Ne adjuk fel az életért folytatott versenyt!
„Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért [versenypályát, NW]” (ZSIDÓK 12:1).
1., 2. Milyen izgalmas események hatnak lelkesítőleg Jehova szolgáira ezekben az utolsó napokban?
IZGALMAS és megpróbáltatásokkal teli időben élünk. Több mint 80 évvel ezelőtt, 1914-ben Jézus trónra került Isten égi Királyságának Királyaként. „Az Úr napja” és azzal együtt a dolgok rendszere ’végének az ideje’ megkezdődött (Jelenések 1:10; Dániel 12:9). Azóta a keresztények életért folytatott versenye egyre inkább a végéhez közeledik. Isten szolgái erőt kifejtve igyekeznek lépést tartani Jehova mennyei szekerével, égi szervezetével, mely feltartóztathatatlanul halad, hogy megvalósítsa Jehova szándékait (Ezékiel 1:4–28; 1Korinthus 9:24).
2 Isten népe vajon örömet talált, miközben az örökké tartó életért folytatott ’versenyt futja’? Bizony talált! Lelkesítőleg hatott rájuk látni Jézus testvérei maradékának a begyűjtését, és örömmel ismerik fel, hogy a 144 000 maradékának a végső elpecsételése már jócskán előrehaladt (Jelenések 7:3, 4). Ezenkívül izgalommal tölti el őket látni, hogy Jehova kinevezett Királya már nekieresztette sarlóját, hogy learassa „a föld aratni valóját” (Jelenések 14:15, 16). S micsoda aratás ez! (Máté 9:37). Mind ez idáig több mint ötmillió lélek gyűjtetett be — „egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből” (Jelenések 7:9). Senki sem tudja megmondani, milyen nagy lesz a végén ez a nagy sokaság, mivel senki meg nem számolhatja.
3. Mi ellenére próbáljunk meg mindig örömteli szellemet ápolni?
3 Igaz, Sátán megpróbál elbuktatni vagy lelassítani minket, miközben gyorsan futunk a versenyen (Jelenések 12:17). Nem könnyű kitartóan futni a háborúk, éhínségek, járványok és mindenféle nehézségek közepette, amelyek a végső időt jelzik (Máté 24:3–9; Lukács 21:11; 2Timótheus 3:1–5). Szívünk mégis örömtől dobban, ahogyan a verseny vége közeledik. Igyekszünk olyan szemléletet visszatükrözni, amelynek az elsajátítására Pál buzdította keresztény hittársait a napjaiban: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4:4).
4. Milyen szemléletről tettek bizonyságot a filippibeli keresztények?
4 Azok a keresztények, akikhez Pálnak e szavai szóltak, kétségtelenül örömet találtak hitükben, mivel Pál ezt mondta nekik: „örüljetek továbbra is az Úrban” (Filippi 3:1, NW). A filippibeliek gyülekezete nagylelkű, szeretetteljes gyülekezet volt, amely buzgósággal és lelkesedéssel szolgált (Filippi 1:3–5; 4:10, 14–20). De nem minden első századi keresztény volt ilyen szemléletű. Némelyik zsidó keresztény például, akiknek Pál írta a Zsidókhoz írt levelét, aggodalomra adott okot.
’A szokásosnál jobban figyeljünk oda’
5. a) Milyen volt a héber keresztények szemlélete az első keresztény gyülekezet létrejöttekor? b) Írd le, milyen volt némelyik héber keresztény szemlélete i. sz. 60 körül.
