Egész lélekkel végezzünk szent szolgálatot!

„Bármit tesztek, egész lélekkel tegyétek, úgy mint Jehovának és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy Jehovától kapjátok az örökség megfelelő jutalmát.” — Kol 3:23, 24, UV.

1, 2. a) Az 5Mózes 30:20 szerint miért fontos, hogy szolgáljuk Istent? b) A mennyei szolgálat milyen kiváltságának örvendenek majd egyesek?

SZENT SZOLGÁLATOT végezni az egész emberiség Teremtőjének a legnagyobb kiváltság, amivel bárki is rendelkezhet. Nemcsak most okoz boldogságot, hanem csodálatos jövőbeni kilátások előtt is megnyitja az utat.

² A Biblia beszél egy jövőbeli mennyei látképről, ahol „Isten és a Bárány trónja” látható. Ezenfelül az emberiségből szám szerint 144 000 személyt látunk szent szolgálatot végezni, mialatt mint mennyei királyok uralkodnak. Ezek azok, akikről a következőt jegyezték fel: „Látják az ő arcát, és az ő neve volt a homlokukon . . . És királyokként uralkodnak örökkön örökké.” — Jel 14:1-4; 22:3-5, UV.

 3. Milyen reménységnek néz elébe a hűséges emberek többsége?

³ De mit mondjunk az emberiség többi tagjairól, akik nem nyerték el a „mennyei elhívást”, de ugyanakkor szent szolgálatot végeznek Jehova Istennek? Vajon ők is szerepelnek ebben a prófétai képben? Igen, mert az angyal megmutatta Jánosnak „az élet vizének folyóját, . . . mely Isten és a Bárány trónjától folyt ki. . . . A folyó innenső és túlsó partján élet fái voltak, melyek tizenkét gyümölcstermést hoztak, minden hónapban gyümölcsöt teremve. És a fák levelei a nemzetek gyógyítására szolgáltak.” Azok a személyek tehát, akik hitet gyakorolnak most — azok a „nemzetek” közül való emberek, akik átjutnak a „nagy nyomorúság”-on —, ezzel a kilátással rendelkeznek, hogy élvezhetik ezen élet vizének folyóját, illetve az élet fáinak gyümölcseit, melyek gyógyulást és örökké tartó boldogságot hoznak. — Jel 22:1, 2, UV.

 4. Mit kíván Isten ahhoz, hogy az ember túlélhesse Armageddont?

⁴ Szeretnéd megérteni, kik ezek, akik túlélik Armageddont, és hogyan lehetsz te is közöttük? Ezt olvassuk: „Válaszul az egyik vén ezt mondta nekem: ‚Ezek, akik fehér ruhákba vannak öltözve, kik ezek és honnan jöttek?’ Rögtön ezt mondtam neki: ‚Uram, te tudod.’ Ő pedig ezt mondta nekem: ‚Ezek azok, akik kijöttek a nagy nyomorúságból, megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt; és szent szolgálatot végeznek neki éjjel-nappal az ő templomában; és Az, aki a trónon ül, kiterjeszti sátrát föléjük. . . . A Bárány . . . legelteti őket, és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket.’” (Jel 7:13-17, UV) Látod-e saját magadat is ott? Szeretnél-e te is a „nagy nyomorúság” túlélői között lenni? Köztük lehetsz!

 5. Mire gondolt Jézus, amikor arról beszélt, hogy szeressük Jehovát ‚egész lélekkel’?

⁵ Ha szeretnél te is a „nagy sokaság” túlélői között lenni, akik Isten trónja előtt állnak majd, szolgálva neki éjjel-nappal az Armageddon utáni időszakban, most van itt az idő arra, hogy bebizonyítsd Jehovának: szolgálatod nem lesz félszívű, langyos, nem fogsz rákapcsolni majd kikapcsolni, hanem lelassulás nélküli szolgálatot végzel, amint azt az éjjel-nappali tevékenység szemlélteti Jehova ezen dicsérői esetében. Ez azt jelenti, hogy egész lelkű szolgálatot kell végezned Istennek. Az eredeti héber és görög nyelven használt „lélek” szó a személyre vonatkozik — rád és rám. Amikor tehát egész lelkű szolgálatról beszélünk, ez valójában azt jelenti, hogy teljes mértékben átadjuk magunkat, minden lehetséges módon. Amikor Jézus arról beszélt, hogy Jehovát „egész lélekkel” szeretjük, arra gondolt, hogy személyünk egész létével, elménkkel, szívünkkel és erőnkkel. (Luk 10:27) Lelkünk (vagyis személyes életünk) minden részét fel kell használnunk az Istennek végzett szolgálatunkban. Egész életünket át kell szőnie a szent szolgálatnak.

