’Emlékezzetek meg előljáróitokról’
„Emlékezzetek meg előljáróitokról, akik az Isten szavát szólták néktek, és miközben figyelitek viselkedésük kimenetelét, kövessétek a hitüket” (ZSIDÓK 13:7).
1. Milyen változások történtek az igaz imádat tekintetében a XIX. század vége felé, ámde hogyan választották meg a keresztény véneket?
AZ IGAZ IMÁDAT helyreállítását a XIX. század utolsó negyedében kezdte meg odaadó Bibliakutatók egy maroknyi csoportja Charles Taze Russell vezetésével a pennsylvániai Pittsburghben. Mindenekelőtt a bibliai tanítást szerették volna visszaállítani eredeti formájába és megtisztítani a babiloni hagyomány és filozófia fertőzésétől. A gyülekezeti szervezet helyreállítását célzó kezdeti lépések viszont valamivel lassúbbak voltak. Bár a Bibliakutatók gyülekezetében is voltak vének és diákonusok (kisegítő szolgák), bizonyos vonatkozásban még érvényesültek hamis vallásos elképzelések is a soraikban. Még a XX. század elején is a gyülekezet választotta meg demokratikus szavazással, kézfelemeléssel a véneket.
2. Milyen magas irányadó mértékeket állítottak fel a vénekkel kapcsolatban Jehova népe között?
2 Ennek ellenére magas erkölcsi követelményeket támasztottak az ilyenekkel kapcsolatban, mert Az Őr Torony 1909. november 1-i száma, a 325. oldalon kijelentette (angolban): „A Vének megválasztásánál a felszenteltek gondoljanak arra, hogy a felelősség az ő vállaikon nyugszik; egyetlen szavazatot se adjanak le anélkül, hogy gondosan meg ne vizsgálnák az isteni akaratot és ne imádkoznának isteni vezetésért.” A cikk ezután a jó vén három fő vonását emelte ki: 1.) kellő szakértelemmel kell rendelkeznie a tanítás terén; 2.) az igazságot, nem pedig a tévedést kell tanítania; 3.) az alázatosság és a jámborság legyen a „vén kiemelkedő és elsődleges jellemvonása”.
A teokratikus rend helyreáll
3, 4. Milyen történelmi változásokra került sor a gyülekezeti feladatok elvégzésére történő kinevezéseknél a) 1919-ben? b) 1932–ben? c) 1938-ban? d) 1971-ben?
3 A kinevezések teokratikus lebonyolítása felé 1919-ben tették meg az első lépéseket. A gyülekezeteket arra kérték, hogy ajánljanak egy buzgó testvért szolgálati „igazgató”-nak, aki a prédikálást fogja irányítani. Nem tartozik az évenkénti szavazás alá, hanem közvetlenül az Őrtorony Társulat, vagyis a felkentek gyülekezetének törvényes képviselete fogja kinevezni. Ezután 1932-ben a választott véneket — akiknek szorosan együtt kellett működniük a szolgálati „igazgatóval” — a különböző gyülekezeti szolgálati feladatokat ellátó érett testvérek szolgálati bizottsága váltotta fel. Őket azonban még mindig a gyülekezet választotta meg szavazás útján. A „vén” kifejezést elvetették és helyébe a „társulati szolga”, „bibliatanulmányozó szolga”, stb. kifejezések léptek.
4 A szavazással való teljes szakítás csak 1938-ban következett be, amikor világossá lett, hogy a kinevezési jog a világraszóló keresztény gyülekezet Vezető Testületét illeti meg. Az alkalmas férfiak kinevezését azóta közvetlenül a Társulat végezte; „szolgákat” nevezett ki a különféle gyülekezeti feladatok ellátására. A vének és felvigyázók szerepének megértése még világosabban megmutatkozott azonban az Őrtorony 1971. november 15-i és december 15-i számaiban (angolban). Itt alaposan megindokolták, miért kell visszatérni az idősebb férfi vagy vén [presbýteros] és a felvigyázó [episkopos] bibliai kifejezésekhez.
