Kitartás — Létfontosságú a keresztények számára

„Egészítsétek ki a hiteteket . . . kitartással” (2PÉTER 1:5, 6, New World Translation).

 1., 2. Miért kell mindannyiunknak mindvégig kitartani?

AZ UTAZÓFELVIGYÁZÓ és felesége egy kilencvenes éveiben járó keresztény társuknál tett látogatást. Évtizedeket töltött el a teljes idejű szolgálatban. Mialatt beszélgettek, az idősebb testvér visszaemlékezett néhány kiváltságra, amelyeknek az évek során örvendhetett. „De — panaszolta, miközben patakzani kezdtek arcán a könnyek — ma már semmilyen téren sem tudok sokat tenni.” Az utazófelvigyázó kinyitotta a Bibliáját és felolvasta a Máté 24:13-at, amely Jézus Krisztust idézve ezt mondja: „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (NW). Aztán a felvigyázó ránézett e drága testvérre és így szólt: „A végső megbízatás, amellyel mindannyian rendelkezünk az, hogy függetlenül attól, hogy sokat tudunk tenni vagy keveset, tartsunk ki mindvégig.”

² Igen, mint keresztényeknek mindannyiunknak ki kell tartani a dolgok e rendszerének végéig vagy életünk végéig. Másképp nem nyerhetjük el Jehova helyeslését a megmentésre. Versenyben vagyunk az életért, és ’kitartással kell futnunk’, míg el nem szakítjuk a célszalagot (Zsidók 12:1). Péter apostol kihangsúlyozta e tulajdonság fontosságát, amikor így buzdította a keresztény társakat: „Egészítsétek ki a hiteteket . . . kitartással” (2Péter 1:5, 6, NW). De mi is pontosan a kitartás?

Kitartás — mit jelent?

 3., 4. Mit jelent kitartani?

³ Mit jelent kitartani? A „kitartani” szóra utaló görög ige (hüpomenó) szó szerint azt jelenti: ’maradni vagy megmaradni’. Tizenhétszer fordul elő a Bibliában. W. Bauer, F. W. Gingrich és F. Danker szótárszerkesztők szerint a jelentése: „maradni ahelyett, hogy menekülnénk . . ., helytállni, állni a sarat.” A „kitartás” szóra utaló görög főnév (hüpomoné) több mint harmincszor fordul elő. Erre vonatkozólag egy szótár ezt mondja: „Az a szellem, amely nem egyszerűen beletörődéssel, hanem izzó reménységgel tud elviselni dolgokat . . . Az a tulajdonság, amely hozzásegíti az embert, hogy a viharos széllel szemben is talpon maradjon. Az az erény, amely a legkeményebb megpróbáltatást is dicsőséggé változtathatja, mert a gyötrelmen túl ott látja a célt” (A New Testament Wordbook. Szerk.: William Barclay).

⁴ A kitartás tehát képessé tesz arra, hogy helytálljunk és ne veszítsük el reménységünket, amikor akadályokkal és nehézségekkel nézünk szembe (Róma 5:3–5, NW). A jelen gyötrelmén túl levő célra tekint: az örök élet jutalmára vagy ajándékára, legyen az akár az égben, akár a földön (Jakab 1:12).

Kitartás — miért?

 5. a) Miért van minden kereszténynek ’szüksége a kitartásra’? b) Milyen két csoportra lehet osztani a megpróbáltatásainkat?

⁵ Keresztények lévén mindannyiunknak ’szüksége van a kitartásra’ (Zsidók 10:36, NW). Miért? Alapvetően azért, mert „különféle megpróbáltatások érnek”. A görög szöveg itt a Jakab 1:2-ben (Katolikus fordítás) egy váratlan vagy kellemetlen összetalálkozásra emlékeztet, mint amikor egy rablóval találja magát szembe az ember. (Vö. Lukács 10:30.) A bennünket érő megpróbáltatásokat két csoportra lehet osztani: azok, amelyek általánosak az emberek életében az örökölt bűnből eredően, és azok a próbateljes helyzetek, amelyek az isteni önátadásunk miatt alakulnak ki (1Korinthus 10:13; 2Timótheus 3:12, NW). Nézzünk e megpróbáltatások közül néhányat!