 6. Hogyan mutatja meg a Kolossé 3:23, 24, hogy többről van szó a szent szolgálatban, mint a jó hírről való beszédről?

⁶ A szent szolgálat többet jelent annál, hogy másoknak beszélünk Isten Igéjéről. Igaz, ez kétségtelenül része annak a példának, amelyet Jézus a követői elé állított. A szent szolgálat azonban magába foglalja a mások érdekében végzett jó cselekedeteket, a jó dolgok megosztását — azt, ahogyan mindennapi életünket éljük. Munkavégzésünk során a magatartásunk például Isten-imádatunkat tükrözi vissza. Amint a Kolossé 3:23, 24 mondja: „Bármit tesztek, egész lélekkel tegyétek, úgy mint Jehovának és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy Jehovától kapjátok az örökség megfelelő jutalmát. Rabszolga módjára szolgáljatok a Mesternek, Krisztusnak.” Ez magába foglalja életünk minden területét — másoknak való tanúskodásunkat, otthoni és munkahelyi viselkedésünket — és visszatükrözi, hogyan fogadjuk Jehova vezetését.

7, 8 Mik tartoznak azok közé a dolgok közé, amiket egész lélekkel kell végeznünk és miért?

⁷ Például a férfiaknak és asszonyoknak bizonyos Isten-adta felelősségnek és megbízatásnak kell eleget tenniük a családi körön belül. Azok, akik elismerik Jehova vezetését az életükben, hozzálátnak, hogy e mennyei utasítás alkalmazását és kivitelezését szent szolgálatuk részévé tegyék Isten előtt. Következésképpen a Kolossé 3:18-22 (Jó hír a modern embernek) emlékeztet minket: „Feleségek, engedelmeskedjetek férjeteknek, mert ezt helyes tennetek mint keresztényeknek. Férjek, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek nyersek irántuk! Gyermekek, keresztényi kötelességetek állandóan engedelmeskedni szüleiteknek, mert ez tetszik Istennek. Szülők, ne ingereljétek gyermekeiteket, különben talán elkedvetlenednek. Rabszolgák [ma az alkalmazottak], engedelmeskedjetek emberi uraitoknak mindenben, és ezt ne csak akkor tegyétek, amikor figyelnek titeket, s ne csak azért, hogy elnyerjétek elismerésüket, hanem őszinte szívvel tegyétek, az Úr iránti tiszteletetek miatt.”

⁸ Ennek alapján egy asszonynak a családja iránti odaadó törődése része a szent szolgálatának, mivel Jehova ruházta rá ezt a megbízatást. S neki egész lélekkel kell végeznie ezeket az otthoni feladatokat, mint valóban Istentől nyert megbízatást. (Péld 31:15, 27) Ugyanez vonatkozik a férjre is, mert neki is eleget kell tennie annak a megbízatásának, hogy gondoskodjék „a szükséges dolgokról és szerető módon kell felvigyáznia a családra. A feleségek engedelmessége a férjek iránt, a férjek szeretete a feleségek iránt, a gyermekek engedelmessége szüleik iránt — mindezeknek egész lélekből kell történniük ahhoz, hogy Jehovának tetszők legyenek. Helyesen tesszük, ha megkérdezzük önmagunktól: Vajon szent módon kezeljük azokat az állásokat, melyekkel Jehova elrendezésén belül rendelkezünk, vagy talán gyalázatos világi módon bánunk velük?

