10. fejezet
Őrizd meg keresztényi reménységedet!
1. Mi teszi oly kívánatossá az ,új egeket és az új földet’?
MILY nagyszerű kilátás a fájdalom, gyász és halál nélküli élet reménysége! De még nagyszerűbb az, hogy ez a tökéletlenség és a bűn eltávolítása útján válik valóra! Milyen áldás lesz, ha nem kell többé helytelen hajlamok ellen küzdenünk, amelyekről tudjuk, hogy mind magunk, mind mások számára ártalmasak! Bizony nagy öröm lesz akkor, amikor minden kimondott szavunk, minden elképzelt gondolatunk és minden cselekedetünk mindenki számára jót eredményez és valóban a mennyei Atyánk személyiségét tükrözi vissza, és mellőzi az önző indítékokat. Biztosak lehetünk abban, hogy az Isten által megígért ,új egekben és új földön’ az uralkodás igazságos lesz. Ez valóban értékes reménység, amelyet gondosan őriznünk kell (2Péter 3:13).
2. (a) Mit kell tennünk, hogy keresztényi reménységünk valóra váljon? (b) Miért ne lepődjünk meg, hogy önző emberek vannak a keresztények között?
2 Hogy keresztény reménységünk valóra válhasson, azt szüntelenül szemünk előtt kell tartanunk, s azzal összhangban kell élnünk. Ezt csak úgy tehetjük meg, ha ellenállunk a reménységünket elnyomni vagy megsemmisíteni igyekvő befolyásoknak. Olykor az Isten népének gyülekezetével kapcsolatban álló nem szellemi, önző személyek részéről indulnak ki ilyen káros befolyások. Ez ne lepjen meg bennünket, hiszen Péter így ír erről: „Voltak pedig hamis próféták is a nép [Izrael népe] között, amiként köztetek [keresztények között] is lesznek hamis tanítók” (2Péter 2:1a). Az izraelitákhoz hasonlóan, nekünk, keresztényeknek is számolnunk kell azzal a bomlasztó befolyással, ami a gyülekezeten belülről származik.
„FELTŰNÉS NÉLKÜL ÁRTALMAS SZEKTÁKAT BEVEZETNI”
3, 4. Milyen szavakkal írja le Péter apostol, hogyan készítik elő a hamis tanítók tévtanaikat?
3 A tévtanítók eljárásáról ezt írta a továbbiakban Péter apostol: „Éppen ők fognak feltűnés nélkül ártalmas szektákat bevezetni” (2Péter 2:1b). Az apostol itt nem olyan személyekről ír, akiknek csupán nehézségei vannak bizonyos dolgok megértésében, vagy akik őszinte szándék ellenére nincsenek minden téren összhangban a többséggel. (Hasonlítsd ezt össze a Róma 14:1–6-tal!) Sokkal inkább olyan személyekre gondolt, akik szándékosan idéznek elő szakadásokat és bomlasztó befolyást gyakorolnak.
4 Az ilyen személyek csak ritkán nyíltak vagy becsületesek, illetve szókimondók. Amikor Biblia-ellenes nézeteiket „bevezetik”, azt általában titkon és leplezetten teszik. A görög kifejezés, „feltűnés nélkül bevezetni”, amit Péter apostol itt használt, betű szerint azt jelenti „oldalról bevezetni”. Ez a módszerük. Az ésszerű bibliai tanításokkal együtt fokozatosan és fondorlatosan „bevezetik” egyenetlenséget szító vagy bomlasztó nézeteiket. Eleinte néhány nyilvánvaló igazsággal vagy hosszú, bonyolult érveléssel befolyásolják hallgatóik gondolatait, majd ezt követően gyakran sikerül elérniük azt, hogy azok valamilyen félrevezető alapelvet elfogadjanak. Mindehhez felhasználhatják akár a Bibliát is, a valóságban azonban nem azt tanítják. Csak azt használják fel, ami megfelel a számukra, és a saját hasznukra kiforgatják úgy, hogy bebizonyíthassák vele azt, amit tanítani akarnak. Ezzel azt a látszatot keltik, mintha igazuk lenne, jóllehet a valóságban minden bibliai alapelvet nélkülöznek.
5. Hogyan szemlélteti Sátánnak Éva becsapásánál alkalmazott módszere a tévtanítók eljárását?
5 Ez az eljárás nagyon jól szemléltethető azáltal, ahogy Sátán a kígyó segítségével rászedte Évát. Kezdetben csupán egy ártatlannak látszó kérdést vetett fel: „Valóban azt mondta Isten, hogy a kert összes fájáról nem szabad ennetek?” (1Mózes 3:1). Ez a kérdés elferdítette az igazságot. Arra utalt, mintha a Legfelségesebb az embereket jogtalanul korlátozta volna, mintha valamit visszatartott, megvont volna tőlük, amihez pedig joguk lett volna. A Sátán szavainak olyan hatást kellett elérniük, hogy Évában felmerüljön a kérdés: tulajdonképpen miért is nem szabad ennie ,a jó és gonosz tudásának fájáról’. Így Sátán máris kívánságot ébresztett benne, hogy megtudja a választ. Erre következett a kígyó kiélezett válasza: „Biztosan nem haltok meg! Mert Isten tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek arról, feltétlenül megnyílnak a szemeitek és feltétlenül Istenhez hasonlókká lesztek, megismeritek a jót és a rosszat” (1Mózes 3:4, 5).
6. (a) Hogyan lehetett Évát megtéveszteni? (b) Hogyan jött létre egy szekta Sátán hazugsága következtében?
6 Mivel Éva gondolatait ezáltal rafináltan felkészítette a hamis válaszra, ez nem okozott neki megdöbbenést. Az a tény, hogy „a kígyó bizonyult a legóvatosabbnak a mező összes állatai között”, látszólagosan kizárta annak lehetőségét, hogy egy ilyen teremtmény hamis felvilágosítást adjon (1Mózes 3:1). És ráadásul a fa szépnek látszott, és gyümölcse úgy tűnt, hogy étkezésre jó. Évát teljesen becsapták. Miután evett a tiltott gyümölcsből, rábeszélte Ádámot is, hogy csatlakozzon hozzá Isten elleni lázadásában (1Mózes 3:6). Így sikerült Sátánnak a kígyó hamis szavaival elidegeníteni az első embereket mennyei Atyjuktól. Valójában létrejött egy olyan szekta, amely két személyből állt.
7. (a) Miért mondható, hogy azok, akik szakadásokat idéznek elő a gyülekezetben, megtagadják Krisztust? (b) Miképpen ,vonnak magukra gyors pusztulást’?
7 Hasonló módon egyes személyek a gyülekezetben elhinthetik az egyenetlenség szellemét, a versengés „pártos” szellemét. Mivel egy ilyen szakadár csoport tévedésben gyökerezik, és tudatosan idéz elő egyenetlenséget, álláspontjával és tanításával tévesen ábrázolja Isten Fiát, aki a keresztény gyülekezetet a saját vérén vásárolta meg. Ezért mondja Péter az ilyen hamis tanítókról, hogy „még a tulajdonost is megtagadják, aki megvásárolta őket, miáltal gyors pusztulást vonnak magukra”. Igen, ha valaki már nem ragaszkodik többé Krisztushoz mint Főhöz, megtagadja Őt, s erkölcsi és szellemi vonatkozásban pusztuláshoz vezető pályára tér. Ennek vége csak a pusztulás lehet. Amikor eljön az ítélet-végrehajtás ideje, nem lesz késlekedés. Jehova gyorsan érvényt szerez a jogosságnak. Mivel ezek a személyek önként rendelik alá magukat a tévtanításnak, ezért „gyors pusztulást vonnak magukra” (2Péter 2:1).