 6. Hogyan tartott ki egy Tanú, amikor gyötrelmes betegséggel nézett szembe?

⁶ Súlyos betegség. Timótheushoz hasonlóan némely kereszténynek ’gyakori gyengélkedések’ közepette kell kitartania (1Timótheus 5:23). Különösen olyankor van szükségünk kitartásra, amikor krónikus, talán nagyon gyötrelmes betegséggel nézünk szembe, hogy így Isten segítségével helytálljunk és ne tévesszük szem elől keresztényi reménységünket. Gondolkodj el egy ötvenes évei elején járó Tanú példáján, aki hosszú, kemény harcot folytatott egy rohamosan növekvő, rosszindulatú daganat ellen. Két műtéten keresztül állhatatos maradt abbeli elhatározásában, hogy nem fogad el vérátömlesztést (Cselekedetek 15:28, 29). De a daganat újra megjelent a hasában, és tovább növekedett közel a gerincoszlopához. Ezalatt felfoghatatlan fizikai gyötrelmet élt át, amelyet semmilyen mennyiségű gyógyszerelés sem tudott megszüntetni. Ő azonban a jelen gyötrelmén túlra, az új világban való élet jutalmára tekintett. Továbbra is megosztotta izzó reménységét az orvosokkal, ápolónőkkel és látogatókkal. A legvégsőkig kitartott — az élete végéig. A te egészségi problémád talán nem életveszélyes vagy nem oly gyötrelmes, mint amit ez a drága testvér élt át, de még így is nagyon próbára teheti a kitartásodat.

 7. Milyenfajta gyötrelmet foglal magában a kitartás némely szellemi testvérünk és testvérnőnk esetében?

⁷ Érzelmi gyötrelem. Jehova népe időről időre szembe találja magát ’a szív fájdalmával’, amely ’lesújtott szellemet’ eredményez (Példabeszédek 15:13, NW). A súlyos depresszió nem megy ritkaságszámba ezekben a ’nehezen elviselhető, válságos időkben’ (2Timótheus 3:1, NW). A Science News 1992. december 5-ei száma így számolt be erről: „A súlyos, gyakran munkaképtelenséget előidéző depresszió arányszámai az 1915 óta született, egymást követő nemzedékek mindegyikénél megnövekedtek.” Az ilyen depresszió az élettani tényezőktől kezdve a gyötrelmekkel teli, kellemetlen élményekig a legkülönfélébb okokra vezethető vissza. Egyes keresztények esetében a kitartás mindennapos küzdelmet jelent, hogy helyt tudjanak állni az érzelmi gyötrelemmel szemben. Mégsem adják fel. A könnyek ellenére hűségesek maradnak Jehovához. (Vö. Zsoltárok 126:5, 6.)

 8. Milyen pénzügyi megpróbáltatással találhatjuk magunkat szembe?

⁸ A különféle megpróbáltatásokba, amelyekkel szembe találjuk magunkat, a komoly anyagi nehézségek is beletartozhatnak. Amikor az USA-beli New Jerseyben egy testvér egyik napról a másikra állás nélkül maradt, érthető, hogy aggodalmaskodott a családja eltartása miatt, és félt, hogy kiteszik otthonából. Mindamellett nem tévesztette szem elől a Királyság-reménységet. Miközben másik állást keresett, kihasználta az alkalmat, hogy kisegítő úttörőként szolgáljon. Végül is talált állást (Máté 6:25–34).

 9. a) Hogyan teheti szükségessé a kitartást egy szeretett személy elvesztése? b) Milyen írásszövegek mutatnak rá, hogy nem helytelen, ha könnyeket hullatunk bánatunkban?

⁹ Ha elvesztetted egy szerettedet, olyan kitartásra van szükséged, amely még sokáig megvan benned azután, hogy a környezetedben élők már visszabillentek a mindennapjaik rendes kerékvágásába. Sőt talán úgy találod, hogy különösen az az időszak jelent minden évben nehézséget neked, amikor meghalt a szeretted. Egy ilyen veszteség után a kitartás nem azt jelenti, hogy helytelen, ha könnyeket hullatunk bánatunkban. Természetes, hogy gyászoljuk annak halálát, akit szerettünk, és ez semmiféleképpen sem azt jelzi, hogy hiányzik belőlünk a feltámadás reménységébe vetett hit (1Mózes 23:2; vö. Zsidók 11:19). Lázár halála után Jézus „könnyekre fakadt”, noha határozottan megmondta Mártának: „Feltámad a te testvéred.” És Lázár valóban feltámadt! (János 11:23, 32–35, 41–44).

