Isteni béke azok számára, akiket Jehova tanít

„Minden fiadat Jehova tanítja majd, és bőséges lesz fiaid békéje” (Ésaiás 54:13).

 1., 2. Mitől függ, az, hogy békének örvendhetünk-e vagy sem?

BÉKE! Milyen kívánatos is az! Az emberiség krónikája mégis mindennek mondható, csak békésnek nem. De hát miért van ez így?

² Nos, a béke élvezete szorosan összefügg a felsőbb hatalom tiszteletével. És ki a legfőbb hatalom a világegyetemben? A Teremtő, Jehova Isten. Világos tehát, hogy a hozzá fűződő elismert kapcsolat elengedhetetlen a békéhez. (Zsoltárok 29:11; 119:165.) Ha ez a legfontosabb kapcsolat megrendül, lehetetlenné válik az igazi béke Istennel, embertársainkkal, és saját énünkkel. (Ésaiás 57:21.)

Miért nincs a világban béke

 3. Hogyan romlott meg az emberiség viszonya Istennel?

³ Amint jól tudjuk, nem sokkal az emberi történelem hajnalát követően Isten egyik szellemfia fellázadt Jehova ellen. A lázadás hadiállapottal egyenlő. Ez a békebontó, aki később Sátán az Ördög néven lett ismertté, arra ösztönözte Évát, hogy ne engedje Isten törvényét olyasminek az útjába állni, ami, érzése szerint, előnyére szolgálna. Az Ördög elferdítette a tényeket, hogy Évában azt az érzést keltse, mintha valami jótól fosztaná meg magát, ha Istenre hallgat. Az önzést, az „előbb én jövök” magatartást igyekezett felkelteni benne. Nemsokára a férj is csatlakozott a feleséghez ebben a törvénytelen magatartásban, és ennek eredményeként összes leszármazottaikat megfertőzte ez a szellem. (1Mózes 3:1–6, 23, 24; Róma 5:12.)

 4., 5. a) Milyen mértékben sikerült Sátánnak befolyásolni az emberiség gondolkozását? b) Milyen kihatással van ez az emberiségnek a béke megvalósítása iránti törekvésére?

⁴ Az emberiségnek nemcsak kis hányada tolta félre az isteni törvényt. Az írás közli velünk, hogy Sátán “az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9). Némely ember kirívó módon törvénytelen, és teljesen semmibe veszi Istent és az embertársait, míg mások kevésbé azok. Sátán azonban oly sikeresen befolyásolta az emberiség gondolkozását, hogy János apostol így nyilatkozhatott: „Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Akár azt vallják, hogy hisznek az Ördög létezésében, akár nem hisznek benne, azt teszik, amit ő akar. Engedelmeskednek neki; tehát ő az uralkodójuk. Ennek következtében az emberiség elidegenedett Istentől, ellenséges magatartást tanúsít iránta. Vajon csodálkozhatunk-e azon, ha ilyen körülmények között a béke elérésére irányuló emberi törekvések sorra meghiúsulnak? (Kolossé 1:21.)

⁵ Mégis, egyre több ember tapasztalja a békét minden nemzetből, vagyis azt a békét, amely Istentől ered. Hogyan lehetséges ez?

A megnyugtató béke, amelyet Isten ad

 6. a) Hogyan hangsúlyozza a Biblia a béke fontosságát? b) Kinek a révén válik lehetővé az, hogy annak a békének örvendjünk, amit Isten ad?

⁶ A Róma 15:33-ben Jehovát helyesen „a békét adó Isten”-nek írja le a Biblia. Már a kezdet kezdetén az volt Isten szándéka, hogy minden teremtménye békének örvendjen. Ihletett Szava, a Biblia több mint 300 esetben, utal a békére. Nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézus Krisztus a „Béke Fejedelme” (Ésaiás 9:6, 7). Őt bízta meg Isten, hogy darabokra törje a legelső békebontó, Sátán az Ördög munkáit. (1János 3:8.) A „Béke Fejedelme” mindegyikünknek lehetővé teszi, hogy az Istentől jövő, megnyugtató békének örvendhessünk.

 7. a) Mit foglal magában az Istentől kapott béke? b) Miért nem olyasvalami a béke, amire addig kell várnunk, amíg elmúlik a régi rendszer és amíg végül tökéletességre jutunk?

