A Nagy-Babilon leomlása és megítélése

„LEOMLOTT! Leomlott a Nagy-Babilon, aki paráznasága haragjának borából itatott meg minden nemzetet!” „Leomlott a Nagy-Babilon, és démonok lakhelyévé, és minden tisztátalan pára búvóhelyévé, és minden tisztátalan és gyűlölt madár búvóhelyévé lett!” (Jelenések 14:8; 18:2).

Milyen meglepő prófécia! „Nagy-Babilon leomlott!” Ez a jelképes kijelentés évszázadok óta folyton izgatta a Bibliakutatókat. Miért fűződik érdeked ahhoz, hogy te is megvizsgáld? Azért, mert a Biblia próféciája szerint Nagy-Babilon sorsa hamarosan az egész emberiséget érinteni fogja. Ahogyan e folyóirat előző két számából láttuk, ennek a nagy befolyású szajhának a kiléte teljesen feltárult: ő a sátáni hamis vallás világbirodalma.a

De milyen értelemben omlott le? És mikor?

Babilon leomlott, de még nem pusztult el

Nagy-Babilon leomlása teljes jelentőségének felismerése végett szükséges megértenünk, mi történt i. e. 539-ben, amikor az ősi Babilon elesett. Ekkor Isten népe, Izrael már majdnem 70 éve sínylődött a fogságban. Prófétáik szavainak megfelelően ők éppen azt várták, mikor jön már el a szabadulásuk órája (Jeremiás 25:11, 12; 29:10). Mennyire felvillanyozó lehetett számukra, amikor a perzsa Círusz megdöntötte Babilont és a zsidókat szabadon engedte, hogy visszamehessenek szent városukba, Jeruzsálembe (Ésaiás 45:1–4).

Jóllehet Babilonnak a zsidók feletti uralma megtört, ez nem jelentette az ősi Babilon végét. Joan Oates történész Babylon című könyvében ezt írja: „Círusz diadalmasan bevonult Babilonba; szabad fosztogatást engedett katonáinak és kijelölt egy perzsa kormányzót. A vallási és polgári közigazgatás intézményeinek működésébe nem avatkozott bele, zavartalanul működhettek. . . A babiloni polgárok magánélete külső látszatra teljesen úgy tűnt, hogy alig változott a perzsa uralom alatt. A vallásgyakorlat maradt a régi, a kereskedelmi tevékenység pedig felvirágzott.” Babilon tehát bukása ellenére továbbra is létezett, egy nagy különbséggel – Isten népe, az izraeliták már nem voltak a fogságában. Visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott helyreállítsák az igaz imádatot.

I. e. 331 körül, amikor Nagy Sándor, görög hadvezér bevonult Babilonba, Babilon polgárai meleg szeretettel fogadták őt. Nagy Sándor ezért elhatározta, hogy megteszi Babilont a keleti birodalom fővárosává. De nagyratörő szándékát nem tudta megvalósítani, mert meghalt. Ebből is látható, hogy Babilon még abban a késői időpontban is virágzó város volt.

Babilon bukása i. e. 539-ben tehát nem jelentette létezésének a megszűnését. Még évszázadokig működött. Hogyan tükröződik mindez a Nagy-Babilonra vonatkozó próféciák mai beteljesedésében?

Nagy-Babilon bukást szenved el

A jelképes Nagy-Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának bukásában hasonló párhuzamot vehetünk észre. A XX. századunk elején, 1919 előtt, a Bibliakutatóknak, ahogy Jehova Tanúit akkor nevezték, szintén meg kellett szabadulniuk a hamis vallás eszméinek és szokásainak szellemi szolgaságából. Jóllehet akkor már elvetettek ilyen hamis tanításokat, mint a háromságtant és a lélek halhatatlanságát, de még életük nem mentesült minden babiloni szennyező szokástól. Sokan például a jellemfejlesztéssel próbálták elérni az önigazulás állapotát. Voltak, akik embereket magasztaltak, beleértve a személyi kultuszt, amelynek tárgya Charles T. Russel, a Watch Tower Bible and Tract Society első elnöke volt. Noha nem volt bibliai alapja, de megtartották a születésnapokat és megünnepelték a karácsonyt. Gondolkodásukban a kereszt is fontos helyet töltött be. Egyesek még olyan jelvényeket is viseltek, amelyen kereszt és korona volt, mások viszont olyan tiszteletben szerettek volna részesülni, mint amilyen tiszteletben a névleges kereszténység részesült. Nemsokkal Russel halála után, 1917-ben, jelentős változások kezdtek végbemenni.