10. Miért van Jehova népének egyedülálló módon szüksége a kitartásra?

¹⁰ Azonkívül, hogy kitartunk az olyan megpróbáltatások közepette, amelyek minden ember életében általánosak, Jehova népének egyedülálló módon van szüksége a kitartásra. „Gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért” — figyelmeztetett Jézus (Máté 24:9). Ezt is mondta: „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd” (János 15:20). Miért mindez a gyűlölet és az üldözés? Azért, mert bárhol éljünk is Isten szolgáiként a földön, Sátán igyekszik megtörni a Jehova előtti feddhetetlenségünket (1Péter 5:8; vö. Jelenések 12:17). Ebből a célból Sátán gyakran szít heves üldözést, kemény próba alá vetve ezzel a kitartásunkat.

11., 12. a) A kitartás milyen próbájával néztek szembe Jehova Tanúi és gyermekeik az 1930-as években és az 1940-es évek elején? b) Miért nem tisztelegnek Jehova Tanúi a nemzeti jelkép előtt?

¹¹ Az 1930-as években és az 1940-es évek elején például az Egyesült Államokban és Kanadában Jehova Tanúi s gyermekeik az üldözés célpontjaivá váltak, mert lelkiismereti okokból nem tisztelegtek a nemzeti jelkép előtt. A Tanúk tisztelik az országuk nemzeti jelképét, amelyben élnek, de a 2Mózes 20:4, 5-ben lefektetett isteni törvény alapelve szerint járnak el: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld [ne szolgáld, NW] azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok.” Amikor a Tanúk gyermekei közül némelyeket kicsaptak az iskolából, mivel egyes-egyedül Jehova Istent kívánták imádni, a Tanúk Királyság-iskolákat hoztak létre az oktatásuk céljából. Ezek a tanulók visszatértek a nyilvános iskolákba, amikor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elismerte vallásos álláspontjukat, miként napjaink felvilágosult nemzetei is ezt teszik. Mindazonáltal e bátor ifjak kitartása kitűnő például szolgál, különösen a keresztény fiatalok számára, akik napjainkban szembenézhetnek azzal, hogy kinevetik őket, amiért a Biblia irányadó mértékei szerint igyekeznek élni (1János 5:21).

¹² A különféle megpróbáltatások, amelyekkel szembe találjuk magunkat — legyenek azok általánosak az emberek életében vagy olyanok, amelyekkel keresztény hitünk miatt kell szembenéznünk —, megmutatják, miért van szükségünk a kitartásra. De hogyan tudunk kitartani?

Mindvégig kitartani — hogyan?

13. Hogyan tesz kitartóvá Jehova?

¹³ Isten népe határozottan előnyben van azokkal szemben, akik nem imádják Jehovát. Segítségért ’a békességes tűrés [kitartás, NW] Istenéhez’ fordulhatunk (Róma 15:5). Mégis, hogyan tesz Jehova kitartóvá? Egyfelől azáltal, hogy Szavában, a Bibliában feljegyzést készíttetett a kitartás példáiról (Róma 15:4). Amikor ezeken elmélkedünk, nemcsak hogy buzdítást kapunk a kitartásra, hanem arról is sokat tanulunk, miként tartsunk ki. Gondolkodj el két kiemelkedő példán: Jób bátor kitartásán és Jézus Krisztus tökéletes kitartásán (Zsidók 12:1–3; Jakab 5:11, NW).

14., 15. a) Milyen megpróbáltatások közepette tartott ki Jób? b) Hogyan tudott Jób kitartani a megpróbáltatások közepette, amelyekkel szembenézett?

¹⁴ Milyen körülmények tették próbára Jób kitartását? Amikor elvesztette vagyona legjavát, anyagi nehézségek miatt szenvedett (Jób 1:14–17; vö. Jób 1:3). Jób érezte, mit jelent elveszíteni valakit, amikor egy szélvihar megölte tíz gyermekét (Jób 1:18–21). Súlyos, nagyon gyötrelmes betegséget élt át (Jób 2:7, 8; 7:4, 5). A saját felesége gyakorolt rá nyomást, hogy elforduljon Istentől (Jób 2:9). Közeli társai olyan dolgokat állítottak, amelyek sértők, rosszindulatúak és valótlanok voltak. (Vö. Jób a 16:1–3-at a Jób 42:7-tel.) Jób azonban helytállt mindezek során, s megőrizte feddhetetlenségét (Jób 27:5). A dolgok, amelyek közepette kitartott, hasonlítanak azokhoz a megpróbáltatásokhoz, amelyek napjainkban érik Jehova népét.