⁷ Mily csodálatos ez a béke! Sokkal több annál, mint csupán a háború nélküli élet. A héber sha·lohmʹ szó, amelynek általában a „béke” jelentést adják, magában foglalja az egészség, a jólét és a virágzó gazdagság fogalmát is. Az igazi keresztények békéje pedig egészen egyedülálló a maga nemében, ugyanis nem függ az ember körülményeitől. Ez nem jelenti azt, mintha a keresztényekre nem lennének kihatással a körülmények. De a keresztények olyan belső erőre tesznek szert, amely képessé teszi őket arra, hogy ne növeljék a zűrzavart azáltal, hogy megtorolni igyekeznének az őket ért sérelmeket. (Róma 12:17, 18.) Lehet valaki testileg beteg, vagy anyagilag szegény, szellemi vonatkozásban mégis egészséges és gazdag, így azután az Istentől jövő békének örvendhet. Ez a béke nyilvánvalóan még növekedni fog, amikor az önző világ, amely most körülvesz bennünket, eltűnik, és még mélyülni is fog, midőn az egész emberiség eléri a tökéletességet. Azonban a már most is elérhető isteni béke az elme és a szív nyugodt állapota, belső nyugalmi állapot, tekintet nélkül arra, hogy mi történhet kívül. (Zsoltárok 4:8, [4:9, Károli]). Ez pedig az Istennel való helyeselt kapcsolatból ered. Micsoda felbecsülhetetlen érték!

Fiak, akiket Jehova tanít

 8. Kik örvendhettek legelőször az Istennel való békének Jézus Krisztus által?

⁸ Vajon kinek lehet ilyen békéje Jehova tanítása nyomán és az ő parancsainak megtartása által? Válaszul a Biblia először is azokra irányítja a figyelmünket, akik a szellemi Izraelt alkotják. Róluk szól a Galata 6:16. verse, ahol ezt olvassuk: „Mindazok, akik e viselkedési szabály szerint rendesen járnak, azokra szálljon béke és irgalmasság, igen, az Isten Izraelére!” Ők az a 144 000, akiket Isten kiválasztott, hogy részük legyen a mennyei életben Jézus Krisztussal. (Jelenések 14:1.)

 9. Milyen „viselkedési szabály” volt összefüggésben azzal, hogy a szellemi Izrael békének örvendhetett?

⁹ Ezek a szellemi izraeliták régen, az első században, megtanultak egy alapigazságot, egy „viselkedési szabályt”, amely közvetlen összefüggésben volt azzal, hogy békének örvendhettek. Lényeges volt, hogy ragaszkodjanak ehhez a viselkedési szabályhoz. Jehova több mint 15 évszázadon át a mózesi Törvényt használta fel az eljövendő jó dolgok előárnyékolására. Krisztus áldozati halála után azonban a mózesi Törvény követelményei nem voltak többé kötelező érvényűek. (Zsidók 10:1; Róma 6:14.) Ez abból a döntésből is kitűnik, amit a keresztények Jeruzsálemben működő vezető testülete a körülmetélés kérdésében hozott. (Cselekedetek 15:5, 28, 29.) Hangsúlyt kapott a galáciaiakhoz írott ihletett levélben is. Azok a jó dolgok, amelyeket a mózesi Törvény előárnyékolt, életbe léptek. Jehova türelmesen belevéste Krisztus felkent követőinek elméjébe és szívébe a Krisztus által kifejezésre juttatott ki nem érdemelt kedvességének jelentőségét. Hitet gyakorolva ebben a gondoskodásban és azzal összhangban cselekedve, olyan békének örvendhettek, amilyenre bűnös embereknek addig soha nem volt lehetőségük. (Galata 3:24, 25; 6:16, 18.)

10. a) Az Ésaiás 54:13-ban feljegyzett milyen ígéretnek a beteljesedését tapasztalta a szellemi Izrael? b) Hogyan vált az általuk tapasztalt béke egyik tényezőjévé a Jehovától jövő fegyelmezés?

¹⁰ Azok a szellemi izraeliták tapasztalták az Ésaiás 54:13-ban feljegyzett nagyszerű ígéret beteljesedését. Ott maga Isten szól lojális szellemi teremtményekből álló, feleséghez hasonló szervezetéhez: „És minden fiadat Jehova tanítja majd, és bőséges lesz fiaid békéje.” Ennek az asszonynak legfőbb Fia természetesen maga Jézus Krisztus, aki Messiássá lett, midőn i. sz. 29-ben Szent szellemmel felkenetett. De Jehova menyei „asszonyá”-nak több fia is van — további 144 000, akik az 1Mózes 3:15-ben megjövendölt mag másodlagos részét alkotják. Jehova megígérte, hogy ő lesz a Nagy Tanítója mindezeknek a fiaknak. Megtanította őket a saját magáról és elhatározásairól szóló igazságra. Megmondta nekik, hogyan szolgálják őt. Olykor fegyelmeznie is kellett őket, amikor nem fogadták meg az ő Szavát, és ilyenkor a fegyelmezést talán nehéz elfogadni. De ők alázatosan elismerték, hogy szükségük van rá, és megtették a szükséges változtatásokat; elismerték, hogy a fegyelmezésnek jó kimenetele van: „békességes gyümölcsöt, azaz igazságosságot” terem (Zsidók 12:7, 11; Zsoltárok 85:8, [85:9, Károli]).