5. a) Mire kell különösen vigyázni, amikor vénnek ajánlunk valakit? b) Milyen tényezőket kell számításba venni?
5 Újból kidomborodott, milyen magas irányadó mértékeket állít fel a szent szellem, ami Isten Szavában jut kifejezésre. S vajon miért van ez így? Azért, mert a vénnek — ha méltó akar lenni a köztiszteletre — valóban elől kell járnia” a keresztény viselkedésben és a szolgálatban, mielőtt ajánlanák és kineveznék (Zsidók 13:7, 17). A vének testülete ezért nem cselekedhet elhamarkodottan, amikor új vénekre tesz ajánlásokat (1Timótheus 3:6; 5:22). Ne feledjétek, hogy sokszor több időbe és vitába kerül egy alkalmatlan vén elmozdítása, mint az ajánlása és a kinevezése. Valójában azt az irányelvet kell követni, hogy azt is megvizsgáljuk: vajon a gyülekezet már a kinevezése előtt is úgy tekinti-e az illetőt, mintha már vén volna. Valóban azzal érdemelte ki a köztiszteletet, hogy teljesen eleget tett a bibliai követelményeknek, és így semmi kétség nem fér az ajánlásához?
’Aki helyesen elnököl saját háza népe fölött’
6. Milyen követelményeknek kell megfelelnie a vénnek a családjával kapcsolatban?
6 Vegyük sorba röviden a vének néhány képesítését, ahogyan Pál apostol meghatározza azokat, és mit jelentenek gyakorlati vonatkozásban napjainkban. Pál azt írja:
„Olyat válassz, aki feddhetetlen, egy feleség férje, akinek gyermekei hivők, s nem vádolhatók kicsapongással és nem engedetlenek” (Titus 1:6).
„A felvigyázó ezért legyen . . . olyan, aki helyesen elnököl a saját háza népe fölött, gyermekeit teljes komolysággal engedelmességre neveli; (valóban, ha valaki nem tudja, hogyan elnököljön saját háza népe fölött, hogyan visel majd gondot az Isten gyülekezetére?)” (1Timótheus 3:2, 4, 5).
7. Milyen finom egyensúlyt kell megtartania a vénnek a családja és a gyülekezet iránti felelősségei terén?
7 Számos vén esetében bizony nagy erőpróbát jelent az a követelmény, hogy helyes módon gondoskodjanak a saját családjukról. Vajon hogyan járhat elől a vén a gyülekezetben úgy, hogy ugyanakkor a felesége és a gyermekei szellemi és érzelmi szükségleteit se hanyagolja el? Ez bizony nem könnyű! Feltétlenül szellemi érettség kell ahhoz, hogy a vén helyes egyensúlyban tudja tartani összes feladatát és felelősségét. A gyülekezet tagjai néha megkövetelik tőle azt az időt és figyelmet, amit joggal fordíthatna a saját családjára. De vajon miért oly lényeges a családdal való törődés? Nos azért, mert ha elhanyagolja családi kapcsolatait, vagy a kiskorú, és tőle függő gyermekei szellemileg rossz útra térnek, tekintet nélkül arra, hogy milyen nagyszerű képességekkel rendelkezik és milyen buzgó, nem alkalmas többé arra, hogy vén legyen. Tehát ne feledjük: a pásztorkodás a saját családunkban kezdődik! Igen, helyes egyensúlyt kell felmutatnia mind a vénnek, mind a családjának; de ugyanakkor a gyülekezetnek is a saját igényeiben és követelményeiben! (Efezus 5:28–33; 6:4; 1Timótheus 5:8; 1Péter 3:7).
’Nem önfejű, hanem ésszerű’
8, 9. Milyen jó tulajdonságokat mutasson fel a vén a másokkal való kapcsolatában?