 9. a) Hogyan mutatnak az írásszövegek egy másik fajta szolgálatra, amiben az igaz keresztények részt vesznek? b) Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?

⁹ Ezeken a családi felelősségeken kívül szent szolgálatunk rendkívül fontos része az igazság melletti tanúskodásunk, összhangban Jézusnak és az ő apostolainak példájával. (Máté 24:14; Ján 18:37; Zsid 13:15; Jel 1:5; 12:17) Természetesen az az idő, amelyet egyes személyek el tudnak tölteni az ilyen nyilvános szolgálatban, különböző lehet, mivel függ az életkortól, egészségi állapottól, családi felelősségektől, és így tovább. De a kérdés ez: Mit mondhatunk a vágyunkról? Egész lelkűek vagyunk-e a Jehova iránti imádatunkban, felhasználva lehetőségeinket és erőnket az igazságról való tanúskodásban?

10. Magyarázd meg a Máté 13:23-at!

¹⁰ A Máté 13:23-ban mondott szemléltetésében Jézus beszélt a jó talajba vetett magról. Ezt azokra az emberekre alkalmazta, akik nemcsak hallják az igét, hanem megragadják annak értelmét és valóban gyümölcsöt teremnek, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Ha megtesszük, amit tudunk, s ezt egész lélekből, akkor akár kevés, akár sok legyen az, amit tettünk, találóan illik ránk Jézus szemléltetése, mivel mind a három a „jó talaj”-hoz tartozott, melyek közül mindegyik az egyéni körülményeknek megfelelően hozott termést.

11. Milyen hozzáállása volt Pálnak az Isten szolgálatához és ezt hogyan mutatta ki?

¹¹ Egyeseknek, mint a teljes idejű szolgálatot végző Pálnak, az a kiváltsága, hogy teljes életüket átadják Jehova szolgálatának. Ez persze nem jelenti azt, hogy ők még egészebb lélekkel szolgálnak, mint mások, hanem Pálhoz hasonlóan nemcsak azzal a vággyal rendelkeznek, hogy a tőlük telhetőt megtegyék a Királyság-szolgálatban, hanem rendelkeznek is a szükséges szellemi és fizikai állhatatossággal, és képesek úgy alakítani körülményeiket, hogy megragadják ezt a lehetőséget. Pál úgy érezte, hogy az a lehetőség, melynek örvendhetett a Királyság széles körű hirdetésében, az Istentől jövő ki nem érdemelt kedvesség volt. Ezt mondta: „Isten ki nem érdemelt kedvességéből vagyok, ami vagyok. Irántam tanúsított kedvessége pedig nem bizonyult hiábavalónak, mert mindnyájuknál többet fáradoztam, de mégsem én, hanem Isten ki nem érdemelt kedvessége, amely velem van . . . így prédikálunk mi, és így hittetek ti is.” (1Kor 15:10, 11, UV) Vajon te is így érzel az Istennek végzett szolgálatodat illetően?

12. Milyen előnyök származnak az isteni önátadásból?

¹² Péter hasonló gondolatokat fejezett ki. Ezt mondta: „Isteni ereje ingyen ellátott minket mindennel, ami az élettel és az isteni önátadással kapcsolatos, annak pontos ismerete által, aki dicsőségben és erényben hívott el minket. Ezek által ingyen nekünk adományozta az értékes és igen nagyszerű ígéreteket, hogy ezek révén részesei lehessetek az isteni természetnek, miután megszabadultatok a romlottságtól, amely a világban van a sóvárgás miatt.” (2Pét 1:3, 4, UV) Jóllehet Péter itt azokhoz szól, akiknek mint „az isteni természet részesei” mennyei reménységük van, szavai ugyanúgy vonatkoznak mindazokra, akik isteni önátadást gyakorolnak. Azáltal, hogy egész lélekkel alkalmazzuk Isten Igéjének pontos ismeretét, megszabadulhatunk azok romlottságától és bajaitól, akik az ilyen testi sóvárgások útjait járják. Miénk lehet az a nagyszerű ígéret, hogy örökkévaló javunkra fordíthatjuk az élet vizének folyóját, valamint az élet fáit.

