A tanúknak ily nagy fellege!
„Mivel a tanúknak ily nagy fellege vesz körül bennünket,. . . fussuk végig kitartással az előttünk levő versenypályát” (Zsidók 12:1).
1., 2. a) Milyen jelképes helyzetre gondolt Pál, amikor megírta levelét a héber keresztényeknek? b) Miért volt szükségük szilárd hitre a zsidó hívőtársaknak?
KÉPZELD el, hogy versenyfutó vagy egy stadionban. Minden izmodat megfeszítve törsz előre, szemed a célra szegezve. De mit mondhatunk a nézőseregről? Nos, mindannyian győzedelmes futók! Nem egyszerű nézők, hanem mind szavakban, mind tettekben mindannyian tevékeny tanúk.
2 Pál apostol talán ezt a képet látta maga előtt gondolatban, amikor megírta levelét a héber keresztényeknek (i. sz. 61 körül). Nekik szilárd hitre volt szükségük (Zsidók 10:32–39). Csakis szilárd hittel voltak képesek teljesíteni azt, amire Jézus figyelmeztette őket, tudniillik, hogy meneküljenek ki Jeruzsálemből, amikor a várost ostromló seregek veszik körül (i. sz. 66-ban) néhány évvel annak a rómaiak kezétől történt pusztulása előtt (i. sz. 70-ben). Hitre volt szükségük akkor is, amikor ’üldözték őket az igazságosságért’. (Máté 5:10; Lukács 21:20–24.)
3. Mi a Zsidók 12:1-ben említett „minket könnyen behálózó bűn”, és melyik az a versenyfutás, amelynek kitartással való befejezésére a keresztények buzdítást kapnak?
3 Miután áttekintette a keresztény korszak előtti hitbeli cselekedeteket (a Zsidók 11. fejezetében), Pál így buzdította a keresztényeket: „Mivel a tanúknak ily nagy fellege vesz körül bennünket, tegyünk félre minden terhet [amely szellemi vonatkozásban akadályozna] és a minket könnyen behálózó bűnt [a hit hiányát], és fussuk végig kitartással az előttünk levő versenypályát [az örök életért]” (Zsidók 12:1). Pál összefoglalása a cselekvő hittel kapcsolatban annak számos vonását kiemeli és segít nekünk — akár a mennyei halhatatlanságért futó felkent keresztények vagyunk, akár a nagy sokaság tagjai, akiknek célja a paradicsomi földön való örök élet. (Jelenések 7:4–10; Lukács 23:43; Róma 8:16, 17.) De hát mi is tulajdonképpen a hit? Milyen jellemző tulajdonságai vannak ennek a szellemi drágakőnek? És hogyan cselekszünk, ha van hitünk? Amikor választ keresel az effajta kérdésekre, kérünk, olvasd el az említett verseket a Zsidók 11. és 12. fejezetéből az egyéni és a gyülekezeti tanulmányozás során.
Mi a hit?
4. Mi a hit?
4 Pál először meghatározza a hitet. (Olvasd el a Zsidók 11:1–3 versét!) A hit egyrészt „a remélt dolgok biztos várása”. A hittel rendelkező egyénnek biztosítéka van afelől, hogy minden, amit Isten megígér, máris teljesítettnek vehető. A hit ugyanakkor „a nem látható dolgok nyilvánvaló bizonyítása”. A nem látható valóságok meggyőző bizonyítéka oly erőteljes, hogy a hitről elmondható: a szóban levő dolog nyilvánvaló voltával egyenlő.
5. Mit vagyunk képesek felfogni a hit segítségével?
5 Hit által „nyertek tanúbizonyságot a régi korok emberei” arról, hogy tetszettek Istennek. Ugyancsak „hit által fogjuk fel, hogy a dolgok rendszerei” — a föld, a nap, a hold, és a csillagok — „Isten szavára szerveződtek rendbe, úgy, hogy a láthatók a nem látható dolgokból álltak elő”. Meg vagyunk győződve arról, hogy Jehova az ilyen dolgok Teremtője, jóllehet nem láthatjuk őt, mivel láthatatlan Szellem. (1Mózes 1:1; János 4:24; Róma 1:20.)