8 A követelmények egész sora foglalkozik azzal, hogyan bánjon a vén saját véntársaival és a gyülekezettel általában. Pál Titusnak, valamint Timótheusnak írt levelében így fejezi ki ezt:
„A felvigyázó mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önfejű, nem hajlamos a haragra, . . . nem verekedő, . . . [de] önuralommal rendelkező” (Titus 1:7, 8).
„Nem verekedő, hanem ésszerű, nem kötekedő” (1Timótheus 3:3).
9 Ezek a követelmények azt mutatják, hogy a vén a saját személyiségében legyen Krisztushoz hasonló. Ez valóban magas irányadó mérték! Ámde ugyanez a mérték vonatkozik minden keresztényre! Mi mindannyian követni tartozunk Krisztust, ez pedig azt jelenti, hogy békességre kell törekednünk (1Korinthus 11:1). A bibliaíró Jakab ezt így fejezte ki: „A felülről jövő bölcsesség mindenekelőtt tiszta, azután békeszerető, ésszerű, engedelmességre kész, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes . . . Ezenfelül az igazságosság gyümölcsének magvát békés körülmények között vetik el azok számára, akik békét teremtenek” (Jakab 3:17, 18).
10, 11. a) Milyen hatással lehet a vén magatartása a gyülekezetre? b) Még eltérő vélemények esetén is milyen magatartás érvényesüljön?
10 Mint vének, vajon ’békét teremtünk’? Egyetlen vén sem szeretne viszálykodást vagy vitákat okozni. A vének testülete mutasson jó példát ezen a téren. Akkor a gyülekezetet sem fogják megbolygatni a vének közt folyó vitatkozások. Gondoljunk mindig Pál szavaira: „Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül” (1Timótheus 2:8, Károli).
11 Előfordul, hogy eltérnek a vélemények. Az ésszerű egyén — noha talán határozottabb egyéniség — mégsem lesz önfejű vagy makacs. Készségesen enged, amikor nincsenek veszélyben bibliai alapelvek. Ha pedig érintve vannak, akkor is bölcs önuralomra törekszik. Azt az alapelvet tartja szem előtt, amit az 1Korinthus 13:4, 5 így fejez ki: „a szeretet nem válik ingerültté” (Kolossé 3:12–14).
’Ragaszkodjunk az igaz beszédhez’!
12. Milyen további lényeges követelményeket emel ki még Pál apostol?
12 Hogyan fejlesztheti tovább a vén a lényeges tulajdonságait, képességeit? És bizonyos esetekben hogyan tudja megtartani azokat? Pál szavával válaszolunk erre:
[Ha] „ragaszkodik a tanítással egyező igaz beszédhez, hogy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, az ellentmondókat pedig megfeddni” (Titus 1:9).
[Ha] „Tanításra alkalmas” (1Timótheus 3:2).
13. Hogyan fordítson a vén különös gondot a saját szellemi egészségére?
13 S mit tehet a vén, hogy ’szilárdan ragaszkodjon az igaz beszédhez’ és „tanításra alkalmas” legyen? Először is, rendszeresen időt kell szakítania az egyéni tanulásra. Ide tartozik a keresztény összejövetelekre, valamint az előadásokra, beszédekre való felkészülés. A saját szellemi egészségének érdekében az ilyen felkészülés sohase legyen felületes. Például: aláhúzza az Őrtorony példányában a tanulmányozási cikkben a válaszokat egészen rövid idő alatt. De hát elmondhatjuk erről, hogy megtanulta az anyagot? Alaposan megértette a téma kifejtését? Kikereste a felsorakoztatott idézeteket, hogy meghatározza azok alkalmazását? Ilyesmire aligha kerülhet sor a rövid aláhuzogatásnyi idő alatt! A személyes tanuláshoz és a családi tanulmányozáshoz bizony időre van szükség! (Józsué 1:8; Zsoltárok 1:2; 77:6, 12, [77:7, 13, Károli]).