A „nagy sokaságot” Isten útjaira oktatják

11. a) Kiket tanít még Jehova a mi időnkben? b) Hogyan mutatják meg, hogy megfelelnek az Ésaiás 2:2, 3-ban olvasható leírásnak, és milyen kihatással van ez másokra?

¹¹ Napjainkban nem a szellemi Izrael az egyetlen csoport, amelyet Jehova tanít. Az elmúlt fél évszázad alatt másokra is ráterelődött a figyelem. Ezekről írt ihletés alatt Ésaiás a 2. fejezet 2. és 3. versében: „És lesz a napok befejező részében, hogy Jehova házának hegye szilárd alapokon áll a hegyek csúcsa felett, és mindenképpen a halmok fölé emelkedik; és hozzá özönlenek majd az összes nemzetek.” Igen, azok, akik az egyedüli igaz Isten imádatát követik, a leginkább felmagasztalt helyet biztosítják annak az életükben. Magasan áll tehát ez az imádat minden egyéb imádati forma fölött, amit korábban gyakoroltak és amit a körülöttük levő világban ez emberek továbbra is gyakorolnak. Ezt az összes nemzetből való emberek is láthatják. És ezek az emberek felismerték, hogy a világi hatalmasságok követeléseire vagy a világban uralkodó nem-keresztény szokásokra való tekintet nélkül, Jehova imádói a vele való kapcsolatukat minden egyéb fölé helyezik. A megfigyelők látják ennek az eljárásnak a gyümölcsét is, amelyet ez a magatartás az ilyen imádók életében megterem, és ők is részesülni akarnak benne. Ezért több mint hárommillió ember mondja már a többinek: „Jertek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő megtanít az utaira, és az ő ösvényein járunk.” (Lásd még Zakariás 8:23-at.)

12. Hogyan fordítják javukra az Ésaiás 2:2, 3-ban leírt személyek azt, hogy Isten az ő Tanítójuk, és mi képezi a tőle kapott tanítás kiemelkedő részét?

¹² Gondold csak meg, mit jelent az, ha Isten a Tanítójuk! Azok, akik ilyen tanítást kapnak és igazán értékelik annak forrását, nem szenvednek állandó szellemi konfliktusok csapásától. Nem őrlődnek kétféle vélemény között, nem kell azon gyötrődniük, hogy mi jó és mi rossz. Isten Szavának igazsága, kristálytiszta. És vajon mit mutat ki e tanítás kiemelkedő részeként az Ésaiás 2:4 verse? Megmutatja, hogyan lehet békének örvendeni egy viszályoktól tépett világban. Ezért, tekintet nélkül arra, hogy mások milyen cselekvési módot választanak, mindazok, akiket Jehova tanít, maguk kezdeményezik, hogy kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőkésekké kovácsolják. Ők hadakozást nem tanulnak többé.

13. Milyen különböző területről valók a „nagy sokaság” tagjai, és mi tette őket olyan néppé, amilyennek megismertük őket?

¹³ Ugyanezen csoport tagjairól szól a Jelenések 7:9, 10, 14 verse is mint túlélőkről, akik életben maradnak és bejutnak Isten békés új földjére a közelgő „nagy nyomorúság” után. A túlélők „nagy sokasága” minden etnikai csoportból, törzsből, népből, és nyelvből jön elő. E sokaság tagjai közül sokan korábban olyan pártokhoz tartoztak, amelyek harcban álltak egymással. Mások egyszerűen olyan életmódot folytattak, amely alapjában véve önző volt, mégis túlságosan akadályozta, hogy a többi ember békének örvendhessen. Most azonban mindezek az emberek, akik minden nemzetből kijöttek, békeszerető és békére törekvő egyének. És vajon mi tette őket ilyenekké? Az, hogy Jehovától tanultak. (Ésaiás 11:9.)

Példa nélküli béke

14. Mi képezi az alapját Jehova népe békéjének, és miért van ez így?

¹⁴ Valóban egyedülálló a maga nemében az a béke, amellyel Jehova megáldja népét. Nem olyasmi, mint két, egymásban nem bízó fél között létrejött ingatag egyezmény. Nem tartalmaz kompromisszumokat. Az igazságosságon alapul. (Ésaiás 32:17.) De hát hogyan lehetséges igazi békéről beszélni tökéletlen emberekkel kapcsolatban? Milyen igazságosságunk lehet nekünk bármelyikünknek mint bűnösöknek? Nos, hit által olyan igazságosságnak örvendhetünk, amelyet Jézus Krisztus bűnengesztelő áldozatának értéke tett lehetővé számunkra.