A hit és a „régi világ”
6. Miért mondhatjuk, hogy Ábelnél megvolt a „biztos várása” annak, hogy igaznak bizonyul majd, amit Jehova prófétai szava az ’asszony magva’ tekintetében kijelentett?
6 A hit számos jellemző vonásának egyike: annak értékelése, hogy szükség van bűnért való áldozatra. (Olvasd el a Zsidók 11:4. versét!) A „régi világban” Ábel is megmutatta a véráldozatba vetett hitét, ő, aki Ádámnak és Évának, az első emberpárnak második gyermeke volt. (2Péter 2:5.) Ábel kétségtelenül felfedezte saját magában az öröklött bűn halált okozó hatását. (1Mózes 2:16, 17; 3:6, 7; Róma 5:12.) Nyilvánvalóan azt is megfigyelte, hogyan teljesedett be Isten határozata, amely verejtékes munkát helyezett kilátásba Ádámnak, és jelentős fájdalmakat Évának viselőssége alatt. (1Mózes 3:16–19.) Ábelben megvolt tehát az egyéb dolgoknak a „biztos várása” is, amelyekről Jehova beszélt, hogy azok igaznak bizonyulnak. Ezek közé tartoztak a legfőbb csalóhoz, Sátánhoz intézett szavak, amikor Isten így szólt a kígyóhoz: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Ő a fejedet zúzza szét, te pedig a sarkán sebzed meg” (1Mózes 3:15).
7. a) Hogyan mutatta meg Ábel, hogy megértette, milyen nagy szükség van bűnért való áldozatra? b) Milyen módon ’tanúskodott’ Isten ’Ábel ajándékával’ kapcsolatban?
7 Ábel azzal nyilvánította ki a megígért Mag iránti hitét, hogy állatáldozatot mutatott be Istennek, s ez az áldozat jelképesen Ábel saját életét helyettesítette. Hitetlen bátyja, Kain azonban vértelen növényi eledelt mutatott be áldozatul. Kain később gyilkosként ontotta ki Ábel vérét. (1Mózes 4:1–8.) Ábel azonban abban a tudatban halt meg, hogy Jehova igazságosnak tekintette őt, „Isten bizonyságot tett ajándéka felől”. Hogyan? Azáltal, hogy elfogadta Ábel áldozatát, amelyet hittel végzett. Hite miatt és az isteni elismerés által, amelyekről az ihletett írások továbbra is tanúskodnak, ’jóllehet Ábel meghalt, mégis beszél’. Ő látta, hogy szükség van a bűnökért való áldozatra. Te hiszel-e Jézus Krisztus sokkal nagyobb jelentőségű áldozatában? (1János 2:1, 2; 3:23.)
8. a) Mit tanulhatunk a hitről Énókh bátor tanúskodása kapcsán? b) Milyen értelemben „ragadtatott el Énókh, hogy ne lásson halált”?
8 A hit arra indít minket, hogy bátran mondjuk el Isten üzenetét. (Olvasd el a Zsidók 11:5, 6 versét!) Jehova korai tanúja, Énókh bátran megjövendölte az isteni ítélet végrehajtását az istentelen embereken. (Júdás 14, 15.) Nem kétséges, hogy Énókhot meg akarták gyilkolni az ellenségei, de Isten „elvitte” őt, hogy ne kelljen elszenvednie a halál gyötrelmeit. (1Mózes 5:24.) Előbb azonban „tanúbizonyságot szerzett arról, hogy tetszett Istennek”. Hogyan történt ez? „Hit által ragadtatott el Énókh, hogy ne lásson halált.” Hasonlóképpen, Pál is „elragadtatott a paradicsomba”; nyilvánvalóan látomásban részesült a keresztény gyülekezet jövőbeni szellemi paradicsomi állapotáról. (2Korinthus 12:1–4.) Énókh tehát valószínűleg látomást kapott az eljövendő földi Paradicsomról, amikor Jehova a halálalvás állapotába, az ellenséges kezektől biztonságba helyezte őt. Ahhoz, hogy elnyerjük Isten tetszését, nekünk is, amiképpen Énókhnak, félelem nélkül kell szólnunk Isten üzenetét. (Cselekedetek 4:29–31.) Hinnünk kell, hogy Isten létezik és „megjutalmazza azokat, akik őt igazán keresik”.