8. Milyen hatást gyakorol a gyülekezeten kívül álló személyekre az állítólagos keresztények gátlástalan viselkedése?
8 Sajnos, ezek a személyek beszennyezik Isten szolgáinak jó hírnevét, mivel azt állítják magukról, hogy keresztények, mialatt féktelenül viselkednek. Sokan, akik szemlélői bizonyos — magukat keresztényeknek nevező — személyek rossz magatartásának, gyalázkodóan vagy sértő módon kezdenek beszélni mindenkiről, aki magát kereszténynek vallja. Ezt hangsúlyozza ki Péter, amikor ezt írja: „Sőt, sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit, s ezek miatt beszélnek majd gyalázkodóan az igazság útjáról” (2Péter 2:2).
ŐRIZKEDJ ATTÓL, HOGY ,HAMIS BESZÉDEKKEL KIZSÁKMÁNYOLJANAK’!
9. (a) Mi indítja a romlott embereket, hogy hívőket gyűjtsenek maguk köré? (b) Mi lesz az ilyen férfiakkal és azokkal, akiket megtévesztenek?
9 Mi az oka annak, hogy az ilyen romlott emberek híveket gyűjtenek maguknak? Péter apostol így válaszol: „Kapzsi módon kizsákmányolnak benneteket hamis beszédekkel” (2Péter 2:3a). Az ilyen személyek megpróbálnak anyagi előnyre szert tenni, vagy hatalmat, tekintélyt, tiszteletet szerezni, amit elnyernek azzal, hogy mint tanítókra felnéznek rájuk. „Hamis beszédekkel”, vagyis elfogadható érvekkel alátámasztott megtévesztő kijelentésekkel megpróbálnak kihasználni, kizsákmányolni másokat. Mivel mind az indítékuk, mind a tanításuk rossz, ezért elpusztulnak. Péter apostol így folytatja:
„Ami pedig őket illeti, rég kimondott ítéletük nem lassú, és pusztulásuk nem szunnyad. Bizony, ha Isten nem vonakodott megbüntetni a vétkező angyalokat, hanem a Tartaroszba vetve átadta őket a sűrű sötétség mélységeinek, hogy fenntartsa őket az ítéletre. És nem vonakodott megbüntetni egy régi világot, biztonságban megtartotta azonban Noét, az igazságosság prédikálóját hét másikkal, amikor vízözönt hozott az istentelen emberek világára, és mivel elhamvasztotta Szodoma és Gomora városait, ezzel elítélte őket, példát állítva az istenteleneknek az eljövendő dolgokról; az igazságos Lótot pedig megszabadította, akit súlyosan lehangolt a törvénnyel dacoló, gátlástalan viselkedésű emberek magatartása, mert annak az igazságos embernek az igazságos lelke nap mint nap gyötrődött az ő törvénytelen cselekedeteik miatt, melyeket látott és hallott, mialatt közöttük lakozott. Jehova tudja, hogyan szabadítsa ki az isteni önátadásban élő embereket a próbából, az igazságtalanokat pedig fenn tudja tartani az ítélet napjára, a levágásra. Különösképpen pedig azokat, akik továbbra is a test után járnak azzal a vággyal, hogy beszennyezzék azt, és lenézik a felsőbbséget” (2Péter 2:3–10).
10. (a) Mikor hirdetett Isten először ítéletet a ,kígyó magvával’ kapcsolatban? (b) Miért nem lesz ,lassú lefolyású az ítélet végrehajtása’?
10 A „rég kimondott” büntető ítéletet, amelyet Isten elhatározott mindazokkal szemben, akik a ,kígyó magvához’ tartoznak, feltétlenül végrehajtják (1Mózes 3:15; János 8:44; Júdás 14, 15). Bár az ítéletet már 6000 évvel ezelőtt kihirdették, s azóta több ízben megismételték, ,végrehajtása nem lesz lassú’, mintha arra sohasem kerülne sor. A pusztulás biztos eljön, mivel „nem szunnyad”. Isten elhatározásában az még mindig elevenen él.
11. (a) Mi történt az engedetlen angyalokkal, és mi vár rájuk? (b) Mit bizonyít az angyalok megbüntetése, az istentelenek megsemmisítése a vízözönnel, és Szodoma és Gomora lakóinak elpusztítása?
11 Amint Péter feljegyezte, még az egykor Isten jelenlétében élő, de később hűtlenné lett angyalok sem voltak kivételek, hanem ,levetették őket a Tartaroszba’, ami azt jelenti, hogy megalázott, lealacsonyított állapotra korlátozták őket. Elvágva az isteni világosságtól, száműzve eredeti mennyei lakhelyükről és korlátozott tevékenységi lehetőséggel az engedetlen angyalok a ,sűrű sötétség mélységeihez’ hasonló helyzetbe kerültek, és ebben az állapotban várják a Jézus Krisztus általi ítélet-végrehajtást. (Hasonlítsd ezt össze a Jelenések 20:1–3, 7–10-zel!) Hasonlóképpen Jehova Isten nem tartotta vissza magát attól, hogy a romlott emberek egész világát egy világméretű vízözönnel megsemmisítse, vagy Lót napjaiban Szodoma és Gomora szexuálisan elfajult lakói ellen is eljárjon. Csak az igaz emberek, mint Noé és családja, valamint Lót remélhették, hogy megmenekülnek az isteni ítélet-végrehajtás idején, és megszabadulnak a törvénytelen emberek által okozott próbákból. De senkit sem ment meg annak hangoztatása, hogy keresztény, ha más test után járva beszennyezi magát erkölcstelenséggel.
ÓVAKODJ AZOKTÓL, AKIK NEM TISZTELIK A TEKINTÉLYT!
12, 13. Milyen beállítottságuk van a romlott személyeknek a tekintéllyel szemben a 2Péter 2:10b, 11 szerint?
12 A romlott személyek romlott indítékai gyakran felismerhetők a tekintéllyel kapcsolatos álláspontjukról. „Lenézik a felsőbbséget”, mivel mindennemű tekintélyt elvetnek. Péter apostol a következő leírással folytatja szavait: „Vakmerők, önfejűek, nem remegnek a dicsőségesek előtt, hanem gyalázkodóan beszélnek, holott még az erőben és hatalomban nagyobb angyalok sem emelnek ellenük becsmérlően vádat, s ezt Jehova iránti tiszteletből nem teszik” (2Péter 2:10b, 11).
13 Óvakodjunk tehát az olyan merész és beképzelt személyektől, akik nem tisztelik a „dicsőségeseket”. Hűséges férfiak, akiket a keresztény gyülekezetben felelősséggel ruháznak fel, nem gondolják, hogy magasabban állnak vagy jobbak hittestvéreiknél, hanem alázatosan szolgáknak tekintik magukat (Máté 23:8; 1Thessalonika 2:5–12). Az ő szolgálati feladatuk mégis ,dicsőséges’, mivel a szent szellem által felvigyázókká vagy a nyáj „pásztoraivá” nevezték ki őket. (Cselekedetek 20:28; hasonlítsd ezt össze a Róma 11:13-mal!) Ezért arra buzdítja a Szentírás a gyülekezet tagjait, hogy rendeljék alá magukat azoknak, akik elöljárnak (Zsidók 13:17). Bár az ilyen férfiak Péterhez hasonlóan hibázhatnak, de másoknak ennek ellenére nincs joguk sértő módon beszélni róluk. (Hasonlítsd ezt össze a Galata 2:11–14-gyel, valamint a 3János 9, 10-zel!) A keményen dolgozó „pásztorok” rászolgálnak a gyülekezet tiszteletére. De a másokat rosszra befolyásoló emberek nem haboznak szidalmazni a keresztény véneket. Ha valaki gyalázza vagy szidalmazza testvérét, ezt Jehova Isten és a Fia úgy tekintik, mintha őellenük tette volna.