5 A világtörténelem első keresztény gyülekezete test szerinti zsidókból és prozelitákból tevődött össze, és i. sz. 33-ban jött létre Jeruzsálemben. Milyen volt a szemléletük? Csak el kell olvasnunk a Cselekedetek könyvének az első fejezeteit, és megtudhatjuk, lelkesek voltak és örültek még az üldözés ellenére is (Cselekedetek 2:44–47; 4:32–34; 5:41; 6:7). De ahogy teltek-múltak az évtizedek, ez megváltozott, és sok zsidó keresztény nyilván lelassult az életért folytatott versenyben. Egy forrásmű az i. sz. 60 körüli helyzetükről ezt mondja: „A restség és fáradtság, a meghiúsult várakozásaik, halogatott reménységeik, a tudatos mulasztás, a gyakorlati alkalmazásban megmutatkozó hitetlenség állapota volt ez. Keresztények voltak, de vajmi kevéssé értékelték elhívásuk dicsőségét.” Hogyan kerülhettek a felkent keresztények ilyen állapotba? Segít választ kapnunk erre a kérdésre, ha megvizsgálunk néhány részt Pál zsidóknak szóló (i. sz. 61 körül írt) leveléből. Ez a vizsgálódás segíteni fog napjainkban mindannyiunknak elkerülnünk, hogy hasonló gyenge szellemi állapotba kerüljünk.
6. Többek között milyen különbségek vannak a Mózesi Törvény alatti imádat és a Jézus Krisztusba vetett hitre épülő imádat között?
6 A héber keresztények a judaizmusból jöttek ki, egy olyan rendszerből, amely azt állította, hogy engedelmeskedik a Törvénynek, melyet Jehova adott Mózesen keresztül. Úgy tűnik, sok zsidó keresztényt továbbra is vonzott a Törvény, valószínűleg azért, mert évszázadokon át ez volt az egyetlen út, amelyen keresztül Jehovához közeledhettek, és az az imádati rendszer, amely nagy hatással volt az emberekre a papságával, a rendszeres áldozatokkal és a világhírű jeruzsálemi templomával. A keresztényiség más. Szellemi látást követel meg, mint amilyen Mózesnek volt, aki „a [még hátralévő] megjutalmazásra tekintett”, és „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant” (Zsidók 11:26, 27). Sok zsidó keresztényből nyilván hiányzott ez a szellemi látás. Ahelyett hogy céltudatosan futottak volna, sántikáltak.
7. Hogyan lehet hatással az életért folytatott versenyfutásunkra az a rendszer, melyből kijöttünk?
7 Vajon hasonló a helyzet napjainkban? Igaz a helyzet nem teljesen ugyanaz, de a keresztények a dolgoknak mégis egy olyan rendszeréből jönnek ki, amely sokat kérkedik. A világ izgalmas lehetőségeket kínál, de ugyanakkor sokat követel az emberektől. Ráadásul sokan olyan országban élünk, ahol általános a kétkedés, és az emberek önző, énközpontú módon közelítenek meg dolgokat. Ha engedjük, hogy befolyással legyen ránk egy ilyen rendszer, ’szívünk szemei’ könnyen elhomályosulhatnak (Efézus 1:18, NW). Hogyan futhatunk jól az életért folytatott versenyen, ha nem látjuk már tisztán, hogy merre megyünk?
8. Többek között miben áll felette a keresztényiség a Törvény alatti imádatnak?
8 Pál, hogy ösztönözze a zsidó keresztényeket, emlékeztette őket arra, hogy a keresztény rendszer felette áll a Mózesi Törvénynek. Igaz, amikor a test szerinti Izráel nemzete Jehova Törvény alatti népe volt, Jehova ihletett prófétákon keresztül szólt a néphez. Ma azonban, ahogy Pál mondja, „Fia által [szól], a kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette” (Zsidók 1:1, 2). Jézus ezenkívül Dávid király mindegyik leszármazottjánál vagy ’társánál’ nagyobb. Még az angyaloknál is magasabb rendű (Zsidók 1:5, 6, 9).
9. Miért kell a Pál napjaiban élt zsidó keresztényekhez hasonlóan „a szokásosnál jobban odafigyelnünk” arra, amit Jehova mond?