9. Hogyan mutatja meg Noé viselkedése, hogy az Isten utasítása iránti engedelmesség a hit egy további vonása?
9 A hit egyik további vonása az, hogy szorosan követi Isten rendelkezéseit. (Olvasd el a Zsidók 11:7. versét!) Hit szerint cselekedve, Noé ’pontosan úgy tett, ahogy Isten megparancsolta’. (1Mózes 6:22; 7:16.) Noé „isteni figyelmeztetésben részesült a még nem látott dolgok felől” és hitt Jehova kijelentésének, amely szerint egy világraszóló vízözön következik be. Hitben és tiszteletteljes istenfélelemben, Noé „háza népe megmentésére bárkát épített”. Engedelmessége és igazságos cselekedetei által elítélte a hitetlen világot annak gonosz cselekedeteiért és megmutatta, hogy az rászolgált a pusztulásra. (1Mózes 6:13–22.)
10. Jóllehet Noé a bárkaépítéssel volt elfoglalva, milyen egyéb tevékenységre szakított még időt?
10 Noé is Jehova egyik tanúja volt abban a tekintetben, hogy ’az igazságosságot prédikálta’. (2Péter 2:5.) Jóllehet a bárkaépítéssel volt elfoglalva, időt szakított a prédikálásra, ahogy Jehova Tanúi teszik ma. Noé természetesen bátran beszélt mint Isten hírnöke, és közvetítette a figyelmeztetést a vízözön előtti világ számára, ámde azok az emberek „semmit sem vettek észre, amíg el nem jött a vízözön és mindnyájukat el nem söpörte” (Máté 24:36–39).
Hit a vízözön utáni patriarchák között
11. a) Hogyan mutatta meg Ábrahám, hogy a hithez hozzátartozik a Jehova ígéreteibe vetett teljes bizalom? b) Miféle „várost” várt hit által Ábrahám?
11 A hit magában foglalja a Jehova ígéretei iránt tanúsított teljes bizalmat. (Olvasd el a Zsidók 11:8–12 versét!) Hit által engedelmeskedett Ábrahám (Ábrám) Isten parancsának és ott hagyta a káldeai Ur városát, amely város anyagi téren sok mindent kínált. Ábrahám hitt Jehova ígéreteiben, abban, hogy őáltala részesül áldásban „a föld összes családja”, és hogy az ő magvának adja azt a földet. (1Mózes 12:1–9; 15:18–21.) Ábrahám fia, Izsák és unokája, Jákób „ugyanannak az ígéretnek örökösei” voltak. Hit által „telepedett le jövevényként az Ígéret földjén, idegen földön”. Várta „az igazi alapokkal rendelkező várost, amelynek építője és alkotója Isten”. Igen, Ábrahám Isten mennyei Királyságát várta, amely alatt feltámad majd az életre a földön. Vajon ilyen fontos helyet tölt be a te életedben is a Királyság? (Máté 6:33.)
12. Mi történt annak következtében, hogy Sára hitt Jehova ígéreteiben?
12 Az istenfélő patriarchák feleségei is hittek Jehova ígéreteiben. Például, hit által kapott erőt Sára is, aki mintegy 90 éves koráig meddő volt, hogy „éltesebb kora ellenére is magzatot foganjon, mert hűnek tartotta azt [Istent], akitől az ígéretet kapta”. Idővel Sára megszülte Izsákot. Ily módon a 100 esztendős Ábrahámtól, az utódnemzés tekintetében mintegy „halottól”, idővel ’annyi gyermek született, mint az ég csillagai’. (1Mózes 17:15–17; 18:11; 21:1–7.)