14. Miként tanúsítanak a hű angyalok teljesen más magatartást, mint a tévtanítók?
14 Milyen nagy különbség van az önző tévtanítók és a hű angyalok között! Az angyalok lelkesen kiállnak az igazságosság mellett. De egyszer sem használtak durva, sértő szavakat, ha ellenséggel kerültek szembe. Példa erre, amikor „Mihály arkangyalnak nézeteltérése volt az Ördöggel, és vitatkozott Mózes teste miatt, nem merte gyalázkodó szavakkal megítélni őt, hanem ezt mondta: Dorgáljon meg téged Jehova!” (Júdás 9). Ebből arra következtethetünk, hogy a többi hűséges angyal sem halmozott el soha senkit szemrehányásokkal, hanem nyugodtan, tárgyilagosan, ha kellett nyomatékosan ismertették a tényeket. Mértéktartó tiszteletet tanúsítottak Teremtőjük iránt, és elismerték, hogy a gyalázkodó szavak sohasem férnek össze az ő szentségével és tisztaságával.
15. Milyen személyektől kell óvakodnunk Péter tanácsával összhangban?
15 Óvakodjunk hát az olyan személyektől, akik másokat rosszindulatúan lekicsinyelnek, majd ezt követően magukat helyezik az előtérbe. Állandóan a szemünk előtt kell tartanunk, hogy az ilyen személyek ítéletet vonnak magukra cselekedeteikért, és a büntetést nem fogják elkerülni. Ezzel megelőzhetjük azt, hogy figyelmet szenteljünk olyan személyeknek, akik jóllehet látszólag érdeklődnek mások iránt, azonban csupán személyes érdekeiket keresik. Az ilyen önző emberek végső sorsáról írja Péter apostol:
„Ezek az emberek — az oktalan állatokhoz hasonlóan, amelyek természet szerint csak azért jöttek a világra, hogy levágják és elpusztítsák őket — elpusztulnak saját pusztító pályájukon azokért, amiket nem ismernek és amikről gyalázkodóan beszélnek, mivel megromlanak igazságtalanságuk fizetségeként” (2Péter 2:12, 13a).
16. Mennyiben hasonlítanak a romlott emberek az „oktalan állatokhoz”?
16 Az olyan emberek, akiken gonosz indulatok uralkodnak, úgy cselekszenek, mint az ,oktalan állatok’. Az állatokról ezt mondja Jehova: „Minden mozgó állat, amely él, szolgáljon táplálékul számotokra” (1Mózes 9:3). A gyalázkodó emberek abban hasonlítanak az ,oktalan állatokhoz’, hogy őket sem fékezi egy jól működő lelkiismeret, és ezért nem értékelik Isten útját, magatartását és tevékenységét. Mivel képtelenek helyesen megbecsülni az értékes szellemi dolgokat, ezért azokat értékteleneknek tekintik. Hamis véleményük okozza romlásukat. Szilárdan ragaszkodnak ehhez a hamis nézetükhöz, ezért elkerülhetetlenül érezni fogják helytelen cselekedeteik következményeit. Mi biztosan szilárdan ragaszkodni kívánunk reménységünkhöz, és nem akarunk hozzájuk hasonlóan romlásba jutni.
ÓVAKODJ AZOKTÓL, AKIK AZ ÖNZŐ ÉLVEZETEKET ÉS A SZEMÉLYES HASZNOT KERESIK!
17. Milyen további vonások jellemzik a romlott embereket a 2Péter 2:13b–15a szerint?
17 Egyéb rossz jellemvonások mellett a nem szellemi személyekben égő vágy lobog a kikapcsolódás és a szórakozás iránt. Péter apostol így ír erről:
„Élvezetnek tekintik a fényűző életet nappal. Szégyenfoltok és szennyfoltok ők, akik féktelenül kéjelegnek tanításukban, mialatt veletek együtt lakmároznak. Szemeik tele házasságtöréssel, és képtelenek felhagyni a bűnnel, és elcsábítják az ingatag lelkeket. Szívük a mohóságban gyakorlott. Átkozott gyermekek ők. Mivel elhagyták az egyenes ösvényt, eltévedtek” (2Péter 2:13b–15a).
18. Mennyiben hasonlítanak a nem szellemi gondolkodású emberek az Ésaiás 5:11, 12-ben lefestett hűtlen izraelitákhoz?
18 Az ilyen személyek naphosszat dáridóznak és átadják magukat a mértéktelen evésnek, ivásnak, ahelyett, hogy hozzájárulnának valamivel mások építéséhez. Így viselkedett néhány, csak az élvezeteknek élő izraelita. Lakomáikon bőségesen folyt a bor. Amint lehanyatlott a nap és elközeledett az éj, a mulatozók egyre hangosabbak, egyre féktelenebbek lettek, és hangos mulatozásukat szenvedélyt keltő muzsika kísérte. Ésaiás próféta írta az ilyenekről:
„Jaj azoknak, akik reggel korán kelnek, csakhogy részegítő italhoz jussanak, akik az esti sötétségben későig őgyelegnek, mialatt a bor hevíti őket! És lakomáikról nem hiányozhat a hárfa és a húros hangszer, a tamburin és a fuvola és a bor; de Jehova tevékenységére nem figyelnek, és kezei munkáját nem látják meg!” (Ésaiás 5:11, 12).
Az élvhajhász egyének úgy viselkedtek, mintha a Teremtő nagyszerű munkáinak semmi bizonyítéka nem lenne. Nem mérsékelték magukat, lekicsinyelték Jehova Isten előtti felelősségüket, és ezért nincs reményük arra, hogy elkerüljék a büntető ítéletet.
19. Mi mutat arra, hogy a gyülekezettel kapcsolatban állók közül is néhányan szeretik az élvezeteket?
19 Ne lepődjünk meg azon, ha ehhez hasonlót veszünk észre az olyan személyeknél, akik a mai időkben Isten szolgáinak vallják magukat. A menyegzők és az évfordulók szenvedélyes zenére és vad, érzéki táncokra adnak alkalmat. Az ilyen mulatozásokon mértéktelen mennyiségben folyik a szeszes ital. A hangos, szabadjára engedett mulatozás csupán a kora reggeli órákban vagy napfelkeltekor hagy alább. Néhány országban az újszülöttek névadója, egy új ház felavatása, a temetések, az imádat célját szolgáló épületek felszentelése alkalmat adnak társas összejövetelekre és ünneplésekre. Ilyenkor előfordul, hogy a jelenlevők tapintatlanul viselkednek, sőt még a világi szomszédokat is megzavarják, úgyhogy azoknak kell nyugalomra inteni őket. Még az olyan országokban is, ahol az emberek általában tartózkodó magatartásukról ismeretesek, előfordul, hogy a közeli barátok túl sokat isznak, s miattuk megvetően beszélnek a „jó hír” igazságáról. Az igaz keresztényeknek határozottan távol kell tartaniuk magukat az ilyen kicsapongástól (1Péter 4:3).
20. (a) Milyen befolyásuk van a kicsapongó személyeknek a gyülekezetre? (b) Hogyan szolgáltathatnak egyébként még nemes célok is alkalmat az italozásra?
