A jó hír iránti engedelmesség mint életút
„Mit kér vissza tőled Jehova azonkívül, hogy gyakorolj igazságosságot, szeresd a kedvességet és hogy szerényen járj a te Isteneddel?” — Mik 6:8, UV.
1. Ma általában hogyan tekintik az emberek a vallásukat?
MA MÁR szinte általános dolog olyan embereket látni, akik vallják, hogy hisznek valamilyen vallás nézeteiben, de ugyanakkor elmulasztják követni ezeket a tanításokat a mindennapi életükben. Az emberek gyakran úgy tekintik a vallást, mint amelyhez „tartozni” kell, és nem mint olyasmit, ami befolyásolja az otthoni tevékenységüket, üzleti ügyeiket vagy másokkal való bánásmódjukat.
2. Miért nevezték a keresztényiséget az első században „Az Út”-nak?
2 Az igazi keresztényiség azonban nem külsőségekből áll. Sőt, a keresztényiség kezdetén „Az Út”-nak nevezték, mivel többet foglalt magába a formális imádatnál. (Csel 19:9, 23) Olyan ÉLETÚT volt, melyet Isten imádata töltött be az ő szellemének az irányítása alatt. (Ján 4:23, 24; 1Kor 2:11-13) A Keresztény Iratokat vizsgálva, végig erőteljes kifejezéseket találunk, melyek nem hagynak helyet az Istennek végzett félszívű szolgálatnak. Aki valódi keresztény szeretne lenni, ezt a tanácsot kapja: ,Alakítsd át elmédet’, „újulj meg az elmédet működtető erőben”, és „öltsd fel az új egyéniséget”. (Róma 12:2; Ef 4:22-24) A buzgó tanúskodás mellett ismételt hangsúly van a jó magaviseleten. — 1Pét 1:15; 2:12; 3:16; 5:12.
3. Milyen mértékben befolyásolja az igazi keresztényiség az egyén életét?
3 Így tehát az igazi keresztényiség az élet minden területét érinti, az egyén és a család vonatkozásában egyaránt. A kereszténynek szeretnie és szolgálnia kell Istent ,teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes elméjéből és teljes erejéből’. (Márk 12:30) Ez testének, életének és személyiségének egyetlen részét sem hagyja ki. — Máté 22:37-39.
VAJON KERESZTÉNYNEK LENNI MEGHALADJA AZ EMBERI KÉPESSÉGET?
4, 5. a) Vajon Isten nagyon nehéz vagy ésszerűtlen dolgokat kíván meg a kereszténytől? b) Vajon a keresztényi életmóddal együttjáró nehézségek elhomályosíthatják-e annak az életmódnak az előnyeit ebben a világban?
4 Ezek szerint tehát rendkívül nehéz dolog kereszténynek lenni? Vajon Isten többet kíván annál, mint ami ésszerű, vagy valami „nagy” dolgot követel — esetleg olyat, ami meghaladja az emberi képességet? Nem. Ezt mondta ókori népének, Izraelnek: „Megmondta neked, ó földi ember, mi a jó. És mit kér vissza tőled Jehova azonkívül, hogy gyakorolj igazságosságot, szeresd a kedvességet és hogy szerényen járj a te Isteneddel?” — Mik 6:8, UV.
5 Mi valóban nehéz vagy ésszerűtlen ezzel a követelménnyel kapcsolatban? A valóságban Isten örül annak, ha az emberek úgy élnek, ahogyan megteremtette őket, hogy természetesen éljenek — ahogyan élniük kellene — ez minden. Igaz, ha ezt az utat követjük egy olyan világban, amely elhajlott Isten irányadó mértékeitől, ez ellenségeskedést hozhat ránk és nehézséget okozhat nekünk. (Ján 16:33; 2Tim 3:12) Tény azonban, hogyha valaki Isten irányadó mértékei szerint él, nyugodtabb lelkiismerete lesz, nagyobb elmebeli békével rendelkezik, s azonkívül célja van az életének, és reménység áll előtte. — 1Tim 4:8; 6:6-8.