9 Pál ezért ezt tanácsolta a zsidó keresztényeknek: „szükséges a szokásosnál jobban odafigyelnünk a hallottakra, hogy soha el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1, NW). Bár Krisztusról tanulni csodálatos áldás, de ennél többre volt szükség. Fokozott figyelmet kellett fordítaniuk Isten Szavára, hogy ellen tudjanak állni az őket körülvevő zsidó világ befolyásának. Nekünk is ’a szokásosnál jobban oda kell figyelnünk’ arra, amit Jehova mond az állandó propaganda miatt, amely ettől a világtól jön. Ez azt jelenti, hogy sajátítsunk el jó tanulmányozási szokásokat, és ragaszkodjunk egy jó bibliaolvasási tervhez. Amint Pál azt később mondja a Zsidókhoz írt levelében, ez azt is jelenti, hogy rendszeresen ott vagyunk az összejöveteleken, és hirdetjük hitünket másoknak (Zsidók 10:23–25). Az ilyen tevékenység segíteni fog abban, hogy éberek maradjunk szellemileg, s ne veszítsük szem elől ragyogó reménységünket. Ha Jehova gondolataival töltjük meg elménket, nem győz le minket, és nem mozdít ki az egyensúlyunkból semmi sem, bármit tegyen is a világ velünk szemben (Zsoltárok 1:1–3; Példabeszédek 3:1–6).
„Továbbra is buzdítsátok egymást”
10. a) Mi történhet azzal, aki nem figyel a szokásosnál jobban oda Jehova Szavára? b) Hogyan ’buzdíthatjuk továbbra is egymást’?
10 Ha nem figyelünk oda jól a szellemi dolgokra, nagyon is valószerűtlennek tűnhetnek Isten ígéretei. Éppen ez történt az első században is, amikor a gyülekezetek még teljes mértékben felkent keresztényekből álltak, és néhány apostol még élt. Pál így figyelmeztette a hébereket: „Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; hanem intsétek [továbbra is buzdítsátok, NW] egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által” (Zsidók 3:12, 13). Pálnak ez a kifejezése: „vigyázzatok”, kihangsúlyozza, hogy ébereknek kell lennünk. Veszély fenyeget! A hit hiánya — a „bűn” — kifejlődhet szívünkben, és ahelyett hogy közelebb kerülnénk Istenhez, eltávolodunk tőle (Jakab 4:8). Pál emlékeztet minket, hogy ’továbbra is buzdítsuk egymást’. Szükségünk van a testvéri társaság melegére. „A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen” (Példabeszédek 18:1, Újfordítású revideált Biblia). Mivel a keresztényeknek szükségük van ilyen társaságra, ez arra indítja ma őket, hogy rendszeresen járjanak a gyülekezeti összejövetelekre és a kongresszusokra.
11., 12. Miért ne elégedjünk meg csupán azzal, ha az elemi keresztény tanításokat ismerjük?
11 Pál később a levelében további felbecsülhetetlen tanácsot ad: „ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre . . . Az érettkorúaknak . . . kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsidók 5:12–14). Némelyik zsidó keresztény nyilván nem haladt előre az értelemben. Lassú volt a Törvénnyel és a körülmetélkedéssel kapcsolatos megnövekedett fény befogadására (Cselekedetek 15:27–29; Galátzia 2:11–14; 6:12, 13). Némelyek még mindig nagyra értékelték az olyan hagyományos szokásokat, amilyen például a hetenkénti sabbath és az ünnepélyes engesztelés napja (Kolossé 2:16, 17; Zsidók 9:1–14).
12 Pál éppen ezért ezt mondja: „most, hogy elhagytuk a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk érettségre” (Zsidók 6:1, NW). Az olyan maratoni futó, aki jól odafigyel az étrendjére, jobban bírja a hosszú, kimerítő versenyt. Ehhez hasonlóan az olyan keresztény, aki jól odafigyel a szellemi táplálkozásra — nem szorítkozik csupán az alapvető ’elemi tanításokra’ —, az jobban meg tud maradni a versenypályán, és végig tudja futni. (Vesd össze: 2Timótheus 4:7.) Ez azt jelenti, hogy kifejleszt egy fajta érdeklődést az igazság „szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága” iránt, az érettség felé haladva (Efézus 3:18).