13., 14. a) Jóllehet Ábrahám, Izsák, és Jákób „nem nyerte el az ígéretek beteljesedését”, hogyan reagált mégis? b) Hogyan fordíthatjuk javunkra, ha megvizsgáljuk a patriarchák lojalitását Jehova iránt abban az esetben is, ha nem látjuk azonnal Jehova ígéreteinek a beteljesedését?
13 A hit megtart minket, hogy lojálisak maradjunk Jehovához még akkor is, ha nem látjuk az ígéretei azonnali teljesedését. (OIvasd el a Zsidók 11:13–16 versét!) A hithű patriarchák mind meghaltak anélkül, hogy meglátták volna Isten ígéreteinek teljes beteljesedését. De „távolról látták [a megígért dolgokat] és örömmel üdvözölték azokat, és nyilvánosan hirdették, hogy idegenek és ideiglenes lakosok a földön”. Igen, hitben élték le az életüket, mert nemzedékek múltak el, amíg az Ígéret földje Ábrahám leszármazottainak a kezébe került.
14 Az a tény, hogy az isteni ígéretek teljesedése nem történt meg az életidejükben, egyáltalán nem keserítette el Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és nem tette őket hitehagyottakká. Nem hagyták el Jehovát, nem tértek vissza Ur városába, és nem merültek bele a világi tevékenységbe. (Vö. János 17:16; 2Timótheus 4:10; Jakab 1:27; 1János 2:15–17.) Azok a patriarchák sokkal jobb hely után ’törekedtek’, mint amilyen Ur városa volt, olyan hely után, „amely a menny alá tartozik”. Ezért Jehova ’nem szégyenkezik miattuk, amiért Istenükként hívják segítségül őt’. Mindhalálig megőrizték a Legfelségesebb iránti hitüket és nemsokára feltámadnak majd a földön, amely annak a „város”-nak, az Isten messiási Királyságának a tulajdonához tartozik, és amelyet Isten készített a számukra. De mi a helyzet veled? Még ha évek óta ’jársz is az igazságban’ és Jehova szolgálatában öregedtél is meg, akkor is meg kell őrizned a megígért új rendszerbe vetett hitedet. (3János 4; 2Péter 3:11–13.) Mily nagyszerű jutalmat kapsz majd ezért a hitedért a hű patriarchákkal együtt!
15. a) Mi tette képessé Ábrahámot arra, hogy kész legyen feláldozni Izsákot? b) Milyen kihatással legyen a mi hitünkre az Ábrahámmal és Izsákkal kapcsolatos esemény? c) Mit ábrázolt prófétailag az az esemény?
15 A hit létfontosságú vonásaihoz tartozik az Isten iránti feltétlen engedelmesség is. (Olvasd el a Zsidók 11:17–19 versét!) Mivel Ábrahám habozás nélkül engedelmeskedett Jehovának, „kész volt feláldozni Izsákot”, „egyetlen-nemzett fiát” — az egyetlent, akit Sára szült neki. Hogyan volt erre képes Ábrahám? Úgy, hogy elismerte: „Isten képes még a halálból is feltámasztani [Izsákot]” ha szükséges, hogy teljesítse ígéretét a tőle származó leszármazottak tekintetében. Izsák életének egy pillanat alatt véget vethetett volna az Ábrahám kezében levő kés, de az angyali szó megakadályozta ezt. Tehát Ábrahám mintegy „szemléltetésképpen” visszakapta őt a halálból. Hasonlóképpen, mi is érezzük magunkat indíttatva arra, hogy hittel engedelmeskedjünk Istennek még akkor is, ha az életünk vagy a gyermekeink élete forog kockán. (1János 5:3.) Azt is érdemes megjegyezni, hogy Ábrahám és Izsák akkor prófétailag azt ábrázolta, ahogyan Jehova Isten gondoskodott egyetlen-nemzett Fiáról, Jézus Krisztusról mint váltságáldozatról, hogy akik hitet gyakorolnak őbenne, azoknak örökké tartó életük lehessen. (1Mózes 22:1–19; János 3:16.)