6. Miről gondoskodott Isten annak érdekében, hogy sikerre vigyük keresztényi életpályánkat, mégha tökéletlenek vagyunk is?
6 Figyelembe véve tökéletlenségünket, az ember előtt nehéznek tűnhet a Biblia alapelveit követni és megteremni az azzal együtt járó jó gyümölcsöket. Tény és való, hogy a tökéletlen emberek sok hibát követnek el, egyesek egészen súlyosakat, de Krisztus engesztelő áldozata éppen ebből a célból adatott. Ez lehetővé teszi a bűnbánó kereszténynek, hogy Istenhez közeledjen a megbocsátás elnyeréséért, Isten szelleme pedig segít a kereszténynek átalakítani saját egyéniségét — megváltoztatni útjait, hogy egyre inkább Isten útjaihoz igazodjon. (Zsid 4:15, 16; 2Kor 3:17, 18) János apostol ezt írta keresztény társainak: „Kisgyermekeim, azért írom ezeket nektek, hogy ne kövessetek el bűnt. És ha valaki mégis követ el bűnt, segítőnk van az Atyánál, Jézus Krisztus, az igazságos. És Ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért [felkent keresztények bűnéért], hanem az egész világéért [az emberiség világa többi tagjainak a bűneiért].” — 1Ján 2:1, 2, UV.
MENNYIRE FONTOS A BIBLIA MINT VEZETŐ AZ ÉLETÜNKBEN?
7. Hogyan tekintik és használják az igaz keresztények a Bibliát?
7 Minthogy értékelik Isten vezetésének szükségességét ahhoz, hogy követni tudják igazságos alapelveit, a keresztények életük részévé teszik a rendszeres bibliatanulmányozást. Szilárdan ragaszkodnak Pál apostol kijelentéséhez, miszerint „a teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere képesített legyen, minden jó munkára teljesen felszerelt.” — 2Tim 3:16, 17, UV.
8. Ha elfogadjuk a Bibliát mint ihletett könyvet, ez azt jelenti-e, hogy mindent ami benne van, szó szerint kell értenünk? Mondj példát!
8 Tehát a teljes Biblia, mind a Héber Iratok vagy „Ószövetség”, mind a Görög Iratok vagy „Újszövetség” alkotja Isten teljes Igéjét, amely egészében véve igaz és Istentől ihletett, hogy vezetőül szolgáljon a keresztény számára minden útjában. Ez azonban nem jelenti azt, amit egyes fundamentalisták tartanak, hogy mindent szó szerint kell érteni, ami benne van. Igaz, sok betű szerinti parancsot tartalmaz. De sok benne a történelem, és sok jelképes kijelentést is tartalmaz. Például a világi kormányzatok időnként vadállatokkal vannak jelképezve. (Dán 8:1-8, 20-22; Jel 17:3, 9-12) Egy „nap” pedig lehet huszonnégy órás nap, de több éves időszak megjelölésére is szolgálhat. (1Móz 2:4; Ján 8:56) A szövegösszefüggés és a Bibliában található egyéb kijelentések segítenek a tanulónak megállapítani, melyek a szó szerint értelmezendő szövegrészek, és melyek a jelképesek vagy prófétai jellegűek.
9. Miért értékes az egész Biblia a keresztények számára?
9 A Bibliáról való ilyen szemlélettel tanulmányozzák a keresztények mind a Keresztény Görög Iratokat, mely sok közvetlen parancsot és törvényt tartalmaz, mind pedig a Héber Iratokat, amelyben sok alapelv, szemléltetés, jövendölés, valamint valóságos történelmi események beszámolója szerepel, melyek kinyilvánítják Istennek az élet dolgaival kapcsolatos magatartását és nézőpontját. (1Kor 10:11) A teljes Bibliában sok olyan eset és esemény fordul elő, melyek megmutatják, hogyan járt el Isten a különböző helyzetekben és körülmények közt. Mindezekből az ember megismerheti Isten egyéniségét, ez pedig segít a kereszténynek elsajátítani a „Krisztus elmebeli magatartását”, aki Istent sokkal bensőségesebben ismeri, mint bárki más. — 1Kor 2:16; Máté 11:27.