20 Miként Péter apostol mondta, az ilyen személyek a keresztény gyülekezet szégyenfoltjai és szennyfoltjai. Ártanak Isten igaz szolgái tekintélyének. Olyanok, mint a tiszta ruhán a folt, vagy csúnya szeplő az egyébként vonzó arcon. Mivel néhányan szándékosan mindent megtesznek azért, hogy vágyaikat és szórakozási igényeiket kielégítsék, ezzel azt érik el, hogy elfajul az egyébként szép együttlét. Megpróbálnak befolyásolni vagy megtanítani másokat arra, hogy velük együtt vad táncokat járjanak, nyugodtan fogyasszanak szeszes italt, és minderről azt állítják, hogy ,teljesen normális kikapcsolódás’. Megmutatkozhatnak a Péter által említett ,házasságtöréssel teli szemek’ is. A társasági összejöveteleken a férfiak erkölcstelen érdeklődést tanúsíthatnak a jelenlevő vonzó asszonyok iránt. A tisztátalan sóvárgás oly erőteljessé válhat, hogy házas férfiak szeme elkövetheti a bűnt. (Hasonlítsd ezt össze a Máté 5:28-cal és a Márk 9:47-tel!) Azok az asszonyok, akik nem ragaszkodnak szilárdan a keresztényi alapelvekhez és ezért ,ingatag lelkek’, könnyen áldozatul esnek a romlott férfiaknak. (Hasonlítsd ezt össze a 2Timótheus 3:6, 7-tel!)
21. Miért jelentenek tényleges veszélyt a keresztény gyülekezet számára az olyan személyek, akik kicsapongó életmódra szoktathatnak másokat?
21 Az ilyen férfiak tényleges veszélyt jelentenek, mivel igen ügyesek a gyengék elcsábításában. Péter apostol azt mondta róluk, hogy „szívük a mohóságban gyakorlott”. Egész életcéljuk sóvár szenvedélyeik kielégítése, és kitűnő szakemberek abban, hogy céljukat elérjék. Júdás tanítvány is úgy beszélt az ilyen személyekről, mint akik ,belopóztak’, és Isten „ki nem érdemelt kedvességét mentségül használják fel a gátlástalan viselkedésükre”, és ezáltal hamisaknak bizonyulnak kizárólagos tulajdonosuk, Jézus Krisztus előtt. Rámutatott arra, hogy az ilyenek gyakran ,saját előnyükre tisztelnek személyeket’, és hogy ezek a szakadásokat előidéző személyek „állatiasak, szellemiség nincs bennük” (Júdás 4, 16, 19). Ha sikerül hízelkedéssel vagy megtévesztő buzgósággal tekintélyre vagy befolyásra szert tenni a gyülekezetben, akkor nagy veszélyt jelentenek. Ezek joggal vonják magukra Isten átkát, és joggal szolgálnak rá a megsemmisítésre, miként azt Péter apostol is írta. Ami egy ilyen széthúzó, bomlasztó befolyást gyakorló férfira vonatkozik, az természetesen a hasonló módon viselkedő asszonyokra is érvényes. (Hasonlítsd ezt össze a Jelenések 2:20–23-mal!)
22, 23. Mennyiben hasonlóak Bálámhoz a mások megrontására törekvő személyek?
22 Péter apostol az ilyen romlott személyeket Bálámhoz hasonlítja, amikor így ír:
„Bálámnak, a Beor fiának ösvényét követik, aki szerette az igazságtalanság bérét, de feddésben részesült, mivel ő maga megsértette az igazságosságot. Egy néma teherhordó állat emberi hangon tett kijelentéssel megakadályozta a próféta esztelen útját” (2Péter 2:15b, 16).
Ez a jós pontosan tudja, hogy Izrael megátkozása ellentétben áll a Legfőbb Szuverén akaratával. Bár látszólag kijelentette, hogy nem megy túl azon, amire Jehova őt szólni készteti, de bensőjében hajlott Izrael megátkozására. Szerette volna megkapni a jutalmat, amit a moabita király, Bálák felkínált neki. De a Mindenható Isten Bálámot annak saját nőstény szamara által fedte meg. A Legfelségesebb csoda útján megszólaltatta az értelmetlen igavonó állatot (4Mózes 22:1–35). Ez nem volt nehéz annak, aki még a köveket is megszólaltathatja (Lukács 19:40). Bálám rendkívüli mohóságát tekintve Jehova Isten joggal fordult a feddés ilyen szokatlan módszeréhez. Bálám őrült módon cselekedett, amikor Izraellel kapcsolatban szembehelyezkedett Isten akaratával. A háziállat útján kapott feddés hosszú időre megakadályozta őt szándéka folytatásában, mivel be kellett látnia, hogy egyszerűen nem fog sikerülni Izraelt megátkoznia (4Mózes 23:1-től 24:9).
23 Ennek ellenére Bálám szerette volna megtartani a jutalmat. Végül is egy tervet szőtt, miképpen hozza az izraelitákat olyan helyzetbe, hogy saját Istenük átkozza meg őket. Arra ösztönözte Bálákot, hogy használja fel a moabita és midianita asszonyokat arra, hogy Izrael férfiait elcsábítsák a bálványimádásra és a paráznaságra (4Mózes 31:16; Jelenések 2:14). Ez az aljas terv részben eredményessé vált, és 24 000 izraelita halálához vezetett (4Mózes 25:1–9).
24. Mit mutat Bálám példája az önző emberekkel kapcsolatban?
24 Mily erőteljes módon szemlélteti Bálám példája az olyan egyének eljárását, akik személyes előnyökért feladják igazságos cselekedeteiket. Még egy csoda sem tudná őket visszatartani önző kapzsiságuk kielégítésétől. Ezért kerülnünk kell a kapcsolatot az olyan személlyel, akinek beállítottsága, beszéde, viselkedése komolyan nyugtalanítja lelkiismeretünket. Önző emberek nem éreznek lelkiismeret-furdalást, ha saját céljuk elérése közben másoknak kárt okoznak.
25. Mit emelnek ki a 2Péter 2:17 szavai?
25 Az ilyen gonosz emberek leírását Péter ezekkel a szavakkal folytatta: „Víz nélküli források ők és heves vihar által hajtott ködfoszlányok, és számukra tartották fenn a fekete sötétséget” (2Péter 2:17). Ilyen szennyes személyek társaságából semmi jó nem származik. Olyan forráshoz hasonlítanak, amelyből egy tikkadt vándor ha üdítő vizet akarna meríteni, csalódottan kellene megállapítania, hogy vize kiszáradt. Olyanok, mint a vékony ködfoszlányhoz hasonló felhők, amelyeket gyorsan elsodor a szél, mielőtt feltekinthetnének rá abban a reményben, hogy felüdítő esőt hullat a növekedésben levő vetésre. Tévtanításukból fény, világosság nem származik. Önmaguk is a ,fekete sötétség’ felé sodródnak, egy teljes sötétség felé, amely a magukra vont büntető ítéletet szemlélteti.
MENEKÜLJ A „DAGÁLYOS BESZÉDEK”-TŐL!
26. Milyen szavakkal mutatja be Péter apostol azt, ahogy a romlott személyek céljuk elérésére törekszenek?
26 A veszedelmes elemek a gyülekezeten belül megtévesztő külsőben jelentkeznek. Ezért óvakodnunk kell tőlük. Különösképpen azoknak kell óvatosnak lenniük, akiknél még nem áll szilárd alapokon a keresztényi igazság. Az önző emberek módszere igen meggyőző szokott lenni. De jaj azoknak, akiket meggyőző beszédük megtéveszt. Péter apostol ezt írja:
„Mert haszontalan tartalmú, dagályos beszédeket mondanak, a test kívánságai és a gátlástalan szokások által pedig elcsábítják azokat, akik éppen most készülnek megszabadulni a tévelygésben járóktól. Mialatt szabadságot ígérnek nekik, ők maguk is a romlottság rabszolgáiként élnek. Mert az ember annak lesz a rabszolgája, aki legyőzi őt” (2Péter 2:18, 19).