GYÜMÖLCSÖZŐ SZOLGÁLAT

13. a) Mi iránt tanúsítson érdeklődést Jehova minden szolgája? b) Mi segít minket ahhoz, hogy sikeressé tegyük szolgálatunkat?

¹³ Mindazok, akik bebizonyítják ezt az isteni önátadást azáltal, hogy erőfeszítést tesznek Isten Igéje igazságának másokkal való közlésére, biztosak szeretnének lenni abban, hogy amit tesznek, az sikerrel jár. Ez az, amit Péter megtárgyal a 2Péter 1:5-8-ban. Ismét megjegyezhetjük, hogy egész lelkű szolgálatra van szükség, amely azáltal valósul meg, hogy ,minden buzgó erőfeszítéssel törekszünk’. Péter ezután megemlít számos más nélkülözhetetlen tulajdonságot, melyek megakadályoznak minket abban, hogy „akár tétlenekké, akár gyümölcstelenekké váljunk az Úr Jézus Krisztusról szóló pontos ismeretet illetően”. Sőt, ha valaki szellemi nehézségekkel küszködik, általában végigkísérheti ezt a felsorolást és valószínűleg megállapíthatja, hogy mi az oka a szellemi gyengeségének vagy tétlenségének. Ha azonban alkalmazzuk ezeket a dolgokat, tevékenyek és gyümölcsözőek lehetünk a Jehovának végzett szolgálatunkban.

14, 15. a) Milyen három tulajdonságot említ Péter az első helyen, és miért olyan fontos az első? b) Miért van szükségünk hitre?

¹⁴ A megkívánt tulajdonságok között Péter megemlíti a buzgó erőfeszítést, azután a hitet, majd az erényt. Nyilvánvaló, hogy erőfeszítésre van szükség bármilyen dolog megvalósításához; erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy megértsük és megalapozzuk a hitünket; hogy alkalmazzuk és megosszuk másokkal a tanultakat. Tudjuk azt is, hogy úgy fogunk aratni, amint vetünk; ha tehát eredményeket szeretnénk látni, mindenekelőtt erőfeszítést kell tennünk. – Gal 6:7.

¹⁵ De mit mondjunk a hitről? Ezt csak akkor leszünk képesek másokba plántálni, ha mi magunk is rendelkezünk vele. Örülhetünk annak, hogy a hit a szellem egyik gyümölcse, ami fejlődni fog, ha elmélyítjük magunkban és kellő figyelmet szentelünk neki. (Róma 10:17) De vajon miért olyan fontos a hit? Azért, mert ,hit nélkül lehetetlen elnyerni Isten tetszését’. — Zsid 11:6.

16. a) Mi az erény? b) Hogyan érinti keresztény szolgálatunkat?

¹⁶ Az erőfeszítés és hit mellett azonban Péter beszél még az erényről is. Ez azért is fontos, mert amikor másoknak tanúskodunk, minden erőfeszítésünk és beszédünk semmivé lesz, hacsak Jehova meg nem áldja erőfeszítéseinket és Ő maga nem gondoskodik arról, hogy az igazság magva növekedjék. Semmit nem használ, ha dicséret áldozatával járulunk Isten elé, ha ugyanakkor nem élünk összhangban az igazsággal. Az erény erkölcsi emelkedettség, amire szükségünk van, ha azok közé szeretnénk tartozni, akik fehér ruhákba vannak öltözve. (Jel 7:9) Világos, hogy az az ember, aki ugyan nagyon elfoglalt, de mégis minden alkalmat felhasznál, hogy a Biblia mellett tanúskodjék, életét pedig aszerint éli, sokkal többet tesz az igazság előmozdításában, mint az a személy, aki több időt tud eltölteni a tanúskodás munkájában egy bizonyos területen, de ugyanakkor nem az Isten Igéje szerint él. A tanúskodásra fordított idő és erőfeszítés nem az egyedüli tényezői a gyümölcstermésnek. Ehelyett inkább Jehova az, aki a növekedést adja, márpedig Ő ismer minket; Ő tudja, mit teszünk és milyenek vagyunk.