Abban az évben az Őr Torony Társulat kiadott egy könyvet A beteljesült titok címmel, amely a Jelenések könyvének magyarázatát tartalmazta. Ez a könyv nyíltan leleplezte a kereszténység papságát, többek között elítélte a Nagy Háborúban való részvételéért, amely akkor még javában dühöngött Európában. Egyes protestáns lelkészek, a Nagy-Babilon képviselőinek egy szárnya, Kanadában ezekre az idézetekre felhívta a kanadai kormányban levő cimboráinak a figyelmét és a Bibliakutatókat lázítóknak bélyegezték meg. Az Őr Torony Társulatot 1918. február 12-én betiltották Kanadában.

Az Egyesült Államok papsága elég gyorsan követte kanadai testvérei példáját. Los Angelesben (Kaliforniában, USA) napokon belül elkobozták az Őr Torony Társulat kiadványait. Azután elfogató parancsot adtak ki 1918. májusában J.F. Rutherfordnak, az Őr Torony Társulat új elnökének, és hét más társának a letartóztatására. Júniusban – meglepő gyorsasággal – ezeket a keresztény férfiakat bíróság elé állították és elítélték. Heten húsz évi fegyházbüntetést kaptak, egyet pedig tíz évre ítéltek. Hogyan reagált erre a papság? Martin Marty Modern American Religion: The Irony of It All című könyvében ezt írja: „A papok a russzellisták (későbbi nevükön: Jehova Tanúi) ellen fordultak, és nagy örömmel vették tudomásul, hogy húsz évi börtönbüntetésre ítélték el Jehova Tanúi vezetőit”. Nagy-Babilon képviselői gúnyosan nevettek. Csak egyről feledkeztek meg: Az nevet igazán, aki utoljára nevet.

Tehát Jehova népe egyes tagjainak a jelképes, fogsága szó szerinti fogságra változott 1918-ban. A Bibliakutatók ellen indult üldözési hullám végigsöpört az egész Egyesült Államokon, Kanadán és más országokon. A nacionalista érzelmű papság csőcseléktámadásokat szervezett, hogy a városokból kiűzzék őket. A Bibliakutatókat bekenték kátránnyal, majd tollban megforgatták őket és sokukat furkósbotokkal vertek meg. Az őszinte keresztények e maroknyi kis csapata ellen tehát egy szégyenteljes, jogtalan bántalmazás indult meg.b

Az események váratlan fordulatot vettek 1919-ben. Az első világháború 1918. novemberében véget ért. Az Őr Torony Társulat tisztviselői ellen hozott ítéleteket a fellebbezés során az igazságszolgáltatással való visszaélésnek minősítették. Vallásos ellenségeik nagy bosszúságára Rutherfordot és hét társát kiengedték a börtönből. Ahogy Marty megjegyzi: „Az ortodox egyház tagjai nem lelkendeztek az örömtől”. Végül is minden elítéltet teljesen felmentettek a vád alól. Az elfogult katolikus bíró, Martin T. Manton, aki később XI. Pius pápától megkapta a „Nagy Szent Gergely-rend lovagi érdemrendet”, nem volt hajlandó a nyolc Tanút óvadék ellenében szabadlábra helyezni. Ezért kilenc hónapig jogtalanul börtönbe kerültek. Később, 1939-ben kiderült, mi volt az igazi énje: vesztegetésért (hamis ítélethozatalért) börtönbüntetésre ítélték.

Rutherford és társai 1919-ben, a börtönből való kiszabadulásuk után visszatértek az Őr Torony Társulat brooklyni főhivatalába. És máris hozzákezdtek a Királyság-prédikáló tevékenység megszervezéséhez, amely a legnagyobb kampánynak bizonyult, amit a világ azóta látott. A Bibliakutatók letörték kezükről az emberi félelem bilincseit, és ekkor tisztán látták helyüket, hol állnak az összes hamis vallás vonatkozásában. Nagy-Babilon megmaradt könyörtelen ellenségüknek, amelyet le kellett leplezniük. Az igaz imádatot viszont helyre kellett állítaniuk a nemzetek között.

