy a tanulmányaiknak szenteljék. Így tűnődött: „Mit keresek én itt? Járhatom-e igazán az ő életútjukat, s átadhatom-e magamat a világi munkának? Nemde átadtam már magamat Jehovának?” Megújult értékeléssel általános úttörő lett. Önátadásának megértése elmélyült, és arra indította, hogy elhatározza szívében: bárhova elmegy, ahol szükség van rá. Részt vett a Szolgálati Kiképző Iskolán, és megbízatást kapott arra, hogy a tengerentúlon szolgáljon misszionáriusként.

18. a) Mennyi mindent foglal magában Jehovának való önátadásunk? b) Milyen jutalmat nyerhetünk a Jehovának való önátadásunkból?

¹⁸ Az önátadás egész életünket magában foglalja. Meg kell tagadnunk magunkat, és „naponként” kell követnünk Jézus kiváló példáját (Lukács 9:23, Vi). Mivel megtagadtuk magunkat, nem kérünk Jehovától szabadságolást. Életünk hozzáidomul Jehova azon alapelveihez, amelyeket meghatároz a szolgái számára. Még a személyes döntésre lehetőséget adó területeken is javunkra válik, ha megvizsgáljuk, vajon a tőlünk telhető legjobbat adjuk-e, hogy Jehovának átadott életet éljünk. Naponként szolgálva őt, a legtöbbet nyújtva, mit nyújthatunk, hogy örömöt szerezzünk neki, sikeresek leszünk mint keresztények, és helyeslő mosolyával áld meg minket Jehova, az a Személy, aki méltó a teljes lelkű odaadásunkra.

Meg tudod magyarázni?

◻ Mit foglalt magában az önátadás Jézus Krisztus számára?

◻ Miért ne zúgolódjunk Jehova ellen?

◻ Milyen módon tudjuk elkerülni, hogy a bálványimádás megfertőzze alattomban életünket?

◻ Mire emlékezzünk, aminek segítségével nem fogunk ’ellankadni’ Isten akaratának cselekvésében?

[Kép a 17. oldalon]

Az önátadott keresztények ’nem restülnek meg a jótéteményben’