’Feltűnés nélkül ártalmas szektákat fognak bevezetni’

„Köztetek is lesznek hamis tanítók. Éppen ők fognak feltűnés nélkül ártalmas szektákat bevezetni” (2PÉTER 2:1).

 1, 2. a) Mik voltak eredetileg a kereszténység egyházai? b) Milyen kérdéseket érdemes ezért megvizsgálni?

A KERESZTÉNYSÉG összes egyháza eredetileg szekta volt. Ezek közül némelyek — éspedig a római egyház, a pravoszláv közösség nemzeti egyházai és a protestantizmus egyházai — elsőbbséget követelnek maguknak a többi úgynevezett keresztény hitfelekezet felett, amelyeket megvetően szektáknak neveznek. Ezeket a történelmi tényeket a két előző cikkben már kifejtettük.

² Mégis azt kérdezhetné valaki: ’Vajon Jézus Krisztus és hű apostolai megjövendölték-e az igaz krisztusi hittől való elszakadást? Óva intettek-e attól, hogy olyan embereket kövessünk, akik szektákat hoznak létre? Mintegy tizenkilenc évszázaddal ezelőtt valóban szükség volt-e arra, hogy Jézus igaz követői résen legyenek az ilyenfajta törekvések ellen? És ma is szükség van-e ugyanilyen éberségre?’

A szekta alapításra irányuló korai törekvések

 3, 4. a) Mire figyelmeztetett Jézus és mit jelent ez az igaz keresztényiséggel kapcsolatban? b) Milyen hasonló figyelmeztetést adott Péter?

³ Jézus a Hegyibeszédben kijelentette: „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik azt megtalálják. Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7:13–16, Ökumenikus fordítás). Nem, Jézus Krisztus sohasem mondta, hogy a keresztényiség útja a széles, könnyen járható, egyetemes vagy „katolikus” vallás lesz, amely „sokaknak” megfelel. Ellenkezőleg, nehéz, meredek út lesz, amelyet csak „kevesen” találnak meg. Ezeket a „keveseket” pedig óva intette Jézus az ártalmas „hamis próféták”-tól, akik megpróbálják tévútra vezetni őket: arra a „könnyű” útra, amely a „kárhozatba” vagy a pusztulásba visz.

⁴ Mintegy 30 évvel később Péter apostol ezt írta: „Voltak pedig hamis próféták is a nép között [Izrael népe között], amiként köztetek [keresztények között] is lesznek hamis tanítók. Éppen ők fognak feltűnés nélkül ártalmas szektákat bevezetni, és még a tulajdonost is megtagadják, aki megvásárolta őket, miáltal gyors pusztulást vonnak magukra. Sőt sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit, s ezek miatt beszélnek majd gyalázkodóan az igazság útjáról. Azonkívül kapzsi módon kizsákmányolnak benneteket hamis beszédekkel” (2Péter 2:1–3).

 5. Mikor kezdtek megjelenni a hitehagyott „farkasok”, és hogyan vezettek be ’feltűnés nélkül ártalmas szektákat’?

⁵ Az igaz keresztényi út az „igazság útja”, amely élethez vezet”. A „hamis próféták” vagy „hamis tanítók” a hitehagyott „farkasok”, akik „juhok ruhájában” kezdtek feltűnni a korai keresztények között Jézus apostolainak halála előtt (1János 2:18, 19; 4:1–3). Pál apostol is közölt figyelmeztetést az ilyen „elnyomó farkasok”-kal kapcsolatban. Olyan emberekként nevezte meg őket, akik „elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). Az első század második felétől kezdve ezek a hamis tanítók ’feltűnés nélkül ártalmas szektákat vezettek be’, és ’elferdített beszédekkel’ félrevezették a korai keresztényeket. Ezek miatt a hitehagyott személyek miatt „beszélnek gyalázkodóan az igazság útjáról”, az igaz keresztényi útról.