14. Mit tehet a vén azért, hogy ügyeljen a tanítására?
14 Másodszor, mivel a túlzsúfolt program semmire sem hagy időt, a vén fordítson különös figyelmet az olyan keresztény kiadványokra és cikkekre, amelyek közvetlenül érintik a ’tanítási, buzdítási és feddési művészetét’. Egyszerű segítséget jelenthet ezen a téren, ha tisztán és naprakész állapotban tartja saját kis könyvtárát. A vénnek különösen gyorsan hozzá kell férnie a pontos bibliai információhoz, ami azt jelenti, hogy rendszeresen fel kell használnia a Társulat kiadványainak indexeit. Vajon miért olyan fontos ez? Nos, Pál apostol ezt írta: „Állandóan ügyelj magadra és a tanításra. Maradj meg ezekben, mert ha ezt teszed, megmented mind magadat, mind a te hallgatóidat” (1Timótheus 4:16).
15. Miért veszélyes a nem bibliai tanács?
15 Igen, előfordulhat, hogy az élet és a megmentés a vén tanácsán múlik. Például az abortusz, a vérátömlesztés és a keresztény semlegesség kérdésében a vénnek óriási befolyása lehet a jóra vagy a rosszra a saját lelkiismerete vagy a másoké szempontjából, és az emberek Jehovához fűződő kapcsolata tekintetében is. Láthatjuk tehát, mennyire nem bölcs dolog megpróbálni választ adni bizonyos kérdésekre, amikor nem vagyunk abszolút biztosak az érintett bibliai alapelvek tekintetében. Jóvátehetetlen kárt okozhatnak az olyan tanácsok, amelyek bibliailag nem kellőképpen megalapozottak (Filippi 1:9, 10).
16. Miért estek egyes vének súlyos bűnbe, és könnyen vehetjük-e az ilyesmit?
16 Más okod is van arra, hogy mint vén, ügyelj magadra. Szükséges ugyanis bensőséges kapcsolatot teremtened és ápolnod Jehovával. Sajnos néhány vén elhanyagolta ezt a kapcsolatát és odajutott, hogy a házasságtörés bűnébe esett. De hát hogyan lehetséges ilyesmi? Egyszerűen azért, mert megengedték, hogy Jehova és az ő ígéretei háttérbe szoruljanak. Szellemi tisztánlátásuk elhomályosodott, a testi vágyak elhatalmasodtak rajtuk. Hidegen hagyta őket az a tény, hogy gyalázatot hoznak Jehova szent nevére, és fájdalmat okoznak szeretteiknek. Ezért jutottak néhányan a vének közül is abba a helyzetbe, hogy megszegték házassági fogadalmukat. Az ilyen egyének természetesen botláskövekké lettek más emberek számára. Bűnükre nem lehet könnyen mentséget találni, sem szemet hunyni felette azon a címen, hogy a szexuális lazaság korában élünk! (Máté 13:41; 18:7–9; Zsidók 13:4).
A hűséges vének és feleségeik
17. Milyen szép példát mutat a vének túlnyomó többsége?
17 Másrészt meg kell állapítanunk, hogy kevés kivétellel a vének világszerte szilárdan állnak a feddhetetlenségben és az igazságban. A több mint 45 000 gyülekezetben tanúsított jó példájuk nagy buzdítást jelent Isten népének. E „nehezen elviselhető, válságos időkben” a hű felvigyázók éjjel-nappal fáradoznak, miként Pál apostol tette (2Timótheus 3:1; Cselekedetek 20:31). Ezek a vének készségesen látogatják a szellemileg beteg egyéneket azok otthonában, bármilyen nagy legyen is a távolság, vagy bármilyen mostohák a körülmények. És mily jó látni ezeket az ’idősebb férfiakat’, amint rendszeresen elől járnak a szántóföldi szolgálatban!