VAJON A KERESZTÉNY ÉLETE ASZKÉTA ÉLETMÓD?
10. Hogyan mutatta meg Jézus élete a földön, hogy nem élt aszkéta életmód vagy szertartások szerint?
10 A keresztény élete tehát nem valamilyen szabályok rendszere vagy szertartás által irányított élet. Krisztus élete azt a szellemet és szeretetet tükrözi, melynek kifejlesztésén a kereszténynek állandóan munkálkodnia kell. (Máté 5:44; 1Ján 5:3) Jézus olyan ember volt, aki minden tekintetben Isten tetszése szerint járt el. (Ján 8:29) Semmi igazságtalanságot nem követett el. Annak ellenére azonban, hogy tökéletes volt, mégsem folytatott aszkéta életmódot. Részt vett menyegzőkön, lakomákon, vagyis értékelte az életben levő jó dolgokat. (Ján 2:1-10; Luk 5:29; Máté 11:18, 19) Mérsékletet nyilvánított ki mindenben, és nem követelt sem magától, sem másoktól annál többet, mint ami ésszerű. (Márk 6:31; Ján 4:6) Jézus élvezte az életet és azt a munkát, melyet mások megsegítésében végzett, hogy megismerjék Istent. (Ján 4:34) Nem tett állandóan összehasonlításokat saját igazságossága és mások hibái között. Együttérzést és irgalmasságot tanúsított az emberek iránt. (Máté 9:36; Márk 1:41) Elítélte azonban a helytelenséget, és leleplezte a képmutatást. — Máté 15:1-9; 23:23-32.
11. a) Felhasználják-e Jehova tanúi tökéletlenségüket, mint kifogást a bűnük miatt, vagy érezzék-e magukat felmagasztalva saját igazságosságuk miatt? b) Milyen konfliktussal találkozik minden keresztény, amint azt Pál apostol is leírja?
11 Ezekben a dolgokban Jézus példát állított fel a keresztények számára. Persze a keresztények elismerik, hogy Jézustól eltérően ők nem tökéletesek, de buzgón igyekeznek követni az ő példáját. Megpróbálják elkerülni a helytelenséget, közben felismerik, hogy az igazságosság, amivel rendelkeznek, Isten irgalmasságának tulajdonítható és a Biblia követéséből ered. Nem olyasminek tekintik azt, amit a maguk érdemének tulajdoníthatnak. Elismerik, amit a zsoltáros is elismert: „Ha a tévedéseket figyelnéd, ó Jah, ó Jehova, ki állhatna meg?” (Zsolt 130:3, UV) Tudják, hogy bűnösök és időnként helytelen dolgokat tesznek, amint maga Pál apostol is elmondta:
„Megtalálom tehát ezt a törvényt az én esetemben: hogy amikor a helyeset kívánom tenni, a rossz van jelen bennem. Én valóban gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, amely harcban áll az elmém törvényével és foglyul ejt a bűn törvényének, mely a tagjaimban van. Micsoda nyomorúságos ember vagyok! Ki ment meg engem e halált magábahordozó testtől? Hála Istennek a mi Urunk, Jézus Krisztus által! Így tehát az elmémmel én magam Isten törvényének a rabja vagyok, testemmel pedig a bűntörvényének rabja.” — Róma 7:21-25, UV.
12, 13. a) Hogyan kerülhetik el a keresztények azt, hogy ‚túlzottan igazságosak’ vagy ,felettébb bölcsek’ legyenek? b) Amikor a bűn hatalmába keríti a keresztény tanút, mit tesz ő ezzel kapcsolatban? c) Miért viszik el a tanúk a „jó hírt” másoknak?