27. Mi jellemző a romlott befolyást gyakorló személyek beszédére és beállítottságára?
27 Azok a személyek, akik másokkal elhitetik tévedésüket vagy másokat rábeszélnek arra, hogy tiszta lelkiismeretük ellenére cselekedjenek, ezt gyakran nagy meggyőző erővel teszik. Túl sokat gondolnak magukról és a szavaikról, és nagy értéket tulajdonítanak kijelentéseiknek. (Hasonlítsd ezt össze a 2Korinthus 10:10, 12; 11:3–6, 12, 13-mal!) Ahelyett, hogy alázatos szellemmel józan bibliai érvelésre építenének, gúnyolódnak, benyomást keltő dagályos beszédekkel és dicsekvéssel próbálják elpalástolni érveléseik erőtelenségét. (Hasonlítsd össze ezzel ellentétben a 2Korinthus 4:2-t.) Ha benyomást keltő beszédeiket a Szentírás fényében megvizsgáljuk, kiderül, hogy azok üresek és senki azokból hasznot nem merít.
28. Kit tudnak a gyülekezetben a legkönnyebben befolyásuk alá vonni a romlott elemek?
28 Sajnos, azok a személyek, akik nem ismerik alaposan Isten Szavát, nem ismerik fel könnyen a veszélyt. ,Érzékük gyakorlatlan a használat hiánya miatt a jó és a rossz megkülönböztetésére’ (Zsidók 5:14). Mivel ezek az ingatagok talán nemrég hagytak fel a világban általános istengyalázó szokásokkal, ezért azok még mindig bizonyos vonzerőt gyakorolnak rájuk.
29. Mi a szórakozással és kikapcsolódással összefüggésben az Írás szerinti nézet, és mikor kell óvatosaknak lennünk?
29 Természetesen fontos, hogy kiegyensúlyozottak legyünk a szórakozás és a kikapcsolódás kérdésében. A Biblia nem követeli meg Isten szolgáitól azt, hogy aszkéta életet éljenek, és önmagában az önmegtartóztatást nem tekinti erénynek, csupán akkor, ha azt jó cél elérése érdekében gyakorolják. (Hasonlítsd ezt össze a Prédikátor 2:25; 3:1, 4, 13; 8:15; az 1Korinthus 13:3 és a Kolossé 2:20–23-mal!) De ez egyáltalán nem ok arra, hogy a másik végletbe essünk, s engedjük, hogy esendő testünk uralkodjon felettünk, és a keresztényi szabadságot a gonoszság elpalástolására használjuk fel (Galata 5:13, 14; 1Péter 2:16). Az ilyen cselekvésmód nem egyeztethető össze a paranccsal, a „királyi törvénnyel”, amelynek alárendeltjei vagyunk, hogy ,szeressük Istent és felebarátainkat, mint önmagunkat’ (Jakab 2:8, 12). Azok a személyek, akik mást állítanak, és kigúnyolják azokat, akik nem értenek egyet kicsapongásaikkal, azt bizonyítják, hogy még mindig önző hajlamaik rabszolgaságában vannak.
30. Mi történhet idővel egy gyülekezetben a káros befolyás következtében?
30 Józannak kell tehát lennünk, és kerülnünk kell mind a két végletet. Tagadhatatlanul ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy észrevétlenül átadjuk magunkat az élvezeteknek. Apránként egy olyan örvénybe kerülünk, amelynek során a társadalmi összejövetelek idővel mértéktelen táncmulatsággá és italozássá, vagy a szórakozások az erkölcstelenség és szadizmus magasztalásává fajulhatnak. Ésszerűtlen lenne azt állítani, hogy az ilyen káros befolyások veszélytelenek. Minden kétséget kizáróan gyengítik a keresztényi lelkiismeretet és rombolólag hatnak a jellemre. Azok a személyek, akik ezt nem veszik komolyan, gyakran az italozásnak vagy a helytelen szexuális magatartásnak esnek áldozatul (Példabeszédek 13:20).
31, 32. Mit tesz a gyülekezet néhány tagfa addig, amíg az ,ítélet napja’ el nem jön, és milyen következménnyel?
31 Péter apostol igazán aprólékosan írta le, mi megy végbe Isten szolgái közt, ameddig el nem jön az igazságtalan emberek ítéletének és levágásának napja (2Péter 2:9). Mindig lesznek olyanok, akik megkísérlik a keresztényi szabadság határait kiterjeszteni messze az ésszerűség határain túlra, hogy kielégíthessék érzéki szórakozásra irányuló vágyaikat. Nem kívánják elfogadni a Biblia tanácsát: „Fojtsátok el tehát a földi testtagjaitokban a paráznaságot, tisztátalanságot, nemi vágyat, káros kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás” (Kolossé 3:5). Ehelyett kifejezetten keresik azokat a szórakozásokat, amelyek helytelen kívánságokat ébresztenek bennük. Ha aztán másokat is sikerül magukkal rántaniuk, akkor így érvelnek: „Ha a mi lelkiismeretünk ezt megengedi, akkor abban nincs semmi kivetnivaló.” Képtelenek felismerni, hogy egy beszennyezett lelkiismeret nem lehet jó tanácsadó. Az ilyen személyek engednek helytelen vágyaiknak, és ezért azok rabszolgái. A „szabadság”, amelyet másoknak ígérnek, megtévesztő.
32 Szerencsétlen végük van azoknak, akik visszatérnek a bűnös életmódjukhoz. Péter apostol ezt írja
„Ha ugyanis miután megmenekültek a világ szennyétől az Úr és megmentő Jézus Krisztus pontos ismerete által, és ismét ilyenekbe bonyolódnak, és azok legyőzik őket, az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az első. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna meg pontosan az igazságosság ösvényét, mint azt pontosan megismerve, elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. Betelt rajtuk az igaz példabeszéd: ,A kutya visszatért a saját okádására és a megfürdetett disznó a pocsolyába hemperegni’” (2Péter 2:20–22).
33. (a) Hogyan változhat meg az, aki megismerte az igazságot? (b) Miért nagyon komoly dolog az, ha valaki visszatér a világ útjaihoz?
33 Miért mondhatta ezt Péter apostol? Aki egyszer elnyerte az Úr Jézus Krisztus pontos ismeretét, az felismeri annak szükségességét, hogy meg kell változnia. Felhagy az ivással, az erkölcstelen életmóddal, a szerencsejátékokkal vagy más bűnös szenvedélyekkel. Azzal, hogy rendbe tette életét, igazodik ahhoz, ami elvárható Jézus Krisztus tanítványaitól, ezzel megszabadul a „világ szennyétől”, azoktól a szokásoktól, amelyek nem tetszenek Istennek. Ha azonban ismét az Istenre szégyent hozó szokások hálójába kerül, szándékosan elveti a helyesnek ismert dolgokat. A Jézus Krisztusról szerzett ismerete és bibliailag kiiskolázott lelkiismerete kezdetben visszatartották a helytelen cselekedetektől. Ha tehát most eltávolítja az ésszerű korlátokat, megtörténhet, hogy még gonoszabbul cselekszik, mint azelőtt, amikor még nem lett Jézus Krisztus tanítványa. Távolabbra juthat, mint azok, akik egyáltalán nem ismerik az igazságot. Ez azért van, mert a lelkiismerete beszennyezett, vagy magán viseli az érzéketlen sebhez hasonló bélyeget. (Hasonlítsd ezt össze az 1Timótheus 4:2-vel!) Ha sohasem ismerte volna meg a helyes utat, úgy helytelen életmódja nem hozna szégyent Krisztus nevére, bűnei nem terhelnék olyan súlyosan, és Isten ítélete nem lenne oly szigorú. (Hasonlítsd ezt össze a Lukács 12:45–48-cal, valamint az 1Timótheus 1:13, 15, 16-tal!)