Korai szekták

 6. Hogyan mutatja meg a Jelenések könyve, hogy már az első század vége felé megjelentek hitehagyott szekták, és miért gyűlölte ezeket Krisztus?

⁶ János apostol az i. sz. 96 körül kapott látomások alapján a Jelenések könyvében feljegyzett egy sor isteni ihletésű üzenetet. Ezek hűen visszatükrözik a keresztény gyülekezetekben akkor uralkodó szellemi állapotokat, amelyek a történelem során ismét előfordulhatnak. Az üzenetek közül kettő is elárulja olyan hitehagyott szekták létezését, amelyeket az igaz keresztény gyülekezet feje, Krisztus igenis gyűlöl. E szekták közül legalább egy nyíltan megtűrte a bálványimádást és a paráznaságot (Jelenések 2:6, 14, 15).

 7. Hogyan mutatják meg Pál levelei, hogy már az ő idejében is folyt a harc a szektásság ellen?

⁷ Pál apostol több, sokkal korábban írt levelében is megemlíti, hogy ő maga már kemény harcot folytatott addig is a szekták alakítására irányuló tendenciák ellen. A korinthusi keresztényekhez intézett első levelében Pál sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy hajlamosak embereket követni, ami pedig „egyenetlenségeket” és „szakadásokat” idéz elő (1Korinthus 1:10–13; 3:1–4). Ugyanennek az aggodalmának ad hangot a Galatákhoz írt levelében (1:6–9; 5:19–21), a Titushoz írt levelében (3:9, 10) és a Timótheushoz írt leveleiben (1Timótheus 1:3–7; 4:1–3; 6:20, 21; 2Timótheus 4:3, 4).

 8. Miben hittek a gnosztikusok, és miért voltak okai annak, hogy „gyalázkodóan beszéltek az igazság útjáról”?

⁸ Egyes bibliakutatók azon a véleményen vannak, hogy Pál, a Korinthusiakhoz írt első levelében, de főleg az Efezusiakhoz és a Kolossébeliekhez írt leveleiben szándékosan használ bizonyos görög kifejezéseket (mint például: gno’sis, ismeret, és ple’roma, teljesség) a gnoszticizmus elutasítására. Bármi legyen is a helyzet ezen a téren, Pál feltétlenül harcolt a hitehagyott eszmék ellen, amelyek később a gnosztikus szektákban kialakultak. A gnosztikusok, akik az i. sz. második századában élték a fénykorukat, tulajdonképpen dualisták voltak, akik hittek abban, hogy minden anyag gonosz, a szellem pedig jó. Azt állították, hogy a megmentés a misztikus „ismeret” (gno’sis) által lehetséges. Hitték, hogy a hústest gonosz, és ez a hiedelem a két véglet közül feltétlenül az egyikhez vezette el őket: vagy az aszkétizmushoz, vagy a testi féktelenséghez. Az úgynevezett keresztény gnoszticizmusnak nagy szerepe volt abban, hogy egyesek’gyalázkodóan beszéltek az igazság útjáról’.

 9. Nevezz meg és írj le néhány szektát a keresztényiség korai szakaszából.

⁹ Az egyéb korai szekták közt voltak a marcioniták, Marcion követői, aki egy hitehagyott keresztény „püspök”-nek volt a fia Kisázsiában. Marcion két istenben hitt: egy tökéletlen „ószövetségi” Istenben és egy szerető Istenben, aki az „Újszövetségben” jelentette ki magát, helyesebben az Újszövetségnek azokban a részeiben, amelyeket Marcion elfogadott. (Ide tartoztak Pál és Lukács bizonyos írásai.) További második századi szektaként jelent meg a montanizmus. Montanus kisázsiai „próféta” volt, aki Krisztus azonnali második eljövetelét és az új Jeruzsálem Pepuzában történő felállítását prédikálta. Ez a Pepuza a törökországi Ankara modern városának közelében volt. Montanus egyébként bírálta a hitehagyott kereszténység papi osztályának egyre növekvő hatalmát és erkölcstelen életmódját. Tertulliánus szintén montanistává lett. Két másik tiltakozó mozgalom is támadt az állítólagos keresztények közt uralkodó erkölcstelen viselkedés és a hitehagyottakkal kapcsolatban megnyilvánuló elnéző magatartás miatt. Ezek: a nováciánusok a harmadik században, és a donatisták a negyedik században. Mindkét szakadár csoport elfogadta azonban a korábban megalapított egyházak főbb tévtanait.