15. Jézus földönléte idején hogyan tanította Jehova a jövőbeni fiainak azt, ami lényeges volt a békéjük szempontjából?

¹⁵ Ez segít megértenünk, mit mondott Jézus a János 6:45–47 versében feljegyzett szavaival. Itt olyan zsidókhoz beszélt, akik nem vonzódtak hozzá mint Messiáshoz, hanem morgolódtak ellene. De amit mondott, a tanítványaira vonatkozóan mondta: „Meg van írva a prófétáknál [kifejezetten az Ésaiás 54:13-ban]: ’És mindnyájukat Jehova tanítja majd.’ Aki az Atyától hallott és tanult, az hozzám jön. Nem mintha bárki is látta volna az Atyát, kivéve azt, aki Istentől van; ez az egy látta az Atyát. Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örökké tartó élete van.” Azok a tanítványok elfogadták a tanítást, amelyet Jehova adott nekik. Ezért vonzódtak Jézushoz. Midőn mások elvetették az ő tanítását és elhagyták Jézust, ők vele maradtak. Mint Péter mondta: „Mi elhittük és felismertük, hogy te vagy az Isten Szentje” (János 6:69). A Jézus Krisztusba vetett hitük következtében lehetővé vált számukra, hogy békés kapcsolatba kerülhessenek Jehova Istennel, olyan kapcsolatba, amely magában hordja az örökké tartó élet biztosítékát.

16. a) I. sz. 33 pünkösdjétől kezdve hogyan fordították Jézus követői a javukra a Krisztus által jövő gondoskodást? b) Mit követeltek meg tőlük ezután?

¹⁶ I. sz. 33 pünkösdjétől, Krisztus áldozatának jótéteményei kezdtek Jézus azon hűséges követőin érvényesülni. Igazzá lett számukra az, amit később Pál írt a Róma 5:1-ben: „Most, hogy a hit eredményeképpen igazságosnak lettünk kijelentve, örüljünk a békés viszonynak Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Születésük következményeként mindannyian Ádám leszármazottai voltak. Mint bűnösök, elidegenedtek istentől. Személy szerint nem lehettek olyan jó cselekedeteik, amelyek el tudták volna törölni öröklött bűnüket. Jehova azonban, ki nem érdemelt kedvessége folytán elfogadta Jézus tökéletes emberi életének feláldozását Ádám leszármazottai érdekében. Azok számára, akik hitet gyakoroltak ebben a gondoskodásban, most lehetővé vált, hogy igazságosságot tulajdonítanak nekik, és hogy Isten a fiaivá fogadja őket mennyei élet kilátásával. (Efézus 1:5–7.) De volt-e egyéb követelmény a részükre? Igen, Jehova útján kellett járniuk. Többé nem gyakorolhattak a bűnt. Ellenben tudatában vannak, hogy ami igazságosságuk van, az Isten ki nem érdemelt kedvességének az eredménye, amelyet Krisztus által juttatott kifejezésre. Ahogy az Írás mondja: ’békének örvendhetnek Istennel, Jézus Krisztus által’.

17., 18. a) Vajon a „más juhok” is örvendenek az Istennel való békének? b) Milyen további kérdéseket kell még megvizsgálnunk?

¹⁷ De mit mondjunk azokról, akikre Jézus mint „más juhok”-ra utalt? (János 10:16.) Vajon ők is ilyen békének örvendhetnek Istennel? Nem úgy, mint Isten fiai. A Kolossé 1:19, 20 mégis azok közé sorolja őket, akik elnyerik az isteni békét, amikor azt mondja, Isten, Krisztus által, jónak látta, hogy „általa békítsen ki magával újra minden más dolgot azzal, hogy [Jézus] a kínoszlopon kiontott vérével békességet szerzett, legyenek azok akár a földön levő dolgok is [vagyis azok, akik a paradicsomi földön nyernek örök életet], akár a mennyekben levő dolgok”. Ezek a földi reménységgel rendelkezők igazságosaknak vannak nyilvánítva és már most békét élveznek Istennel, nem mint fiak, hanem mint ’Isten barátai’, Ábrahámhoz hasonlóan. Micsoda kiváltságos helyzet ez! (Jakab 2:23.)

¹⁸ Vajon személy szerint te is ilyen békének örvendhetsz? Olyan mértékben tapasztalod-e, amilyen mértékben az ember tapasztalni képes azt a történelemnek ebben a legjelentőségteljesebb korszakában? A következő cikkben megvizsgálunk néhány dolgot, ami segíthet abban, hogy ez megvalósuljon.

Ismétlési kérdések

◻ Miért nincs béke ebben a világban?

◻ Melyik az a béke, amit Isten ad most?

◻ Kik örvendhetnek ilyen békének?

◻ Miért lényeges tényező ebben a békében az igazságosság?