34, 35. (a) Mit tanulhatunk a tisztátalan kutya és disznó példázatából? (b) Hogyan hasson ránk ez a példázat?
34 A Péter által idézett példabeszédből kitűnik, hogy egyesek, akik egy ilyen bűnös életutat választanak, nyilvánvalóan nem használják ki a lehetőséget arra, hogy előrehaladást tegyenek a keresztényi életúton (2Péter 1:2–11). Egyesek bár látszólag felhagynak a rossz szokásaikkal, de egyáltalán nem gyűlölik azokat. Az okádékot, a világ szennyét nem dobták el teljesen maguktól. Számukra még mindig vonzó, azért hajlamosak visszatérni ahhoz. Él bennük a vágy, hogy a világ erkölcsi elfajulásának sarában meghemperegjenek. Mások nem értékelik kellő mértékben azt, hogy keresztény tanítványok lehetnek, ezért a világ még mindig igen erős vonzást gyakorol rájuk azzal, amit esetleg nyújthat. Mennyire szomorú dolog az, amikor valaki visszaesik egy olyan állapotba, amelytől már egyszer megundorodott!
35 Az ihletett példabeszéd figyelmeztetés mindazok számára, akik magukat keresztényeknek vallják. Ha nem ápoljuk szívünk erkölcsi és szellemi tisztaságát, és nem gyűlöljük igazán a világ szennyét, ki vagyunk téve a szellemi összeomlás komoly veszélyének. A keresztények nem engedhetnek egy romlott világ csábításának. Meg kell ölniük káros kívánságaikat, nem szabad megengedniük, hogy azok felülkerekedjenek, és nem szabad azokat szítani azzal, hogy vágyakozva tekintenek arra, amit a világ felkínál (1Korinthus 10:12; Kolossé 3:5).
,MARADJUNK ÉBEREK’
36. Erkölcsi és szellemi tisztaságunk mellett még mire van szükség, hogy elnyerjük Urunk tetszését?
36 Számunkra azonban nemcsak az erkölcsi és a szellemi tisztaság a fontos, emellett az Úr szolgálatában tevékenyen részt is kell vállalnunk azért, hogy másoknak szellemi és anyagi vonatkozásban segítséget nyújtsunk. Egész életmódunkkal tanúsítanunk kell szellemi éberségünket és azt, hogy tevékenyek vagyunk. Ennek fontosságát emeli ki Péter apostol a következő szavakkal:
„Szeretteim! Ez már második levelem, amelyet írok nektek, hogy — mint az elsőben — emlékeztetéssel felébresszem tiszta gondolkodó képességeteket, hogy gondoljatok a szent próféták korábban mondott szavaira, valamint az Úrnak és Megváltónak az apostolok által hirdetett parancsolatára. Mert először is tudjátok, hogy az utolsó napokban csúfolódók jönnek csúfolódásukkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak el, és ezt mondják: ,Hol van ez az ő megígért jelenléte? Hiszen amióta ősatyáink a halálban elaludtak, minden pontosan ugyanúgy megy a teremtés kezdetétől fogva’” (2Péter 3:1–4).
37. (a) Miért kell ,éberen tartanunk gondolkodó képességünket’? (b) Milyen jelentőségteljes eseményre mutatnak a próféták?
37 Természetesen nagyon fontos számunkra ma, hogy ,éberen tartsuk gondolkodó képességünket’, mert így válik világosan felismerhetővé előttünk, mit kell tennünk, hogy elnyerjük Isten tetszését. (Hasonlítsd ezt össze a 2Péter 1:12–15-tel!) A „szent próféták”, Énoktól kezdve figyelmeztettek a leszámolás napjának közelségére. A Júdás 14, 15-ben ezt olvassuk: „Ezekről jövendölt Énok, Ádámtól fogva a hetedik, amikor ezt mondta: Íme, eljött Jehova sok tízezer szentjével, hogy mindenkin végrehajtsa ítéletét, és bűnösnek nyilvánítson ki minden istentelent, istentelen cselekedeteik miatt, amelyeket istentelen módon követtek el, és minden megdöbbentő dologgal kapcsolatban, amit az istentelen bűnösök ellene szóltak.” Évszázadokkal később az olyan héber próféták, mint Ésaiás, Dániel, Jóel, Habakuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás, Malakiás, hasonló próféciák közlésére kaptak ösztönzést (Ésaiás 66:15, 16; Dániel 7:9–22; Jóel 3:9–17; Habakuk 3:16–18; Sofóniás 1:14–18; Aggeus 2:21, 22; Zakariás 14:6–9; Malakiás 4:1–6).
38. Miért kell készenlétben állnunk?
38 Az isteni büntető ítélet, amelyet ők és más próféták előre közöltek, be fog következni. Ez minden időben megköveteli tőlünk a készenlétet, hogy ne veszélyeztessük zavartalan kapcsolatunkat Istennel.
39. Milyen üzenet található Jézus Krisztus parancsában?
39 Az üzenet, amelyet a próféták közöltek velünk ugyanaz, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus parancsából kaptunk, és amelyet az apostolok, beleértve Pál apostolt is, megismételtek. Nekünk mint Isten Fia tanítványainak tevékenyeknek kell lennünk szolgálatában, tisztáknak kell maradnunk erkölcsi és szellemi vonatkozásban, s készen kell állnunk Urunk fogadására, amikor eljön, hogy végrehajtsa ítéletét az istenteleneken. Isten Fia mondta:
„De ügyeljetek magatokra, hogy szívetek soha ne legyen megterhelve túlzott evés és mértéktelen ivás vagy az élet aggodalmai miatt, és meglepetésszerűen, hirtelen rátok ne jöjjön az a nap mint egy tőr. Mert eljön az mindazokra, akik a föld színén laknak. Maradjatok tehát éberek és mindenkor könyörögjetek, hogy sikerüljön elkerülnötök mindezeket a dolgokat, amelyeknek meg kell történniük, és megállhassatok az ember Fia előtt!” (Lukács 21:34–36).
40. Mit kell tennünk, hogy szellemileg el ne aludjunk?
40 Igen, óvakodnunk kell attól, hogy szellemi vonatkozásban elaludjunk. Ezért tartózkodnunk kell a korlátlan evéstől, ivástól, szórakozástól. Az ilyenfajta kilengések tompítják szellemi felfogásunkat, és szívünket bűntudattal terhelik meg. Ez visszaszorítja a szív jó indítékait. Hasonlóképpen a létfenntartás miatti túlzott aggodalom is megfoszthatja a szívet a vigasztaló ígérettől, hogy Jehova Isten minden lényeges szükségletünkről gondoskodik (Máté 6:25–34). Abban a pillanatban, amikor szívünk fő kívánsága már nem az lesz, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus elfogadhatónak találjon bennünket az ítélet napján, nagy szellemi veszélynek vagyunk kitéve. Jézus Krisztus, az Úr helytelenített szellemi állapotban találhatna bennünket.
41. Miért volt a dicsőséggel megérkező Krisztus eljövetelébe vetett hit nagy segítség a keresztények számára ahhoz, hogy hűek maradjanak?