16. Milyen példát mutatnak nekünk a patriarchák a gyermekeinkkel és az Isten ígéreteibe vetett hittel kapcsolatban?
16 Ha van hitünk, segíthetünk az utódainknak is, hogy abba vessék reménységüket, amit Isten ígér a jövőre vonatkozóan. (Olvasd el a Zsidók 11:20–22 versét!) Oly erős volt a patriarchák hite, hogy bár az életidejükben nem teljesedtek be teljesen Jehova rájuk vonatkozó ígéretei, továbbadták azokat az ígéreteket a gyermekeiknek drága, féltett örökség gyanánt. Ezért ’áldotta meg az eljövendő dolgokra nézve Izsák is Jákóbot és Ézsaut’, ezért mondott áldást a haldokló Jákób József fiaira, Efraimra és Manasséra. Mivel József maga is erősen hitt abban, hogy az izraeliták elhagyják majd Egyiptomot, hogy eljussanak az Ígéret földjére, megeskette testvéreit arra, hogy a csontjait magukkal viszik távozásuk alkalmával. (1Mózes 27:27–29, 38–40; 48:8–22; 50:24–26.) Vajon segítesz-e te is a családodnak abban, hogy ugyanilyen hitet fejlesszenek ki magukban Jehova ígéretei tekintetében?
A hit arra indít minket, hogy Istent tegyük az első helyre
17. Hogyan cselekedtek hit által Mózes szülei?
17 A hit arra indít minket, hogy Jehovát és az ő népét minden egyébnél fontosabbnak tartsuk, amit a világ felkínálhat. (Olvasd el a Zsidók 11:23–26 versét!) Az izraeliták rabszolgák voltak és arra volt szükségük, hogy megszabaduljanak Egyiptom rabságából, amikor Mózes szülei hittel cselekedtek. ’Nem féltek a király rendeletétől’, amely azt parancsolta nekik, hogy öljék meg a zsidó fiúcsecsemőket már a megszületésük alkalmával. Három hónapig rejtegették Mózest, végül pedig papirusz-ládácskába rejtve, kitették a sás közé a Nílus folyó partja mentén. A fáraó leánya megtalálta és ’saját fiaként nevelte fel’. Előbb azonban Mózest a saját atyja és anyja, Ámrám és Jókébed házában táplálták és szellemi módon nevelték. Később, mint a fáraó háznépének tagját, „megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére” és „hatalmas volt beszédben és cselekedetekben”, hatalmas volt szellembeli és fizikai képességekben.(Cselekedetek 7:20–22; 2Mózes 2:1–10; 6:20.)
18. Milyen módon foglalt állást Mózes Jehova imádata tekintetében?
18 Az egyiptomi nevelés és a királyi ház anyagi csillogása nem volt képes eltéríteni Mózest Jehova imádatától és hitehagyásra bírni. Inkább „hit által utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának hívják”, s ez benne volt a magatartásában, amikor védelmébe vette egyik héber testvérét. (2Mózes 2:11, 12.) Mózes ’az Isten népével [Jehova izraelita imádóival] együtt a rossz bánásmódot választotta, semmint a bűn mulandó élvezetét’. Ha te Jehova alámerített szolgája vagy, aki mögött megfelelő szellemi nevelés szilárd háttere áll, vajon Mózes példáját követed-e és szilárdan kitartasz-e az igaz imádatban?
19. a) Mi mutatja, hogy Mózes Jehovát és az ő népét tette az első helyre az életében? b) Milyen jutalomra tekintett Mózes?