„Kitartásra van szükségetek”
13. Hogyan mutatták ki a héber keresztények a hitüket régen?
13 Közvetlenül az i. sz. 33 pünkösdjét követő időszakban a zsidó keresztények szilárdak maradtak az erőszakos ellenségeskedés ellenére (Cselekedetek 8:1). Pál valószínűleg erre gondolt, amikor ezt írta: „Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki” (Zsidók 10:32). Ez a hűséges kitartás Isten iránti szeretetükről tanúskodott, és előtte való beszédbeli nyíltságot adott nekik (1János 4:17). Pál arra figyelmezteti őket, hogy ne vessék ezt el maguktól a hit hiánya miatt. Erre buzdítja őket: „kitartásra van szükségetek, hogy miután megcselekedtétek az Isten akaratát, megkapjátok az ígéret beteljesedését. Mert még egy »igen kevés idő«, és »aki jön, megérkezik és nem késik«” (Zsidók 10:35–37, NW).
14. Milyen tényeknek kell segíteniük abban, hogy kitartsunk Jehova szolgálatában sok év múltán is?
14 Mi a helyzet velünk napjainkban? A legtöbben lelkesek voltunk, amikor megismertük a keresztény igazságot. Még mindig megvan bennünk ez a lelkesedés? Vagy elhagytuk ’az első szeretetünket’? (Jelenések 2:4). Vajon kihűltünk, esetleg egy kissé kiábrándulttá vagy fáradttá váltunk Armageddon várásában? Álljunk csak meg, és gondolkodjunk el. Az igazság ma sem kevésbé csodálatos, mint azelőtt volt. Jézus még mindig égi Királyunk. Még mindig az a reménységünk, hogy örökké élhetünk egy paradicsomi földön, és még mindig megvan a kapcsolatunk Jehovával. És sose feledjük: „aki jön, megérkezik és nem késik.”
15. Hogyan állt ki ádáz üldözést néhány keresztény Jézushoz hasonlóan?
15 Így hát Pálnak a Zsidók 12:1, 2-ben feljegyzett szavai nagyon is helyénvalóak: „mi is . . . félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt [a hit hiányát], kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért [versenypályát, NW]. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.” Isten szolgái sok mindent kiálltak már ezekben az utolsó napokban. Jézushoz hasonlóan, aki egészen gyötrelmes haláláig hűséges volt, néhány testvérünk és testvérnőnk is hűségesen kiállta a legkegyetlenebb üldözést — börtönöket, kínzást, nemi erőszakot, sőt még a halált is (1Péter 2:21). Vajon nem telik be szívünk szeretettel irántuk, ha feddhetetlenségükre gondolunk?
16., 17. a) Hitének milyen erőpróbájával küzd a legtöbb keresztény? b) Segítségképpen ahhoz, hogy továbbfussuk az életért folytatott versenyt, miről ne feledkezzünk meg?
16 A legtöbbekre azonban Pálnak a további szavai érvényesek: „Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig” (Zsidók 12:4, Úf). Ennek ellenére az igazság útja egyikünknek sem könnyű ebben a rendszerben. Némelyek elcsüggednek a világi munkahelyen vagy az iskolában ’a bűnösök részéről való ellentmondás’ miatt, miközben kitartanak a csúfolódás közepette, vagy ellenállnak az arra irányuló nyomásnak, hogy kövessenek el bűnt (Zsidók 12:3, Katolikus fordítás). Az erős kísértés kikezdte némelyek elhatározását, hogy betartják Isten magas irányadó mértékeit (Zsidók 13:4, 5). A hitehagyottak hatással voltak némelyek szellemi egyensúlyára, akik hallgattak az ő mérgező propagandájukra (Zsidók 13:9). Másokat a személyiségbeli különbözőségekből adódó nehézségek megfosztottak az örömüktől. A szórakozás és a szabadidős tevékenységek túlhangsúlyozása legyengített néhány keresztényt. S a legtöbben úgy érzik, nyomás nehezedik rájuk az olyan nehézségek miatt, amelyek abból adódnak, hogy a dolgoknak ebben a rendszerében élünk.