41 Péterhez hasonlóan a többi apostol is azt tanította hittársainak, hogy állandóan tartsák szem előtt Krisztus biztos eljövetelét, amikor ítéletet tart és megjutalmazza hűséges tanítványait. Ezért a tanítás elsősorban arra irányult, hogy segítsen a keresztényeknek elfogadható állapotba kerülni, amikor az Isten Fia eljön „hatalommal és nagy dicsőséggel” (Máté 24:30). Jézushoz hasonlóan az apostolok is azt hangsúlyozták, hogy mindvégig, vagyis egészen a halálig, vagy ,Jehova napjának jelenlétéig’ hűségesnek kell bizonyulni (2Péter 3:12). Mivel a Bibliában a társörösök feltámadása kapcsolatban van Krisztus visszatérésével, ezért minden igaz tanítvány reménysége kapcsolódik Isten Fia eljöveteléhez, amikor megdicsőített mennyei Királyként fog megérkezni (Máté 10:28; 24:13, 36–44; 1Thessalonika 1:9, 10; 4:14–17). A keresztény gyülekezet egész története folyamán nagy segítséget jelentett a hűség megőrzéséhez a „hatalommal és nagy dicsőséggel” megérkező Úr eljövetelébe vetett rendíthetetlen hit.
NE TÉVESSZENEK MEG A GÚNYOLÓDÓK!
42. (a) Miért halljuk ma is a gúnyolódók hangját? (b) Hogyan érvelnek?
42 Részben annak a vágynak következtében, hogy Jézus Krisztus dicsőséges megnyilvánulását megláthatják, az évszázadok során voltak hívők, akik a dolgok rendszerének végét bizonyon időszakokra vagy egy meghatározott évre várták. Ez volt a helyzet egészen eddig, az ,utolsó napokig’. Mivel bizonyos várakozások nem váltak valóra, sokan meginogtak és visszatértek a világ útjaihoz. Péter szavainak valóra válása során ma is halljuk a gúnyolódók hangját (2Péter 3:3, 4). Az ilyen személyek mintegy azt mondják: „Miért higgyük el azt, hogy Isten Fia megsemmisíti az istenteleneket és a tanítványait pedig megjutalmazza? A teremtés óta semmi sem változott. Az élet pontosan úgy megy tovább, mint mindig, és semmi jel nem mutat arra, hogy a közeli jövőben eljön a megsemmisítő vég. A férfiak házasodnak, a nők férjhez mennek, gyermekek születnek, és az emberek továbbra is megöregszenek és meghalnak.” Ezzel azt akarják mondani, hogy az Úr Jézus Krisztus sohasem jön el ítéletet tartani, vagy hogy ez az esemény még egy oly távoli jövőben lesz, amiért számunkra nincs ok a közvetlen aggodalomra.
43. Mi mutat arra, hogy Krisztus tanítványainak mindig lelkiismeretesen eleget kellett tenniük a kötelességüknek?
43 Az ilyen gúnyolódók teljesen szem elől tévesztik, hogy vagy a halál, vagy ,Jehova napja’ feltartóztathatatlanul eléri őket. Egyik esetben sem lesz többé alkalmuk kincseket felhalmozni a mennyben jó cselekedetek formájában (Lukács 12:15–21, 31, 33–40). Ezért a történelem folyamán még sohasem volt olyan idő, amelyben Jézus Krisztus tanítványai elhanyagolhatták volna kötelességüket. A mi időnkben ez természetesen még veszélyesebb.
44. Milyen alapvető kötelességeknek kell eleget tennünk?
44 Milyen kötelességünknek kell eleget tenni ma? Elsősorban a következő feladatunk van: ,tegyünk tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében, megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit Jézus parancsolt nekik’ (Máté 28:19, 20). Igen, az a kiváltságunk, hogy részt vehetünk a dolgok rendszere befejezésekor a ,Királyság jó üzenetének’ világméretű hirdető munkájában (Máté 24:14). Különösen ma fontos az, hogy eleget tegyünk annak a kötelezettségünknek, hogy minden testvérünk iránt szeretetet tanúsítsunk, álljunk melléjük, ha segítségre van szükségük, érezzünk együtt velük és buzdítsuk őket. (Hasonlítsd ezt össze a Máté 25:35-40-nel, a Zsidók 13:1–3-mal és az 1János 3:16–18-cal!) Ezenfelül állandóan törekedjünk tisztán tartani magunkat a test elfajult cselekedeteitől! (Máté 7:21–23; Galata 5:19–21).
JEHOVA BEBIZONYÍTOTTA, HOGY A GÚNYOLÓDÓKNAK NINCS IGAZUK
45, 46. Milyen bizonyítékot szolgáltatott Jehova arra vonatkozóan, hogy a gúnyolódóknak nincs igazuk?
45 Mialatt továbbra is Jézus Krisztus tanítványaihoz illően viselkedünk, állandóan szemünk előtt tartjuk, hogy Jehova Isten már sok idővel ezelőtt bebizonyította, hogy a gúnyolódóknak nincs igazuk. Erre hívta fel a következőkben a figyelmet Péter apostol:
„Mert a kívánságuk miatt elkerüli figyelmüket az a tény, hogy az egek régtől fogva voltak, és a föld is szilárdan emelkedett ki a vízből és a víz közepén az Isten szavára; és ezek által az akkori világ elpusztult, amikor a víz elborította” (2Péter 3:5, 6).
46 Az a tény, hogy Jehova Isten egyszer már elpusztította az istentelen emberek világát, bebizonyítja, hogy a gúnyolódóknak nincs igazuk, amikor azt állítják, hogy az emberi ügyek alakulásában nem várható nagyméretű változás, hanem minden továbbra is ,ugyanúgy megy tovább, mint a teremtés kezdete óta’. Isten szavának ígéretével rendelkezünk, amely szerint Isten Fia fellép az istentelenekkel szemben. Ez a szó oly erőteljes, hogy egyáltalán nem maradhat beteljesítetlenül.
47. Hogyan nyilvánítja ki a teremtési beszámoló „Isten szavának” hatalmát?
47 Az a mód, ahogy a Biblia Jehova teremtési műveiről beszél, elárulja az ő „szavának” nagy hatalmát. Az 1Mózes 1. fejezetéből megtudjuk, hogy Isten elhatározása mintegy már meg is valósul, amint kimondja a szót vagy kiadja a parancsot. (Hasonlítsd ezt össze a Zsoltárok 148:1–6-tal!) A második napról ezt olvashatjuk: „Isten folytatta: Jöjjön létre kiterjedés a vizek között és legyenek elválasztva a vizek a vizektől. Akkor Isten hozzáfogott, hogy létrehozza a kiterjedést, és elválassza azokat a vizeket, amelyeknek a kiterjedés alatt kell lenniük azoktól a vizektől, amelyeknek a kiterjedés fölött kell lenniük. És úgy lett” (1Mózes 1:6, 7). A harmadik napon ezután „Isten folytatta: Gyűljenek össze az egek alatt levő vizek egy helyre és jelenjen meg a szárazföld. És úgy lett” (1Mózes 1:9).
48. Hogy lehetett az, hogy a föld ,szilárdan kiemelkedett a vízből’, és mégis a „víz közepén” volt?
48 A teremtési beszámoló teljes mértékben megegyezik Péter apostol szavaival. Mivel a szárazföld kiemelkedett a víz felszíne fölé, amely a földet fedte, a föld ,szilárdan kiemelkedett a vízből’. De mivel az élet fenntartásához szükséges gázokat tartalmazó kiterjedés fölötti vizek körülvették a földet, a föld mintegy a „vizek között” volt. (Hasonlítsd ezt össze a Példabeszédek 8:24–29-cel!) Ezt az állapotot „Isten szava” idézte elő.
49. (a) Hogyan pusztult el „ezek által az akkori világ”? (b) Milyen jövőben lezajló esemény teszi biztossá ezért ,Isten szavának’ hatalmát?