19 Mózes azért választotta Jehova népének sorsát, mert „nagyobb gazdagságnak tekintette a Krisztus gyalázatát Egyiptom kincseinél”. Igen valószínű, hogy Mózes ’Egyiptom minden kincsénél nagyobb gazdagságnak tekintette a Krisztus gyalázatát: azt, hogy ősi előképe lehet Krisztusnak, vagyis Isten Felkentjének’. Mint a király háznépének tagja, Mózes Egyiptom jólétének és hírnevének örvendhetett volna. Ehelyett hitet gyakorolt és „elszántan a jutalom elnyerésére tekintett” — a földi feltámadás reménységére Isten megígért új rendszerében.
20. Mit mondhatunk Mózes tapasztalatáról abban a vonatkozásban, hogy a hit félelem nélkülivé teszi Jehova szolgáit?
20 A hit félelem nélküliekké tesz minket, mivel Jehovában bízunk mint szabadítóban. (Olvasd el a Zsidók 11:27–29 versét!) Miután a fáraó meghallotta, hogy Mózes megölt egy egyiptomit, halálra akarta adni Mózest. „Mózes azonban elmenekült a fáraó elől, hogy Midián földjén lakozzék” (2Mózes 2:11–15). Pál a zsidók Egyiptomból való későbbi kivonulására utal, amikor ezt mondja: „Hit által hagyta el [Mózes] Egyiptomot, nem félt azonban a király haragjától [aki halállal fenyegette, amiért Istent képviselte Izrael érdekében], mivel állhatatos maradt, mint aki látja a Láthatatlant” (2Mózes 10:28, 29). Jóllehet Mózes ténylegesen sohasem látta Istent, Jehova vele kapcsolatos bánásmódja annyira valóságos volt a számára, hogy úgy cselekedett, mintha látta volna a ’Láthatatlant’. (2Mózes 33:20.) Ilyen erős-e a Jehovával való kapcsolatod neked is? (Zsoltárok 37:5; Példabeszédek 16:3.)
21. Mi történt „hit által”, amikor Izrael elhagyta Egyiptomot?
21 Közvetlenül az izraeliták Egyiptomból történő kivonulása előtt, „hit által ünnepelte meg [Mózes] a pászkát és a vérrel történő meghintést, hogy a pusztító ne bánthassa az elsőszülötteiket [tudniillik az izraelitákét]”. Igen, bátorság kellett ahhoz, hogy megtartsák a pászkát abban a meggyőződésben, hogy az izraelita elsőszülöttek életben maradnak, miközben az egyiptomiak elsőszülöttei meghalnak, és ez a hit nyert jutalmat. (2Mózes 12:1–39.) És ugyancsak „hit által keltek át [az izraeliták] a Vörös-tengeren, mint a szárazföldön, és amikor az egyiptomiak kísérelték meg ugyanezt, elmerültek”. Mily csodálatos szabadítónak bizonyult itt Jehova! Az ő szabadítása következtében az izraeliták „félni kezdték Jehovát és hittek Jehovában és az ő szolgájában, Mózesben” (2Mózes 14:21–31).
22. Milyen kérdéseket kell még megvizsgálnunk a hit tekintetében?
22 Mózes és a patriarchák hite természetesen mintaképül szolgál ma Jehova Tanúi számára. De mi történt akkor, amikor Isten továbbra is úgy bánt Ábrahám leszármazottaival, mint teokratikus módon megszervezett nemzettel? Mit tanulhatunk az ókori idők további hitbeli cselekedeteiből?
Hogyan válaszolnál rá?
◻ Mi a hit?
◻ Mit tanít nekünk a hitről Énókh példája?
◻ Hogyan mutatták meg az istenfélő patriarchák, hogy a hit magában foglalja a Jehova ígéreteibe vetett teljes bizalmat?
◻ Ábrahám melyik cselekedete mutatja meg, hogy a hit lényeges vonása az Isten iránti feltétlen engedelmesség?
◻ Mózes melyik cselekedete mutatja meg, hogy a hit azt jelenti: Jehovát és az ő népét fölébe kell helyezni mindannak, amit a világ felkínálhat?