17 Igaz, ezekből a helyzetekből egyik sem olyan, hogy ’a vérig kellene ellenállnunk’. Némelyik helyzet pedig saját, hibás döntéseinkre vezethető vissza. De mindegyik erőpróbát jelent a hitünket illetően. Ezért kell szem előtt tartanunk Jézus kitartásának nagyszerű példáját. Mi se felejtsük el sohasem, hogy milyen csodálatos a reménységünk. Sose veszítsük el a meggyőződésünket, hogy Jehova „megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidók 11:6). Így lesz szellemi erőnk ahhoz, hogy továbbfussuk az életért folytatott versenyt.
Ki tudunk tartani
18., 19. Milyen történelmi események engednek arra következtetni, hogy a Jeruzsálemben lévő héber keresztények hallgattak Pál ihletett tanácsára?
18 Hogyan reagáltak a zsidó keresztények Pál levelére? Mintegy hat évvel az után, hogy Pál megírta a levelet a hébereknek, Júdeában háború dúlt. I. sz. 66-ban a római hadsereg ostrom alá vette Jeruzsálemet, beteljesítve Jézus szavait: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása” (Lukács 21:20). Jézus azonban az akkoriban Jeruzsálemben élő keresztények érdekében ezt mondta: „Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba” (Lukács 21:21). A rómaiakkal folytatott háború tehát próba volt: vajon ezek a zsidó keresztények elhagyják Jeruzsálemet, a zsidó imádat központját, a dicsőséges templom helyét?
19 Hirtelen és eddig ismeretlen okból a rómaiak visszavonultak. A vallásos zsidók valószínűleg ezt bizonyítéknak vették arra, hogy Isten védelmezi szent városukat. Mi a helyzet a keresztényekkel? A történelem arról számol be, hogy elmenekültek. Majd i. sz. 70-ben a rómaiak visszajöttek, teljesen elpusztították Jeruzsálemet, és megdöbbentően sokan vesztek oda. Elérkezett Jeruzsálemre „az Úrnak [Jehovának, NW] . . . napja”, melyről Jóel jövendölt. A hűséges keresztények azonban nem voltak már ott. ’Megmenekültek’ (Jóel 2:30–32; Cselekedetek 2:16–21).
20. Mire indítson minket az a tudat, hogy ’Jehova nagy napja’ közel?
20 Napjainkban tudjuk, hogy „Jehovának” egy másik nagy „napja” hamarosan hatással lesz a dolgoknak erre az egész rendszerére (Jóel 3:12–14). Nem tudjuk, mikor jön el az a nap. Isten Szava azonban arról biztosít minket, hogy el fog jönni! Jehova azt mondja, nem fog elkésni (Habakuk 2:3; 2Péter 3:9, 10). Épp ezért ’a szokásosnál jobban figyeljünk oda a hallottakra’. Kerüljük a hit hiányát, „a megkörnyékező bűnt”. Határozzuk el, hogy kitartunk, amíg csak kell. Ne feledjük, Jehova nagyszerű, szekérhez hasonló égi szervezete mozgásban van. Szándékát meg fogja valósítani. Ezért fussunk tovább, és ne adjuk fel az életért folytatott versenyt.
Emlékszel rá?
◻ Pál filippibelieknek adott mely figyelmeztetését fogadjuk meg ahhoz, hogy kitartsunk az életért folytatott versenyben?
◻ Mi segít nekünk abban, hogy ellenálljunk e világ azon igyekezetének, hogy eltérítsen minket?
◻ Hogyan segíthetünk egymásnak, hogy kitartsunk a versenyben?
◻ Többek között milyen dolgok lassíthatnak le egy keresztényt?
◻ Hogyan segíthet kitartanunk Jézus példája?
[Kép a 8–9. oldalon]
A keresztények a futókhoz hasonlóan ne engedjék, hogy bármi is eltérítse őket
[Kép a 10. oldalon]
Jehova nagyszerű égi szekerét semmi sem tarthatja vissza attól, hogy megvalósítsa Isten szándékát