¹⁵ Hogyan volt képes Jób kitartani mindezen megpróbáltatás közepette? Az egyik fő dolog, amely éltető erőt adott Jóbnak, a reménység volt. „Még a fának is van reménysége — jelentette ki. — Ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai” (Jób 14:7, Újfordítású revideált Biblia, 1991). Milyen reménysége volt Jóbnak? Amint azt a néhány verssel későbbi feljegyzés mutatja, ezt mondta: „Ha egy életerős férfi meghal, vajon élhet-e újra? . . . Szólítani fogsz és én válaszolok neked. Kívánkozni [vagy vágyakozni] fogsz kezed munkája után” (Jób 14:14, 15, NW). Igen, Jób túllátott a jelen gyötrelmein. Tudta, hogy megpróbáltatásai nem fognak örökké tartani. Legrosszabb esetben a halálig kell kitartania. Reményteljesen számított rá, hogy Jehova, aki szerető módon életre kívánja kelteni a halottakat, visszahozza majd őt az életbe (Cselekedetek 24:15).

16. a) Mit tanulunk a kitartást illetően Jób példájából? b) Mennyire kell valóságosnak lennie a Királyság-reménységünknek, és miért?

¹⁶ Mit tanulunk Jób kitartásából? Ahhoz, hogy mindvégig kitartsunk, soha sem szabad szem elől tévesztenünk a reménységünket. Arra is emlékezz, hogy a Királyság-reménység bizonyossága azt jelenti: bármilyen szenvedéssel találjuk is szembe magunkat, az viszonylagos értelemben „pillanatnyi” (2Korinthus 4:16–18). Értékes reménységünknek az az ígéret a szilárd alapja, amelyet Jehova a közeljövőben eljövendő időre tett, amikor is „eltöröl minden könyet az ő szemeikről [a mi szemeinkről]; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:3, 4). Ennek a reménységnek kell óvnia gondolkodásunkat, mert e reménység „nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:4, 5, NW; 1Thessalonika 5:8). Valóságosnak kell lennie számunkra — olyan valóságosnak, hogy hitszemünkkel az új világba tudjuk képzelni magunkat —; nincs többé betegség és depresszió elleni harc, ehelyett mindennap jó egészségben és tiszta értelemmel ébredünk; nincs többé aggodalmaskodás a komoly anyagi nyomás miatt, ehelyett biztonságban élünk; nincs többé gyász a szeretett személyek halála miatt, ehelyett abban a szívet megremegtető élményben van részünk, hogy mint feltámadottakat látjuk őket (Zsidók 11:1). Ilyen reménység nélkül annyira lesújthatnak a jelenlegi megpróbáltatásaink, hogy feladjuk a harcot. Ha megvan ez a reménységünk, micsoda óriási ösztönzést kapunk a további küzdelemre, hogy kitarthassunk egészen a legvégsőkig!

17. a) Milyen megpróbáltatások közepette tartott ki Jézus? b) Milyen tény látszik valószínűsíteni azt, hogy Jézus mérhetetlen szenvedések közepette tartott ki? (Lásd a lábjegyzetet.)

¹⁷ A Biblia arra ösztönöz, hogy Jézusra ’irányítsuk teljes figyelmünket’ és ’figyeljünk pontosan őreá’. Ő milyen megpróbáltatások közepette tartott ki? Volt, amelyik mások bűnéből és tökéletlenségéből eredt. Jézus nemcsak a ’bűnösök ellenségeskedése’ között tartott ki, hanem a tanítványai közt felmerült problémák során is, beleértve a folytonosan visszatérő vitájukat afelett, hogy melyikük a legnagyobb. Sőt mi több, példátlan hitpróbával találta magát szembe. „Elszenvedte a kínoszlopot” (Zsidók 12:1–3, NW; Lukács 9:46; 22:24). Még elgondolni is nehéz, milyen elmebeli és fizikai szenvedést foglalt magában a fáraszegezéssel és az azzal a szégyennel járó gyötrelem, hogy mint istenkáromlót végezték ki.a