18. Milyen nagyszerű szerepet töltenek be a vének feleségei a gyülekezetben?
18 Igen nagyra értékeljük azt az áldozatot is, amit a vének feleségei vállalnak. Gyakran magukra hagyják őket otthon, mialatt a férjek különleges összejöveteleken vannak vagy pásztori látogatásokat végeznek. Gyakran kell félretenni jól előkészített személyes terveket, mivel valamilyen sürgős probléma merült fel a gyülekezetben. Igen, mi csak dicsérettel szólhatunk ezekről a kedves testvérnőkről is, akik tapintatosan és körültekintően hagyják, hogy a férjük bizalmas ügyekkel legyen elfoglalva. Tiszteletet tanúsítanak a vének iránt, és nagy segítségére vannak a gyülekezetnek. (Vö. Róma 16:12; Titus 2:3–5.)
19. a) Mit jelent vénnek lenni? b) Milyen kérdést tehetnek fel maguknak azok az önátadott férfiak, akik nem vének?
19 Amikor átgondoljuk a véneknek a keresztény gyülekezetben betöltött szerepét, és látjuk, milyen önfeláldozó módon szolgál túlnyomó többségük, és hogyan jár elől nagyszerű vezetést biztosítva, a szívünk hálával telik meg Jehova iránt, aki erről a szerető elrendezésről gondoskodott. Az alkalmas férfiak, akik nagyrabecsülik a szellemi értékeket, íme, rendelkezésünkre állnak a szolgálatra minden gyülekezetben! Ezért mondhatta Pál Timótheusnak: „Ha valaki felvigyázói tisztségre törekszik, jó munkára vágyik.” Ez a „jó munka” nem jár pozicióval, hatalommal és világi értelemben vett tekintéllyel, miként a kereszténységben. Önzetlenséget, áldozatvállalást és szolgálatot követel. Ha önátadott és alámerített férfitestvér vagy, aki még nem vén, vajon törekszel-e arra, hogy tiszta indítékból ilyen felelősségteljes feladatot vállalhass? (1Timótheus 3:1; Lukács 17:10).
20, 21. a) Hogyan tekintsük a gyülekezet hűséges véneit? b) Ha ezt tesszük, mi egyebet nyilvánítunk még ki ezzel?
20 Akik hűségesen előljárnak, azok nagy tiszteletben állnak a gyülekezet előtt. A gyülekezet lojális tagjai készségesen követik szép példájukat, és egyben Pál tanácsát is: „Emlékezzetek meg előljáróitokról, akik az Isten szavát szólták néktek, és miközben figyelitek viselkedésük kimenetelét, kövessétek a hitüket. Engedelmeskedjetek azoknak, akik élen járnak köztetek, és hallgassatok rájuk, mert ők folyton őrködnek lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk rólatok, hogy ezt örömmel és ne sóhajtozva tegyék, mert az nem válnék javatokra” (Zsidók 13:7, 17).
21 Legyünk hát engedelmesek a teokratikus elrendezés iránt, és tiszteljük a véneket, akik őszintén előljárnak és vezetnek minket, hogy ezt örömmel tehessék, ne pedig sóhajtozva. Ha így járunk el, megmutatjuk, hogy a legfőbb Felvigyázót, Jehovát, és az őt képviselő Felvigyázót, Jézus Krisztust is tiszteljük (1Péter 2:25; Jelenések 1:1; 2:1—3:22).
Emlékszel rá?
◻ Milyen magas irányadó mértéket állítottak fel a „Választott vének”-kel kapcsolatban?
◻ Milyen lépéseket tettek a keresztény gyülekezetben a teokratikus rend helyreállítására 1919-től 1938-ig?
◻ Milyen egyensúlyt kell megőriznie a vénnek, hogy eleget tehessen mind a családja, mind a gyülekezet iránti kötelességeinek?
◻ Milyen kiemelkedő jó tulajdonságokat kell kinyilvánítaniuk a véneknek a másokkal való kapcsolataikban?
◻ Miért lényeges, hogy a vén ’ragaszkodjék az igaz beszédhez’?
◻ Miért tartozunk hálával a gyülekezeti véni elrendezésért?
[Kép a 16. oldalon]
A vén bölcsen használja fel az időt családjával együtt a szántóföldi szolgálatban
[Kép a 17. oldalon]
Arra is szakít időt, hogy egészséges kikapcsolódásban töltse el szeretteivel