„A bűn embere” szervezkedik

10. Kiket kell a „hamis tanítók” közé számlálni, akik ’feltűnés nélkül ártalmas szektákat vezettek be’?

¹⁰ Mindezek a név szerint említett, és a meg nem nevezett szekták is, a hitehagyott kereszténység különféle változatai voltak. De az őket létrehozó emberek nem az egyedüliek, akik ’feltűnés nélkül ártalmas szektákat vezettek be’ (2Péter 2:1–3). Péter azt is megjövendölte, hogy ’sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit’. Éppen az imént láttuk, hogy a korai szekták közül némelyek éppen amiatt jöttek létre, hogy tiltakozzanak az uralkodó papi osztály gátlástalan viselkedése ellen. Ezért ezeket a papokat is a „hamis tanítók” közé kell sorolni, egyházaikat pedig „ártalmas szektáknak” kell tekinteni.

11. Miféle új osztály kezdett feltűnni, és Pál hogyan jelentette be előre azt?

¹¹ Amint már megfigyelhettük, mindezek a szekták az elsőbbségért vetélkedtek egymással. Mindegyik azt akarta, hogy az egyetlen és kizárólagos „ortodox” (igazi), „apostoli” és katolikus” (egyetemes) egyháznak tekintsék. A többit viszont egyszerűen eretnek szektáknak tekintette. Ugyanakkor azonban a nagyobb, több hatalommal rendelkező egyházakon belül a papi osztály igyekezett a nyáj fölé emelkedni. Erről a hitszegésről és az uralkodó papi osztály megjelenéséről szólva, Pál apostol ezt írta: „Senki el ne ámítson benneteket valami módon, mert [Jehova napja] nem jön el addig, amíg a hitehagyás be nem következik, és a bűn embere, a pusztulás fia nyilvánvalóvá nem válik. Ez majd ellene támad és fölébe emeli magát mindenkinek, akit ’istennek’ vagy imádnivalónak tekintenek, úgyhogy beül az Isten templomába és nyíltan istenként mutogatja magát” (2Thessalonika 2:2–4).a

12. a) Mi a „bűn embere”, és mikor lepleződött le ez az „ember” teljes egészében? b) Milyen lépések vezettek a papi osztály teljes kifejlődéséhez? c) Írd le a hierarchikus rendszert.

¹² Ez a hittagadás már Pál idejében „működött”, vagyis folyamatban volt. De csak Jézus hű apostolainak halála után mutatta meg teljesen az igazi arcát, amikor megszünt az apostolok „korlátozó” jelenléte (2Thessalonika 2:6, 7). Lassanként megjelent a papi osztály. A második század elején Ignacius antiochiai „püspök” a püspökök, presbiterek (papok) és diakonusok három lépcsős hierarchiájáról írt. Kezdett tehát formát ölteni „a bűn embere”. De az „egyházatya”, aki valójában hierarchikus rendszerbe szervezte a papi osztályt, Ciprián karthágói „püspök” volt Észak-Afrikából, aki i. sz. 258-ban halt meg. A szaktekintélynek számító Dictionnaire de Theologie Catholique megállapítja, hogy Ciprián egy monarchikus rendszerű hét fokozatú hierarchia felállításán fáradozott, amelynek csúcsát a püspök foglalta el. Utána következtek a papok, a diakonusok, a szubdiakonusok (al-diakonusok), az akolitusok (oltárszolgák), a lektorok (felolvasók) és az exorciszták (ördögűzők). Egy nyolcadik fokozat is bekerült később a nyugati, latin vagy római egyházba: az ajtónálló, míg a keleti vagy görög egyházban egy öt fokozatos hierarchia honosodott meg. Az i. sz. harmadik századában tehát az összetett „bűn embere”, a hitehagyott keresztény papi osztály teljesen ’nyilvánvalóvá vált’. És fennmaradt az évszázadok során a kereszténység minden egyházában és szektájában, ahol különleges szolgai vagy papi osztály létezik.