Ezek az elszánt keresztények felfokozták a házról házra való tevékenységüket. Kiléptek a nyilvánosság elé, és a hamis vallást ilyen plakátok segítségével leplezték le: „A vallás csapda és csalás” és „Szolgáljátok Istent és Krisztust, a Királyt!” Igaz, a hamis vallás még mindig virágzik és működik, mint ahogyan az ősi Babilon is virágzott, de Jehova Tanúi számára Nagy-Babilon 1919-ben leomlott. Ők megszabadultak a babiloni béklyóktól!

Babilon egyre csökkenő befolyása

Most, 70 évvel később láthatjuk, hogy a föld sok részén érezhetően csökkent Nagy-Babilon befolyása. Tény, hogy a vallás még mindig virágzik az Egyesült Államokban, ahol a lakosság érzelmileg labilisabb rétegét a tévéevangélisták és más vallásos pszichológusok kihasználják anyagilag. De nemrégen némelyek ez anyagias természetű sarlatánok közül lelepleződtek és kegyvesztettek lettek. Úgy tűnik, még a Koreai Köztársaságban is virágzik a vallás, ahol a kereszténység vallásai mélyen belekeveredtek a politikába. Nagy-Babilon, bár nyilvánvalóan „elbukott”, még mindig működik.

A világháborúk utóhatásaként az ortodox vallás jelentős számú hívét elveszítette a következő országokban: Németországban, Dániában, Svédországban és Nagy-Britanniában. Még a katolikus országokból is, pl. Olaszországból, Spanyolországból és Franciaországból olyan hírek jönnek, hogy sokan nem gyakorolják bevett katolikus szokásaikat: a gyónást és a misehallgatást. A papi pályára készülők számaiban is meredek zuhanás tapasztalható. És az a tény, hogy a jelenlegi pápa szükségét érzi annak, hogy beutazza az egész világot, amire az eddigi pápai történelemben nem volt példa, szintén az egyház válságának a tünete.

Ezenkívül, 1917 óta a legtöbb szocialista országban a vallások szerepe alárendelt jelentőségű lett, és csökkentették a politikai életre gyakorolt korábbi befolyásukat. Világviszonylatban, a hagyományos vallás még mindig a gyűlölködés és a vérontások okozója, ami sok gondolkodó embert arra késztetett, hogy felhagyjon minden vallással – legyen ez akár nyugati, akár keleti vallás. Igen, a jelképes vizek, amelyeken a Nagy-Babilon ül, vagyis az uralma alatt álló népek kezdenek elapadni. Nagy-Babilon megítélése folyamatban van, és ítéletvégrehajtása közeledik (Jelenések 16:12; 17:1, 15).

Babilon – Miért jön az ítélete?

Milyen alapon tart Jehova ítéletet a hamis vallás világbirodalma felett? Egyesek bizonyára azt gondolják, hogy Jehova jó szemmel nézi az egyházi iskolák és kórházak működését és a jótékony célú akciókat, amelyeket az egyházak szerveznek. De hogyan tudja mindez ellensúlyozni azt a vádiratot, amelyet Jehova a világ vallásai ellen iratott meg? Vizsgáljuk meg, miről szól röviden ez a vádirat és mik a vallás cselekedetei?c

„És egy a hét angyal közül, akiknél a hét csésze volt, odajött és megszólított e szavakkal: ’Jöjj, és megmutatom neked az ítéletet a nagy szajha felett, aki sok vizen ül, akivel a föld királyai paráznaságot követtek el, miután a föld lakosai megrészegedtek paráznaságának borától’” (Jelenések 17:1, 2). Ahogyan az Őrtorony 1989. április 1-jei és 15-i számában (magyarban: Őt 89/7, 89/8) kimutattuk, a vallásnak az egész történelme alatt a nép kárára gyakorolt cinkos együttműködése a nacionalista uralkodókkal, „a föld királyaival” joggal hasonlítható egy haszonleső, paráznaságot űző szajha viselkedéséhez. De a vádirat ezzel nem merül ki.