12 Így tehát az a személy, aki valóban követi „Az Utat”, igyekszik nem ,túl igazságos’ vagy ,felettébb bölcs’ lenni abban az értelemben, hogy nem képzeli és tünteti fel magát bölcsnek vagy önigaznak és nem keresi mások hibáit, vagy nem nézi le mások gyengébb ítélőképességét. (Préd 7:16) Ellenben őszintén célul tűzi ki maga elé az igazságosságot. Nem egykönnyen enged a helytelen kívánságoknak, vagy nem hajlik meg a nyomások alatt, melyek súlyos helytelenségek elkövetésére kényszerítik őt, mellyel megtörné az Isten iránti feddhetetlenségét. Mindezek ellenére, a tökéletlenség időnként előidézi majd nála, hogy hibákat és bűnt kövessen el. Ha valóban bűnt követ el, elismeri és megbánja azt és imában megbocsátásért könyörög Jehovához Krisztus nevében. (Csel 10:43) Krisztus tökéletes áldozatára hagyatkozik, mint bűnei megbocsátásának alapjára. (1Tim 2:5, 6) Azután mindent megtesz, hogy ne kövesse el újra azt a bűnt. Tudja, hogy a bűn gyakorlása által elveszítené Isten tetszését. A megtalált „jó hírt”, mások iránti szeretetből adja tovább nekik. Mint a „jó hír” buzgó hirdetője, megpróbál segíteni az embereknek meglátni mennyire szükségük van hitre, és mennyire fontos az életüket összhangba hozni a Biblia alapelveivel. Jézus Krisztust és más olyan személyeket tekinti példaképének, akiknek épülő életéről leírást találunk a Bibliában. — Zsid 11:1-12:3.
13 Mivel a „jó hír” iránti engedelmesség magába foglalja a keresztény egész magatartását, a következőkben megtárgyalunk néhány alapvető irányadó mértéket, melyet Isten mindazok elé állít, akik keresztények szeretnének lenni.
MILYEN SZEREPET JÁTSZIK AZ IGAZSÁG A KERESZTÉNY ÉLETÉBEN
14, 15. a) Miért kell Jehovát ,igazsággal’ imádni? b) Mit jelent az „igazság” a családi körben?
14 Mivel Jehova Isten alkotta az embert és Ő ismeri a szükségleteit, rendkívül fontos az ember számára a saját jóléte érdekében, hogy azokkal az erkölcsi irányadó mértékekkel összhangban éljen, melyeket Isten kifejezésre juttatott a Bibliában. Jehova mindenek előtt „az igazság Istene”. (Zsolt 31:6). Őt „szellemmel és igazsággal” kell imádni. (Ján 4:24) Az igazság lényegbevágó szempont, nemcsak azért, hogy békességben legyünk Istennel, hanem azért is, hogy másokkal is békében éljünk. Pál apostol ezt tanácsolja a keresztényeknek: „Most azért, hogy elvetettétek a hamisságot, beszéljen közületek mindenki igazat az ő felebarátjával”. — Ef 4:25, UV.
15 Gondold csak el, mit jelent az „igazság” a családi körön belül! Ha mindig az „igazságot” beszélik, bizalom uralkodik a családtagok között. A férj és feleség tiszteletet és bensőséget érez egymás iránt. Az egymás közötti „közlés hiánya” nem lép fel. A gyermekeket érdekli majd, hogy tudassák szüleikkel, mi történik az életükben, mivel bíznak abban, hogy megkapják a szükséges figyelmet és útmutatást a nehézségeik megoldásához. Tudják továbbá, hogy szüleik nem így beszélnek és másképpen cselekszenek. Számíthatnak szüleik segítségére bármilyen helyzetben.
16. Hogyan hangsúlyozzák Jézusnak a János 14:6-ban mondott szavai az igazság szükségességét a keresztény részéről?
16 Jézus Krisztus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Ján 14:6, UV) A helyes „út” a keresztény számára az, ha úgy gondolkodik, érez és cselekszik, mint Jézus. Ez megkívánja tőle, hogy kövesse az „igazság”-ot minden tekintetben, miként Jézus is beteljesített mindent, amit Isten előírt számára. A következő cikk annak az „út”-nak néhány egyéb követelményeit tárgyalja.
[Kép a 26. oldalon]
Jézus elnyerte Isten tetszését, együttérzett másokkal, mégsem volt aszkéta . . .
És nem nyilvánított a farizeusokéhoz hasonló büszkeséget és felsőbbség érzését