„Ártalmas szekták” a vég idején

13. Milyen kétféle módon bizonyultak ’ártalmasnak’ a kereszténység szektái?

¹³ Az eredeti görögben Péter kifejezése: „ártalmas szekták” betű szerint azt jelenti: „pusztítás szektái”. Ez kétségkívül sokat mondó kifejezés. A kereszténység egyházai és szektái valóban a tiszta keresztényiség — az igazság „útja” — pusztítóinak bizonyultak. De a „pusztítás szektái” voltak abban az értelemben is, hogy hamis tanítói ’gyors pusztulást vontak magukra’, de azokra is, akik ’követik gátlástalan viselkedésük cselekedeteit’. Péter még hozzáteszi: „Ami pedig őket [a hamis tanítókat] illeti, rég kimondott ítéletük nem lassú, és pusztulásuk nem szunnyad” (2Péter 2:1–3). Ez a „gyors pusztulás” feltétlenül elérkezik rájuk a gyorsan közelgő „nagy nyomorúság”-ban (Máté 24:21).

14. Mikor kerül megsemmisítésre a „bűn embere”, és mit bizonyít az elpusztítása?

¹⁴ Rámutatva, hogy az összetett „bűn embere” nem kerül megsemmisítésre, amíg el nem érkezik Krisztus „jelenlétének” ideje, Pál apostol ezt írta: „És akkor lelepleződik a törvényszegő, akit az Úr Jézus elsöpör szája leheletével, és megsemmisít jelenlétének [pa·rou·sías] kinyilatkoztatásával” (2Thessalonika 2:8). A „bűn emberé”-nek papi osztálya, Sátán babiloni vallásos birodalmának többi részével együtt elpusztul, és ez a pusztulás Krisztus jelenlétének vagy parousiájának figyelemre méltó megnyilvánulása lesz, ami barát és ellenség előtt egyaránt bebizonyítja, hogy az Úr Jézus láthatatlanul jelen van, és elkezdődött a prófétailag bejelentett „nagy nyomorúság”!

Figyelmeztetés az igaz keresztények számára

15. Milyen figyelmeztetést közöl a keresztények számára Jézusnak a búzáról és a konkolyról szóló példázata?

¹⁵ Jézusnak a búzáról és a konkolyról szóló példázata megmutatta, hogy a „konkoly”, vagyis a hitehagyott kereszténység egyházai és szektái növekedhetnek az évszázadok folyamán. Csak „a dolgok rendszerének befejezésekor” lesz jól megkülönböztethető az álkeresztények csoportja a „búzától”, az igazi „királyság fiai”-tól (Máté 13:24–30, 37–40). De Jézus példázata egyben figyelmeztetést is tartalmaz az igaz keresztények számára, akár a felkent „királyság fiai” soraihoz, akár a társaikhoz tartoznak. Jézus kijelentette: „Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtik Királyságából mindazt, ami megbotránkozást okoz, és mindazokat, akik törvénytelenségét cselekednek, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Máté 13:41, 42).

16. a) Milyen elválasztó munka folyik 1919 óta? b) Milyen további figyelmeztetést közöltek az apostolok és milyen megjegyzést fűz hozzá Judás?