18. Pál apostol szerint milyen két dolog adott éltető erőt Jézusnak?

¹⁸ Mi tette képessé Jézust arra, hogy mindvégig kitartson? Pál apostol két dolgot említ, amely éltető erőt adott Jézusnak: az ’esedezések és kérések’, ezenfelül a ’kilátásba helyezett öröm’. Jézus, Isten tökéletes Fia nem szégyellt segítséget kérni. „Erős kiáltással és könnyhullatással” imádkozott (Zsidók 5:7, NW; 12:2, NW). Különösen a végső megpróbáltatása közeledtekor találta szükségesnek, hogy újra meg újra buzgón imádkozzon erőért (Lukács 22:39–44). Jézus esedezéseire válaszolva Jehova nem vetett véget a megpróbáltatásnak, hanem megerősítette Jézust, hogy kitartson. Jézus azért is kitartott, mert a kínoszlopon túl ott látta a jutalmát: az örömöt, amelyben azáltal lesz része, hogy hozzájárul Jehova nevének megszenteléséhez és megváltja az emberi családot a halálból (Máté 6:9; 20:28).

19., 20. Hogyan segít hozzá Jézus példája, hogy reális nézetünk legyen arról, mit foglal magában a kitartás?

¹⁹ Jézus példájából számos olyan dolgot tanulunk meg, amely hozzásegít, hogy reális nézetünk legyen arról, mit foglal magában a kitartás. A kitartás útja nem könnyű út. Ha nehéznek találjuk, hogy kitartsunk egy különleges megpróbáltatás közepette, megvigasztal az a tudat, hogy ugyanez volt igaz még Jézusra is. Hogy mindvégig ki tudjunk tartani, újra meg újra erőért kell imádkoznunk. Amikor megpróbáltatások érnek, időnként méltatlannak érezhetjük magunkat az imádkozásra. De Jehova arra ösztökél, hogy öntsük ki előtte szívünket, mert ’néki gondja van reánk’ (1Péter 5:7). És amit Jehova megígért a Szavában, azzal saját magát kötelezte arra, hogy ’rendkívüli erővel’ ruházza fel azokat, akik hittel fordulnak hozzá (2Korinthus 4:7–9, Ú. f., 1991).

²⁰ Némelykor könnyek között kell kitartanunk. Jézus számára a kínoszlop gyötrelme önmagában véve nem adott okot az örvendezésre. Inkább a kilátásba helyezett jutalom jelentett neki örömet. A mi esetünkben nem reális dolog arra számítani, hogy mindig vidám és emelkedett hangulatban fogjuk magunkat érezni, amikor megpróbáltatások érnek. (Vö. Zsidók 12:11.) Ha azonban előretekintünk a jutalomra, még a legpróbateljesebb helyzeteket is képesek lehetünk ’teljes örömnek tartani’ (Jakab 1:2–4; Cselekedetek 5:41). A fontos az, hogy állhatatosak maradjunk — még akkor is, ha ez könnyekkel jár. Elvégre Jézus nem azt mondta, hogy ’aki a legkevesebb könnyet hullajtja, az részesül megmentésben’, hanem: „Aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:13, NW).

21. a) Mivel egészítsük ki a kitartásunkat a 2Péter 1:5, 6 (NW) buzdítása alapján? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²¹ A kitartás tehát létfontosságú a megmentés szempontjából. A 2Péter 1:5, 6-ban (NW) azonban arra kapunk buzdítást, hogy a kitartásunkat isteni önátadással egészítsük ki. Mi az isteni önátadás? Hogyan függ össze a kitartással, és hogyan tehetsz rá szert? Ezeket a kérdéseket a következő cikkben fogjuk megvizsgálni.

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

◻ Mit jelent kitartani?

◻ Miért van Jehova népének egyedülálló módon szüksége a kitartásra?

◻ Mi tette képessé Jóbot arra, hogy kitartson?

◻ Hogyan segít hozzá Jézus példája, hogy reális nézetünk legyen a kitartásról?

[Kép a 10. oldalon]

Királyság-iskolák jöttek létre, hogy tanításban részesüljenek a keresztény gyermekek, akiket azért csaptak ki az iskolából, mert egyes-egyedül Jehovát imádták

[Kép a 12. oldalon]

Mivel eltökélt szándéka volt, hogy tiszteletet tanúsít Atyja iránt, Jézus imádkozott a kitartáshoz szükséges erőért