„És láttam, hogy az asszony részeg volt a szentek vérétől és a Jézus tanúinak vérétől”. „Igen, benned találták meg a prófétáknak, a szenteknek és mindazoknak a vérét, akiket lemészároltak a földön” (Jelenések 17:6; 18:24). A vérbűn vádját fel kell hozni a Nagy-Babilon ellen, hiszen az eltelt évszázadok során a vértanúhalált halt igaz keresztények vére tapad a kezéhez, többek között azoké is, akik vették maguknak a bátorságot és lefordították a Bibliát a köznép nyelvére, és azoké is, akikben volt elég bátorság ahhoz, hogy megtartsák tulajdonukban a Bibliát és olvassák azt. Nagy-Babilont vérbűn terheli azoknak az igaz keresztényeknek a véréért is, akik vértanúhalált haltak az utóbbi időkben börtönökben és koncentrációs táborokban, pl. a nácizmus, a fasizmus és más diktatúrák alatt. Jegyezzük meg, hogy a vádirat utal „mindazoknak a vérére is, akiket lemészároltak a földön”. Ebbe nyilvánvalóan azok a százmilliók is beletartoznak az egész földön, akiket a háborúkban vagy vérbosszú formájában lemészároltak a történelem hosszú korszakain át éppen azok, akik magukat vallásos embereknek tartották. (Vö. Máté 23:34–36; 2Timótheus 3:5.)

Istennek a Nagy-Babilon felett tartott ítélete megemlít egy másfajta bűnt is. Az ítélet ezt mondja: „Spiritiszta szokásaiddal félrevezetted az összes nemzetet” (Jelenések 18:23). Érdekes megjegyezni, hogy a „spiritiszta szokások” kifejezés a görög phar ma ki’a szóból van fordítva, amely első jelentésében „orvosságok, kábítószerek és varázsigék használatát jelentette, másodsorban jelent mérgezést; és varázslást is”.d Szellemi értelemben a hamis vallás megmérgezte az embereket; elhitette velük a hamis isteneket,és olyan tanításokat vezetett be, amelyek az emberek figyelmét elterelték Jehováról és az egyetemes felsőbbség vitakérdéséről. A lélekhalhatatlanság tévtanával a hamis vallás lefektette az alapját mindenfajta spiritiszta szokásnak és varázslásnak, és ezzel félelmet csepegtetett az emberek szívébe a halottakkal kapcsolatban és bevezette az ősök kultuszát is. Isten Nagy-Babilonra kimondott kárhoztató ítélete tehát nagyon is megérdemelt. Ahogyan János is írta: „Bűnei felhalmozódtak egészen az égig, és Isten megemlékezett az ő igazságtalan cselekedeteiről” (Jelenések 18:5).

Mit kell tennünk?

Nagy-Babilon bukott és elítélt állapotára való tekintettel mit kell tenniük most azoknak, akik őszintén szeretik az igazságot? Ésaiásnak az ősi Babilonra vonatkozó próféciája még nagyobb erővel érvényes a mai hamis vallásra: „Távozzatok, távozzatok, gyertek ki onnan, semmi tisztátalant ne érintsetek; jöjjetek ki közülük, tisztítsátok meg magatokat, ti, akik Jehova edényeit hordozzátok!” (Ésaiás 52:11). Ez a sürgető felhívás összhangban van a Jelenések 18:4 vers felhívásával: „És egy másik hangot hallottam szólni az égből: ’Menjetek ki belőle, [Nagy-Babilonból] én népem, ha nem akartok részt venni bűneiben, és ha nem akartok kapni csapásaiból!’”

Igen, itt az idő, hogy szakítsunk a hamis vallás minden ágával. És ha kijöttünk Nagy-Babilonból, hová forduljunk? Jehova igaz imádata felé azoknak a társaságában, akik már az ő Tanúi. A világ minden nemzetében milliók özönlenek most „Jehova” jelképes „hegyére”. Te is meghívást kapsz arra, hogy tanuld a Bibliát Jehova Tanúival, és végy részt ebben a tiszta imádatban velük együtt (Ésaiás 2:2–4; 43:10–12).

A kérdés még mindig ez: Ha a Nagy-Babilon leomlott és ítélete megtörtént, mi következik az isteni időterv alapján? Mi történik a sátáni hamis vallás világbirodalmával? A Biblia próféciájával összhangban erre a kérdésre legközelebbi számunkban, a május 15-i számban (magyarban: Őt 89/10) kapunk választ.

[Lábjegyzetek]