¹⁶ A „búza” és a „konkoly” különválasztása a vallás szántóföldjén 1919 óta megtörtént. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Emberfia angyalai nem folytatják munkájukat, amelynek során „begyűjtik a Királyságból mindazt, ami botránkozást okoz, és mindazokat, akik törvénytelenséget cselekednek”. Judás arra emlékeztet minket, hogy az „Úr Jézus Krisztus apostolai” a következő figyelmeztetést adták: „Az utolsó időben lesznek gúnyolódók, akik saját istentelen vágyaik szerint járnak.” És Judás hozzáteszi: „Ezek szakadásokat idéznek elő” [megoszlást okoznak, Today’s English Version] (Judás 17–19).

17. Mit mondott Jézus a „gonosz szolgá”-ról?

¹⁷ Amit Jézus a törvényszegők és a ’botránkozást okozók’ sorsáról mondott, eszünkbe juttatja azt, amit később kijelentett azoknak, akik nem hajlandók elismerni a „hű és értelmes rabszolgát”, a felkent keresztények „búza” osztályát, akiket Jézus ’összes javai fölé kinevezett’. Jézus így figyelmeztetett: „De ha ez a gonosz rabszolga azt mondja szívében: ’Késik az én uram’, és verni kezdené rabszolgatársait, a megrögzött részegesekkel pedig együtt enne és inna; megjön annak a rabszolgának az ura azon a napon, amelyen nem is várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja, és a legszigorúbban megbünteti őt, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Máté 24:45–51).

18. a) Hogyan mutatják fel egyesek ma a „gonosz szolga” jellemvonásait? b) Milyen végkimenetelük lesz az ilyeneknek, ha továbbra is „egyenetlenséget okoznak”?

¹⁸ Ma egyes nem lojális személyek a „gonosz szolga” vonásait árulják el, amikor azt mondják szívűkben: „Késik az én uram.” A gúnyolódók közé tartozóknak nyilvánítják magukat, akik azt mondják: „Hol ez az ő megígért jelenléte?” (2Péter 3:1–7). Amint Judás előre figyelmeztetett, ezek megpróbálnak „megoszlást okozni” (Judás 19, TEV). A „hű és értelmes rabszolga” osztályt bírálgatva, akitől az „igazság útjával” kapcsolatos első ismeretüket kapták, ’verni kezdik rabszolgatársaikat’. Ám ha megmaradnak ebben a szakadást keltő állapotukban, a kellő időben ’összegyűjtik őket az angyalok’ és ’a kereszténység képmutatóinak sorsára juttatják őket’. ’Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás’, amikor időnként a hírközlő eszközök feltételezett sérelmeket visznek a nyilvánosság elé.

19. a) Mit mondott Pál az Isten népe közt előforduló „szekták”-ról? b) Hogyan mutatkozhatunk „helyeselt személyeknek”?

¹⁹ Ez eszünkbe juttatja, amit Pál írt a korinthusiaknak: „Mert kell hogy szakadások legyenek köztetek, hogy így nyilvánvalóvá váljon, kik a kipróbáltak köztetek” (1Korinthus 11:19). Igen, ha valaki ma megpróbál feltűnés nélkül „ártalmas szektákat” bevezetni Jehova Tanúi közé, ez jó alkalom lesz a lojális keresztények számára, hogy Isten és Krisztus által helyeselt személyeknek bizonyuljanak. Megmutathatják, és meg is kell mutatniuk, hogy nagyra értékelik a keresztény egységet. Erről az egységről lesz szó a következő cikkben.

[Lábjegyzet]

Emlékszel még rá?

◻ Mikor és hogyan kezdődött a kereszténység hitehagyása?

◻ Ki, vagy mi a „bűn embere”?

◻ Milyen módon „ártalmasak” a kereszténység egyházai?

◻ Milyen figyelmeztetést adott Jézus „gonosz szolgá”-val kapcsolatban?

[Kép a 24. oldalon]

A hamis keresztények „konkoly”-hoz hasonlítanak, amely csak arra jó, hogy elégessék