17. Hogyan segíthet nekünk a Biblia ismerete?

¹⁷ Péter így folytatja: „Adjatok . . . erényetekhez ismeretet, ismeretetekhez önuralmat, önuralmatokhoz kitartást.” Könnyű észrevenni, hogyan segíthet minket a Biblia helyes és pontos ismerete ahhoz, hogy hatásosak és eredményesek legyünk, amikor igyekszünk meggyőzni az embereket a Biblia fontosságáról. Ez az ismeret nemcsak általában védekezésre, hanem a jó hír hatásos védelmére vértez fel minket. De ez nem minden; segít megismerni, minek a megtevését kívánja meg tőlünk Jehova ahhoz, hogy elnyerjük a tetszését. Amint megszerezzük ezt az ismeretet, szívünk és elménk teljességével még tisztábban látjuk meg annak nagy értékét, hogy mindent az ő útja szerint cselekedjünk.

18. a) Milyen különböző módokon tanúsíthatunk önuralmat? b) Annak alapján, amit a galatabelieknek írt, Pál mint egyedülálló férfi miért gondolta, hogy az önuralom fontos?

¹⁸ Ez elvezet bennünket az önuralom kérdéséhez. Hogyan telhet meg életünk egész lelkű önátadással, ha nem követjük Jehova Igéjét, nem fékezzük testünket és annak vágyait — ha nem tartjuk ellenőrzésünk alatt, hogy mit teszünk a kezünkkel, hova vezetnek minket a lábaink, vagy mit mond a szánk? Hogyan tehetünk szellemi előrehaladást, ha nincs annyi önuralmunk, hogy kikapcsoljuk a televíziót, amikor eljön a tanulmányozás ideje? Mire fordítjuk időnk nagy részét — televízió nézésre, más szórakozásra, vagy talán a szellemi dolgokra? Ezen el lehet gondolkozni. Hogyan akarjuk eltölteni az időnket? Vajon úgy értékeljük az időt, mint amellyel Jehova gondoskodása révén rendelkezünk, s amelyet felhasználhatunk a „szent szolgálat”-tal kapcsolatos dolgokban, nemcsak egyszer vagy kétszer hetenként, hanem „éjjel-nappal”? A Jehovának való egész lelkű önátadás magába foglalja az egyén önmaga feletti uralmát vagy ellenőrzését. Azt jelenti, hogy erőforrásainkat és gondolatainkat Jehovára kell irányítanunk, nem pedig önmagunkra, saját vágyaink kielégítésére. — Gal 5:16, 17, 22-24.

19. Miért van a keresztényeknek szükségük kitartásra és isteni önátadásra?

¹⁹ De még az ismeretnek és az önuralomnak sem lenne nagy értéke, ha nem tanúsítanánk kitartást és isteni önátadást, ragaszkodva a megszerzett igazsághoz. Amint Lukács írta (21:19, UV): „Kitartásotokkal szerzitek meg lelketeket.” Igen, az életre való kilátásunk a kitartáson múlik. Egyeseknek testi bántalmazások közepette kell kitartaniuk, amint Jehova tanúi Malawiban tették. Másokat talán az zavar, hogy a jó hír megosztásában kifejtett erőfeszítéseiket közömbösen fogadják, vagy családjuk és barátaik részéről nyomást és gúnyolódást kell elszenvedniük, sőt egyesek erőszakos ellenállásba ütközhetnek. De amint Pál mondta Timótheusnak: „Az isteni önátadás hasznos mindenre, mivel magába foglalja jelenlegi és az eljövendő élet ígéretét.” (1Tim 4:8, UV) Szükségünk van tehát mind a kitartásra, mind az isteni önátadásra, hogy hűséges életpályánkon továbbra is megmaradjunk, s ne váljunk tétlenekké vagy gyümölcstelenekké az Istennek végzett szent szolgálatunkban.

20. Hogyan segít minket a gyengéd testvéri együttérzés és a szeretet abban, hogy ne váljunk gyümölcstelenné a szolgálatunkban?