49 A föld felszíne felett messze magasan „felfüggesztett” vizek és a földön levő vizek adtak lehetőséget egy világméretű vízözönre, és a Legfelségesebb valóban felhasználta ezt az istentelen világ elpusztítására. A vízözön tehát figyelmeztető példa minden gúnyolódó számára, akik kételkednek abban, hogy Jehova Krisztus jelenlétének idején valóban beavatkozik az emberek ügyeibe. Ugyanaz az erőteljes szó, amely létrehozta a világméretű vízözön feltételeit, utal a dolgok jelenlegi gonosz rendszerének elpusztítására. Péter apostol a továbbiakban így ír: „Ugyanaz a szó viszont a mostani egeket és a földet megőrizte, tűznek fenntartotta az istentelen emberek ítéletének és elpusztításának napjára” (2Péter 3:7).
50. (a) Milyen a beállítottsága a dolgok jelenlegi rendszerének elpusztítására vonatkozóan néhány olyan személynek, akik kapcsolatban állnak a keresztény gyülekezettel? (b) Hogyan nyilvánul meg ez a magatartásukban?
50 Különösképpen azért, mivel sok évszázad telt el azóta, hogy Péter apostol ezeket a szavakat leírta, és bizonyos várakozások teljesítetlenül maradtak, néhány személy, aki kapcsolatban áll a keresztény gyülekezettel, felteszi a kérdést, hogy az ilyen pusztulás egyáltalán bekövetkezik-e? Talán nem csatlakoznak nyíltan a gúnyolódókhoz, de már nem tekintik olyan eseménynek az ,ítélet napját’, amivel komolyan számolni kellene. Elhanyagolják a keresztényi kötelességüket, és a szellemi aluszékonyság állapotába kerülnek. Megpróbálnak annyit elérni a dolgok jelenlegi rendszerében, különösképpen ami az élvezeteket és az anyagi javakat illeti, amennyit csak tudnak.
ÉRTÉKELD JEHOVA TÜRELMÉT!
51. Miért ne gondoljuk, hogy a Krisztus ítélet-végrehajtásának eljövetelére még sokáig kell várnunk?
51 Emberi nézőpont alapján az az idő, amikor Krisztus mint az isteni harag végrehajtója eljön, nagyon hosszúnak tűnhet. Jehova szemével nézve azonban nem ez a helyzet. Ha tehát el akarjuk kerülni a szellemi tétlenséget, akkor a Legfelségesebb nézőpontjából kell a dolgokat szemlélnünk. Péter apostol szavai segítenek nekünk ezt megtenni. Ezt olvassuk
„Ez az egy tény azonban ne kerülje el a figyelmeteket szeretteim, hogy egy nap Jehovánál olyan, mint ezer esztendő, s ezer esztendő, mint egy nap. Jehova nem lassú az ígéretét illetően, mint ahogy a lassúságot némelyek tekintik, hanem türelmes veletek, mert nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson. Jehova napja mégis úgy jön el, mint a tolvaj” (2Péter 3:8–10).
52, 53. Hogyan lehet Jehova számára ezer esztendő annyi, mint egy nap, és egy nap, mint ezer esztendő?
52 Jehova nem közömbös azzal kapcsolatban, hogyan telik az emberek számára az idő (1Mózes 1:14, 15). Ő akarta azt, hogy az emberek mérjék az időt. A Bibliában Isten bizonyos időszakokat jelölt meg, amelyeket az emberek időszámításuk alapján években mérnek (1Mózes 15:13–16; 2Mózes 12:40, 41; Galata 3:17; 4Mózes 14:33, 34; 32:13; 5Mózes 2:7; Józsué 5:6; Cselekedetek 13:20). Mivel Isten kezdet és vég nélküli, és öröktől fogva örökké létező, ezért az ő életét nem mérhetjük évekkel (Zsoltárok 90:2, 4). Ami tehát az embereknél ezer esztendő, vagy több mint 365 000 nap, az örökkévalóság Istenénél az egyetlen 24 órás naphoz hasonlítható.
53 Péter apostol még ha azt is mondja, hogy egy nap Jehovánál annyi, mint ezer esztendő, ezzel nem arra gondol, hogy Jehova számára a földi vagy emberi ügyek vég nélküliek lesznek. Ellenkezőleg, Isten egyetlen 24 órás napon is képes annyit tenni, mint az emberek ezer év alatt. A Legfelségesebb soha sem áll az idő nyomasztó hatása alatt, jóllehet meg tud gyorsítani valamit. Ha azonban ezer esztendőt vár, mielőtt valamit is tenne, úgy viszonylagosan csupán egyetlen „nap”-ot várakozott.
54. (a) Miért ne gondoljuk azt, hogy Jehova lassú? (b) Mi módon válhat hasznunkra Isten türelme?
54 Ahelyett tehát, hogy az évszázadokat, amelyek Péter második levelének leírása után elteltek, Isten lassúsága bizonyítékának tekintenénk, inkább Isten türelmének csodálatos megnyilvánulásaként kellene tekinteni ezt az időszakot. Visszavonhatatlanul annak a bizonyítéka ez, hogy a mi Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy az emberek mindenhol megtérjenek és életben maradjanak. Amint Péter mondja, a keresztények hasznukra fordíthatják Isten türelmét. Egykor ők is hitetlenek voltak és meg kellett térniük, hogy elnyerjék Isten jóindulatát. Ha Isten ítélet-végrehajtása az istentelen világon már korábban megtörtént volna, úgy azok, akik addig meg nem tértek, elpusztultak volna. Jehova türelme tehát lehetővé tette a keresztények megmenekülését, és most ő még további alkalmat ad másoknak is arra, hogy megtérjenek és élhessenek. Isten türelme azonban nem lesz végtelen. Váratlanul, mint egy tolvaj, úgy fog megnyilvánulni az Úr Jézus Krisztus ,lángoló tűzben’, és végrehajtja feladatát, megbünteti az istenteleneket (2Thessalonika 1:7–9).
55. Mit kell tennünk, szem előtt tartva azt, hogy Krisztus biztosan eljön, hogy végrehajtsa az ítéletet, és mit jelent ez számunkra?
55 Mivel az Úr Jézus Krisztus megnyilvánulása bármely időpontban bekövetkezhet, ezért komolyan el kell gondolkoznunk Istenhez és Krisztushoz fűződő kapcsolatunkról. Nem áll rendelkezésünkre vég nélküli idő ahhoz, hogy jó cselekedeteket hajtsunk végre, amelyek alapján Isten elfogadhatónak nyilvánít ki minket. A Biblia világosan rámutat arra, hogy az Urunk ítéletének napja meglepi azokat, akik nem éberek. Ez az esemény, mint egy tolvaj, váratlanul érinthet bennünket, ha elhanyagoljuk keresztényi kötelességeinket. Ezért azon kell fáradoznunk, hogy minden napon úgy éljünk, mintha az lenne az utolsó nap, és ne engedjük meg, hogy személyes kívánságaink vagy élvezeteink útjába álljanak a Jehova Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus szolgálatában végzett munkánknak. Így sohasem fogunk azon bánkódni, hogy nem jól használtuk fel időnket, erőnket és eszközeinket. És amikor az Úr Jézus Krisztus megnyilvánul, nem lepleznek le bennünket büntetést érdemlő hűtlen rabszolgákként. Ehelyett, függetlenül attól, hogy az ,új egek’ vagy az ,új föld’ részét alkotjuk-e, egy semmi mással össze nem hasonlítható áldások korszaka fog elkezdődni számunkra. Ezt a nagyszerű reménységet kell mindannyiunknak megőriznünk.