²⁰ Végül Péter azt mondja, hogy egészítsük ki isteni önátadásunkat gyengéd testvéri együttérzéssel, és testvéri együttérzésünket szeretettel. (2Pét 1:7) Ez nemcsak természet szerinti családtagjainkat foglalja magába, hanem mindenkire kiterjed. (Gal 6:10) Azoknak, akik valódi érdeklődést tanúsítanak mások iránt és komolyan veszik azt, amit az agápé, vagyis az alapelveken nyugvó szeretet magába foglal, az igazságban kifejtett erőfeszítéseik rendszerint kedvező fogadtatásra találnak. Miként Jehova szeretetet tanúsít irántunk, mi is szeretetet és gyengéd testvéri együttérzést kívánunk tanúsítani minden ember iránt. Érdeklődést kell tanúsítanunk irántuk mint egyedek iránt, s őszinte vágyat kell éreznünk arra, hogy segítsünk nekik szellemileg. Azáltal, hogy mindezeket megcselekedjük, elkerüljük azt, hogy ,tétlenekké vagy gyümölcstelenekké váljunk a mi Urunk Jézus Krisztusról való pontos ismeretet illetően’. — 2Pét 1:8, UV

ÁLDÁSOKAT HOZÓ SZOLGÁLAT

21, 22. a) Péter melyik tanácsa vonatkozik azokra, akik Istent szellemmel és igazsággal szolgálják? b) Hogyan alkalmazhatjuk Jézusnak a Lukács 13:24, 25-ben mondott szavait?

²¹ Péter így folytatja buzdítását: „Éppen ezért, testvérek, annál is inkább tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy elhívásotokat és kiválasztásotokat biztosítsátok; mert ha továbbra is ezeket cselekszitek, semmiképpen kudarcot nem vallotok. Sőt, ennek alapján gazdag, támogatást kaptok ahhoz, hogy a mi Urunk és Megmentő Jézus Krisztusunk örökkévaló királyságába beléphessetek.” (2Pét 1:10, 11, UV) Akár Krisztus örököseinek felkent maradékához tartozunk, akár a „nagy sokasághoz”, Péternek az a buzdítása, hogy „tegyetek meg minden tőletek telhetőt”, mindazokra vonatkozik, akik szeretnének a Királyság-áldásoknak örvendeni.

²² Nem annak van itt az ideje, hogy csökkentsük szent szolgálatunkat. Sőt, Péter inkább így szól hozzánk: „Milyenfajta embereknek kellene lennetek a szent cselekedetek magaviseletében és az isteni önátadás tetteiben, mialatt várjátok és élénken elmétekben tartjátok Jehova napjának jelenlétét!” (2Pét 3:11, 12, UV) Jézus nem az angyaloknak adta a tanítványképzés megbízását, elvárva tőlük, hogy testet öltsenek a ,juhoknak’ a ,kecskéktől’ való szétválasztása elvégzéséhez. Ehelyett azoknak adta, akik igazi követőinek bizonyulnak a szolgálatuk és egész lelkű önátadásuk által egyaránt. (Jel 12:17) Most van itt az ideje annak, hogy elnyerjük mennyei Királyunk tetszését a rendszeres Királyság-tevékenység által, s nem azáltal, hogy csonka vagy félszívű dicséretnek áldozatát ajánljuk fel neki, alkalomadtán vagy rendszertelenül végzett szolgálat által. — Mal 1:6-8; Luk 13:24, 25.

23. Milyen csodálatos kilátással rendelkeznek most azok, akik egész lélekkel végeznek szent szolgálatot Istennek?

²³ Amint megtöltjük életünket egész lélekkel végzett szent szolgálattal, azt a biztosítékot kapjuk, hogy az armageddoni túlélők boldog sokaságához tartozhatunk, akik örvendezve folytathatják ezt a szolgálatot éjjel-nappal Isten trónja előtt, miután a nagy nyomorúság véget ér. Ahogyan a Jelenések 7:17 (UV) elmondja nekünk: „A Bárány, aki a trón közepette van, legelteti őket, és elvezeti őket az élet vizeinek forrásaihoz.” Micsoda nagyszerű kilátás van mindnyájunk előtt, ha továbbra is egész lélekkel végzünk szent szolgálatot Jehovának!